Halas és halatlan történetek

2013.máj.22.
Írta: hzizi Szólj hozzá!

Pünkösdi peca

A hosszú hétvégén egy gyúrói horgászatot is megejtettünk. Reggel a halőrháznál nem bíztattak, de mi azért becuccoltunk a túlparti kedvenc helyünkre.

Két feeder botot szereltem, majd megreggeliztünk, megkávéztunk. Nehezen indult a hal, pár keszeg jött csak, ellenben mellettem a szomszéd kolléga egy szép amúrt szákolt, Megkért, hogy fotózzam le a hallal, az én gépemmel is csináltam egy képet, íme:

aDSC03811.JPG

Aztán nálam is beindult az üzlet, szép keszegek, kárászok jöttek, de bizony az első potyka szákolás előtt meglépett.

aDSC03812.JPG

Megélénkült a szembeszél, a  kárászok kapókedve is alább hagyott, már a pakoláson gondolkodtam mikor benézett egy kisebb pontyocska. Természetesen újra dobtam, még fél órát adtam a következő halnak, de több potya nem jött.

Misi cica otthon megörült a halaknak, rögtön szagmintát vett tőlük.

aDSC03820.JPG

Aki mozdult azt leteperte.

aDSC03831.JPG

Halpucolás közben természetesen körülöttem sertepertélt, és bizony örömmel fogadta a halfalatkákat.

A keszegek apraját és pár kárászt  a gerinc mellett kettévágtam, a húst a gerincről lefejtettem, a bordaszálkákat kihúzgáltam és a húst jól beirdaltam. Az így kapott féltenyérnyi szeleteket jól beirdaltam és egy citrom levével meglocsoltam. Hűtőben pihentettem őket, majd estére ezeket grilleztem meg, Nagyon finom lett,és szinte teljesen szálkátlan.

aDSC03854.JPG

Dunánál

Az elmúlt években ritkán fordult elő, hogy csak Májusban váltottam ki a horgászengedélyt, általában az elsők között mentem a horgászatra jogosító papírért, és amint tehettem a vízpartra is kinéztem. Idén valahogy csúszott a dolog.

 Tegnap este kinéztem a Benta-torkolathoz. Májusban itt mindig szoktak megcsípni pár harcsát, reméltem szerencsém lesz. A Duna még mindig elég magas, nagy támolygóval és  fahallal dobáltam a kavargó vizet.

DSC03806.JPG

Rablást nem hallottam, egy nemakadó odaütéssel megúsztam az estét. Süllőre rá sem próbáltam, nem jól folyt a víz.

A kerti tavamból ellenben sikerült halszelettel kifognom az apró aranyhalakat megtizedelő vérmes rablót, egy óriási törpeharcsa személyében.  Misi szinte eltörpült mellette.

aDSC03745.JPG

Misi a leendő horgászmacsek különben jól van, egyre elvenebb, minden érdekli.

aDSC03797.JPG

Misi

Bejegyzés alcíme...

Van cicánk! Misi remélhetőleg igazi horgász macsek lesz, hiszen víz mellett születetett, és egy hajón az Amapolán nevelkedett.

Még nagyon pici, de rettenetesen érdeklődő.

aDSC03704 (1).JPG

Már nagyon vártunk...

aDSC03718.JPG

A halak iránt már most komoly érdeklődést mutat.

aDSC03707.JPG

Jé, piros is van.

aDSC03721.JPG

Biztonságban

DSC03731.JPG

Volt egy kis játék, szaladgálás, vacsi, aztán az ifjú Mihály kidőlt.

aDSC03733.JPG

Címkék: Címkék

A feeder botos horgászat

A horgászok körében mind népszerűbbek a finomszerelékes technikák, ezek közül is egyre nagyobb tábora van  a feeder botos horgászoknak.
Szerencsés vagyok mert két kiváló feeder szakértőt is ismerek, mindkettő a Matula Team Keszthely tagja: egyikük az öcsém Csaba,  (inkognitóban ő a parton lévő csajok balatoni fogas fogatója)
csaba_o.jpg
a másikuk pedig  Tomi barátom, -  akiről WT is elimerően szólt - (egy győzelme után vele készült beszélgetés itt meghallgatható).
aa35.JPG
Nos, ez a két kiváló horgász elhatározta, hogy megosztja az érdeklődőkkel a feeder technikában szerzett tapasztalatait. 


MEGHÍVÓ  az I. Matula feeder fórumra

Tisztelettel meghívjuk Önöket 2013. január 26. – án, 16:00 - tól megrendezésre kerülő rendezvényünkre!


Helyszín : Matula Horgászüzlet 
Keszthely Bercsényi u 1/D


A Matula Feeder fórum megrendezésével egy olyan rendezvény sorozatot szeretnénk útjára indítani ahol az érdeklődők napjaink egyik legnépszerűbb horgász módszerének rejtelmeiről tudhatnak meg sok mindent. A rendezvény sorozat keretein belül bemutatásra kerülnek többek között a pontyozás, a keszegezés, vagy éppen a versenyhorgászat módszerei, illetve praktikái. Az előadásokat Horváth Csaba és Zsittnyán Tamás a Matula Team Keszthely versenyhorgászai tartják, akikkel az előadások során lehetőség lesz a témákkal kapcsolatos kérdések felvetésére, megvitatására is.


Az első fórum témái: - A feeder botos horgászatról általánosságban
(válfajai, eszközigényei, végszerelékek, csalik, etetőanyagok, stb.)


A fórumon való részvétel ingyenes, minden érdeklődőt szertettel várunk!


Baráti üdvözlettel:

Horváth Csaba és Zsittnyán Tamás
Matula Team Keszthely

109.JPG

 

Tiszai halászlé

Az ember az évet nem kezdheti szörnyű, nyomasztó titkokkal a lelkében,  én most bevallom férfiasan - a napokban olyat tettem mint még soha: megfőztem életem első passzírozott halászlevét. Magam sem tudom, hogyan fogant meg elmémben ez az eretnek gondolat, talán a Tiszai hallé karácsonyi hegemóniája, vagy csak az ünnepek gyomrot terhelő bősége tehetett róla, tény, hogy kivettem a hűtőből egy adag hallénak eltett süllőt (fej, farok, gericcsontok) és vettem mellé egy másfeles potykát.

Haltisztítás után kezdtem el borozgatni. A konyhában két fej hagymát vágtam össze, majd az edénybe beledobtam a haldarabokat, felöntöttem vízzel, sóztam majd a gázra tettem. Főztem hosszasan. Kavargattam, kevergettem, kicsit kortyolgattam, majd a hallfejek nagyobb csontjait  lassanként kiszedegettem. Hosszasan főtt a lé, a haldarabokat folyamatosan kikapkodtam, és a szálkátalanított halhúst félretettem.
Mikor a csontokról már levált a hús egy tésztaszűrőn átszűrtem egy kisebb fazékba az egészet. Nem passzíroztam igazából, hanem csak kanállal átnyomkodtam a sűrűjét a szűrőn. Biztos ami ziher: botmixerrel még adtam neki.   Hosszas munkával így kaptam egy jó adag  barnás, sűrű levet, meg mellette egy tányér  szálkátlan félig főtt halhúst.
A család már eléggé unta, hogy órák óta hadiállapotok vannak a konyhában, így minden további cicó nélkül felforraltam a levet. Mikor már forrt  dobtam bele két kanál bezdáni pirospaprikát, majd beletettem a halhúst. Forraltam vagy tíz percet,  kiittam az utolsó kortyot is a poharamból és engedve a túlerőnek késznek nyilvánítottam a hallevet és elhagytam a konyhát.
Kenyérrel tálaltam. Meglepően finom lett a maga nemében, de le kell szögeznem: a szegedi hallé, és a bajai csak annyiban hasonlít egymáshoz, hogy mindkettő alapanyaga a hal. Plusz zsiradékot nem tettem bele, a megszokott, bevált paprikát használtam,  és mégis...Nem, nem azt mondom, hogy nem lett finom, de nekem a halászlé más. Aki evett már mindkét halászléből tudja miről beszélek.

2012. December

Megjöttek a fagyok, lehullt a hó, meglepett bennünket December. Sajnos csak egy pecát sikerült megejtenem, de abban sem volt sok köszönet.

A kikötőt belepte a hó.

aDSC03640.JPG

A csónakból lapáttal kellett kidobni a havat.

aDSC03643.JPG

Gyönyörű a téli Kis-Tisza.

aDSC03647.JPG

Nem evett a hal. Délutánra teljesen átfagytam, már fotózni sem volt kedvem. Kettő körül fogtam egy süllőt, utána még dobtam párat, aztán jól hazamentem. Bezárt a bazár.

A dobás öröme

Borongós, ködös reggelek vannak mostanában, napközben is borult marad az ég, néha szitál az eső. Nyirkos, párás, komor, barátságtalan napok ezek, az emberek többsége ilyenkor legszívesebben ki sem szállna a pihe-puha ágyból, csak a takaró alól szemlélné a világot.

No, de a horgász! Az első gondolat ami elméjében megfogan midőn ilyen  szürke hajnalon, kevéssel öt után  kilép a sötét hideg ködös  szinte még éjszakába: gyönyörű napra ébredtünk! Aztán áhítattal csak ennyit rebeg: Istenem, de  gyönyörű csukázó idő van! 

A Tisza-tó nincs közel, ha az ember időben szeretne  leérni korán kell kelni. A kikötőben nagy forgalom volt a hétvégén, én nyolc előtt értem le, Lajos nevetve mutatott körbe a pakoló autókon:

-megtelt, elkéstél komám, már nincs hely a tavon!

Tényleg sok csónak volt a tározón, többségükben párosban pergettek a horgászok. Zoli kollégával félúton találkoztunk, és  álltunk meg egy kis eszmecserére  némi lélekmelegítő tesztelésével egybekötve. Már majd negyed órát dumáltunk, mondtam is, hogy lassan mennem kellene mert érzem jó halak várnak rám.

Útközben felszereltem a pergető pálcámat, így az első szimpatikus helyre érve már dobtam is. Alig húztam egy métert a csalit, megemeltem és már oda is vágott a hal. Küzdött, de nem volt óriás, Láttam, hogy jól akadt a horog, így nem is bíbelődtem a merítővel, tarkófogással vettem ki.

adsc9_1353936986.JPG_607x268

Első dobásra hármas süllő, ez igen! Büszke voltam magamra, mint az a bizonyos spanyol a viasz felfedezése közepette, merthogy én meg azt hittem  megtaláltam a Kánaánt!

Dokumentáltam, örömködtem, koccintottam magammal, majd gondoltam ideje, hogy megfogjam a következőt. A 'Kánaán' közepére dobtam, de nem volt érdeklődő. Aztán a szélére, a végére, elejére, szóval az egész Kánaánban nem volt több süllő.

Csalit cseréltem, de az sem hozott eredményt. Dél körül konzultáltunk Zolival, sajnos az ő környékén sem evett a hal. A csónakok jöttek-mentek, de senki sem dicsekedett halfogással, én is a szokásos 'gyenge ez a mai nap'-al válaszoltam.

Délután volt még egy csukagyanús koppintásom, de hal nem lett belőle. Ellenben gyönyörű csukázó idő volt egész nap, és ugye ott volt  még a dobás öröme...

Bezdáni paprika

Mint tudjuk, a halászlé és minden más 'paprikás' étel egyik, - ha nem a legfontosabb - alkatrésze az őrölt paprika. Már posztoltam egyszer a paprikáról, de erről a csodálatos fűszerről nem lehet elégszer, pláne azok után, hogy egy paprikateszten  a falumbeli bezdáni Kiss Csaba paprikáját hozták ki győztesnek.

Hétvégén temetőjárat volt, ennél fogva  szülőfalumban  is voltunk, mivel fogytán a paprikakészletünk, meg időközben ismerősök is rendeltek, természetesen Csabához is ellátogattunk.

Csaba régi cimborám, időhiány miatt sajnos most a régi szép időkről nem tudtunk beszélgetni, a paprikabirodalmat is csak körbefutottuk.

Az udvarban ugyan a kerítés nem, de a járda bizony paprikából van.

DSC03573.JPG

Csabáék csak saját termesztésű paprikát dolgoznak fel, előszárítás után  gondosan kézzel kiválogatják, kicsumázzák majd a Csaba apja által készített nagyteljesítményű szárítóban tovább szárítják.

DSC03574.JPG

A tökéletesre szárított paprikát ezután egy egyedi malomban őrlik meg liszt finomságúra.

aDSC03577.JPG

A kiváló minőségű alapanyag, a gondos szárítás, a figyelmes válogatás, a szakszerű őrlés, mind elengedhetetlen feltétele a  minőségi törött paprika előállításának.  Ez rengeteg kézi munkát, odafigyelést igényel, de a bezdáni paprikatermelők a minőség mellett tették le a voksukat ami egyenlőre kifizetődőnek látszik.

Ezután jön a csomagolás, és íme a kész termék:

aDSC03581.JPG

Gyúrói szezonzáró

Az idei nyár sajnos nem a horgászatról szólt, Gyúrón sem voltam sokszor, gondoltam egy szezonzáró pecát meg kellene még ejteni a rossz idő beállta előtt. Hidegek a reggelek, nem is indultam korán, volt vagy 11 óra mire a vízhez értem. A halőr nem sok jóval kecsegtetett: nem igazán eszik a ponty.

A tavon  csak öten horgásztak, de senkinél nem volt még hal. Csontit sajnos nem vittem magammal, így csak csemkukkal tudtam csalizni. Délig volt egy kapáskezdemény, de be sem vágtam, igazából semmi említésre méltó nem történt. A nap még délben sem tudta áttörni a párás ködöt, igazi csukázó idő volt.

DSC03563_1.JPG

Fél egy körül aztán behajlott a picker, ült a bevágás, pár perc múlva megmerítettem az első potykát. Visszadobtam, és elégedetten ültem a székembe, de pár perc elteltével a másik boton egy maszatoló dévérszerű kapásba nyúltam bele, meglepetésemre pontyot akasztottam . Ez a hal is gyorsan szákba került.

DSC03562_1.JPG

Persze visszadobtam még, de egy óra körül szedelőzködni kezdtem. Bár nem volt túl eseménydús a nap, szezonzárónak jó kis peca volt. Délután otthon felpucoltam a két potyeszt és rittyentettem egy jó kis halászlét.

Dunai peca

Egy kedves ismerősöm szólt a múltkor, hogy megindult a Dunán a süllő az általa horgászott vizeken, kérdezte, nincs-e kedvem vele tartani valamelyik este. Természetesen volt kedvem, egyeztettünk, és megbeszéltük: a hétfő mindkettőnknek jó lesz.
Vasárnap megjött a hidegfront, hétfőn hiába sütött a nap, a pulcsi is kevés volt. Estére aztán megállt a szél, szép de hideg estének néztünk elébe.
Hétkor találkoztunk a megbeszélt helyen, csak egy botot vittem, meg pár csalit. Útközben jól eldumáltunk a régi szép időkről, meg a sülőfogás rejtelmeiről. Az autóból kiszállva konstatáltam, hogy  sajnos nem öltöztem túl magam, pénteken még sokkal jobb idő volt. Jah, a hidegfront, - reméljük a süllők étvágyának jót tesz - ezzel indultunk el az első helyszínre.


Csendben közelítettük meg az általam nem ismert kövezést, vendéglátóm előreengedett, az ő útmutatása lapján dobtam meg a vizet, és talán a második-harmadik dobásra megjött az első hal.
-Sajnos ez nem lesz egy óriás - nyugtattam meg társamat, és tényleg, egy méretközeli kis süllőt engedhettünk útjára pár pillanat múlva. Kapás nélkül már nem megyünk haza, gondoltam bizakodóan. Beállást változtattunk, most már ketten egymás mellett szűrtük a vizet. A sodrósabb részre dobtam, ott húztam lassan a csalit amikor egy rendes odaütős kapásom volt. Bevágtam, ült, a mélyből fel is jött a hal, aztán csapott egyet és meglépett, csak a fehérséget láttam megvillanni,  olyan jó kettes, hármasra tippeltem.
Közben társam is dobált rendületlenül, egy csalikiemelésnél volt egy durranós kapása, de a hal sajnos elvétette a műhalat.
Egy jó fél óra után átmentünk egy másik ígéretes helyre. Itt a sodrásban két komoly kődomb húzódott meg, előttük kellett elhúzni a csalit, ott reméltük a ragadozókat. Itt sem dobtunk sokat, megint nekem jött a kapás. Odaütött, bevágtam, kicsit fröcskölt a lábamnál, aztán kivettem. Ez már kicsit jobb süllő volt, olyan kiló körüli tepsiméret. Ez a hely csak ezt a halat adta.
A következő megállóban én csak kapásig jutottam, ellenben kedves kísérőm akasztott és mesterien kivett egy szintén tepsiméretű kékfarkút. Egy-egy halunk volt, az este eszméletlenül szép, csendes, szélmentes, szikrázó csillagos, ellenben az idő elszaladt. Még egy utolsó helyre benéztünk, horgászbarátom szerint ez a tuti, ott laknak a nagyok.
A hely maga kövekkel igen megszórt, tulajdonképpen egy elsüllyedt régi kőhányás, egyik felén komoly medertöréssel, mint azt később megtapasztaltam horogmarasztalóként is jól funkcionál. Először fahallal próbálkoztam, de társam rábeszélésére én is gumira váltottam. Nem éreztem a helyben a halat, ímmel-ámmal dobáltam, míg egyszer csak kollégámnál kemény kapás, ő rendesen bevág és hajlik a bot. Kemény fárasztás következett, igaz nem tartott sokáig, tulajdonképpen a halnak nem sok esélye volt, ilyen profi horgásszal szemben. Feljött a vízre és megmutatta magát, cimborám meg kiemelte.  Gyönyörű süllőt tartott a kezében, ezüstfehéren csillogott a kékfarkú a  fejlámpa fényében. 

aDSC05043.jpg

Torokra vette a csalit.


Csak nagyon picit irigykedve gratuláltam, aztán boldogan fotóztam. Kiörömködtük magunkat, aztán dobtunk még párat. Végszóra még az egyik csalikiemelésnél csattanósan rabolt a csalimra egy vélhetően jobb hal, de sajnos elvétette, nem akadt meg.
Igen kellemes este volt, és gyönyörű peca, és annak ellenére, hogy  nem én fogtam a szép halat így is igen jól éreztem magam. Éjfél után egy óra körül mikor a bejárati kapu elé értem és rájöttem, hogy nincs nálam a kulcsom kicsit még elmerengtem az élet szépségein.

Hallétúrán voltam ll.

Az előételnek szánt füstben sült süllők második adagja is pillanatok alatt elfogyott, eközben a két halfőző szakács már a halászléhez készülődött.

aDSC03534.JPG

Felső Barnabás 'a halászlé nehézsúlyú bajnoka' három bográcsban főzött, én az ő módszereit figyeltem meg, hiszen a másik három (+1 vendég) bogrács séfje  földim, régi ismerősöm,  a bezdáni Kovács Feri technikáját már igen jól ismerem.

DSC03539.JPG

Barnabás a halat főzés előtt bőségesen besózta, majd az apróra vágott hagymára rakta, mindeközben jóízűen mesélt a régi időkről, a mostani megtapasztalásairól, fortélyokról, bográcsokról,

de mivel ezt már Műtannin a Bűvös szakácson megjelent írásában nagyon jól megfogalmazta idemásolom:

Amikor a Feri halászlevét kóstoltam, éreztem azt az igazi, régi csanádi ízt, amire gyerekkoromból, az öreg halászok főztjéből emlékeztem.” A bajai inkább üde, vékony lé, a bezdani sűrűbb, testesebb, de nem enyves, lusta, mint a passzírozottak. Barnabás szerint titok abban rejlik, hogy a gulyásbográcsban még erősebben forralható a lé, mint bajai típusúban. “Nézem, hogy rotyog a Feri leve, az anyja úristenit, ott tudja hagyni tíz percre, én meg nem győzöm fújkálni, hogy ne fusson ki. Hát mondom, ez nem jó így, hogy jobban tudja forralni.”

Amúgy a poszt olyannyira alapos és jól sikerült, hogy én nem is próbálkozom újabb információkkal, olvassátok el, megéri, itt található.

DSC03544.JPG

Felső Barnabás igazi 'natúr' ember, a bográcsok alá is uszadékfával (kérgét veszett fűzfaágakkal) tüzelt, természetesen folyamatosan adomázott, mesélt, kérdésekre válaszolt a szájtáti hallgatósag legnagyobb örömére.

DSC03542.JPG

Mindeközben a Rév csárda szakácsa a bezdáni Kovács Ferenc sem tétlenkedett, sőt mintha az ő tüze jobban lobogott volna. Zubogott a lé rendesen. 

Nem állhatom meg, hogy egy kis kiegészítést ne tegyek: a hagymát Feri sem darálja (a darált hagyma 'megpunnyad', édesít, tehát nem kívánatos), ellenben ő is kiemelte, hogy nagyon apróra kell vágni.

Az asztalunkra remek lé került, Ferenc egyik bográcsát kaptuk, ami az alkalmi zsűri által később nyertesnek lett kikiáltva. Mind a hét bográcsban szinte azonos alapanyagokból, egyformán főztek, mégis minden lé másmilyen, de nagyon finom lett, nekem Barnabás fűszerezése is nagyon bejött.

Címkék: duna, halászlé

Hallétúrán voltam

Jött az infó, hogy  a hétvégén Érsekcsanádra  szervez a Magyar Gasztronómiai Egyesület egy halászlétúrát.
(http://buvosszakacs.blog.hu/2012/09/19/halletura_oktoberben/)

Két különböző, de alapjaiban hasonló 'Bajai' levet lehet majd kóstolni, előételként pedig füstölt süllő lesz tálalva.

Az egyiket a halételeiről már ismert Felső Barnabás halász főzi, a másikat Kocsis Ferenc, aki Délvidékről települt át, korábban a bezdáni Sebesfoki csárdában dolgozott (Felső Barna azt mondja róla: „Egy ember, aki nálam is jobb halászlét főz".)

Pillanatok alatt átszerveztem a hétvégi  programomat  és jelentkeztem.

rev_n.jpg

A kétórás út gyorsan elrepült a Duna-parti Rév csárdában már vártak bennünket.

DSC03519.JPG


Felső Barnabás egy nagyon értelmes és érdekes eredeti ember, itt olvastam róla:  '...egy személyben gurmand, fotós, filmes, természeti ember, a paraszti józan ész és a hétköznapi tapasztalat filozófusa...'  és ahogy UP mondja ' meglehetős Youtube-szakirodalommal rendelkezik'.

Borkóstolóval fogadtak bennünket, közben Barnabás süllőt füstölt.

DSC03522.JPG

DSC03523.JPG

DSC03524.JPG

DSC03525.JPG

DSC03526.JPG

DSC03528.JPG

DSC03531.JPG

DSC03533.JPG

DSC03535.JPG

DSC03538.JPG

A süllő 13 perc alatt készült el a forró füstön, mondhatom igen finom lett.

Folyt köv.

Idei első

Szégyenletes dolog, de be kell vallanom: pénteken fogtam meg az első idei pergetett süllőmet a Dunából. Pedig voltak már hírek, hogy csipegetik a kékfarkúakat, én is kimentem többször a kedvelt helyeimre, de sajnos kapásig sem jutottam.

Pénteki napom hosszúra sikeredett, már sötétben értem haza, gyorsan átöltöztem, bepakoltam a kocsiba két pergetőpálcát, a műcsalis táskámat és irány a Duna-part.

Az első hely foglalt volt, a kolléga nem volt bőbeszédű, így gyorsan továbbálltam, de legnagyobb sajnálatomra a második helyszínen is horgásztak. Kénytelen voltam újratervezést végezni, egy ritkábban látogatott, de kicsit távolabbi horgászhelyet céloztam meg.

Jóval nyolc után értem oda, a hold még nem kelt fel, a fejlámpa fényénél botorkáltam át az ártéri erdőn a vízpartig. Szélcsendes, gyönyörű koraőszinek tűnő szinte meleg este volt, a Duna  méltóságteljesen csordogált, a távolban egy utasszállító fényei villództak.

A kis kedvenc műcsalimat kapcsoltam fel, rég látott már halat, hátha majd most - gondoltam.

A második húzásban  egy kemény odanyúlásban maradt kifliben a botom, ült a bevágás, a hal kiszaladt a sodrásba, hajlott a könnyű kis pálca, de kemény fejrázások nem jöttek. Kihúztam a sodrásból, és már a lábam előtt fröcskölt a vakítóan fehér test. Szűk kettesnek saccoltam, de boldogságom így is határtalan volt. Végre egy süllő!

Szerencsére nem zörögtem sokat, a hal sem spriccelte szét a vizet, úgy gondoltam van még esély fogásra.

Talán a negyedik, ötödik dobásra - szinte ugyanott járhatott a műcsali - ismét egy rendes odavágás. Bevágok, bot hajlik, hal sodrásba be, ott kicsit ficánkol, aztán láb előtt fröcsköl, mintha az előző fárasztás ismétlése lenne. A hal is kiköpött testvére az elsőnek.

Egy icipici, mondhatni nyúlfarknyi különség azért csak lett a két eset között, ez a süllő is tuljadonképpen  már a parton volt, a lábam előtt pár centis vízben valahogy bebújt a kövek közé, a farkánál fogva kiemeltem, letettem, ő csapott egyet és szépen elment. Feszesen tartottam végig, de nem vettem észre, hogy közben kiesett a szájából a csali.

Egyáltalán nem szegte kedvemet az eset, pláne mikor pár méterre tőlem egy komolyabb (akár harcsának is vélhető) rablást láttam. Csalit cseréltem, dobáltam tovább. Közben lassan teljesen feljött a hold, ezüstösen csillogott a víztükör.

Több kapás nem jött össze, csak pár hajó borzolta a kedélyeket és a vízfelszínt, de így is nagyon kellemes estém volt.

A hal a vasárnapi ebéd harmadik fogásaként klasszikus rántott süllő formájában került az asztalra.

DSC03518.JPG

Kárászok a Bajai-csatornából

Hétvégén megint szüleimnél voltunk, természetesen volt halászlé, csirkepörkölt, meg egy kis horgászat is. Apám mostanában a Ferenc vagy másnéven Bajai-csatornán horgászik, a sok kis törpeharcsa mellett szép kárászokat, termetes keszegeket fog, néha benéz egy-egy potyka, és amúrt is fogott már az idei szezonban.

DSC03505.JPG

Gyönyörű, szélcsendes, és kicsit hűvös volt a reggel,  azonban amikor előbújt a nap a fák mögül pillanatok alatt meleg lett. A hal természetesen megint  "tegnap evett", nem túl sűrűn jöttek a kapások.

Szinte a csatorna közepén horgásztunk apám etetett, kikarózott  helyén, olyan  jó 3 - 3,5 méteres vízben. Két könnyű úszós pecát szereltem, a csali csemkukk volt. 

  A víz alig folyt, kellemesen meleg, és gyönyörű tiszta.

DSC03506.JPG

Fotókat természetesen megint alig készítettem, ott horgászás közben valahogy nincs ingerenciám mindenre kattintgatni, aztán most vagyok bajban mikor posztolni kéne valamit.

Később azért csak beindultak a halak, szívet melengetően emelték ki az úszó antennáját a sárgahasú kárászok, meg a nyálkás keszegek, vagy húzták el teljesen a mohó törpeharcsák.

Kettőnk fogása épp elfért a 'halas vájlingban'.

DSC03511.JPG

Címkék: bajai

Augusztus

Bejegyzés alcíme...

Meleg volt a nyár, de nem csak e miatt készült ilyen kevés poszt, - egyszerűen halas témában kevés dolog történt velem mostanában. Azt szerencsére nem mondhatom, hogy víz közelébe sem kerültem, de sajnos halat nem sokat láttam.

 Volt egy kis horgászat faterommal a Baracskaiban (Duna-öböl Bezdánnál), a hírek komoly pontyfogási lehetőséggel kecsegtettek, - mi csak kárászt, keszeget zsákmányoltunk, igaz azt bőségesen. Sajnos csak pár fotó készült:

DSC03444.JPG

DSC03441.JPG

 Aztán volt még nyaralás itt-ott, strandolás, vitorlázás.... és hőség. 

A csónak is vízre került (igaz nem egyszerűen) a poroszlói kikötőben, és volt egy kis csónaktúra is Poroszló - Kis-Tisza - Tisza - ebéd a Fehér Amúrban - VI-os öblítő - Szilas-fok  - Kis-Tisza - Poroszló útvonalon.  Az egyik legmelegebb napot fogtuk ki, de a túra megint gyönyörű volt. Íme pár fotó:

DSC03454.JPG

DSC03462.JPG

DSC03469.JPG

DSC03470.JPG

A tározótérben - csupán a dobás öröméért - természetesen dobtam párat a fickándozó balinok közé, és mintha lett is volna egy odanyúlásom, de a kezem nem sikerült behalnyálkáznom.

A Dunában is megcsappant a víz, a kőruganyok meghorgászhatóak, de sajnos halat nem adnak. Az érdi kövek a nyomokból ítélve eléggé látogatottak, az esti szürkületi órákban nem volt semmi mozgás rajtuk, hajnali pecához meg   - ami talán eredményesebb lenne -  bevallom lusta voltam.

DSC03480.JPG

DSC03482.JPG

Címkék: Címkék

Érdi halászléfőzés

A hagyományokhoz híven idén is július első szombatján  került megrendezésre az érdi Duna-parton a halászlé főzéssel egybekötött Családi nap.  A téglagyár melletti területen korán gyülekeztek  a versenyzők és az érdeklődők,  a napok óta tartó hőség vozotta az embereket a vízpartra. Sajnos a kánikula nem maradt el, az árnyékot adó pavilonsátrak alatt bőven fogyott a hűsítő nedű.

Mi megint két bográccsal neveztünk, idén Tomi volt a másik szakács. Csak mi ketten főztünk  bajai módon.  Mindkét halászlénk  finom lett, házi tésztával ettük, ahogy azt kell. Nem mi nyertünk.

Képek:

DSC03437.JPG

aFotó 018.jpg

aFotó 061.jpg

aFotó 023.jpg

aFotó 113.jpg

aFotó 049.jpg

aFotó 116.jpg

aFotó 097.jpg

aFotó 105.jpg

aFotó 035.jpg

aFotó 152.jpg

aFotó 144.jpg

aFotó 145.jpg

aFotó 149.jpg

Csak mi tomival főztünk 'bajai' módon, könnyű volt felismerni a bográcsainkat.

aFotó 181.jpg

aFotó 176.jpg

aFotó 155.jpg

aFotó 158.jpg

aFotó 167.jpg

Merzse: mocsár lett a tóból

Hétvégén kirándultunk a Merzséhez. Igazi természetjáró idő volt, a horgászbotot sajnos otthon hagytuk.

Jó pár éve jártam ennél a kis vadvíznél, akkor tavasszal éppen bőségesen volt víz a kis tóban, a vizibolhák barnás felhőkben úszkáltak bőséges táplálékot biztosítva a termetes kárászoknak. Spiccbottal, csontival percek alatt fél vödörnyi mennyiséget lehetett zsákmányolni. 

Víz most is van a tóban/mocsárban, bár a mélysége nem tűnt túl nagynak.

 

A Merzse-mocsár az egykori nagykiterjedésű „vadvízország”  utolsó hírmondója Budapest határában.

Budapest XVII. kerületében, a Liszt Ferenc (volt Ferihegy) repülőtér közelében található ez az egyik legháborítatlanabb még meglévő vizes élőhelye,  a pesti oldalra egykor jellemző mocsaras területek egyik utolsó megmaradt túlélője. 

Természetvédelmi területté 1977-ben nyilvánították a vidék 27 hektárját,  1999-ben bővült a védettség 40 hektáros területre. A Merzse-mocsár és vidéke többször kiszáradt az utóbbi évtizedben (1996-ig rendszeresen) az aszályos időjárásnak, reptéri építkezéseknek, csatornázásoknak  köszönhetően.

A Fővárosi Önkormányzat 1991-ben elindította a Merzse-mocsár rehabilitációs programját, amely során a vizes élőhely eredeti állapotának visszaállítását tűzte ki céljául, a víz – mindenkori szükségletek szerinti – pótlásával.

Rákoskeresztúr első, 1854-ben elkészített a birtokvázlatán szerepel a Merzse-dűlő, amely 317 hold nagyságú volt, ebből 32 hold nádas, 57 hold pedig rét.  A dűlő déli részén terült el az északnyugat, délkeleti irányú Merzse-tó. A tó vize 1864-ben, Burger Márton akkori községi bíró és Székely Gyula jegyző szerint még két öl (3,8 m) mély volt, „jó halakkal”.

A  Merse szó ­– néha így is nevezik a mocsarat –, egy szláv eredetű férfi keresztnév, (valószínűleg a Miroszlav változata.) A Merzse-mocsár az 1810-es évektől a II. katonai felmérésig (1859) Mercse-Sumpf néven szerepel a térképeken, lehetséges, hogy a német felmérők félrehallották a nevét.

A Merzse-mocsár területének csökkenése, a tó elsekélyesedése a XIX. század második fele és a XX. század során folyamatosan következett be. Először csak a szántóföldek növelése érdekében kezdték lecsapolni a gazdák, majd a területcsökkenéshez hozzájárult a vasúti töltés megépítése, amely gátolja a természetes vízellátást. A környéken folyó, egyre intenzívebb mezőgazdasági tevékenység, az erdőtelepítések, a közeli repülőtér területének lebetonozása is csökkenti a vízutánpótlást, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az 1900-as évek második felétől jelentősen csökkent a csapadék mennyisége.

A Merzsének és környékének korábban a táplálékforrásként is szerepe volt Rákoskeresztúr életében. Fogyasztották a tó „jó halait”, de visszaemlékezésekből tudjuk azt is, hogy a mocsár árkaiban hemzsegett a csík(hal).

fotók: saját gyűjtés

kapcsolódó irodalom:

www.aquadocinter.hu/themes/Vandorgyules/pages/3szekcio/fesus_keszey_reisinger.htm

- wikipédia

http://rakoshegyi.hirlap.eu

Vacsi: sült hal újkrumplival

Szeretem a spenótos újkrumplit, sült halhoz nem is kell jobb köret.

A közepes méretű burgonyákat jól megmostam négybe vágtam, egy pici fehér bort löttyintettem alájuk (az újkrumpli sok nedvességet tartalmaz, így pároláskor vizet enged magának). Fedő alatt kis lángon pároltam, talán öt-tíz percet. 

Közben a halat készítettem elő sütéshez, vagyis a jó két órája besózott keszegeket és pár ponytszeletet elővettem a hűtőből és szárazra töröltem itatós papírral. 

A párolódó burgonyák alá egy kanálnyi vajat tettem, majd jól megmosott, a kertből frissen szedett két maréknyi spenótot dobtam rá. Ment még bele két gerezd fokhagyma, só.

A halakat paprikás és enyhén borsos lisztbe forgattam és bő olajban kisütöttem.  A keszegeket ropogósra, a ponyot aranybarnára.

A burgonyáról a fedőt levettem és a levét lassan teljesen elpárologtattam.

  

 Fehér bor dukál hozzá, bár gondolom sörrel is leöblíthető.

Címkék: hal, sült, keszeg, újkrumpli

Egy potyka

Vasárnapra kellemes időt ígértek, ezt kihasználva kilátogattam a gyúrói horgásztóra. Az útközben lévő kisbolt ahol a csontit szoktam beszerezni zárva volt, így a csaliválasztékom eléggé beszűkült.

Napijegy vásárlás, becuccolás. A halőrök szerint - mint mindig - tegnap evett a hal...

 A megszokott helyemre mentem, a tó ellenkező oldalára. Gyönyörű, napsütés, enyhe szellő, csiripelő madarak, brekegő békasereg.

Az első fél órában semmi sem történt, így elunva a semmittevést megreggeliztem, megkávéztam. Halat a körülöttem lévők sem igazán fogtak, egy-egy kárász esett csak.

A szomszéd kolléga szintén feederezett, először neki volt kapása, egy termetes kárász. Kukoricával és pellettel horgásztam, az első halam egy szép kerek dévérkeszeg volt.

Lassan beindultak a halak, a kollégával szinte felváltva fárasztottunk, de sajnos, csak kárász, keszeg volt a teríték. Aztán egyszer begörbült rendesen a botom, és úgy is maradt. Akasztás, rövid fárasztás, meglett az első potyka.

 

Mint később kiderült egyben az utolsó is.  Dél körül a halőr megejtette szokásos ellenőrző körútját, azt mondta az egész tavon két pontyot fogtak eddig, igaz az egyik egy termetesebb példány volt.

A keszeg, kárász kapások is mintha lanyhultak volna, a nap is tűzött rendesen, a fedetlen testrészeim szépen pirultak,  így egy óra körül feladtam.

Otthon az elvitt pár szebb keszeget, kárászt sütésre készítettem elő (megtisztítás után félbevágtam és jól beirdaltam), a pontyból halászlé készül. 

Lehűlés

.

 

Drasztikusan visszaesett a hőmérséklet. Az este mégis kimentem kedves helyemre pergetni egy fél órácskát, - természetesen eredmény nélkül - hacsak azt nem tekintem eredménynek, hogy az egyik belógó ágra dobott kedvenc csalimat sikerült visszaszereznem.

 

Öcsémék az este a Balatonon fogasoztak, kettőjüknek jött egy süllő - ez sem túl fényes eredmény.

Várjuk a jó időt...

süti beállítások módosítása