Halas és halatlan történetek

2012.ápr.18.
Írta: hzizi 5 komment

Koi

Ez a pici koi akadt horogra az első próbahorgászaton a kis kerti tavamban.

 

Tisza-tavi hírek

Megkezdték a Tisza-tó  téli vízszintjének emelésést. A tározó töltés üteme előreláthatólag 5-7 cm/nap, a tervezett duzzasztási szint a Kisköre-felső vízmércén mért 680+10 cm lesz egyúttal az öblítő csatornákat szabályozó műtárgyakat is megnyitották.

A csuka most szombaton megszűnő tilalma után újabb kedvező hír  a ragadozóhalak horgászainak, hogy a  39/2011 NGM rendelet alapján április 30-a pihenőnap, az azt megelőző utolsó munkanap április 27-e, ezért a vonatkozó szabályok szerint a süllő és a balin április 28-án, szombaton 0:00-tól újra fogható és megtartható.

A Tisza-tavi Sporthorgász Kft. csukaivadék telepítést végez ma  - 2012 április 2-án hétfőn.

Poroszló térségében 150.000 db, Abádszalók térségében pedig 50.000 db előnevelt csukaivadék kerül kihelyezésre. Az eddigi gyakorlatot tovább fejlesztve a telepítő kádak oxigén ellátása lehetővé teszi, hogy a csukákat nagy területen engedhessék  vízbe. Ezzel a szinte darabonkénti kihelyezéssel kívánják növelni a telepítés hatékonyságát.

Koratavaszi potykák

Jött a hír öcsémtől: megindult a ponty a Balatonban. Nem jönnek nagyok, de esténként fognak 8-10 darabot - ami már jó kis pecának számít.

Rég jártunk Keszthelyen, már ideje volt a látogatásnak, meg amúgy is Tomi a héten kapta meg a friss jogsiját - itt az alkalom, hogy autópályán is gyakoroljon.

 Kora délután rendben megérkeztünk öcsémékhez, ettünk pár szelet sülthalat, ittunk pár fröccsöt. A horgászsofőrré előlépett Tomi fiam fuvarozott ki hármunkat a balatonberényi strandra, majd ígéretet tett, hogy tíz körül értünk is jön.

Öcsém szerelt.

 

Csendes volt a víz, kellemes az idő, volt időnk poénkodni. A haskitoló versenyt Csaba nyerte,  igaz pici helyzeti előnnyel indult.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bedobtunk és vártuk a kapást. A háttérben Karcsi.

 

Sötétedés előtt beindult az üzlet, egymás után jöttek a kapások.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karcsi jól megvilágította a botokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Természetesen a jó hal megint meglépett...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A halak többsége visszakerült a vízbe, azért tíz órára sikerült megfogni a másnapi halászlé alapanyagát, jött pár kettő körüli potyka is.

Bár a halak többsége retúr közeli méret volt, nekem sikerült kétszer is megtépetni magam.

Jó kis idénykezdő peca volt, a másnapi halászlé is finomra sikeredett.

Balatoni hírek

 

A balatoni halaknak kedvez a melegedő időjárás. Hamarabb kezdődig a süllő ívási időszaka, ezért a szakemberek háromezer mesterséges süllőfészek  kihelyezéséről döntöttek.

A Balaton emblematikus halának számító süllő szaporodására kiemelt figyelmet fordítanak, ezért egészítik ki mesterségesekkel is a természetes ívó-helyeket. A borókából készített süllőfészkekből több helyszínre összesen 3 ezret telepítenek, majd a következő hetekben fokozottan ellenőrzik azokat – mondta a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt vezérigazgatója, Füstös Gábor.

A korábbi éveknél 30-40 százalékkal több csuka-ikrát fejtek le a napokban a társaság Buzsáki tógazdaságában. Az így nyert 50 kilónyi megtermékenyített ikrából 6-700 ezer darab előnevelt csukára számítanak, ebből teljesítik árpilis végén, május elején a halgazdálkodási terv szerinti 250 ezer darabos balatoni csukatelepítést.

A szakember felhívta a horgásztársadalom figyelmét arra, hogy a süllő, valamint a balin ívási időszakra bevezetett fogási tilalma idén április 27-ig lesz érvényben. A tavalyi nagyobb számú harcsa elhullás miatt, a halfaj sikeresebb ívása érdekében április 1. és június 30. között pedig teljes körű harcsafogási tilalmat rendeltek el.

A Balatonnál tavaly a korábbi évinél 15-20 százalékkal több horgászengedélyt adtak el, az ebből származó 450 millió forintból fedezik a haltelepítések és halőrzés költségeit. A horgászturizmus fellendülését a BHNp a három horgásztaván is érzékelte, ahol két-háromszorosára nőtt a forgalom. Füstös Gábor szerint a siker oka a kedvező időjárás mellett, hogy a fokozódó ellenőrzéseknek és a fejlesztett halőrzési technikának köszönhetően nőtt a legálisan horgászók horgászzsákmánya.

Az aszály komoly gondokat okoz a cég tógazdaságainál, emiatt bizonyos haltelepítéseket még a tél beállta előtt kényszerült teljesíteni. Az elmaradt esőzések miatt márciusra sem jutott elegendő víz a vízgyűjtőkről az irmapuszati tógazdaságba, ahol a nyolcból három tó jelenleg is üresen áll. Ha a tavaszi, illetve nyár eleji esőzések nem fordítanak a helyzeten, a társaság intenzívebb gazdálkodással, illetve végső esetben vásárlással biztosítja majd a balatoni haltelepítésekhez szükséges halmennyiséget - tette hozzá a vezérigazgató.

forrás: MTI

Ívás - süllő

A tavasz talán kicsit késik az idén, de a süllő is lassan megkezdi nászát.

Aktuális ez az írás, - leporoltam:  

A süllő (fogassüllő) a csukánál majd egy hónappal később ívik, fogási tilalmi ideje március 1 -április 30-ig tart. A süllő ívása vízhőmérséklet függő. Általában kivárja a 10-14 °C hőmérsékletű vizet, horgászmegfigyelések szerint ez sokszor egybeesik a kajszibarack virágzásával.

Párosan ívó hal, ikráját nád, fűz, éger, vagy más fa, esetleg más parti növények víz alatti finom gyökérszőnyegére rakja. A hímek az ívási időszakban, (amikor az adott víz hőmérséklete eléri a 8-10-12 °C-ot), kiválasztják a megfelelő  ikrázóhelyet. A helyet (fészket) - 30-80 cm átmérőjű terület - farkuk legyezőszerű mozdulataival megtisztítják a lepedéktől, iszaptól. 

  

A hímek ezt a megtisztított "fészket" őrzik fajtársaiktól és a többi haltól, ellenben  igyekeznek ikrás süllőt csalni a fészekre. Érdekes a hívogató tánc is: fejük szitáló mozgatásával próbálják odacsalogatni a nőstényt.

 

Ha ez sikerül a hím először szinta körbeudvarolja a nőstényt, szorosan gyorsan körbeúszkálja. Megnyugszanak, a hím és a nőstény a fészek fölött fejükkel a másik farka felé párba állnak. A násztánc ilyen helyzetben szorosan a fészek fölötti néhány, percenként változó irányú lassú forgás. Szinte tánc. Időtartama fél óra, de akár másfél is lehet. Ez idő alatt a nőstény összes ikráját lerakja. Az egész testen végigfutó remegés kíséri az ivartermékek kibocsátását. A párok legtöbbször hasonló nagyságú példányokból alakulnak, de testesebb ikrások kisebb hímmel is összeívnak.

A szikállományban zsírgolyót tartalmazó ikrák ragadós héjukkal azonnal a letisztított aljzathoz (gyökerekhez) tapadnak. A termékenyülés általában nagyon jó - 85-95%.  A hím -tejes 5-8 napon át egyedül őrzi az ikrával telt fészket. Távol tartja az ikrafaló halakat és közben mellúszóival friss, oxigéndús vizet áramoltat az ikrákra.

 Az embriófejlődés időtartama kb. hét nap. A kikelő süllőlárvák teljesen pigment nélküliek, átlátszóak, hosszuk 5-6 mm, aktív vertikális mozgással úsznak, illetve süllyednek. A 3-4 nap után szemük, fejük és gerinccsatornájuk pigmentálódni kezd, majd száj- és végbélnyílásuk fejlődik. Az ikra és a lárva 7-16°C vízhőmérséklet között nincs veszélyeztetve, az optimum 12-16°C. Fontos feltétel az optimális oxigénellátottság.

Egyes vizekben a süllőivadék-állomány egy része - a későn születettek vagy a parazitákkal nagyon fertőzöttek - a 4-5 cm testnagyság elérésekor már nem talál megfelelő méretű haltáplálékot. Ilyenkor ezek az "elkésett" példányok egész nyáron át plankton, esetleg vízirovar fogyasztására kényszerülneik és az ősz végéig csupán legfeljebb 10 cm hosszúra nőnek. Az ilyen visszamaradt ivadéknak a tél folyamán nagy százaléka elpusztul, vagy a nagyobb ragadozók áldozata lesz.

 

Címkék: süllő, ívás, halnász

Szezonzáró

Enged a tél a szorításból, az időjósok szerint enyhül az idő,  a következő napokban melegfrontok rohangálnak majd össze-vissza, és napokon belül eltűnik a jég. 

A hét közepén a Tisza-tónál még komoly éjszakai fagyok voltak, le is mentünk hármasban (Robi, Ned és jómagam) egy szezonzáró lékelésre.

 

A Kis-Tiszán is még biztonságos volt a jég.

 

A tározó. Merre induljunk?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kis pihenő félúton.

  

A jég sem mindenhol egyenletes.

 

Talán a szél tolta így össze ezeket a hatalmás táblákat a tározó közepén. Félelmetes látvány.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lékhorgászathoz elengedhetetlenül szükséges célszerszám a lékfúró.

 

 

 

 

Robié az első hal: 2,17 kg-s süllő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nednek is volt egy félbemaradt kapása, nálam semmi mozgás. Bezzeg Robinál újra kapás. 

 

 

 

 

 

 

 Gyereksüllő, ment is vissza.

 

 

 

 

 

 

 

 

Tíz óra után egy hosszabb kapásszünet következett, csak a halőrök látogatása törte meg az egyhangúságot.

 

Csendélet.

 

Nem adtuk fel, fúrtunk leket közel és távol, mélyebb vízen és sekélyben, de nem volt érdeklődés. Aztán délután a távolabbi botom úszója eltűnt, egy kettes csuka volt az érdeklődő. Természetesen horogszabadítás után rögtön ment vissza.

 

A naplementés szűrt fényű időszakban volt még egy kis bizodalmunk, de sajnos több kapásunk már nem volt. Kellemes nap volt, sajnos kevés hallal.

Lékelt süllő

Jött a hír, hogy a Tisza-tavon a lékhorgászok el-el kapnak pár jobb süllőt is, Robi horgászhaverom kapacitált, hogy menjünk lékelni. Nekem más programom szerveződött a hétvégére, így Robi egy nemhorgász haverjával ment le. 

 Robi rövid összefoglalója:

"A töltésen leparkoltunk, majd a rituális 'pályinka' ivás után szánkóra pakoltunk. Az út nem volt túl kellemes a szél bordázta  jégen. Egy picit be is rezeltünk amikor az egyik morotva közepén megláttuk, hogy egy kutya nagy rianás megy keresztbe előttünk, és ahogy közelítettünk jozzá recsegett ropogott az egész. No, ittunk  megint egy kis pályinkát és így felbátorodva átmentünk azon is. 

A tutinak látszó helyen lecuccoltunk.  Lékfúrás, egy korty pálinka. Alig múlt el pár perc  a második lékben kapás, kijött egy kilós forma süllő. Gondoltam: ez egy erős nap lesz,  - visszaraktam. Aztán a harmadik lékben megint kapás, - sajnos elkapkodtam, nem akadt meg.  Új leket fúrtunk,  a negyedikből  megint egy jó kilósforma jött, azt is visszaraktam. Folyamatosan fúrtuk az új lekeket, de az ötödiktől úgy a  huszadikig semmi ....  

Kezdtem bánni a c&r-t.

Azokon a részeken ahol ősszel jól fogtam ott sem volt egy mozditás sem, úgyhogy
összepakoltunk, és visszamentünk  a legelejére. Az első léken semmi, a második
léken jött a kapás, odaadtam a botot a jóembernek, hadd legyen egy jó 
napja.

Ügyesen kivárt, jókor vágott be, miazmás, aztán kikurblizott egy
négyhuszas süllőt, de ennek örömére már nem ittunk pályinkat mert  elfogyott. Aztán meg már nem történt semmi.  A rianás visszafelé még aggasztóbban recsegett, előkerestük a kötelet  is az átkeléshez. Kint a parton az autónál már várt  a halőr meg egy rendőr, igazoltattak, miegymás. Mondták hogy a nyolc autóval  jött csapat kihozott összesen 5 jó süllőt. Akkor nekünk jó napunk volt! "

 

A szánkó elengedhetetlen tartozék:

 

Ezzel a résszel nem bírt a fagy:

 

A lékhorgász magányossága:

 

Mélyre nyelt:

Jégre lépni szabad

 

 

 

Az az általános vélemény, hogy minimum 10-12 centiméter vastag jég kell ahhoz, hogy az ember nyugodtan rámehessen a jégre.

 

 

 

 

Lássuk mit mond a törvény, (a jégvastagságot nem számszerüsíti) idemásolom a Hatályos Jogszabályok Gyűjteményéből az idevágó részeket:

46/2001. (XII. 27.) BM rendelet

a szabad vízen való tartózkodás alapvető szabályairól

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 101. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

...

 

5. § (1) A szabad vizek jegén tartózkodni azokon a helyeken szabad, amelyek nem esnek tiltó rendelkezés alá.

(2) A szabad vizek jegén tartózkodni csak akkor szabad, ha a jég kellő szilárdságú, nem olvad, illetve nem mozog.

(3) Tilos a szabad vizek jegén tartózkodni:

a) éjszaka és korlátozott látási viszonyok között;

b) járművel, a biztonságos munkavégzés kivételével;

c) kikötők és veszteglőhelyek területén;

d) folyóvizeken.

(4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek és tilalmak nem vonatkoznak a folyókon kialakult jégtorlaszok megbontását - jégkár megelőzése vagy elhárítása céljából - végző szakszemélyzet tevékenységére.

6. § (1) Aki jégen jégkitermelést folytat, vagy a halak oxigén ellátását biztosító, 1 négyzetméternél nagyobb léket vág, köteles a jégmentessé vált területet 1 méteres magasságban elhelyezett, legalább 10-10 centiméter széles, piros-fehér csíkozású korláttal ellátni. A kihelyező a jégmentessé vált területet jelző eszközöket köteles eltávolítani a figyelmeztető jelzés elhelyezésére okot adó körülmény megszűnésekor.

(2) Aki a jégen 1 négyzetméternél kisebb léket vág, köteles a jégmentessé vált területet legalább 50 méterről jól felismerhető módon megjelölni, amelyhez a vízparton található természetes anyagokat (pl. nád, sáskéve, száraz ágak) is fel lehet használni.

(3) Jégkitermelés vagy más jégen történő munkavégzés esetén a munkáltató köteles figyelőszolgálatot szervezni és mentő eszközöket biztosítani.

7. § (1) Ez a rendelet 2002. január 1-jén lép hatályba.

map showing estimated change in total Antarctic mass from 2002 to 2005

Jéghelyzet

Folyóink:

Duna: 60-70% zajló jég  5-15 cm vastagságban

Tisza: összefüggő álló jég, 10-20 cm vastagságban

 

Tavaink:

Balaton:  összefüggő álló jég, 17-22 cm vastagságban

Velencei-tó: összefüggő álló jég,  14-20 cm vastagságban

Tisza-tó: összefüggő álló jég,  15-20 cm vastagságban

Az adatok tájékoztató jellegűek, a folyók, tavak különböző pontjain, a környezeti tényezők függvényében (nádas, melegvizes forrás, stb.) a jégvastagság a megadottaktól  eltérő lehet.

Téli álom - vermelés

A hazai nagyobb vizek egyik érdekes tulajdonsága, hogy sohasem fagynak be fenékig. Ha figyeltünk fizikaórán, akkor tudjuk, hogy a plusz négy fokos víz a legnehezebb, tehát télen a vízfenék körül mindig ennyi a hőmérséklet, még akkor is, ha a felszíni víz nulla fokos, azaz befagyott. Ez a vízben élő élőlényeknek - köztük a halaknak - mondhatni létkérdés, hiszen igen nehezen viselnék el, ha megfagynának.

Sokszor halljuk: a halak "elvermelnek" az iszapban.

A vermelés különben nem feltétlenül jelenti azt, hogy a halak beássák magukat az iszapba és szuszogva téli álmot alszanak mint a medvék, hanem csak annyit, hogy a víz aljára mennek le, egy nagyobb gödröt, vermet keresnek maguknak. Az életfolyamataikat, anyagcseréjüket lecsökkentik egy minimális szintre, nem táplálkoznak, és lehetőleg nem is mozognak.

Folyóinkban a halak a kevésbé áramlós részeket, viszzaforgókat, mély langókat, állóvízű öblöket keresik meg, hogy minnél kevesebb energiát kelljen a helybenmaradáshoz befektetniük.

Tavainkban azok legmélyebb pontjain telelnek át a halak. Olyan helyeket keresnek, ahol a vízhőmérséklet egész télen állandó, és a ragadozók megjelenésére is kevés az esély. A Balatonban ilyenek például a hajóállomások kotort öblei, a hajózó útvonalak marásai, és a tóban természetes úton kialakult mély gödrök, kutak.

Azonban nem minden halunk vermel télen.  Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy ragadozó halaink nem vermelnek (kivéve a harcsa), míg a békés halak  a táplálék eltűnésével és a víz lehülésével arányosan csökkentik aktivitásukat.

 

Tiszai peca

Holnap halnap? - jött a rövid de lényegretörő kérdés Robitól. A tározóra nem tudunk menni, így csak az élő Tisza marad. Egy kicsit még vaciláltam aztán igent mondtam.

Poroszló után megnéztük a Szartost, a nagy munkálatok a töltésről nem látszottak, csak a szárazon maradt csónakok.

 

Kilenc körül a Szabics kikötőből indultunk.

 

A nap nehezen törte át a reggeli párát, hideg volt rendesen.

 

Az ígéretes pályán első dobásra leakadtam, és beáldoztam kedvenc twisteremet. Csorogtunk és emelgettünk. Kapás nélkül. Aztán megint motoroztunk.

 

Egy zátony utáni sekélyebb részen, olyan ötös vízben nekem jött az első kapás. Ránehezedett, bevágtam, jött pár métert aztán lemaradt. Pehh.

Robinak is, nekem is volt még pár maszatolós kapásunk, de már kezdtünk belenyugodni, hogy ezen a napon nem lesz halas a kezünk. Pedig Robi mindent kipróbált: még a 'süllőre sleppelés' módszerét is bemutatta.

Visszamentünka zátony utáni részre, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Robi halat fáraszt.

 

Jé, egy süllő! Pedig már kezdtem azt hinni teljesen kiveszett a Tiszából.

 

  

Nem nagy, de süllő! Ő érte jöttünk.

Ittunk egy forró teát, majd újult erővel folytattuk a pecát. Egy part melletti törést vallattunk amikor kaptunk még egy-egy odaütős kapást, de halat már nem. Ennyi járt mára.

A visszaúton sem volt melegünk, a lenyugvó nap szelet jósolt másnapra: vörösre festette az ég alját. Hidegfront jön, itt a tél!

Konzerv hal

Egyik este kezembe akadt két szardínia konzerv, pár perc alatt össze is dobtam a vacsorát. Felkockáztam két közepes fej vöröshagymát, mellé öntöttem a szardíniákat, tettem bele két nagy kanál tejfölt és jól összekevertem.

A halak paradicsomos szószban voltak, csak kevés csípős kecsapot tettem a masszához, picit sóztam, borsoztam, pár csepp citromlét facsartam bele.

Ropogós, meleg pirítóssal isteni finom volt.

Szezonzárás

Tisza-tó is téli pihenőre tér. Az ünnepek előtti héten a mi kikötőnket bezárják, kiszedik a csónakokat a jég elől.

 

Reggel ilyen havasan fogadott a csónakom:

 

Az idei szezon nem volt rossz, ma mégsem lesznek csúnya halas képek...

 Kellemes karácsonyi készülődést mindenkinek!

Karácsonyi halételek

A halhús egészséges és finom. Sajnos Magyarországon  nagyon sok asztalra csak karácsonykor kerül hal.

Elképzelem a 24-én reggel álmosan konyhában kávézgató háziasszonyokat, látom a kerekedő szemüket amikor felnéznek a csészéből, és azt kérdik rémülten: tényleg halászlevet kértek és rántotthalat?  - Jó, jó, de valaki megmondja hogyan csináljam?  

 Segítek, így:

Előkészületek:

 

 

 Halbeszerzés

 Halpucolás

 

 

 

A karácsonyi menű két fő, de egyszerűen elkészíthető fogása a  halászlé és a rántott hal:

 

Halászlé               

 

 

Készítettem egy egyszerűen, gyorsan, konyhában elkészíthető halászléfőző útmutatót. Ha még sohasem főztél halászlevet, de most a család követeli, ne ess pánikba. Ezt a bajai módon készülő hallevet max. egy óra alatt kezdő konyhatündér is elkészítheti, finom lesz, dícsérni fogják, ha betartod a szabályokat biztos a siker!

 

 

  

Rántott ponty

 

 

A klasszikus karácsonyi fogások között előkelő helyen szerepel a rántott hal, elkészítéséhez pedig egy abszolút kezdő szakértelme is éppen elegendő.

 

 

 

 

Rántott süllő

 

Halételek között a rántott süllő dobogós helyen áll.

 

 

 

 

Pár korábbi kipróbált halétel recept, bátran merem őket ajánlani:

Savanyú halleves

Csukagombóc_leves

Csukapörkölt

Mustáros_csukaleves_cipóban

Halfasírt

Sült_pontypatkó

Sült törpeharcsa spenótos krumplival

Csukasült fokhagymás tejföllel

Sülthal  - (keszeg)

Sült amur fehérboros mártással

Sütőtökleves sült csukával

Pirított csukamáj

Tepsis süllő tejszínes öntettel

Kellemes készülődést, kellemes ünnepeket!

 

  

December

Volt minden: fagyos, hideg reggelek, ködös nappalok, voltak egészen kellemes, napsütéses időszakok is, volt szélcsend, de volt viharos esős idő is.

Hétfőn jó napot fogtam ki, csak enyhén szemerkélt, a szél csendes maradt, a hal pedig rágott. Csukára próbáltam pergetni, a kis Silurot tettem fel.

 

Kitartóan dobáltam a műcsalit de nem volt még kapásom. Lassan húztam a sekély vízben a műcsalit amikor hirtelen megállt... mintha elakadt volna. Picit megemeltem és már görbült is a könnyű pálca, szinte nem is kellett bevágnom, a hal megindult rendesen. Húzott aztán felfröcskölt - jé, ez egy szép süllő. Villantó kilóg a szájából, rázza a fejét... ilyenkor a frász kerülget, és igyekszek mielőbb megszákolni. Nehezen, de sikerült. Négyfelesre, ötösre saccoltam. Ujjongtam!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotózás, könyvelés, egy fröccs, -  ilyenkor már szép a világ, és rögtön nem fázik annyira az ember keze.

 

 

Nem cseréltem csalit, hátha... Kb. a negyedik - ötödik dobásra már majdnem a csónak előtt egy pici megtolás, és ahogy odaér elém a csali látom ahogy követi egy gyönyörű süllő, aztán elfordul róla. Csodálatos látvány volt a szinte átlátszó vízben.

Gondoltam, ha süllők rágnak akkor váltani kell, levettem a drótelőkét és twistert tettem fel. Egy dobás után ahogy megemeltem a csalit rögtön odavágás,  én bevágtam, rendes védekezés volt a válasz.  Küzdött rendesen, megkerülte a csónakot mire megszákoltam. 

Ez még szebb mint az előző, jó ötösre saccolom. Pihegek egyet, ezt a napot már nem lehet elrontani - gondoltam.

   

 

Vígan pergettem tovább, aztán a twistert streamerre cseréltem. Az egyik emelésnél nagy rössel rontott valami a csalira, bevágtam, szaladt vele oldalra, aztán kiakadt. Jó halnak tűnt, de nem kedvetlenedtem, dobáltam tovább. Talán a harmadik dobásra megint egy rendes odavágás, a bevágás ült, a hal szaladt oldalra. Megfordítottam, jó süllőre számítottam, amikor is az egyik fröcskölésnél láttam, hogy ez bizony nem süllő. Csuka, sőt szép csuka! Rögtön átvillant az agyamon, hogy drótelőke nélkül vajon mennyi esélyem lesz megfogni, és miért is kellett levenni. Az egyik fordulónál azonban láttam a streamer bojtjait kilógni a szájából, így reménykedtem. Fordult még kettőt és sikeresen megszákoltam. Jeszzus, előke nélkül egy ekkora csukát! 

 

 

A csali még a merítőben  kiesett a szájából, nagyon a szélébe lehetett akadva. Pont annyit tartott amennyit kellett. Szerencse!

Ahogy Robi szokta mondani: csak piercinget kért a szájszélébe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Úgy döntöttem nem rakom vissza a drótelőkét. Pár dobás után meg is jött a várt süllő.

Ő kisebb volt mint az előző kettő.

Nagyon jó napot zártam, a horgászat eseménydús volt és eredményes. Napközben volt még pár koppintós kapásom és lemaradt halam is. Az időjárásra sem panaszkodhattam, és még világosban kiértem a kikötőbe.

 

 

 

Nem fenékig tejfel

Lassan közeledik az év vége, zárul a horgász szezon a Tisza-tónál, a poroszlói Csicsman kikötőt jövő héten téliesítik: szárazra teszik a csónakokat, a kikötőt tavaszig bezárják.

Sok szép fogásról lehetett hallani idén, én magam is jókat horgásztam, de az árnyékos oldalról is kell szólni: sajnos néha előfordul betli is. Van úgy, hogy nem találjuk a halat, vagy egyszerűen nincs étvágyánál, de olyan is megeshet, hogy a környékünkön szép halakat zsákmányolnak mi pedig betlizünk. Velem is fordult elő már hasonló, sőt a múltkor például több kapásom is volt, egy szép hal szákolás közben ment el és a nap végén haltalanul mentem haza.

 

 

Nemrég a Tizsa-tavon ritkán horgászó kolléga fordult hozzám tippekért, sajnos közös pecázást nem tudtunk összehozni, így a múlt hétvégén egyedül próbálkoztak. Íme a beszámolója:

Sokat tanakodtunk az odafele úton, hogy hova is kellene mennünk. A füredi holtágat fontolgattuk, az élő Tisza és a poroszlói medence jött még számításba.

Végül úgy döntöttünk, hogy a Csicsman kikötőt vesszük célba, és onnét indulunk. Érdeklődtünk Poroszlón a horgászboltban és a kikötőben is, hogy mit ajánlanak hova lenne érdemes menni.

A Borzanatot emlegették illetve a Kis-Tiszát. A kollégák inkább a Kis-Tiszára szavaztak, mert a múltkor a Borzanatban nem fogtunk semmit. Elindultunk a Kis-Ttiszán. .. egy olyan vizen ahol soha nem jártunk addig. Nem tudtunk róla semmit. Azt beszeltük meg hogy addig megyünk amíg nem látunk sok horgászt, ha megvan a tömeg akkor mi is beállunk a sorba. Egy órányi csónakázás után meg is találtuk az áhitott "tömeget".

Lehorgonyoztunk és elkezdtünk dobálni. Figyelmeztettek horgásztársak, hogy ez a hely bár sok halat rejt, de mégtöbb gumihalat és egyéb halaknak szánt csalit amik ott pihennek szépen a tuskókba aggatva a víz alatt. Erre hamar rájöttünk mi is. Kezdtek fogyatkozni a csalik az arzenálunkbol. Szakítottuk be őket szépen, de halat nem fogtunk csak a békés fajtából. Hátba meg orrba meg farokba akasztva. Kivétel a törpe harcsa. Azt ugyanis képes megtámadni a vele ugyanakkora nagyságú villantót. Már erősen gondolkodtunk, hogy haza kéne mennünk mert rablóhalat nem sikerült fognunk. Mondanom sem kell mennyire megörültünk amikor egyikünk végre kishallal mártogatva megakasztott egy csukát ami szemmel láthatólag meg akarta enni a csalinkat. Sajnos méreten aluli volt. :(.

Összességében a mérlegünk nulla. Egyetlen méretes ragadozó halat sem sikerült fognunk. Szép időnk volt viszont, és élveztük, hogy kint lehetünk a vizen. A kikötőbe visszaérve megint vártak a bosszantó hírek a nagy fogásokról. Most persze a Borzanatról meg a Csapóiról hoztak be gumihallal fogott 4 meg 5 kilós csukákat meg süllőket. Mindig ott eszik a hal ahol mi nem vagyunk... ugye.

Megint csak beigazolódott az egyre erősödő elméletem: a Tisza-tavon horgászni csak helyismerettel rendelkezővel szabad. Ilyen nélkül olyan a peca mint a szerencsejáték. Vagy a jó helyen vagy jókor vagy nem... és eldönteni, hogy éppen a jó vagy rossz helyen vagy-e..és, hogy érdemes-e helyet változtatni....nem egyszerű döntések ezek tapasztalat hiányában.

 

 

 

Vendégposzt II. rész

 

Dec 4.  -  Vasárnap


Szeles időt jósoltak a mete-urológusok, ennek ellenére mégis bementem a tározóra az előző napok helyszínére.

Azonnal beálltam a nyílt vízen az előző napi nagyobbik süllő fogásának a helyére (milyen  jó is a gps!).  Egy kishalast szereltem, aztán elővettem a pergető pálcám. Pár perc után a kishalason beköszönt egy másfelesforma csuka. Jóreggelt!

Arréb álltam, tekertem a műcsalin kettőt, és már jött is egy süllő. Szép, olyan kettes forma. Újradobtam: megint koppintás. Gyakorlatilag akárhova álltam mindenhonnan kipergettem egy süllőt, ilyet még sose értem meg:-)

Egyszer csak a semmiből felbukkant a ködben viszonylag közel egy másik csónak.  Átengedtem nekik a pályát és elmentem bóklászni a partszélekbe - ahogy várható volt
nem is fogtam semmit. Egy idő után megunták a fiúk és elmentek, így amint megnyugodott a pálya visszamentem.

Második dobásra jött volna egy süllő kabátba (fujj) de szerencsére lemaradt. Aztán megint egy szabályosan szájba ahogy kell.

Az egész napi eredmény volt az az egy csuka, négy kétkilósforma és egy ötös süllő.   

     

A süllőkből természetesen a megengedett három darabot vittem el. Ha a szombati napot tekintem az idei év pecailag legjobb napjának, akkor ez a nap minimum megérdemli a második helyet.

 

Vendégposzt I. rész

Robit még a Pecalista hőskorában egy lista-találkozón ismertem meg, aztán párszor víz mellett is összefutottunk, később közösen használtunk egy csónakot a Tisza-tavon. Azóta is többször horgászunk együtt, de ha nem is találkozunk az aktuális információkat igyekszünk megosztani a másikkal.  A napokban szép fogásokról mesélt, kértem írjon ide egy kis bejegyzést a jó napokról.
 

Íme:


"Úgy kezdődött, hogy már régóta izgatja a fantáziámat, hogy vajon hol is
foghatja hzizi ezt a borzasztó sok süllőt, aztán két hete amikor
véletlenül találkoztunk a tározón, elkotyogta, hogy tulajdonképpen a tuti süllős
pálya kellős közepén ülünk. Nem nagyon hittem neki, én azt a részt nem is vallattam volna, hiszen kicsivel találkozásunk előtt a sekélyben fogtam egy szép csukát.

Azonban tíz perc elteltével megváltozott a véleményem : sikeresen kivettem egy jó kettes süllőt gumicsalival. Elkezdtem hinni a dologban...
Aztán egy héttel később visszamentem, pergetve nem jött hal, de élő kishalra
beesett két jobb süllő.
Ezután jött a múlt hét vége...

Dec.2. Péntek


Minusz 4 fok, szép ködös idő. Úgy volt hogy kiviszem asszonyt is süllőzni. Reggel héttől
tízig folyamatosan elindultunk, utána már ment minden flottul... 

11 körül már kint is voltunk a tározón, az első morotván jól nem fogtunk semmit. Átmentünk egy másik helyre, ott bedobtam egy úszóst és mellette támolygóval dobáltam.
Úszósra semmi, ellenben kanálra kijött egy bugyli csuka, én kicsinylettem, de mondta az asszony, hogy ha visszamerem engedni akkor válunk...

Később jött egy szintén kilósforma streamerre (ez is Zoli ötlete alapján került elő), délután meg még egy csuka kishalra. Egész nap maradt a hideg, fagytak be a gyűrűk, monofillal is nehéz volt horgászni. Mivel az asszony is egyre jobban fázott, kb két
óra peca utan végett vetettem a dolognak és mentünk vissza a szállásra.



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Dec 3. Szombat


Egyedül mentem, ezen a napon sem volt túl meleg. Az első kapás a kishalasra jött, de a hal bevitte cájgot egy akadóba, és ott azonnal szakadt is, valszeg kagylós lehetett a fa.  Pehh...

Rövid időn belül megint kapás csalihalra, a tettes egy kilósforma süllő. Ez már szép. Helyett változtattam, bementem egy sekély vizű nagyontuskós részre, dobáltam könnyű kanalat, volt hogy láttam a csukát ahogy követi, de megfogni nem tudtam.

Hosszasan szenvedtem, próbáltam mindenféle csalikat, amikor kezembe került egy hmm
pontosan meg nem nevezhető szerkezet, a tuskók közül ki is vett gyorsban egy
kettes csukát. Aztán egy hármas formát:-) 

Vacilláltam, vajon a csali alkalmas-e süllő ellen, ki kellene próbálni. Kimentem a nyílt vízre, semmi. Vissza a tuskók közé, azonnal egy bugyli:-)


Aztán kezdett beesteledni, pont hazafelé fújt az enyhe szél, így hagytam magas sodorni a nyílt vízen, közben dobáltam a csukás csalit. Egyszer csak egy  teljesen jellegtelen, tuskó nélküli helyen érzékeltem valami fura koppintásokat. Újra dobtam, ezúttal a koppintás megakadt, egy kis küzdelem után kijött egy utóbb 5.5-tel mérlegelt süllő. Aztán néhány méter múlva egy hármasforma:-)


 

 

 

A szombati

   teríték.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kvóta ezzel meg is volt, meg be is sötétedett, bekapcsoltam a gps-t és  szépen hazamotoroztam. "

 

Nov. 30.

Igazi csukázó időt ígértek az előrejelzések. A kikötő nem volt befagyva ellenben a Kis-Tiszán rendesen beállt a jég. Már attól tartottam ki sem tudok jutni a tározóra.

 

A leszálló pára, szitáló köd ráfagyott mindenre, a nádszálak is fehéren bólintgattak.

 

A tározó nagyjából jégmentes volt, ellenben egyre jobban sűrűsödött a köd. Akinek nincs esze, legyen GPS-e   - szól a mondás. Én sajnos pár éve úgy gondoltam, hogy nincs szükségem GPS-re, -  no, most lett volna....  A mind átláthatatlanabbá váló köd miatt helymeghatározó készülék híján nem volt bátorságom a tározóra bemenni.

Több ígéretes helyszínen is próbálkoztam, de kapásig nem jutottam. A köd egyre sűrűsödött. Aztán váratlanul egy odaütés, rövid fárasztás, megvan a kettes süllő.

A levegő egyre hidegebb lett, megint kezdtek befagyni a boton a keverőgyűrűk.

Sikerült is dobnom egy rendes madárfészket.

 

Szorgalmasan dobáltam, kora délután sikerült is megfognom a második halamat.

Nem volt könnyű nap, nem is volt eseménydús, de legalább fogtam halat.

Nov. 17.

Hidegek a reggelek. Poroszlón hajnalban mínusz 5-6 fokokat mérnek. Nem indultam korán, volt már vagy fél tíz is mire a kikötőbe értem. A nap kisütött, kezdett a deres csónak kiolvadni. A Kis-Tiszán csak a part mellett jegesedett, jól lehetett haladni.

 

Kellemes idő volt, a köd már felszállt, azonban a nap erőtlenül próbálkozott visszaidézni a nyarat. A csukás részeket vallattam először, csak a kissebb példányok voltak étvágyuknál.

 Délután átmotoroztam a süllősnek vélt szakaszra. Éreztem, hogy a mélyebb részeken ott a hal, de nem találtam a tuti csalit. Aztán megtört a jég.

 Szép, szűk hármas süllő.

 

Nem tudtam rájönni melyik csali az amit igazán kedvelnének. A jól bevált támolygót tettem vissza sokadjára amikor a csónaktól alig pár méterre az egyenletes húzásba jött a rendes odaütés. Mindjárt kiszaladt oldalra, aztán felfröcskölt, majd megint lejjebb ment.

 

Látszott, hogy jól ül a horog a szájszélben, így fotóztam párat, sajnos ő nem kívánt pózolni. A horgot fogóval kellett kifeszíteni a szájszélből.

 

Gyönyörű négyes süllő, a nap hala.

süti beállítások módosítása