Igen nagy szerencse kell ma már ahhoz, hogy vad vízen 20 kiló feletti pontyot zsákmányoljunk.  Poroszló közelében, a Kis-Tiszán főleg késő ősszel lehet eredményesen pontyra horgászni, akadnak szép, akár tíz kiló feletti példányok is.

A hírek szerint ilyenkor is érdemes ott horgászni: múlt csütörtök éjjel a Kapros-fok környékén sikerült egy 20,89  kilogrammos példányt fogni.

A szerencsés horgász Kerekes László fenekező módszerrel, kukoricafüzérrel csalta lépre a hatalmas tőpontyot és komoly fárasztás után sikeresen szákolta meg.

forrás: MTI

 

A Maconkai-víztározón 2011. június 18-19-én került megrendezésre a   "X. Jubileumi Haldorádó - Sikeres Sporthorgász Nemzetközi Feederbotos Kupa" páros feederbotos horgászverseny. A méltán népszerű kétfordulós páros nemzetközi megmérettetést a HALDORÁDÓ Internetes horgászportál és a SIKERES SPORTHORGÁSZ magazin közösen szervezte, a versenyre 60 csapat jelentkezését fogadták el.

A lebonyolítás sem volt egyszerű: irányított sorsolással igyekeztek az esélyeket kiegyenlíteni. A kétfordulós versenyben a résztvevők első nap maguk dönthették el, hogy melyikük kíván a mély, illetve melyikük a sekély részen horgászni. Az irányított sorsolásnak köszönhetően viszont a második napon megfordult a helyzet, és az a versenyző, aki a sekély részen horgászott első nap, a másodikon már kizárólag a mély vízi helyekről húzhatott horgászhelyet – értelemszerűen a csapattársa pont fordítva.

A versenyeken szokásos módon a szektoron belül elért teljesítményeket rangsorolják. Azaz ha a csapat egyik tagja a szektorában a legtöbb halat fogta, akkor ezért 1 pontot kap. Ha pl. a csapat másik tagja a saját szektorában második lett, ezért 2 pont jár. Ez így összesen 3 pont, ha másnap ugyanezt hozzák, akkor összesen 6 pontot gyűjtenek. A legkevesebb ponttal rendelkező páros nyeri a versenyt. Azonos pontszám esetén a nagyobb fogott halsúllyal rendelkező csapat nyer. Ha esetleg a pontjuk és a súlyuk is azonos, akkor a több kifogott (darab) hallal rendelkező csapat végez előrébb

Horgászni  egy horoggal szerelt egyetlen feeder- vagy pickerbottal lehetett, a bojli használatát kizárták. Az etetőanyag mennyiségét 30 literben, az élő anyagot 3,5 literben maximálták a szervezők.

A verseny kétnapos volt, mindkét nap reggel kilenctől délután háromig tartott.

 A keszthelyi Matula csapat (Horváth Csaba, Zsittnyán Tamás) a tavalyi első próbálkozás után idén már nagyobb reményekkel szállt versenybe. Péntek este érkeztek Maconkára, így sajnos tréninghorgászatra már nem volt idejük, előzetes annyit tudtak kideríteni, hogy a mélyebb vizű helyeken ponty a menő, míg a sekélyebb rész inkább keszeges-kárászos.

 A versenyzőket 4 sekély és 4 mélyvizű egyenként 12 fős szektorba osztották. Szombaton gyönyörű napsütéses, szélcsendes idő fogadta a horgászokat.

A Matulások szerencsésen sorsoltak, az első nap Tomi a sekély részen kezdett és a szektor szélső pályán kiváló horgászattal 21 kiló körüli fogással szektor 1-et horgászott.

Mint mesélte észrevette, hogy nem a keszegekre kell összpontosítania, hanem kicsi (1-3 kg) pontyok is vannak előtte, így sikerült több mint tíz kilót vernie a szektor másodikra.

Csaba az új kialakítású részen, a gáti szakaszon horgászott mesterien. Közel 28 kiló halat sikerült szákolnia ami szintén szektor 1-et jelentett.

Az első napot meglepetésre rajtuk kívül még két csapat teljesítette 100 százalékosan, így vasárnapi fordulót három páros várta a minimális kettő hibaponttal.

Vasárnap megérkezett a hidegfront, erős széllel, csepergő esővel. Sorsolásnál Csaba a 117-es számú helyet húzta a sekély részen, és mivel előző napi hírekből úgy hallották a 100 fölötti helyek haltalanok eléggé elkeseredtek. Tamás a gát közepére sorsolt, az első fél órában nem volt hala, ezért eléggé elkedvetlenedett, de aztán beindult az üzlet. Az erős szélben nehezebb etetőkosárral és pontos dobásokkal horgászott, és egy tíz kiló körüli potykát is sikerült szákolnia. Összesen 27,6 kilóval mérlegelt, ami szintén szektor egyest jelentett.

Csaba a megbeszélt taktika szerint először rövidebb dobótávon keszegezni kezdett, de a hal nem jött rendesen, kezdett lemaradni a szektorában. A verseny felénél kénytelen volt váltani, és ez bravúrosan sikerült neki: közepes dobótávon megtalálta a halat és elkezdte fogni a pontyokat. Ezzel a hajrával szektorában szinte az utolsó helyről sikerült magát feltornásznia az ötödik helyre. A 15 kiló körüli fogással öt hibaponttal zárt.

Összesítésben így a két nap alatt begyűjtött négy db szektor helyezési számuk: három első és egy ötödik, azaz 8 pont -  a verseny megnyerését jelentette.

Matulások ezidáig is szép horgászeredményekkel dicsekedhettek, de mindketten úgy értékelték, hogy ez az egyik legnagyszerűbb, legértékesebb győzelmük.

Tamás, Csaba, gratulálunk!

Az éticsiga nem egy szerencsés állat. Húsa ínyencségnek számít, könnyen emészthető, jól fűszerezhető, ráadásul egészséges is. Hiába védett, mégis szedhető, védekezni nem tud, de még elfutni sem, hiszen nem a fürgeségéről ismert.

Franciaországban több módon fogyasztják: előételként fűszervajas körítéssel töltik vissza a csigaházba, leveles tésztába göngyölik, levest főznek belőle, vagy egyszerűen díszítésre használják.

A múltkor a csiga tisztításán már szerencsésen túljutottunk, így könnyed mosollyal emeltem ki a mélyhűtőből a fagyasztott csigatömbböt. Ugyan mi mást készíthetnénk belőle mint pörköltet?

 Olvastam, hogy több órát igényel a csigafőzés, ezért a csigákat kuktában előfőztem, több vízben.

Közben készítettem egy pörköltalapot. Mint minden valamirevaló pörkölt ez is zsíron fonnyasztott hagymával indult, utána dobtam bele egy fél paradicsomot, felkockázott zöldpaprikát. 

 Aztán belekerült a csigahús. Fehérborral öntöttem fel, majd őrölt paprikát dobtam bele, egy jó kanállal.

Lassú tűzön főztem.Fehérborral még párszor felöntöttem, közben fűszereztem. Került bele még fokhagyma, bors, babérlevél, rozmaring, petrezselyem.

Nokedlival tálaltuk, fehérbort ittunk hozzá.

A nyár egyik legfinomabb savanyúsága a kovászos uborka.

Kimossuk az üveget, megmossuk, majd előkészítjük az uborkát. Ez azt jelenti, hogy a kb. 10-12 cm hosszú egészséges uborkáknak mindkét végét levágjuk, (fontos, hogy a leesõ darabokat ízleljük meg, hogy nem kesernyés–e az ízük, mert ha igen, akkor addig vágjuk, amíg a keserû íz el nem tûnik), majd 3–4 helyen hasítsuk végig az oldalát kb. 0,5 cm mélyen.

Utána állítsuk az elõkészített uborkákat az üvegbe, tegyünk közéjük 7-8 gerezd fokhagymát, 10–15 szem egész fekete borsot és 2–3 babérlevelet, majd egy csokor kaprot. Végül rakjunk a tetejére egy vastag szelet fehér kenyeret vagy egy félbevágott zsemlét, de még elõtte forraljunk fel kb. fele annyi vizet, mint az üveg ûrtartalma. Adjunk hozzá literenként 1 púpozott evõkanál sót, és ha lehûlt, a kenyéren keresztül öntsük tele az üveget.

Tegyünk a tetejére egy kistányért, és állítsuk napsütötte ablakba. Mivel forrás közben kifolyhat a leve, ajánlatos egy nagyobb tányért az üveg alá is tenni. Ha a napsütés nem túl intenzív, akkor tegyük ki a tûzõ napra. Ügyeljünk azonban arra, hogy éjszakára ne felejtsük kinn, mert a hideg levegõ hatására leáll az erjedés. 4–5 nap múlva a leve zavarossá válik, az uborkák pedig megsárgulnak. Ekkor szedjük ki a megsavanyodott uborkákat, a levét pedig szûrjük rá, és hûtõszekrényben másnapig érleljük. Az ily módon savanyított uborka elõnye, hogy igen kellemes íze van, hátránya viszont, hogy hamar romlik, hûtõszekrényben is csak 1–2 hétig tartható el.

A pontyok nem.

Már a halőrházban mondták, hogy nem eszik a hal. Csak mosolyogtam. Mondtam, hogy mi nem is azért jöttünk, bográcsolni fogunk, és csak majd mellékesen kitermelünk pár pontyot. Megbeszéltük a paprikás krumpli rejtelmeit, a tűzrakás szabályait, és már mentünk is.

Gyúróra nem szoktunk korán menni, most is elmúlt már tíz is mire lecuccoltunk. A mellettünk lévő horgászok már menni készültek, volt egy szép pontyuk meg pár keszegük.

Megkávéztunk, jött pár keszeg, de ponty nem.

Tüzet raktunk, megpirítottunk egy marék szalonnát, annak a zsírján egy fej hagymát. Került bele kolbász, házisonka, és pár szem krumpli is.

Lassan rotyogtattuk.

Közben a parton nem történt semmi. A reggeli órákban még elcsíptek egy-egy szép pontyot, de később senki nem fogott halat. Engem nem szokott vigasztalni, hogy más sem fog, próbálkoztunk, küzdöttünk, de keszegen és pár kárászon kívül nem akasztottunk halat.

Ellenben a kaja fenségesen sikerült.

A hír:

Nagyméretű harcsát fogtak a Balatonban, a balatonboglári kikötőben. A 93 kilogrammos halat egy órán át fárasztotta a horgász, majd  öt embernek két órán át tartott, míg megnyúzták és feldarabolták.

Szép hal lehetett, gratula a horgásznak, azonban azok a halfeldolgozók nem sok harcsát láthattak eddig, mert ha a Pó mellett tanulták volna a szakmát percek alatt végeznek. 

Slow - food - lassú étel. Az biztos, hogy a csiga egy különleges étel.  Régen a szegények ették, ma a gourmanok.

Eszik a csórók, eszik a a gazdagok, eszik a sznobok. Nem eszik a finnyásak, a menzákhoz, és az üzemi koszthoz szokottak, és azok sem akik nem szeretik az újdonságokat. 
 

Szakemberek szerint a szép, nagy koranyári éticsiga alkalmas a csigaételek elkészítésére.

Esős idő volt, sok csiga 'szaladgált' mindenfelé, adott volt az ötlet: főzzünk csigát. Összeszedtem egy jó adagot, volt vagy 4,5 kiló.

A csigák megvoltak, no de hogyan tovább? Próbáltam utánaolvasni:

A csiga hat-hét évig él, persze ha be nem gyűjtik. Tavasszal, amikor a talaj felmelegszik, akkor bújnak ki téli vermükből, harminc-negyven centi mélyről és kezdik meg az aljnövényzetben a száguldozást.

Éti csiga többféle van, létezik fekete húsú is, de a legkedveltebb a fehér (Helix pomatia), ami Magyarországon igen jó minőségű.

Az éti csiga a puhatestűek törzsébe (Molluscae), azon belül a héjasok altörzsébe (Conchifera) és a csigák (Gastropoda azaz haslábúak) osztályába tartozik. A csigák jellegzetessége, hogy felcsavarodott meszes vázat képeznek, ami úgy keletkezik, hogy a testükben levő mirigyek meszet tartalmazó váladékot termelnek, és ez az állat testének felszínén kikristályosodik. Talpmirigyeiből sűrű váladékot bocsát ki, ezen csúszva halad. Fején három pár tapogató található, a legfelső végén vannak a szemek. Korhadékkal, friss növényi hajtásokkal táplálkozik, erős reszelőnyelvével ragadja meg és morzsolja szét eleségét. Nem túl gusztusos jószág, húsa viszont ínyecfalatnak számít, főleg Franciaországban kedvelt étel.

Hazánkban nagy számban fordul elő, főleg a Dunántúlon és Észak-Magyarországon találkozhatunk vele. Védett állat, de a 19/2006. (III. 31.) sz. KvVM rendelet szerint április 1-jétől június 15-éig gyűjthető és hasznosítható. Magyarországon évente 2000 tonna bruttó élősúlyú élő éti csiga gyűjthető össze. A rendelet értelmében csak a 30 mm vagy ennél nagyobb házátmérőjű állatokat lehet összeszedni, az ennél kisebb méretűeket nem lehet átvenni.

A hús állaga a zúzához hasonló, koleszterin nincs benne, van viszont rengeteg fehérje.

Hogy a hőn áhított csigahúshoz jussunk azt előbb meg kell tisztítani. Én a következő módszert követtem: forraljunk fel annyi vizet, hogy majd a csigákat bőven ellepje. Mikor már forr szórjunk bele 2 teáskanál szódabikarbónát, öntsünk bele egy deci ecetet  és rögtön a csigákat is. Pár perc forralás után az állatkák kijönnek a házukból. A házból kiszedve a húsos talprészről  a zöldes részeket eltávolitjuk, a megmaradt húsos részeket pedig hideg vízbe rakjuk.

Jól megtisztítjuk, átmossuk majd sós vízben megabáljuk (ez kb. 10-15 perc). Újból kiszedjük a főzővízből, megint átmossuk - és kész a konyhakész csigahús.

A tisztítási folyamat fotózásától eltekintettem, a tucatszor átmosott patyolat tiszta húsokat egy edénybe tettem, majd a mélyhűtőbe raktam. Hétvégén csigát főzünk! 

Kellemes, koranyári reggelre ébredtünk.

Gyúróra negyed óra alatt kiétrünk. Szélcsend, bárányfelhők. Tükörsima víz.

Egész délelőtt szép idő volt.

A tóparton nem a megszokott helyre ültünk.

Hamar megjött a ponty, de utána főleg a keszegek csipegettek.

Aztán jött az eső.

Még egy botot bevetettem. Aztán megint jött az eső.

Megfutamodtunk. Otthon a kertben már nem esett.

A Duna mellett nőttem fel, gyerekkoromban (is) sok halat ettünk, rácponty mégsem került soha az asztalra. Szüleim úgy tartották: ha hal akkor halpaprikás - vagyis bajai halászlé.

Hetente legalább egyszer halat főztünk, apám ugyan sok pontyot fogott, de így is rendszeres vásárlók voltunk a halboltban.

Pontyból szinte kizárólag halászlé készült, de a többi halfajból is szívesen főztünk vegyes hallevet. A ragadozó halak pörköltként, vagy rántva (süllő) esetleg sütve (csuka) kerültek az asztalra, a 'sütnivaló hal' kategóriába nálunk legfeljebb a kisebb testű halak, a keszegfélék és a törpeharcsa tartozott.

Apám ugyan említette többször, hogy a Józsinak pontosan másfél kilós pontyot szabad csak hazavinnie, mert az az ideális rácponty méret, és azt az Erzsi milyen istenien csinálja...  de anyám erre felhúzott szemöldökkel csak ennyit mondott:

-ugyan Pisti, csak nem cacálnád el azt a gyönyörű halat krumpliva meg lecsóval?!

A pontyot, ugye, ismerjük, a 'rác' pedig a szerbek korábbi, 19. század előtti elnevezése.

A név a szerbiai Raška nevű város nevéből ered, amelyből a Ratka (Rascia, Rácország) mint tartományi elnevezés, valamint a rácok megnevezés keletkezett. Raška neve 962-ben jelent meg először, mint Tihomily Cseszláv nejének birtoka, később (1159 után) az első Nemanjićok is felvették a rasciai fejedelmi címet, de Dusán cár nem vette fel. A magyar király címerébe is fel van véve a rasciai cím.

A későbbiekben egyre inkább a törökök elől menekülő, Magyarországra dél felől érkező, az ortodox egyházhoz tartozó szerb betelepülteket nevezték rácoknak, köztük a görögöket és aromunokat is. Emellett a bunyevácokat és sokácokat katolikus rácoknak hívták.  (Wikipédia)

A rácponty, mint a nevéből is kiderül délvidéki hal, azonban azt biztosan nem tudjuk, hogy a recept készen került-e hozzánk, vagy az itt letelepülő rácok alakították a magyar tepsis halat ilyenné. Mediterrán jellege, és a lecsószerű feltét délies ízeket eredményez, a krumpli, a fűszerpaprika, a szalonna és a tejföl viszont már hamisítatlan magyar jellegzetesség.

Meg kell említeni, hogy az ételnek vannak ellenségei is, akik csak halas rakott krumplinak csúfolják. :-)

Mi is kipróbáltuk, pontyszeletekkel, sütőben, tepsiben. (Titokban a pontyszeletek közé csempésztem egy félbevágott jól beírdalt keszeget is). A többit a szokásos recept szerint csináltuk, majd 200 fokon szűk másfél órát sütöttük.

Be kell vallanom: pozitívan csalódtam. Az ízek harmónikusan összeálltak, de az étel nem veszítette el halas jellegét. És a meglepetés: nekem a keszeg ízlett a legjobban: teljesen szálkamentes lett, és valami fenséges ízű.

Tessék kipróbálni, megkóstolni!

Íme három recept, meg lehet mindet próbálni:

Rácponty tepsiben

 A pontyot megmossuk, megtisztítjuk, feldaraboljuk. A haldarabokat bevagdaljuk, a nyílásokba vékony szalonnaszeleteket teszünk. A halszeleteket besózzuk, meghintjük pirospaprikával. Egy tepsit kikenünk zsírral, az aljára karikára vágott főtt burgonyát teszünk, rárakjuk a halszeleteket, beborítjuk a karikára vágott hagymával, zöld paprikával, paradicsommal, megöntözzük olvasztott zsírral, és a forró sütőbe tesszük. Ha a hal félig megsült, megöntözzük a liszttel elkevert tejföllel, és készre sütjük. 

Rácponty jénai tálban

Hozzávalók 6 személyre:
6 szelet, vagy egy kisebb, egész ponty
1-1,5 kg burgonya
3 fej vöröshagyma
6 szelet füstölt bacon szalonna
2 db zöldpaprika
4 dl tejföl
1 ek liszt
só, bors

Elkészítése:
Főzzük meg héjában a burgonyát, majd húzzuk le a héját. Egy jénai tálat kenjünk ki szalonnával, erre fektessük a felkarikázott burgonya felét-háromnegyedét, amit sózzunk, borsozzunk ízlés szerint.

A halat enyhén sózzuk, tekerjük baconszalonnába és tegyük rá a krumplira. Erre jön a karikára vágott hagyma és zöldhagyma, majd befedjük a maradék krumplival, amit ismét sózunk, borsozunk. Lefedjük, betesszük az előmelegített sütőbe, 200 fokon kb. 1 óráig sütjük.
Ezután a rácpontyra ráöntjük a liszttel elkevert tejfölt, és fedő nélkül addig sütjük, amíg színesedni nem kezd a teteje.

Rácponty egészben - római tálban sütve

Hozzávalók: 1,2 kg-os hal, 5 dkg füstölt szalonna, 3 db paradicsom, 2 db zöldpaprika (vagy lecsókonzerv), 1,5 kg burgonya, 3 dl tejföl, 1/2 dl tej, 1 teáskanál só.

A római tálat, a tetejével együtt min. 15 percre vízbe tesszük. A vékony csíkokra szeletelt szalonnát zsírjára sütjük, majd a római tál aljára rendezzük. A halat megtisztítjuk, uszonyait levágjuk, kibelezzük, a fejét levágjuk, a keserűcsontot eltávolítjuk, a törzset 1 cm mélyen 1/2 cm-ként beirdaljuk, majd besózzuk és a zsiradékban, mindkét oldalát elősütjük.
A burgonyát héjában félig megfőzzük, meghámozzuk, és karikára vágjuk, majd a tálban lévő szalonnára terítjük. Ezután a halat a burgonyaágyra fektetjük, a felkarikázott paradicsom- és paprika szeletekkel beterítjük és a megsózott, a tejjel elkevert tejföllel leöntjük. A tálat hideg sütőbe tesszük és a halat kb. 80 perc alatt készre sütjük.
Forrón, a tálban tálaljuk.

A kerti tavamban koratavasszal szépen napoztak az aranyhalak, az etetésre is ügyesen feljöttek, öröm volt nézni őket. Aztán egyszer csak arra döbbentem rá, hogy nem látni egyetlen színes halat sem úszkálni. Gondoltam lejjebb húzódtak, mígnem egy hínárcsomóban észrevettem a kis csukát. És lőn világosság: az ősszel csalihalfogás közben merítettem két kis csukácskát, olyan 10-15 centisek lehettek, megszántam őket és hazavittem. A kerti tóban pici küszök és vörösszárnyúak is voltak szép számban, úgy gondoltam a kis csukák tavaszig megerősödnek, aztán majd visszatelepítem őket.

Megerősödtek. Rendesen. Csak azzal nem számoltam, hogy rákapnak a színes halakra.

A hínárcsomóban pihenő kiscsuka már szép termetes volt, minden bizonnyal számlájára írható a színes halak eltűnése.

Gyorsan fogtam a pergető pálcámat, előkét tettem és felkötöttem egy sárgás pirossas gumihalat. Lassan emelgettem a hínár mellett és rögtön oda is vágott az egyik bestia. Láttam ahogy elkapja a gumihalat, de sajnos a horog nem akadt, a csuka lefordult a csaliról.

Ezután minden nap felkínáltam a gumicsalit, de nem volt rá több érdeklődés. Csalit cseréltem, egy kisebb storm gumhalat tettem fel.

Alig húztam fél métert a vízben, elnehezdett a bot, és már föcsögött is a kis útonálló.       Cila rögtön a tetthelyen termett és próbált segédkezni.

Tarkón ragadta a halat és már szaladt is volna vele, de a csuka szerencséjére torokra nyelte a csalit, így ki tudtam menteni Cila karmai közül.

Dunai telepítésre került a ragadozó, remélhetőleg sokáig elkerüli a horgászok csaliját és kapitális példányként kerül majd ismét horogra. 

Sült keszeg, rántott pontyszeletek.

Belián elsőáldozott. Keszthelyen.

Aztán volt egy kis 'szerény' ebéd: szarvaspörkölt, vadmalacsült, rántott süllő, csevap.

Volt séta a  Balaton-parton.

Volt csónakázás...

Volt evezés...

Aztán jött a vihar...

Kibringáztunk a Dunához Tomival.

A víz csendes volt, a szél is elállt.

A rugany végénél egy nagy fröcskölés, aztán csend. Balin lehetett?

Lassan besötétedett.

Tomival megbeszéltük, hogy max húsz percet pergetek. A kis utasszállító nem csinált komoly hullámokat.

Távolban a város fényei.

Csendes este volt...

 Amikor a  pikkelyekkel borított halunkat fogyasztásra alkalmassá kívánjuk tenni, akkor első lépésként a pikkelyeit el kell távolítanunk.

A pikkelyeket hagyományos módon lekaparhatjuk a halról: egy éles késsel vagy speciális halpikkelyezővel a pikkelyek fekvésével ellentétesen lekaparjuk azokat.

 Egy másik módszer a pikkelyek lefejtése a bőrről (nem nyúzzuk meg a halat, a bőre rajtamarad).

A halat a munkaasztalra fektetjük, a farka felől egy éles és hegyes késsel az összefüggő réteget alkotó pikkelyek és bőr közé szúrunk.

Folyamatosan haladva egészen a fejig lefejtjük a pikkelyeket. A művelet közben arra kell ügyelni, hogy a bőrt lehetőleg ne vágjuk be.

Ha ügyesek voltunk akkor így egy  gyönyörű pikkely és nyálkamentes fehér halbőrt (fehérbőrű halat) kapunk.

Természetesen a halat nyúzással is megtisztíthatjuk, de az egy másik történet.

Gyúrón sincs pontyból a kerítés, a múltkor már egyszer megtörtént, hogy ponty nélkül jöttünk haza (egy meglépett, egy szakított).

Most sem mentünk korán, kilenc után értünk ki. A halőr bíztatott, hogy megindult a hal, szép harcsát fogtak a múlt héten és a pontyok is eszegetnek.

Kellemes napsütés, enyhe szellő, egy unicum a büfékocsinál - ez már csak szép nap lehet!

Már a parkolóban  feltűnt, hogy a tópart csak úgy zeng a békakuruttyolástól, elsőre ez még olyan idillinek is tűnt, mert ugye, úgy gondoljuk:

természet = tópart + békakurutty.

A horgászok többségénél a haltartó szák a parton száradt, ez azért picit elbizonytalanított. Szerencsére az első potyka gyorsan megjött, így már vidámabban reggeliztünk.

Aztán jött pár dévér, majd hosszú csend következett.

A csendet itt most átvitt értelemben kell értelmezni, ugyanis a békák embertelen koncertezésbe fogtak.

Kiültek a partmenti kövekre, vagy a part mentén úszkáltak, felfújták a pofájukat és breeeeekegtek.

Mikor már a keszegek is eltűntek kezdtem arra gyanakodni, hogy a pontyok szerény kapókedve is a békák terhére írható, hiszen a harcsák biztosan rámozdulnak ezekre a brekegő ínyencfalatokra, a pontyok meg gondolom kerülik a harcsák közelségét.

 Dél körül aztán jött hirtelen két ponty, kicsit helyrebillentve önbizalmunkat, sőt egyik szomszédot is láttam szákolni.

Kettő körül jöttünk el, a tóparton  visszafelé sem láttam senkinél halat, pedig próbálkoztak páran. Az egyik bácsi mondta is bizakodóan nagy nyugalommal: majd öt óra körül kezdenek el enni, hiszen  tegnap  a Józsi is akkor fogta azt a szépet...

Tízezer kilogrammnyi fiatal pontyot telepített a Tisza-tóba a víztározó halállományát kezelő Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Kft.

A kétnyaras pikkelyes pontyokat Tiszafüreden, Poroszlón, Tiszavalkon, Sarudon, Tiszanánán, Abádszalókon és Kiskörén telepítették a tóba. A telepítés idejére, a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság lezárta a Jászsági-főcsatorna zsilipjét, elősegítve ezzel, hogy a halak a Tisza-tavat válasszák élőhelyül.

Május során további 10-12 ezer kilogramm háromnyaras ponty kihelyezését tervezi a társaság, így még a pontytilalom időszakában beilleszkedhetnek a betelepített halivadékok a víztározó bioszférájába. A tervek szerint az idén összesen 200 ezer előnevelt süllőivadék, szintén 200 ezer előnevelt harcsaivadék, és 30 ezer kilogramm háromnyaras pikkelyes ponty kerül a Tisza-tóba -  mondta el Albel Tamás a kht médiareferense.

Tizenhat helyszínen, csónakokból engedték a vízbe azt a 250 ezer csukát, amelyek telepítésével elindult az idei balatoni haltelepítést – tájékoztatott Füstös Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. horgászturisztikai és kereskedelmi vezetője. A halgazdálkodási tervben előírt mennyiségű csukát a buzsáki tógazdaságból szállították a Balatonhoz, és a telepítést horgászegyesületek együttműködésével végezték.

A tervek szerint a jövő héten kezdődik a pontytelepítés, szakaszosan összesen 350 tonnányi pontyot engednek a Balatonba az őszig. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a csukák és pontyok mellett süllőket is telepítenek a tóba az idén .

forrás: MTI

Húsvétkor a feltámadás és az ujjászületés mellett a tavasz eljövetelét is ünnepeljük. A kereszténység talán legfontosabb ünnepe, a nagyböjt lezárása, ekkor szabad a 'húshagyó' táplálkozási időszak után először húst enni.

A böjti időszakot sajnos  a mi családunk sem veszi túl szigorúan, ellenben a húsevésre való buzdításnak örömmel teszünk eleget. A család idén is szüleinknél jött össze.

Szombaton délután (szigorúan az első csillag megjelenését követően) a pálinkakóstolás befejeztével kezdődött a vacsora. Korpás kovásztalan tésztában sült füstölt sonka és kemencében sült bárány volt a menü.  A sonka csodás, a bárány isteni volt.

Vasárnap bográcsoltunk. Öcsém őzpörköltet főzött, (előző este lepácolta ahogy azt kell) én báránypörköltet készítettem. Lehetett enni metélttel vagy nokedlivel.

A báránypöri nem lett túl sűrű, és nem lettek kemények az ízei, ellenben kellemesen fűszeres-zamatos, édeskés bárányillatú mesevilág kerekedett belőle. A hús omlós lett, pont mint egy ájtatos, napsütötte húsvétvasárnap.

 Az őzpörkölt ellenben férfiasan zaftosra sikeredett, összeállt vörösboros alapokon nyugvó enyhén pikáns ízorgiával. A gyönyörű enyhén barnás zaft, az épp ideálisan megfőtt finom őzhús kellemes összhangot teremtett.

Először az tűnt nagy kérdésnek: melyik pörkölttel kezdjen az ember, utána kiderült az a nagyobb dilemma: melyikkel fejezze az ebédet.

Húsvét hétfőn locsolni ildomos, így édesapámra hárult a nemes feladat: a halászléfőzés.

Szigorúan bajai módon főzzük a halat, apám egyik bográcsban harcsát, a másikban pontyot készített. Megint nehéz helyzet elé lett állítva az éhes közönség: vajon az ideálisra sikeredett sűrű pontypaprikásból szedjen elsőre az ember vagy az istenien illatozó harcsaléből?  A papa ezt a meccset is döntetlenre hozta - nem tudtuk eldönteni melyik bográcsnak ítéljük az aranyérmet.
 

A húsvéti locsolkodás magyar szokás. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja. Húsvét hétfőt vízbehányó hétfőnek is nevezték, ami utal a locsolás egykori módjára, amikor erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet.

A húsvét hagyományőrző szokásai között a lányok készítik a festett tojásokat, amit fiúknak adnak a locsolás után.

A mai napig élő szokás, vidéken és városon is a húsvét hétfői locsolkodás, mely a fiúk feladata. A nagyobb fiúk szívesen alkalmazzák a szódásüveget, vagy vödör vizet, de általában inkább a kölnivízzel való locsolás terjedt el. Legegyszerűbb az anyuka, vagy lánytestvér kölnijét, parfümjét kölcsön venni, de ezek az erősebb illatok biztos fejfájást okoznak a meglocsolt lányoknak, ha már többféle illat keveredik rajtuk.

Kellemes ünnepeket és sok pirostojást!

Egyik délután kilátogattam a Duna partra. Kellemes idő volt, reméltem a leívott csukák már összeálltak a kis öbölben. Sajnos megúsztam egy kapással.

A visszaforgó víz találkozásánál hagytam süllyedni a támolygó kanalat, és amikor megemeltem akkor vágott rá a csuka. A folyásba nem engedtem.  Félúton járt a part felé amikor csinált egy kisebb szaltót.... és már szabad is volt. 

Annyira nem is bántam. Így is szép volt ez a délután.

Hosszú évek után először számottevő veszteség nélkül telelt át a Tisza-tavon az elmúlt évi ívásból származó természetes halszaporulat – közölte a vízterület halászati hasznosításával megbízott Tisza-tavi Sporthorgász Kft. ügyvezető igazgatója a közelmúltban elvégzett mintavételek eredményeire hivatkozva.

Hegedüs Gábor csütörtökön az MTI-nek elmondta: 2010-ben az áradások és a szokatlanul csapadékos időjárás hatására olyan halszaporulat mutatkozott a Tisza-tavon, amelyre a vízterület eddigi történelmében talán még sohasem volt példa. Különösen a balin és a pontyállomány gyarapodása volt kiemelkedő. 

Az ügyvezető jelezte: Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter és Illés Zoltán szakállamtitkár döntése nyomán a Közép-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság lehetőséget kapott az üzemtervben előírtnál magasabb téli vízszint fenntartására, a horgászérdekek fokozottabb figyelembevételére. Így  ritkán áll elő oxigénszegény állapot, noha a téli fagyok tartós jégborítást idéztek elő a Tisza-tó tározóterében. Amikor ilyen mégis előfordult, a Sporthorgász Kft. kérésére a Kötikövízig Kiskörei Szakaszmérnöksége rendkívüli zsilipnyitással segített a veszélyben lévő halállományon – hangsúlyozta Hegedüs Gábor. 

A tél első felében érkező áradásoknak és a megelőző intézkedéseknek köszönhetően halpusztulás nem történt a Tisza-tavon. A 2010-ben született fiatal halak fejlettségi és egészségi állapotáról pedig ivadékhálós mintavétellel jutott adatokhoz a hasznosító. 

A szakember tájékoztatása szerint az ősszel mélyebb vízbe húzódó ponty-, süllő- és balinivadékok ugyan még nem tértek vissza a parti sávba, de a tavalyi csukák, a dévér-, karika- és laposkeszegek ivadékai jó kondícióban kezdhetik a tenyészidőszakot. Tömeges jelenlétük bőséges táplálékot kínál a ragadozóknak, de jut a horgászoknak is – tette hozzá.

Hegedüs Gábor arról is tájékoztatott, hogy a napokban 260 ezer darab előnevelt – 4-5 centiméteres - csuka kihelyezésével elkezdődtek a tavaszi haltelepítések a tó négy különböző részén: Poroszló, Tiszavalk, Tiszafüred és Tiszaszőlős térségében. A halasítás ezt követően májusban folytatódik majd, amikor 100 mázsa kétnyaras, azaz még nem horogérett pikkelyes ponttyal, valamint 200-200 ezer darab süllő-, illetve harcsaivadékkal gyarapítják a víztározó halállományát. Végül a főszezon idején – július elejétől szeptember közepéig – további 420 mázsányi fogható méretű, háromnyaras pontyot telepítenek a népszerű horgászvízbe.

Mindez összesen 47 millió forintba kerül az ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint.

Ilyen is ritkán fordul elő, hogy az érintett fél, jelen esetben a csónak vezetője reagáljon egy hírre. EBI horgásztársunk az előbb kommentelte a bejegyzést, íme:

A Tisza tó nyári vízszintre történő feltöltésével párhuzamosan a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság, Kiskörei Rendőrőrsének, valamint a Tisza-tavi Vízimentő Szakszolgálatának munkatársai vízre tették és beüzemelték vízi járműveiket.

Erre szükség is volt, ugyanis 2011. április 08-án három debreceni horgász a Tisza tó Poroszlói medencéjében az erős szél által felkorbácsolt hullámok miatt csónakkal felborult. Szerencsére vissza tudtak kapaszkodni a felborult hajóra, és egyikük vízhatlan tokban tartott mobiltelefonjával segítséget kértek kikötőjüktől. Onnan azonnal riasztották a vízirendészetet, ahonnan Kovács Lajos r. főtörzsőrmester körzeti megbízott a Vízimentő Szakszolgálat hajójával azonnal a mentésükre indult. Sikerült hamar megtalálnia őket, így a bejelentéstől számított húsz percen belül a három átfázott, csuromvizes horgász már a mentőhajóban volt. A kikötőben egészségügyi ellátásban részesültek, szerencsére a gyors reagálásnak köszönhetően nem történt tragédia. A rendőrség a baleset körülményeit vizsgálja.

A Tisza tavi vízirendőrök és a vízimentők immár negyedik éve segítik egymás munkáját együttműködési megállapodás alapján, és több életmentést hajtottak végre közösen.

A javuló időjárásra tekintettel egyre többen keresik fel a szabad vizeket kikapcsolódás, sportolás céljából. Ez még most nem fürdőzést jelent, inkább vízre szállást különböző vízi járművekkel.

Sajnos az időjárás előrejelzéseket, valamint az aktuális időjárási viszonyokat sokan nem veszik figyelembe, szeles, viharos időben is vízre merészkednek labilis, borulékony vízi járműveikkel. A Tisza tó medencéiben ilyen időjárási viszonyok mellett akár méteres hullámok is kialakulhatnak, illetve egyes helyeken a vízből kiemelkedő, vagy éppen csak a vízfelszín alatt lapuló fatuskók növelik a veszélyforrást.

Ilyen típusú vízi járművekkel viharos időjárási viszonyok között ne szálljunk vízre, és főleg ne vágjunk át nagy vízfelületen. Ha már úton vagyunk, a part közelében a szélvédett helyen haladjunk, vagy kössünk ki szélvédett szárazulaton, és várjuk meg a vihar elvonulását.

Forrás: Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság