Télen a jégtakaró alatt csökkenhet a víz oxigéntartalma, főképp ha a jégre hó is hull.  A jégre hullott  hó csökkenti az átláthatóságot (20 cm hóréteg esetén a beeső fény alig 1%-a jut át), a sötétben pedig nincs oxigéntermelés és ennek következtében oxigénhiány lép fel a tóban.
 

Ezért is érdekes a következő hír (forrás: sporthorgasz.eu):

A napokban a Tisza-tavi Sporthorgász K. N. Kft. halőrei a vízvizsgálatok alkalmával alacsony oldott oxigén koncentrációt mértek a Tisza-tó IX. számú (Buláti) öblítőcsatornáján. A mért érték 1,0 és 1,6 mg/liter között volt, ami már igen veszélyes lehet a víz élővilágára, főleg a halakra.

A társaság a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság segítségét, és együttműködését kérte.   A két intézmény megállapodásának megfelelően a Kiskörei Szakaszmérnökség munkatársai március elsején, - közvetlenül kérés után - a halak segítségére siettek.

A gyors beavatkozásra azért is szükség volt, mert a Buláti csatorna viszonylag mély, helyenként 3-5 métert elérő szakaszain jelentős halállomány gyűlt össze a vízeresztés utáni időszakban. A zsilip szakszerű kinyitásával és a víz áteresztésével megoldódott az élővilág számára előállt krízishelyzet, oxigénhez jutott a veszélyeztetett ivadék és az ívni készülő halállomány. Március 2-án az ismételt mérések már 8,0 és 11,4 mg/liter közötti értéket mutattak.

Ez az együttműködés példaértékű, köszönjük!

Grizzlynek a nagytermetű amerikai barnamedvét hívják, utalva a bundájukban megbúvó szürkés foltokra. A legnagyobb grizzlyk az Alaszkai-öbölben élnek a Kodiak-szigeten (amiért Kodiak-medvének is hívják őket), náluk talán csak a jegesmedvék nagyobbak. Egy átlagos grizzly közel 400 kilogramm súlyú, marmagassága másfél méter körüli, és ha a hátsó lábaira áll, akár a 3 méteres magasságot is elérheti. Hatalmas testéhez iszonyú erő társul; egy nálánál 100-150 kilóval nehezebb bölényt is képes megölni, majd a tetemet hosszú kilométereken keresztül hurcolni. Ha úgy adódik, nagyon gyorsan fut: annak ellenére, hogy bicegős a mozgása - mert egyszerre lép az egy old
oldalon lévő lábaival, nem pedig felváltva - 45 kilométer/órás sebességgel is képes haladni.

Júliusban Alaszkában és a kanadai Brit-Kolumbiában megkezdődik a lazacok tömeges vándorlása az ívóhely felé, ilyenkor a gyors folyók a grizzlyk számára tulajdonképp terített asztalt jelentenek. Az egyébként magányos medvék, akik máskor 25 négyzetkilométeres körzetben nem bírják elviselni egyetlen fajtársukat sem maguk körül, ilyenkor békésen elvannak egymás mellett, mert mindenkinek bőven jut elegendő élelem. Halászati technikájuk fejlett és változatos: vagy türelmes várakozás után a levegőben kapják el a zúgó vízből felugró halat, vagy a sekély vízben csapnak le rá hatalmas mancsukkal.

Bár a grizzlyk zöldséget, gyümölcsöt és gyökereket is fogyasztanak, továbbá szívesen megdézsmálják a méhkaptárakat és a madárfészkeket is, alapvetően húsevők; naponta akár 15 kilónyi élelmet is elfogyasztanak. 

Bár a grizzlyk mindenevők azonban minden évben a lazacívás idején veszik magukhoz a legtöbb kalóriát. Tízszer annyit, mint azt megelőzően, bogyók fogyasztásával. A lazacok vándorlása négy hónapon át bőségesen ellátja a medvéket. A lazacok kínálják a legjobb lehetőséget arra, hogy elég zsírt szedjenek fel a télre. Naponta mintegy két kilogrammot híznak. Akár 15centiméter vastag zsírréteg is nő rajtuk, amivel átvészelhetik a telet. 

A medvéknek egész júliusban folytatniuk kell a gyors gyarapodást, hisz az éberen töltött hat hónap alatt tömegük mintegy 35%-át,  (akár 200 kilogrammot is) hízniuk kell. Intenzíven halásznak, akár húsz percenként is elejtenek egy halat. Egy nap alatt képesek harmincat is elfogyasztani.

Becslések szerint az orvhalászat következtében évente mintegy százezer tonna lazac tűnik el a folyókból. Azok a lazacok, amelyek szerencsésen átjutnak az orvhalászok és medvék között, útjuk végére értek, és ívni kezdenek. A nőstények több ikracsomót is elhelyeznek. Egy ívási időszakban nagyjából 5000, különböző hímek által megtermékenyített ikrát raknak le. Feladatukat végrehajtva az állatok elpusztulnak.

Sok megszállott horgász télen sem hagy fel kedvenc időtöltésével, de a 'puhányabbak' közül is tavasz közeledtével egyre többen veszik elő télire elcsomagolt felszerelésüket, hogy ismét hódolhassanak hobbijuknak. A horgásztársadalom szerencséjére hazánkban számos kitűnő víz várja a horgászat szerelmeseit.

Sokáig megmosolyogták őket, mostanában azonban egyre több idegenforgalmi cég ismeri fel, hogy megéri kiszolgálni a horgászokat, hiszen mintegy 600 ezer aktív pecással a belföldi idegenforgalom egyik jelentős részét teszi ki a horgászturizmus.

Sorra nyílnak a magán horgásztavak, amelyek a horgászat mellett már teljes szabadidős tevékenységeket is kínálnak, így próbálva "megfogni" a horgászt elkísérő családtagokat is. Sokan mégis inkább a természetes vizekre esküsznek. Lehet, hogy itt kevesebb a hal, nem biztos, hogy lesz kapás, de a természet szépsége és közelsége kárpótolhatja az ide látogatót.

A horgászatról és a horgászról mindenkinek van valamilyen elképzelése, de érdekes kérdés: milyennek is látták a horgászt jó százhúsz évvel ezelőtt? Herman Ottó  A Magyar halászat könyvében így ír:

Milyen legyen már most az igazi horgász?

Igazi horgász csak az lehet, aki valóban szereti a természetet. Ki arra törekszik, hogy megértse életének tüneményeit. Ki teste, lelke erejét a természettel való benső viszonyból meríti.

Miben gyökerezik ez a benső viszony?

Legelőbb is a szabad természet tüneményeinek komoly méltatásában. Ismernie kell a víz tulajdonságát, ennek a hal életéhez való viszonyát; nemcsak általánosságban, hanem fajról-fajra.

Ismernie kell a víz sodrát, forgóit, örvényeit, göbéit, sugáit és lengjeit, ezeknek a hal életéhez való viszonyát; a partoknak ezekre való befolyását. Meg kell barátkoznia a part növényzetével, a rajta élő rovarok életével, kifejlődésével, mert a hal sokszorosan ezekkel táplálkozik.Föl kell ismernie magának a víznek rovaréletét, úgy azt a szakát is, a melyet a vizen kívül, valamint azt is, a melyet a vízben tölt el.

A midőn ezekkel alaposan megismerkedett, megszünt előtte a természet némasága: minden kavics, minden fűszál, a rajta ülő kis rovar, ennek álczája, mint jó ismerősét szólítja meg s ő mint jó ismerős köszön vissza.

Meg kell ismerkednie a halászó vidrával, a halászó sassal, a patak legragyogóbb ékességével: a jégmadárral, a fürge, fehérmellű vízirigóval; a vidranyesttel; folyamok mentén és tóságokon a begázoló és úszómadarak változatos alakjaival, szóval mind avval, a mi életével a vízhez van kötve, tehát a hallal is viszonyban áll.

A midőn ezekkel megismerkedett, minden lépten-nyomon érthető szóval köszönti a levegőég, a partszélek és a víztükör fölséges állatélete.Tudnia kell az évszakok viszonyát úgy a vízhez, mint állatéletéhez; sőt tudnia kell az éj és napszakának ezekhez való viszonyát is.

És mindebben a könyv csak vezető fonala; a valódi oktató a természet maga legyen; mert a midőn a legjobb könyv is csak egy adott viszony alapján szól, addig az élő természet tüneményei az egyes pontok viszonyaihoz képest ezerszeresen módosulnak s épen e változatosság felismerése az, a mely az emberi értelmet a legmagasabb fokra emeli, mert önállóvá teszi.

Mihez értsen még az igazi horgász?

Értenie kell szerszámához, a szerszámnak a viszonyokhoz való alkalmazásához, mindazokhoz a kézbeli ügyességekhez és fogásokhoz, a melyek függetlenné teszik mások segítségétől s alkalmatossá arra, hogy minden körülmények között önmagára támaszkodhasson.

Szokja meg a korai ébredést; gyakorolja mindazt, a mi lépteit biztossá, testét hajlékonynyá teszi; legyen mértékletes, a szabadban kitűrő: mert minél kevesebb a szokása és szüksége, annál szabadabban mozog, annál függetlenebb, annál jobban fordíthatja javára a viszonyokat.

Ez az az út, a melyet a WALTON-féle szellem tört; az egyedüli, a melyen elérhetjük az, hogy a horoggal kezünkben, testi-lelki foglalkozásban keressük s találjuk meg a valóban nemes gyönyört, ennek révén pedig a módot ahhoz, hogy fejlett értelemmel a közvagyonosodás javára is fordíthassuk törekvéseinket.

Mily módon folyhat be a horgászat a közvagyon gyarapodására?

Erre a halnak a maga természete szerint való fölismerése önként vezet reá; a módja a horgászat is.

Megismerve a hal szaporodását, fejlődését, megélhetésének föltételeit; tudva becsét az ember háztartásában: hamar reá jövünk, hogy a védelmére, életének megkönnyítésére reáfordított gondot ezerszeres haszonnal fizeti meg.

Önként reá jövünk, hogy ne csak horgászszunk, hanem gondoskodjunk arról is, hogy mindig horgászhassunk; találjuk el a helyes arányt a szaporodás és fogyasztás között.

Mihelyt egy nemzet körében sokan gondolkoznak így, sokan szerzik meg tisztán e meggyőződést: a halgazdaság virágzásnak indúl és ezt azután megérezi a közvagyon is; de nemcsak abban, a melyet pénzben lehet kifejezni, hanem a legbecsesebb vagyonban, az egészségben is; mert tagadhatatlan, hogy a hal a legjobb eledelek közé tartozik.

És mert WALTON utódai között igen számosan így gondolkoznak, azért vannak Angliának halasvizei telve a legnemesebb halfajokkal, gazdag jövedelemmel; van horgászati ipara, mely kosztjaival, horgaival, szóval a horgászat minden szerszámával uralkodik a kerek világ minden piaczán.

Hát fiaidban, oh édes hazám! - mikor indúl újabb lüktetésnek az ősi halászvér, mely egykoron nyilazta a halat, mely NÁDASDY TAMÁS kezébe adta az inót és szíve Orsikáját arra ösztönözte, hogy beszámoljon drága urának a bevetett nemes pisztrángok sokaságával és nagyságával; mely RÁKÓCZY-t reávitte, hogy tenyésztő kecsegéit vásznas fenekű hordókban szállíttassa a távol Bihar tavába!

Vajjon megérjük-e, hogy a Kárpát hosszú hegylánczának, előhegységének ezernyi remek patakja ismét megnépesedik; hogy a ponty hizlalótavakban százezrével legel; hogy a halászó nép száján elnémúl a panasz s újra szárnyra kél az enyelgő dal - a nép jólétének e kedves virága!

Már várjuk a tavaszt, de a tél még tartja magát, a fák ágai közt bújik meg, lapulva, hangtalanul. Mozdulatlanul simul, visszafojtott lélegzettel, észrevétlenül, némán. Vár...

Eljárt felette az idő, megkopott hófehér bundája, meglágyult zord tekintete, és haragja sem a régi már. Megfáradt öreg maci, fagyos szállást keres majd egy esztendőre...

Előrejelzés:

 Marad a hideg téli idő a héten, az esti és reggeli órákban mínuszokra és napközben is csak nulla fok körüli hőmérsékletre számíthatunk. Az erős szél és havazás pedig tovább borzolja a kedélyeket. 

Mindig megbotránkozom amikor a halászat és a horgászat fogalmát szinonímaként kezelik.

Még a vikipédia is ezt állítja:

"Élelemszerzés mellett a halászat a szabadidő eltöltésének is egyik módja."

Szerintem a halászat mesterség: halász szerszámokkal étkezési célra történő halfogás, míg a horgászat egy  szabadidő sport tevékenység, amikor a horgász a hatályos horgász szabályok szerint (bottal, horoggal) próbál halat zsákmányolni.

A halászat az emberiség legősibb foglalkozásai közé tartozik.

A magyar halászat múltja népünk eredetéig, az őshazáig nyúlik vissza. Számos régészeti emlék, nyelvészeti és összehasonlító néprajzi kutatás bizonyítja, hogy a legősibb halászati eszközök és módszerek még a finnugor őshazából valók. Fennmaradásukban és az új hazában való alkalmazkodásukban elsődleges szerepet játszott, hogy ezek a halászati eszközök és módszerek az itteni viszonyok között is beváltak.

A középkori Magyarországon már valódi halgazdálkodás folyt. Ez nemcsak a halak megfogására, feldolgozására, áruként való értékesítésére terjedt ki, hanem ennek előfeltételére a vízhasználatra, a víztulajdonlásra, a halgazdálkodás jogi kereteire. Valódi birtokviszonyok alakultak ki részben a királyok tulajdonában, részben a kolostorok. apátságok körzetében és a földbirtokosok kezében.

Ekkor már foglalkozásszerűén megjelentek a halászok. Ebben az időben a halászat már a halászok feladata lett; jobbágy halászok, szabad halászok (részesek, árendás halászok), majd a XVII. század végétől, - már néhány halászcéh keretében - ún. céhes halászok.
A hal a mainál sokkal nagyobb szerepet játszott a nép élelmezésében.

A halászat kifejezést használják más tengeri élőlények elfogására is, mint rákok, puhatestűek, fejlábúak, tüskésbőrűek.
A tengeri emlősök (bálnák, delfinek) halászatára inkább a bálnavadászat szót használják.

Egyik kedves olvasmányom Herman Ottó munkája: A Magyar halászat könyve. Ebből idézek most:

Halászaton, úgy a bokorban járó, mint a kishalász is, kizárólag hallal él; otthonról csak kenyeret, hagymát, sót és paprikát viszen, külön hófehérre mosott vászonkendőbe - népiesen "tarisznyába-való" - vagy vászontarisznyába kötve; a többi a halász-szerencse dolga.

Ilyenkor kétféle készítési mód járja: a "halászlé" - sok helyen "halpaprikás" - és a nyárson sült hal.

Igen természetes, hogy a bogrács sohasem hiányzik.

Azt hinné valaki, hogy ez nagyon egyszerű dolog: tüzet rakni s vagy megfőzni, vagy megsütni a halat; és avval vége.

Jaj, de a közönséges sütés-főzés és a halász sütése-főzése közt van akkora különbség, mint a reggeli csöndes mise és a fényes nagy mise között: "nem elég ahhoz a tudomány, ész kell ahhoz!"

Legelőször is tudni kell a víz tulajdonságát; azután az alkalmatos halnak az arányát, azután a megtisztítást, azután a darabolást, az egyforma megszíjjalást, azután a só mennyiségét, azután a hagymáét, paprikáét - hát még a tűz igazgatását, a sodrást - mert kavarni a világért sem szabad; s mindennek az azután-osztánnak a legfőbbjét: hogy mikor van készen az a halászlé, - miről lehet ezt megtudni?

A jó halász-szakácsnak parthosszában hire van s a halászlé jóságáért versenyez folyómenti falu, város; mindenik a magáét mondja "világhírűnek."

"Nagy sor az, tekintetes uram!" mondta nekem nem egy híres halászszakács.

Abban az egyben megegyeznek Tisza-Duna halászai, hogy a legjobb összeállítás - ha halászléről van szó - ez: sok kecsege, elég ponty és egy kevés harcsa.

De már a többiben roppant eltérők. Az igazi szegedinek olyan sűrű, piros a leve, mint a legdühösebb bikának a vére s jaj annak a külföldinek, paprikához nem szokott idegennek, a ki csak meg is érinti az ajakát vele: azt hiszi, hogy a pokol örök tüze sütötte meg - ha pedig nyelt belőle, akkor földhöz vágja a köhögés, azután korsószámra önti magába a vizet, hogy azt a purgatóriumot eloltsa.

A balatonmelléki rengeteg hagymát használ, ritkára csinálja a levet s minthogy kecsegéje nincs, dévérkeszeget is aprít bele; csak módjával paprikáz.

A Komárom tájáról való a jól megválogatott, sok halra veti a súlyt s körülbelől leginkább találja el a hagymát és paprikát, természetesen ezt is csak "igaz magyar ember szájaize szerint"; mert a leghiresebb komáromi halász még is csak azon mulatott legjobban, hogy "a nímet fújja, fújja - már meg is aludt a zsír s még is csak fújja, mer hát azt hiszi az istenadta, hogy forró, pedig csak paprikás."

A halászkunyhóban szolgafára akasztják a bográcsot; a szolgafa pedig a kunyhó szelemenjéről lecsüngő lánczhoz van erősítve; a szabadban a part alatt ég a tűz s a bogrács a part oldalába vert dorongon függ.

Mikor már azt gondolja az a szakács, hogy megfőtt, leemeli a bográcsot a tűzről s nyomban reálapítja tenyerét a bogrács fenekére: ha állhatja a kéz, akkor készen van; ha nem állhatja, akkor még főzni kell. A komáromi mindig "tálal" s "ez se kicsi dolog ám".

A szépen megszíjjalt s el nem főtt darabokat a tetejébe rendezi el, a mi elfőtt, az alája kerül s utoljára reátölti a levét.

A legszebb az, hogy a szabadban a mikor a szakács "megjelentette" a bokor fejének, hogy tálalva van - mindig a gyepen, akkor az öreg körülnéz s ha magaszőrű ember van közelében, megüzeni az ifjabb legénynyel, hogy "legyen része benne", ha pedig úri ember, akkor az üzenet az, hogy "ha nem vetné meg szegénységünket, szívesen látjuk egy kanál jó halászlére."

Ez a főzés.

A sütés se kicsiség ám; sokféle annak a módja. Néhol kizárólagosan a nád tüze mellett történik, a melytől a silányabb keszegek sajátos, igen kellemes füstzamatot kapnak; - rendesen "hajában" sütik, t. i. csak kivetik a belét, megmossák, megsózzák, a tűzre hányják s mikor már jól megsült, úgy tisztogatják mint a burgonyát; de
mikor a bokor kitesz magáért, akkor derék pontyot, a dévérkeszeg nagyját süti akként, hogy jó parázs-tűz mellé, álló nyársra - mely néha ágas is - hosszában ketté hasítva tűzi a földbe s megforgatja. És mindig a vendég az, a kinek a legszebbje jut; rendszerint egy kisebb süllő, külön nyárson; ezt a bokor eleje maga szíjjalta, maga sütötte meg s azután avval az igaz magyar jóindulattal és szivességgel nyújtja a vendégnek.

El sem is felejtem teljes világéletemben azt a berettyómenti hal-ebédet, mikor vezető, ajánlás nélkül - csakúgy vaktában - neki mentem a folyómelléknek s messze minden lakott helytől, egy holt ág mellett rátaláltam két földhöz ragadt szegény halászemberre, kik ott kínlódtak a vejsze körül. Kikérdeztem, apróra megnéztem mindenüket - ők pedig ott a szűz gyepen megvendégeltek, "mert látjuk, - úgy mond - hogy az úr megbecsüli a halászember dolgát." Igaz, hogy nem volt annak a lének sava-borsa; de megszaporította s megfűszerezte az a magyaros szívesség, a melyre még ma is oly jól esik reágondolnom.

Jön a tavasz!

A természetben a tavasz a szaporodás időszaka. A tél elmúltával hosszabbodnak a nappalok,  a több fény hatására a vizekben is megindul az élet. Napsütés hatására melegszenek a vizek, először az algák kezdenek el szaporodni, majd az algákkal táplálkozó mikroszkópikus nagyságú élőlények.

Lassan a halak is élénkebbé válnak, elkezdenek táplálkozni majd udvarolni és szaporodni. A ragadozó halak szaporodásában legfontosabb kérdés az időzítés, mert mire a pontyfélék ivadékai megjelennek a kis ragadozóknak már akkorára kell nőniük, hogy a táplálék ivadékokat elkaphassák. Ez azért lényeges mert ha nem keltek ki a táplálékul szolgáló kis halak, akkor sok kis ragadozó éhen pusztul, ha pedig késik a ragadozásra való áttérés, akkor a zsákmány állatok "kinőnek a kis ragadozók szájából".

Legkorábban ívó ragadozó halunk a csuka. Szakértők szerint az ívás idejét a csuka inkább a nappalok (vagyis a napok világosságának) hosszához igazítja, nem annyira a víz hőmérsékletéhez mint általában a többi hal. Ívását ezért február végére, március elejére tehetjük. Fogási tilalmi ideje február 15-március 31-ig tart. Csapatokba verődve keresik fel a legkorábban felmelegedő partszéli sekély vizeket, kiöntéseket,  - ahol a víz 5-15 fokra felmelegedett  - és a rövid szárú növényzetre ívnak.

Az ikraszemeket a szülők viszonylag nagy területen szórják szét (a nőstény először kiszórja az ikrákat, a hím ezekre spricceli a megtermékenyítő haltejet). A 2,5 mm-es átmérőjű, ragadós ikraszemek a növényzeten tapadnak meg, az alacsony vízhőmérséklet következtében viszonylag hosszú idő szükséges kikelésükhöz.

A körülbelül kéthetes ikrafejlődés után kikelő csukalárvák még napokig a növényzeten függenek. Aktív táplálkozásuk kezdetén 12-13 mm-es hosszúságúak. A zsenge csukaivadék a növényzet sűrűjében keres menedéket. Első táplálékát kerekesférgek képezik, de gyors fejlődése következtében napról napra nagyobb planktonszervezeteket igényel. A 20 mm-es csukaivadék már ragadozó életmódra tér át.

2010 – a természetes halszaporulatot tekintve – az utóbbi félévszázad legsikeresebb éve volt. A Tisza-tóban is milliárdos érték képződött, ám jobb eredményt csak akkor várhat tőle a horgásztársadalom, ha sikerrel vészeli át a telet. Ilyen nagy kiterjedésű sekélyvizes területen azonban egy kemény, havas tél esetén szinte lehetetlen kézi eszközökkel megvédeni a halállományt a lefagyástól, az oxigénhiánytól. Biztonságot egyedül a magasabb téli vízszinttől remélhettünk, ezért felelős halgazdálkodóként ennek elérésére törekedtünk.

Kérésünket Lovas Attila, a KÖTI-KÖVÍZIG igazgatója és Fejes Lőrinc, a Kiskörei Szakaszmérnökség vezetője megértéssel fogadta, de mint kiderült, az 1984 óta érvényben lévő üzemterv a tavaly téli vízszinthez képest mindössze 10 centiméteres emelést engedett meg számukra, ami nem jelentett volna megoldást. Látva, hogy a további szintemeléshez a felsőbb vízügyi szervek hozzájárulása szükséges, társaságunk a térség országgyűlési képviselőinek, dr. Fazekas Sándornak, Varga Mihálynak és dr. Tóth Józsefnek a segítségével a Környezetügyért Felelős Államtitkárságnál kezdeményezte az előírás alóli fölmentést.

2010. november 15-én dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztertől és dr. Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkártól lehetőséget kaptunk kérésünk szóbeli előterjesztésére és indoklására. Meghallgatásunk eredményeként a KÖTI-KÖVÍZIG, illetve a Kiskörei Szakaszmérnökség felhatalmazást kapott további 15 cm, rendkívüli vízszintemelésre.

Erre eddig nem volt szükség, mert a Tiszán egymást érték az árhullámok. A kiskörei duzzasztó azonban az ár levonulása után is a tavalyinál mintegy 25 centiméterrel magasabb (Kisköre felső 635 cm ) szintet fog tartani, így akkor is biztonságosabban telelhet a halállomány, ha visszatér a kemény tél.

A vízterületen gazdálkodó Tisza-tavi Sporthorgász Nonprofit Közhasznú Társaság köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik a sokezres horgászközönség érdekeit is szem előtt tartva segítették – és segítik a továbbiakban is – a halállomány biztonságosabb áttelelését.

Tisza-tavi Sporthorgász KNKft.

A Duna a második leghosszabb folyam Európában a Volga után,  Németországban, a Fekete-erdőben ered két kis patakocska, a Brigach és a Breg összefolyásával Donaueschingennél, és innen délkeleti irányban 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig.

Az Amazonas jelenleg a Föld legnagyobb vízhozamú folyójaként szerepel a hivatalos statisztikákban, a hosszúság tekintetében azonban a Nílus vezet a maga 6695 kilométerével. A 6448 kilométer hosszú Amazonas pedig csak a második helyen áll a rangsorban.

Legalábbis eddig így festett a helyzet. Azonban brazíliai és perui szakemberekből álló kutatócsoport azt állítja, hogy nem a Nílus, hanem az Amazonas a Föld leghosszabb folyója, ugyanis egy új forráságat fedeztek fel, ezzel mintegy 6800 kilométerre nőtt a folyó hossza.

Ezzel, állításuk szerint az Amazonas már mintegy 6800 kilométer hosszú, vagyis megelőzi a Nílust – írja a BBC News.

Egy folyó hosszának pontos meghatározása nem könnyű feladat, tulajdonképpen attól függ, hogy milyen pontosan sikerül meghatározni a forrás és a tengeri torkolat helyét és a kettő közti távolságot.

Először Francisco de Orellana spanyol kutató próbálta meg végigjárni a folyót a 16. században. Expedícióját harcos nők támadták meg, ezért kapta a folyó brazíliai szakaszán a görög mitológia harcos nőire utaló Amazonas nevet.

Öt országon folyik keresztül, és ezek lakói az egyes szakaszokon más-más néven ismerik: Lloqueta, Apurimac, Ena, Tambo, Ucayali, Maranon, Solimoes – mind az általunk csak Amazonasnak ismert folyam helyi nevei.

Az Amazonas forráságának 1975 óta az Apurímac folyó számít, amely Peru déli részén a Mismi-hegységben ered, több mint 5000 méteres tengerszint feletti magasságban . A kutatócsoport viszont most a „régi” forráságtól délre egy hosszabbat fedezett fel.

Gyerekkoromban, ifjú koromban sokat horgásztam a Baracskai öbölben. Az öböl valamikor élő Duna ág lehetett, most téli hajókikötőként szolgál.

Az első horgászataim is itt estek meg, nagyon sok élmény köt ide.  Régen a  Baracskai öbölben nyáron élő csalihallal lehetett  csukát fogni, nem kellett hozzá nagy tudomány.  Igazán nagyok nem jöttek, (én egyszer fogtam egy szebbet, az itt olvasható) de a két-három kilós egyen-csukkokból meg lehetett fogni a kvótát.

Sok az eszkimó, kevés a fóka, - a Dunában is egyre kevesebb a hal, a Baracskai öbölben is egyre nehezebb lett csukát zsákmányolni.

Szüleimnél nyaraltunk, bágyasztóan meleg volt, a nyaralás utolsó napján gondoltam egyet: menjünk ki a vízre csukázni. Hal fogására nem sok esélyt láttam, de gondoltam jót csónakázunk, nosztalgiázunk a vízen.

Délután értünk ki, a nap már nem tűzött olyan veszettül. Csalihalat fogtam, aztán kieveztünk az öböl közepére. Úszós botokat szereltünk.

Bedobás után alig pár perc telt el, és elmerült az úszó. Az első csukának nagyon örültünk, de legnagyobb meglepetésemre az üzlet beindult.  Az augusztusi meleg vízben, a  délutáni órákban, félvízen szinte egymást érték a csukakapások.

Nagyon jót szórakoztunk, emlékezetes nap maradt, és még fotó is készült, íme:

A Horgász a helyi járatú busszal járt ki a közeli tóra. Egy meleg nyári napon egy gyönyörű pontyot zsákmányolt, de nagy boldogságában hátizsákostul a buszon felejtette, az ülés alatt.

Pár nap múlva megjelent egy hirdetés a helyi újságban:
"Aki a buszban felejtett egy hátizsákot hallal, az szíveskedjék befáradni a garázsba, és elviheti a buszt."
 

A fokhagyma őshazája valahol Ázsiában, a kirgiz sztyepeken volt, ahonnan hamarosan meghódította Indiát és a Közel-Keletet. Évelő, hagymás növény, melyet tavasszal és ősszel kell a földbe ültetni, majd amikor a szára megsárgult, kihúzni onnan. Jellegzetes, intenzív szaggal rendelkezik, melyet a benne található kéntartalmú vegyületeknek köszönhet.

Brit kutatók (naná, ki más?!)  úgy vélik, megfejtették a szívbarát fokhagyma titkát. A szakemberek szerint a titok nyitja az allicin, az az aminosav, amely a fokhagyma jellegzetes ízét és szagát előidézi.

Az allicin ugyanis kénes vegyületekre bomlik, s ezek reakcióba lépnek a vörös vérsejtekkel, ezáltal hidrogén-szulfidok képződnek, amelyek ellazítják a véredényeket. Ennek következtében a vér könnyebben áramolhat, a vérnyomás pedig csökken - olvasható a BBC News honlapján.

A hidrogén-szulfidok kis koncentrációban a sejtek közötti kommunikációt is segítik. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a fokhagyma rendszeres és ésszerű fogyasztása rendkívül egészséges, ezzel szemben arra figyelmeztetnek, hogy a fokhagymapótló szereknek lehetnek mellékhatásaik.

"Azokban a térségekben, ahol magas a fokhagymafogyasztás, így például a Földközi-tenger vidékén és a Távol-Keleten, kétségkívül ritkábban fordulnak elő szív- és érrendszeri megbetegedések" - mutattak rá a szakemberek.

Megújult, megszépült és új beszámolókkal kedveskedik a Matula horgászegyesület honlapja, itt érhető  el:  http://www.matulahe.hu/

A horgászegyesület ami tulajdonképpen egy baráti társaság, pár éve alakult  a Matula horgászboltban gyakran megforduló horgászokból.

Miért éppen Matula?

Keszthelyről elsőként a Balaton jut eszünkbe, pedig a közeli Kis-Balaton és környéke az ország egyik legrégebbi természetvédelmi területe. A Zala folyó hatalmas mocsár- és lápvilágot éltetve itt terül szét, mielőtt a Balatonba érkezne.

Ebben a környezetben válik  ízig-vérig "láplakóvá"  Tutajos és Bütyök – a két városi fiú – Matula bácsi bölcs irányításával Fekete István Tüskevár című regényében.

Egy olyan keszthelyi horgászboltot ahol nem csak a felszerelést, a csalit és minden egyebet hanem naprakész  - 'hol eszik a hal' - információt, kipróbált etetőanyagot, az aktuális legfogósabb horgászmódszert - egyszóval a 'tuti tippet' is be lehet szerezni, hogyan is hívhatnának másképp mint Matulának.

Az üzlet Keszthelyen a Bercsényi utcában található. Komoly áruválasztékát közel száz négyzetméteren tekinthetik meg a vevők, de Csaba az eladó (amúgy az öcsém) szívesen segít a választásban.

Elsőre sikerült elfújnia az összeset, gratula!

Nézegettem a fotókat, eszembe jutott az első Tisza-tavi süllőm, leporoltam a történetet, íme:

A Tisza-tavon az első süllőmet meglepő módon  úszós csukázás közben fogtam. Már bent jártunk a szezonban, hiába ígértek szeles időt - menni kellett. Reggel még próbálkoztam pergetéssel is, de 10 óra körül be kellett látnom, azon a napon a szél az úr. A csapóin egy nádsziget mögött próbáltam szélárnyékos helyet találni. Jobb ötletem nem lévén bedobtam két klasszikus úszós csukázót. A hátszél a mély rész felé sodorta az úszókat, szinte semmi dolgom nem volt. A sok melónál csak a tétlenséget útálom jobban, kapás sehol, már a hazamenetelen gondolkoztam, amikor is elmerült az úszó. Olyan szépen komótosan. 

Drótelőke volt fenn, nyugodt szívvel adagoltam a zsinórt. Lelki szemeim előtt láttam amint beforgat, aztán megfeszítettem a zsinórt és bevágtam.  A hal megiramodott, éreztem nem lehet kicsi. Kivételesen akadó nem volt a környéken, nem erőltettem.  Aztán pár megiramodás után megláttam a 'kékfarkút'. Nem is volt kék a farka... erről jut eszembe egy történet...

Múltkor H. orvosnál járt, vagyis a csinos kardiológus doktornőnél szokásos kontrollon. Már pár éve ismerik egymást, csak az aszisztensnők változnak, most épp egy igen takaros fiatal barnahajú végzi az adminisztrációt. Most sincs panasz, doktornő dicséri a beteget, hogy jól tartja magát, minden rendben, de azért H. megkérdezi: doktornő, meddig kell még szednem a véralvadásgátlót, mert ez így elég rettenetes, mindenem állandóan bekékül...  A két nő egymásra nézett majd kibuggyant belőlük a nevetés. Nem olyan megalázóan, inkább amolyan megértően, elnézően. Kell ennél rosszabb? H. gondolta, majd megmagyarázza, de rájött csak rontana a helyzeten...

No, a hal, mármint a kékfarkú süllő megszákolásánál tartottunk.  A hármashorog mélyen a torkában volt,  egyik ágán még mindig ott fityegett a vörösszárnyú. Három kiló tízzel mérlegelt.

   A következő horgász szezonban  a Tisza-tavon már pergetve sikerült süllőt fogni, igaz akkor is a célhal csuka volt, a műcsali pedig egy saját domborítású támolygó sárgaréz kanál.  A hal 3,8 kg-s volt.

 Az ezt követő években már célzottan is horgásztam süllőre a tavon, több-kevesebb sikerrel.  Voltak halas napok, meg betlisek is. Meg olyat is láttam amikor halat mentett a mohosz, csak sajnos nem fényképeztem.

Az elmúlt év esőzései nyomán kialakult tavaszi és nyári árvizek ugyan a halak számára rendkívül kedvező szaporodási feltételeket teremtettek, de a vízi növényzetet a tározó területén szinte teljesen tönkretették. A növényzet a hirtelen jött magas vízbe szinte belefulladt, őszre már csak foltokban lehetett kissebb sulyomszigeteket, tökleveleseket találni.

Pár éve nyári időszakban a Csapóin a vízinövényzettől szinte csak egy keskeny ösvényen lehetett közlekedni.A sulyomtengerben csak kisebb lyukak voltak, a halak ideális körülmények között növekedhettek.

Pár éve történt. Akkori tettestársammal a Tisza-tavon horgásztunk. Pergettünk, vagyis kínlódtunk inkább mert még nem ült le a vízinövényzet, így minden húzásra sulyom vagy töklevél jött a műcsalival. Szidtuk is a sulymot meg azt is aki kitalálta, hogy védetté kell nyilvánítani. Pár balin jött a lyukakból meg kisebb csuka. Már indultunk hazafelé mikor megláttam, hogy sms-t kaptam Gyula barátomtól. Csodálkoztam is, hisz ő sem egy nagy susmus író ember. Elolvastam, valahogy így nézett ki:

 Ertesitem a nagyvilagot, hogy ma delutan                                                                                                  megerkeztem Nevem Penzes Evelin Sulyom

Jól van, megszületett..... dehááát.....Gyula barátomat kedvelem, igaz vannak érdekes dolgai de kinek nem, manapság a két keresztnév is divatos... de ez így együtt, hogy Evelin-Sulyom. Csak csóváltam a fejem, hogy ej-ej Gyulám mire nem vesz téged is rá az asszony, sőt horgász kollégámnak is elmondtam, hogy képzeld, ez a rettenetes ember milyen nevet adott a lányának ... Sulyom... Ő is csodálkozott, hogy ilyen útálatos növényről adnak nevet valakinek, de aztán abban maradtunk a mai világban már minden elképzelhető: semmin nem kell csodálkozni. Lapoztam még az sms-ben, a másik oldalon csak annyi volt, hogy 2560 gramm es 52 centi. Beszéltük, hogy ez halban is szép lenne, aztán még vigyorogtunk, hogy szegény csajszit vajon, hogyan fogják becézni. Hazafelé felhívtam a családot is, hogy képzeljétek, és hogy még ilyet, meg különben is, ezt nem hiszed el, stb... : a Gyuláék lánya Evelin-Sulyom. Mindenki csodálkozott, sajnálkozott.

Otthon aztán megint megnéztük a kérdéses sms-t, és a nálam sokkal hozzáértőbb mobilososk hamar rájöttek: a pontok hiánya tréfált csak meg engem. A Sulyom már a másik oldalhoz tartozott...

Sulyom (Trapa natans)

Egyéb nevek: csemegesulyom, vízigesztenye, vízidió, vízimogyoró, suly, susa, istennyila, szamár tövis, tiszavirág, vad mandola

Úszólevél lemeze rombusz alakú, nyele úszóhólyagos, bőrnemű, elöl durván fogas. Az alámerült levelek fésűsen szeldeltek. A virágok a levélrózsa leveleinek hónaljában képződnek, rövid nyelűek, fehér szirmúak. Szeptemberre érik be a növénynek a 2–4 hegyes szarvat, a csúcsán pedig koronát viselő termése. Virágzás: Július-augusztus.

A tüskés termést főzve vagy sütve csemegeként ették, a lisztjéből még kenyeret is sütöttek. A sulyom levélzetével a lovakat etették. Igen sok sulymot gyűjtöttek a Tisza mellékén és Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza, Szolnok piacain árulták. A sulymot nyersen, főzve, sütve eszik. Az alföldi falvakban a gesztenyét helyettesítette. A nagyobb mennyiségben szedett sulymot télen a padláson elteregetve tartották. A főtt sulyomból kevés rozsliszttel és zsírral pogácsát is sütöttek.

Napjainkra Nyugat-Európában annyira megritkult a sulyom, hogy veszélyeztetett növénnyé vált. Elsősorban ez az oka annak, hogy hazánkban is védelem alatt áll, pedig nálunk még nagy állományai élnek, és nem tartozik a közvetlenül veszélyeztetett növényfajaink közé.

Nem árulok el nagy titkot: a bajai módon készített halászlét tésztával fogyasztják. A házi gyufatészta készítéséről már korábban írtam egy posztot, itt olvasható.

Bajai halászlevet készíteni nemes feladat, az 'igazi' bográcsban készül, de mint már említettem itt, akár konyhában is elkészíthető. Míg a halfőzés a férfi dolga -  és ezt bátran vállaljuk akár hóban-fagyban, (természetesen lélekmelegítő védőitalok fogyasztása közben) vagy végszükség esetében gáztűzhely mellett -  addig a a tésztakészítés nem örvend nagy népszerűségnek a hölgyek között.

Többek érdeklődtek már: honnan lehetne a házi készítésű gyufatésztával azonos minőségű száraz tésztát beszerezni. Öcsémék jelezték: megtalálták az igazit. Kipróbálták, bevált.

Érdekes módon a bajai halászléhez való tésztát Baján készítik, íme a cég honlapja, elérhetősége:  http://www.stranszkiteszta.hu/

A tésztaüzem 1985-ben indult egyszemélyes vállalkozásként a Bajai Halászlétészta gyártásával.  Céljuk az volt, hogy a Baján és környékén élő halszerető embereknek gyártsanak gyufa tésztát. Egy-két év után szélesebb körben is megismerték a termékeiket, és az egyszemélyes vállalkozás mára 20 főt foglalkoztató kis üzemmé nőtte ki magát. Időközben a Bajai Halászlétészta védett termék lett. Az itt gyártott 8 tojásos tészták hagyományos módon, nyújtott technológiával készülnek, kizárólag liszt és tojás felhasználásával. 

 Tessék kipróbálni!

Minden

kedves látogatónak 

Kellemes Karácsonyi

Ünnepeket kívánok! 

Ha sülthal/rántotthal kategóriában pici bátorságot veszünk és kimerészkedünk a rablóhalak csodás világába, próbáljunk meg süllőt (fogast) beszerezni. Horgászok közt December tájékán komoly becsületsértésnek számít így indítani egy beszélgetést:

-no, és te már megfogtad a karácsonyi süllőt, mert képzeld én tegnap...

Szóval süllő. Lehet pikkelyezni (ha példáúl egészben szeretnénk megsütni), de ha rántani szeretnénk vagy roston sütni akkor egyszerűbb lefilézni (hátánál gerincet lefejtve kettévágni) és a húsról a bőrt lehúzni. A süllő annyira finom, hogy són kívül nem kell más fűszert használni, no jó pár csepp citromlé még belefér.

Az elkészítése annyira egyszerű, hogy szinte nincs is mit mondani róla.

Ha a sütés mellett döntünk akkor sózás után lisztbe forgatjuk és olajban kisütjük. Aranybarnára. A vajon párolást is érdemes kipróbálni, a hőfokot vegyük közepes alá és vigyázzunk, hogy ne essen szét a hal.

Ha rántott süllőt ennénk (jó döntés!) akkor az egyszerű panírozós receptet követjük. Liszt, tojás, zsemlemorzsa, közepes tűzön, forró olajban 4-5 perc alatt aranybarnásra. Kész!

A süllő annyira mennyeien finom, hogy a köret már szinte szóra sem érdemes. A legegyszerűbb majonézes kukoricától, krumplipürén át a (nálunk hagyományos)krumplisalátáig szinte minden egyszerű köret jól illik hozzá. Díszítésül tegyünk rá zellerlevelet és citromkarikát. 

A süllő hálás hal, szinte elrontani sem lehet. 

Száraz, esetleg félszáraz fehérbor, de az ünnepi asztalon egy pohár száraz pezsgő is kitűnő kísérője. Fogyasszátok egészséggel, a pezsgőt mértékkel! 

Közeleg a Karácsony, az ünnepi asztalon a süllő igen előkelő helyet foglal el.

A rántott süllő a klasszikus, de panír nélkül is süthetjük.

A süllő szeleteket enyhén besóztam és nagyon vékonyan megkentem mustárral majd lisztbe forgattam. Picit pihentek, majd forró olajban lettek kisütve.

Jó maréknyi szárított szegfűgombát megmostam, és pár percre beáztattam. Serpenyőben kevés vajon 5-6 percet pirítottam, majd félretettem.

Fehér mártásalapot készítettem: 3-4 deka vajon pirítottam egy szép gerezed apróra vágott magyar fokhagymát, besűrűsítettem liszttel, majd lassanként felengedtem egy deci húslevessel és egy deci fehérborral. Kiforraltam majd beletettem a pirított gombát.

Sóztam, borsoztam, közben bort kortyolgattam. Mikor kezdett összeállni beleöntöttem egy deci tejszínt és lassan kevergetve újra besűrűsítettem. Pár csepp citromlével még picit vadítottam, nagyon jól összeálltak az ízek. A süllő is finom volt. Fehérbort kínáltam hozzá.

Két okból kedvelem a csukát - egyrészt mert élmény rá horgászni: mohón rabol a csalira, a horgon pedig veszettül védekezik - másrészt mert szálkássága ellenére a húsa nagyon finom.

A  csukából készült ételek igazi ínyencségek: a csukapörkölt szinte verhetetlen a műfajában, a megfelelően szálkátalanított csukasült pedig kuriózum, most mégis úgy döntöttem kipróbálom a horgász ismerőseim között is igen népszerű és nagyra tartott gombás csukagombóc levest.

A Pecalista hőskorában ttamas horgászkolléga publikálta a receptet, ami tulajdonképpen egy vegyes gombapörkölt levesnek felhigitva a csukából főtt alaplével amibe belefőzzük a darált csukahús gombócokat.

Egy másfél kilós csukát kifiléztem, a csontjaiból alaplevet főztem.

A filéket húsdarálón ledaráltam és összekevertem egy tojással és egy kanál liszttel. Egy kinyomott fokhagyma levével, sóval, borssal ízesítettem majd jól összegyúrtam és félretettem.

Elkészítettem a gombapörköltet: egy fej apróra vágott vöröshagymát egy kanál kacsazsíron megpirítottam, dobtam rá egy kanál pirospaprikát majd beletettem a fél kiló felvágott vegyes gombát (laska és csiperke) és a mintegy maréknyi előre beáztatott szárított szegfűgombát. Tettem még bele apróra vágott zöldpaprikát, egy fél paradicsomot és egy gerezd fokhagymát.

Tíz percig pároltam, hozzáadtam egy pohár tejfölt, majd az időközben megfőtt leszűrt alaplével felöntöttem. Sóztam, babérlevelet dobtam még bele és egy kávéskanálnyi tárkonyt.

Mikor a gombaleves felforrt két kévéskanállal kis gombócokat formázva beleszaggattam a csukahúst. Közepes lángon húsz percig főztem.

Pár csepp citromlével, csípős zöldpaprika karikákkal vadítottam, sajtos pirítóst kínáltam hozzá, és félszáraz fehérbort.

Tényleg finom. A húsgombócok kellően fűszeresek, de mégis légiesen könnyedek lettek, szálkamentesek -  a haltól idegenkedőknek is bátran ajánlhatjuk.  

A betörő hidegfront előtt felmelegedett az idő, az állóvízekről eltűnt a jég. Szerdára esős, de relatíve szélmentes napot ígértek az előrejelzések. Egyértelmű volt: horgászni kell menni.

A tározó vízszintje kb. fél méterrel marad csak el a nyári vízmagasságtól. Most vajon hol keressük a halat?

Egy egésznapos horgászaton kevés halat fogni nem jó dolog, ennél csak a teljes betli a rosszabb. Egyetlen  halat fogni sem kellemes, de nagyon nem mindegy mikor is fogjuk azt. Ha egész nap kapásunk sem volt, és az utolsó dobások egyikén akasztunk egy jó halat, az nagyon felemelő tud lenni, bár addigra már a 'betliszag' beette magát az idegrendszerünkbe. Mint például ez az eset . 

A kikötős tamácsára egy közeli pályán kezdtem a horgászatot. Az első dobásnál ahogy a talajról felemeltem a kanalat rögtön egy megtolás. Megpöccintettem,  erre egy komolyabb odavágás. Reflekszből bevágtam, ült a horog. Ez igen, - gondoltam - első lövésre hal...

Ahogy közelebb jött láttam, hogy a csali alig tartja a bőrt a szája szélén. Gyorsan a nyitott merítőért nyúltam, de az beakadt a csónakdeszkába, közben a hal a ladik mellé ért, így egy gyors tarkófogással kikaptam a vízből.

Amint a csónakba ért szinte azonnal kiesett a csali a szájából. Kezdésnek nem rossz - gondoltam. Az első csalibevontatásra halat fogni csak jó jel lehet, bár így kezdődne minden horgászat. Aztán egy fél óra eredménytelen dobálás után úgy döntöttem megnézem egyik kedvenc pályámat a Borzanat farok részét.

A víz meglepően tiszta volt, a szél is csendesedett, és pont előttem rabolt egy megtermett csuka. Felszíni csukarablást már olyan rég láttam, hogy megint feldobódva kezdtem a pergetést. 

Sajnos a csukák nem értékelték igyekezetemet, az ég pedig erőteljesen felhősödni kezdett. Először csak szemerkélt az eső, aztán egyre jobban rákezdett. Mikor már zuhogott, úgy gondoltam befejezem. Korán, két óra után valamivel szakadó esőben értem a kikötőbe.

A cuccom csurom vizes lett, kicsit az irattáskám is elázott, de a második 'szezonzáró' peca is jól sikerült, az első dobásra jött csuka egész napra felvidította a kedvemet. 

A kiskacsákból nagy kacsák lettek, a nagy kacsák pedig - ilyen az élet - kacsasültként végrzték. Lassú tűzön, először fedő alatt, aztán a saját zsírjában lassan pároltam a húst. A végén kicsit megpirítottam.

Ötven év legjobb halszaporulatának örülhetnek idén a Tisza-tónál. Ráadásul végre tisztázódott a halászati jog kérdése, és megkezdődött a rapsicok visszaszorítása. Igazán jó évet zártak.

Az idén 87 orvhorgásszal szemben intézkedtek jelentősebb halvédelmi szabálysértés vagy bűncselekmény miatt a Tisza-tónál. Az ellenőrzések során számos fogási napló bejegyzési oldalára került kisebb súlyú szabálysértés miatt halászati őrök feljegyzése, figyelmeztetése. Tíz embert értek tetten orvhalászaton, tőlük 2400 méter hálót, 12 darab varsát vettek el.

Az utóbbi tíz napban mintegy 1000–1100 méter hálót találtak elrejtve. Az elfogott orvhalászok már jogerősen felfüggesztetett szabadságvesztés-büntetést kaptak. Egy korábbi ügyben a Tisza-tóba befagyott orvhalászokkal szemben a napokban született meg az elsőfokú, nem jogerős ítélet, mely szerint ketten 5 hónap végrehajtandó, szintén ketten meghatározott időre felfüggesztett szabadságvesztést kaptak. A múlt évben az egyik nap hajnalán az éjszakai „munkában” megfáradt haltolvajok csónakjukkal befagytak a Tisza-tóba. A jég fogságából vízi rendőröknek kellett kimenekíteni a pórul járt rapsicokat

A tónál egyébként kifejezetten jó esztendőt zártak, erről a halászati jogot gyakorló Tisza-tavi Sporthorgász Kft. ügyvezető igazgatója, Hegedűs Gábor tájékoztatott. Mint mondta, egy ötven éve nem látott mesés halszaporulatot könyvelhettek el idén.

– Az idei év esőzései, tavaszi és nyári árvizei, amelyek súlyos károkat okoztak a folyók mentén és a belvizes földeken, a halak számára rendkívül kedvező szaporodási feltételeket teremtettek. Különösképpen érvényes ez a pontyra, amely a fantasztikus bőségben rendelkezésre álló fehérjedús táplálékon gyorsabb növekedést produkált, mint a tógazdaságokban. A különböző fajtájú halak fejlett, egészséges utódnemzedéke olyan tömegben lepte el a Tisza-tavat, amilyenről csak a régi följegyzésekben olvashatunk - ecsetelte a szakember.

A megszületett ivadékok sikeres áttelelése érdekében a Sporthorgász Kft. folyamatosan figyelemmel kíséri a tó vízminőségének alakulását, különös tekintettel az oldott oxigén mennyiségére. Szükség esetén levegőbefújással, lékeléssel, hóeltakarítással terveznek védekezést, de sor kerül kisebb csatornák kézi erővel történő megnyitására, annak érdekében, hogy friss víz áramolhasson az oxigénhiányos területekre.

Civil halőrök is jelentkeznek

Új korszak indult a halvédelem terén is. Elsődleges cél a korábban elterjedt orvhalászat, gereblyézés visszaszorítása. Minden tóparti településen ismertek azok az orvhalászok, varsák, sor- és véghorgok, nyakzóhálók, elektromos halászeszközök tulajdonosai, akik korábban szabadon, következmények nélkül végezhették károsító tevékenységüket. Az új halőrzés kívülállók számára kiszámíthatatlan módon, éjjel-nappal, földön-vízen, irányított munkaszervezéssel, a Tiszai Vízirendészeti Kapitánysággal együttműködve történik. A halászati őrök és a vízirendészet, a helyi horgászegyesületek között folyamatos napi munkakapcsolat van, de nélkülözhetetlen az is, hogy a horgászok bejelentéseikkel segítsék a halvédelemért folyó munkát.

A halőrzési bejelentő ügyelet telefonszáma (+36-70-316-1979) segítségkérésre és információszolgáltatásra egyaránt igénybe vehető, hiszen ez a készülék mindig egy ügyeletes halászati őr zsebében szólal meg.

A civilek új halőrzés iránti bizalmát jelzi a társadalmi halőrök jelentkezése is. A kft. által kiképzett és levizsgáztatott, novemberben felesküdött társadalmi halászati őrökkel a helyi viszonyokat ismerő, a helyi horgászértékek védelméért tenni akaró, tapasztalt horgász-halőrökkel gazdagodott a Tisza-tó térsége.

Forrás: Heves Megyei Hirlap