Ha sülthal/rántotthal kategóriában pici bátorságot veszünk és kimerészkedünk a rablóhalak csodás világába, próbáljunk meg süllőt (fogast) beszerezni. Horgászok közt December tájékán komoly becsületsértésnek számít így indítani egy beszélgetést:

-no, és te már megfogtad a karácsonyi süllőt, mert képzeld én tegnap...

Szóval süllő. Lehet pikkelyezni (ha példáúl egészben szeretnénk megsütni), de ha rántani szeretnénk vagy roston sütni akkor egyszerűbb lefilézni (hátánál gerincet lefejtve kettévágni) és a húsról a bőrt lehúzni. A süllő annyira finom, hogy són kívül nem kell más fűszert használni, no jó pár csepp citromlé még belefér.

Az elkészítése annyira egyszerű, hogy szinte nincs is mit mondani róla.

Ha a sütés mellett döntünk akkor sózás után lisztbe forgatjuk és olajban kisütjük. Aranybarnára. A vajon párolást is érdemes kipróbálni, a hőfokot vegyük közepes alá és vigyázzunk, hogy ne essen szét a hal.

Ha rántott süllőt ennénk (jó döntés!) akkor az egyszerű panírozós receptet követjük. Liszt, tojás, zsemlemorzsa, közepes tűzön, forró olajban 4-5 perc alatt aranybarnásra. Kész!

A süllő annyira mennyeien finom, hogy a köret már szinte szóra sem érdemes. A legegyszerűbb majonézes kukoricától, krumplipürén át a (nálunk hagyományos)krumplisalátáig szinte minden egyszerű köret jól illik hozzá. Díszítésül tegyünk rá zellerlevelet és citromkarikát. 

A süllő hálás hal, szinte elrontani sem lehet. 

Száraz, esetleg félszáraz fehérbor, de az ünnepi asztalon egy pohár száraz pezsgő is kitűnő kísérője. Fogyasszátok egészséggel, a pezsgőt mértékkel!