A kerti tavamban koratavasszal szépen napoztak az aranyhalak, az etetésre is ügyesen feljöttek, öröm volt nézni őket. Aztán egyszer csak arra döbbentem rá, hogy nem látni egyetlen színes halat sem úszkálni. Gondoltam lejjebb húzódtak, mígnem egy hínárcsomóban észrevettem a kis csukát. És lőn világosság: az ősszel csalihalfogás közben merítettem két kis csukácskát, olyan 10-15 centisek lehettek, megszántam őket és hazavittem. A kerti tóban pici küszök és vörösszárnyúak is voltak szép számban, úgy gondoltam a kis csukák tavaszig megerősödnek, aztán majd visszatelepítem őket.

Megerősödtek. Rendesen. Csak azzal nem számoltam, hogy rákapnak a színes halakra.

A hínárcsomóban pihenő kiscsuka már szép termetes volt, minden bizonnyal számlájára írható a színes halak eltűnése.

Gyorsan fogtam a pergető pálcámat, előkét tettem és felkötöttem egy sárgás pirossas gumihalat. Lassan emelgettem a hínár mellett és rögtön oda is vágott az egyik bestia. Láttam ahogy elkapja a gumihalat, de sajnos a horog nem akadt, a csuka lefordult a csaliról.

Ezután minden nap felkínáltam a gumicsalit, de nem volt rá több érdeklődés. Csalit cseréltem, egy kisebb storm gumhalat tettem fel.

Alig húztam fél métert a vízben, elnehezdett a bot, és már föcsögött is a kis útonálló.       Cila rögtön a tetthelyen termett és próbált segédkezni.

Tarkón ragadta a halat és már szaladt is volna vele, de a csuka szerencséjére torokra nyelte a csalit, így ki tudtam menteni Cila karmai közül.

Dunai telepítésre került a ragadozó, remélhetőleg sokáig elkerüli a horgászok csaliját és kapitális példányként kerül majd ismét horogra. 

Sült keszeg, rántott pontyszeletek.

Belián elsőáldozott. Keszthelyen.

Aztán volt egy kis 'szerény' ebéd: szarvaspörkölt, vadmalacsült, rántott süllő, csevap.

Volt séta a  Balaton-parton.

Volt csónakázás...

Volt evezés...

Aztán jött a vihar...

Kibringáztunk a Dunához Tomival.

A víz csendes volt, a szél is elállt.

A rugany végénél egy nagy fröcskölés, aztán csend. Balin lehetett?

Lassan besötétedett.

Tomival megbeszéltük, hogy max húsz percet pergetek. A kis utasszállító nem csinált komoly hullámokat.

Távolban a város fényei.

Csendes este volt...

 Amikor a  pikkelyekkel borított halunkat fogyasztásra alkalmassá kívánjuk tenni, akkor első lépésként a pikkelyeit el kell távolítanunk.

A pikkelyeket hagyományos módon lekaparhatjuk a halról: egy éles késsel vagy speciális halpikkelyezővel a pikkelyek fekvésével ellentétesen lekaparjuk azokat.

 Egy másik módszer a pikkelyek lefejtése a bőrről (nem nyúzzuk meg a halat, a bőre rajtamarad).

A halat a munkaasztalra fektetjük, a farka felől egy éles és hegyes késsel az összefüggő réteget alkotó pikkelyek és bőr közé szúrunk.

Folyamatosan haladva egészen a fejig lefejtjük a pikkelyeket. A művelet közben arra kell ügyelni, hogy a bőrt lehetőleg ne vágjuk be.

Ha ügyesek voltunk akkor így egy  gyönyörű pikkely és nyálkamentes fehér halbőrt (fehérbőrű halat) kapunk.

Természetesen a halat nyúzással is megtisztíthatjuk, de az egy másik történet.

Gyúrón sincs pontyból a kerítés, a múltkor már egyszer megtörtént, hogy ponty nélkül jöttünk haza (egy meglépett, egy szakított).

Most sem mentünk korán, kilenc után értünk ki. A halőr bíztatott, hogy megindult a hal, szép harcsát fogtak a múlt héten és a pontyok is eszegetnek.

Kellemes napsütés, enyhe szellő, egy unicum a büfékocsinál - ez már csak szép nap lehet!

Már a parkolóban  feltűnt, hogy a tópart csak úgy zeng a békakuruttyolástól, elsőre ez még olyan idillinek is tűnt, mert ugye, úgy gondoljuk:

természet = tópart + békakurutty.

A horgászok többségénél a haltartó szák a parton száradt, ez azért picit elbizonytalanított. Szerencsére az első potyka gyorsan megjött, így már vidámabban reggeliztünk.

Aztán jött pár dévér, majd hosszú csend következett.

A csendet itt most átvitt értelemben kell értelmezni, ugyanis a békák embertelen koncertezésbe fogtak.

Kiültek a partmenti kövekre, vagy a part mentén úszkáltak, felfújták a pofájukat és breeeeekegtek.

Mikor már a keszegek is eltűntek kezdtem arra gyanakodni, hogy a pontyok szerény kapókedve is a békák terhére írható, hiszen a harcsák biztosan rámozdulnak ezekre a brekegő ínyencfalatokra, a pontyok meg gondolom kerülik a harcsák közelségét.

 Dél körül aztán jött hirtelen két ponty, kicsit helyrebillentve önbizalmunkat, sőt egyik szomszédot is láttam szákolni.

Kettő körül jöttünk el, a tóparton  visszafelé sem láttam senkinél halat, pedig próbálkoztak páran. Az egyik bácsi mondta is bizakodóan nagy nyugalommal: majd öt óra körül kezdenek el enni, hiszen  tegnap  a Józsi is akkor fogta azt a szépet...

Tízezer kilogrammnyi fiatal pontyot telepített a Tisza-tóba a víztározó halállományát kezelő Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Kft.

A kétnyaras pikkelyes pontyokat Tiszafüreden, Poroszlón, Tiszavalkon, Sarudon, Tiszanánán, Abádszalókon és Kiskörén telepítették a tóba. A telepítés idejére, a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság lezárta a Jászsági-főcsatorna zsilipjét, elősegítve ezzel, hogy a halak a Tisza-tavat válasszák élőhelyül.

Május során további 10-12 ezer kilogramm háromnyaras ponty kihelyezését tervezi a társaság, így még a pontytilalom időszakában beilleszkedhetnek a betelepített halivadékok a víztározó bioszférájába. A tervek szerint az idén összesen 200 ezer előnevelt süllőivadék, szintén 200 ezer előnevelt harcsaivadék, és 30 ezer kilogramm háromnyaras pikkelyes ponty kerül a Tisza-tóba -  mondta el Albel Tamás a kht médiareferense.

Tizenhat helyszínen, csónakokból engedték a vízbe azt a 250 ezer csukát, amelyek telepítésével elindult az idei balatoni haltelepítést – tájékoztatott Füstös Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. horgászturisztikai és kereskedelmi vezetője. A halgazdálkodási tervben előírt mennyiségű csukát a buzsáki tógazdaságból szállították a Balatonhoz, és a telepítést horgászegyesületek együttműködésével végezték.

A tervek szerint a jövő héten kezdődik a pontytelepítés, szakaszosan összesen 350 tonnányi pontyot engednek a Balatonba az őszig. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a csukák és pontyok mellett süllőket is telepítenek a tóba az idén .

forrás: MTI

Húsvétkor a feltámadás és az ujjászületés mellett a tavasz eljövetelét is ünnepeljük. A kereszténység talán legfontosabb ünnepe, a nagyböjt lezárása, ekkor szabad a 'húshagyó' táplálkozási időszak után először húst enni.

A böjti időszakot sajnos  a mi családunk sem veszi túl szigorúan, ellenben a húsevésre való buzdításnak örömmel teszünk eleget. A család idén is szüleinknél jött össze.

Szombaton délután (szigorúan az első csillag megjelenését követően) a pálinkakóstolás befejeztével kezdődött a vacsora. Korpás kovásztalan tésztában sült füstölt sonka és kemencében sült bárány volt a menü.  A sonka csodás, a bárány isteni volt.

Vasárnap bográcsoltunk. Öcsém őzpörköltet főzött, (előző este lepácolta ahogy azt kell) én báránypörköltet készítettem. Lehetett enni metélttel vagy nokedlivel.

A báránypöri nem lett túl sűrű, és nem lettek kemények az ízei, ellenben kellemesen fűszeres-zamatos, édeskés bárányillatú mesevilág kerekedett belőle. A hús omlós lett, pont mint egy ájtatos, napsütötte húsvétvasárnap.

 Az őzpörkölt ellenben férfiasan zaftosra sikeredett, összeállt vörösboros alapokon nyugvó enyhén pikáns ízorgiával. A gyönyörű enyhén barnás zaft, az épp ideálisan megfőtt finom őzhús kellemes összhangot teremtett.

Először az tűnt nagy kérdésnek: melyik pörkölttel kezdjen az ember, utána kiderült az a nagyobb dilemma: melyikkel fejezze az ebédet.

Húsvét hétfőn locsolni ildomos, így édesapámra hárult a nemes feladat: a halászléfőzés.

Szigorúan bajai módon főzzük a halat, apám egyik bográcsban harcsát, a másikban pontyot készített. Megint nehéz helyzet elé lett állítva az éhes közönség: vajon az ideálisra sikeredett sűrű pontypaprikásból szedjen elsőre az ember vagy az istenien illatozó harcsaléből?  A papa ezt a meccset is döntetlenre hozta - nem tudtuk eldönteni melyik bográcsnak ítéljük az aranyérmet.
 

A húsvéti locsolkodás magyar szokás. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja. Húsvét hétfőt vízbehányó hétfőnek is nevezték, ami utal a locsolás egykori módjára, amikor erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet.

A húsvét hagyományőrző szokásai között a lányok készítik a festett tojásokat, amit fiúknak adnak a locsolás után.

A mai napig élő szokás, vidéken és városon is a húsvét hétfői locsolkodás, mely a fiúk feladata. A nagyobb fiúk szívesen alkalmazzák a szódásüveget, vagy vödör vizet, de általában inkább a kölnivízzel való locsolás terjedt el. Legegyszerűbb az anyuka, vagy lánytestvér kölnijét, parfümjét kölcsön venni, de ezek az erősebb illatok biztos fejfájást okoznak a meglocsolt lányoknak, ha már többféle illat keveredik rajtuk.

Kellemes ünnepeket és sok pirostojást!

Egyik délután kilátogattam a Duna partra. Kellemes idő volt, reméltem a leívott csukák már összeálltak a kis öbölben. Sajnos megúsztam egy kapással.

A visszaforgó víz találkozásánál hagytam süllyedni a támolygó kanalat, és amikor megemeltem akkor vágott rá a csuka. A folyásba nem engedtem.  Félúton járt a part felé amikor csinált egy kisebb szaltót.... és már szabad is volt. 

Annyira nem is bántam. Így is szép volt ez a délután.

Hosszú évek után először számottevő veszteség nélkül telelt át a Tisza-tavon az elmúlt évi ívásból származó természetes halszaporulat – közölte a vízterület halászati hasznosításával megbízott Tisza-tavi Sporthorgász Kft. ügyvezető igazgatója a közelmúltban elvégzett mintavételek eredményeire hivatkozva.

Hegedüs Gábor csütörtökön az MTI-nek elmondta: 2010-ben az áradások és a szokatlanul csapadékos időjárás hatására olyan halszaporulat mutatkozott a Tisza-tavon, amelyre a vízterület eddigi történelmében talán még sohasem volt példa. Különösen a balin és a pontyállomány gyarapodása volt kiemelkedő. 

Az ügyvezető jelezte: Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter és Illés Zoltán szakállamtitkár döntése nyomán a Közép-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság lehetőséget kapott az üzemtervben előírtnál magasabb téli vízszint fenntartására, a horgászérdekek fokozottabb figyelembevételére. Így  ritkán áll elő oxigénszegény állapot, noha a téli fagyok tartós jégborítást idéztek elő a Tisza-tó tározóterében. Amikor ilyen mégis előfordult, a Sporthorgász Kft. kérésére a Kötikövízig Kiskörei Szakaszmérnöksége rendkívüli zsilipnyitással segített a veszélyben lévő halállományon – hangsúlyozta Hegedüs Gábor. 

A tél első felében érkező áradásoknak és a megelőző intézkedéseknek köszönhetően halpusztulás nem történt a Tisza-tavon. A 2010-ben született fiatal halak fejlettségi és egészségi állapotáról pedig ivadékhálós mintavétellel jutott adatokhoz a hasznosító. 

A szakember tájékoztatása szerint az ősszel mélyebb vízbe húzódó ponty-, süllő- és balinivadékok ugyan még nem tértek vissza a parti sávba, de a tavalyi csukák, a dévér-, karika- és laposkeszegek ivadékai jó kondícióban kezdhetik a tenyészidőszakot. Tömeges jelenlétük bőséges táplálékot kínál a ragadozóknak, de jut a horgászoknak is – tette hozzá.

Hegedüs Gábor arról is tájékoztatott, hogy a napokban 260 ezer darab előnevelt – 4-5 centiméteres - csuka kihelyezésével elkezdődtek a tavaszi haltelepítések a tó négy különböző részén: Poroszló, Tiszavalk, Tiszafüred és Tiszaszőlős térségében. A halasítás ezt követően májusban folytatódik majd, amikor 100 mázsa kétnyaras, azaz még nem horogérett pikkelyes ponttyal, valamint 200-200 ezer darab süllő-, illetve harcsaivadékkal gyarapítják a víztározó halállományát. Végül a főszezon idején – július elejétől szeptember közepéig – további 420 mázsányi fogható méretű, háromnyaras pontyot telepítenek a népszerű horgászvízbe.

Mindez összesen 47 millió forintba kerül az ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint.

Ilyen is ritkán fordul elő, hogy az érintett fél, jelen esetben a csónak vezetője reagáljon egy hírre. EBI horgásztársunk az előbb kommentelte a bejegyzést, íme:

A Tisza tó nyári vízszintre történő feltöltésével párhuzamosan a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság, Kiskörei Rendőrőrsének, valamint a Tisza-tavi Vízimentő Szakszolgálatának munkatársai vízre tették és beüzemelték vízi járműveiket.

Erre szükség is volt, ugyanis 2011. április 08-án három debreceni horgász a Tisza tó Poroszlói medencéjében az erős szél által felkorbácsolt hullámok miatt csónakkal felborult. Szerencsére vissza tudtak kapaszkodni a felborult hajóra, és egyikük vízhatlan tokban tartott mobiltelefonjával segítséget kértek kikötőjüktől. Onnan azonnal riasztották a vízirendészetet, ahonnan Kovács Lajos r. főtörzsőrmester körzeti megbízott a Vízimentő Szakszolgálat hajójával azonnal a mentésükre indult. Sikerült hamar megtalálnia őket, így a bejelentéstől számított húsz percen belül a három átfázott, csuromvizes horgász már a mentőhajóban volt. A kikötőben egészségügyi ellátásban részesültek, szerencsére a gyors reagálásnak köszönhetően nem történt tragédia. A rendőrség a baleset körülményeit vizsgálja.

A Tisza tavi vízirendőrök és a vízimentők immár negyedik éve segítik egymás munkáját együttműködési megállapodás alapján, és több életmentést hajtottak végre közösen.

A javuló időjárásra tekintettel egyre többen keresik fel a szabad vizeket kikapcsolódás, sportolás céljából. Ez még most nem fürdőzést jelent, inkább vízre szállást különböző vízi járművekkel.

Sajnos az időjárás előrejelzéseket, valamint az aktuális időjárási viszonyokat sokan nem veszik figyelembe, szeles, viharos időben is vízre merészkednek labilis, borulékony vízi járműveikkel. A Tisza tó medencéiben ilyen időjárási viszonyok mellett akár méteres hullámok is kialakulhatnak, illetve egyes helyeken a vízből kiemelkedő, vagy éppen csak a vízfelszín alatt lapuló fatuskók növelik a veszélyforrást.

Ilyen típusú vízi járművekkel viharos időjárási viszonyok között ne szálljunk vízre, és főleg ne vágjunk át nagy vízfelületen. Ha már úton vagyunk, a part közelében a szélvédett helyen haladjunk, vagy kössünk ki szélvédett szárazulaton, és várjuk meg a vihar elvonulását.

Forrás: Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság

A Tisza tó nyári vízszintre történő feltöltésével párhuzamosan a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság, Kiskörei Rendőrőrsének, valamint a Tisza-tavi Vízimentő Szakszolgálatának munkatársai vízre tették és beüzemelték vízi járműveiket.

Erre szükség is volt, ugyanis 2011. április 08-án három debreceni horgász a Tisza tó Poroszlói medencéjében az erős szél által felkorbácsolt hullámok miatt csónakkal felborult. Szerencsére vissza tudtak kapaszkodni a felborult hajóra, és egyikük vízhatlan tokban tartott mobiltelefonjával segítséget kértek kikötőjüktől. Onnan azonnal riasztották a vízirendészetet, ahonnan Kovács Lajos r. főtörzsőrmester körzeti megbízott a Vízimentő Szakszolgálat hajójával azonnal a mentésükre indult. Sikerült hamar megtalálnia őket, így a bejelentéstől számított húsz percen belül a három átfázott, csuromvizes horgász már a mentőhajóban volt. A kikötőben egészségügyi ellátásban részesültek, szerencsére a gyors reagálásnak köszönhetően nem történt tragédia. A rendőrség a baleset körülményeit vizsgálja.

A Tisza tavi vízirendőrök és a vízimentők immár negyedik éve segítik egymás munkáját együttműködési megállapodás alapján, és több életmentést hajtottak végre közösen.

A javuló időjárásra tekintettel egyre többen keresik fel a szabad vizeket kikapcsolódás, sportolás céljából. Ez még most nem fürdőzést jelent, inkább vízre szállást különböző vízi járművekkel.

Sajnos az időjárás előrejelzéseket, valamint az aktuális időjárási viszonyokat sokan nem veszik figyelembe, szeles, viharos időben is vízre merészkednek labilis, borulékony vízi járműveikkel. A Tisza tó medencéiben ilyen időjárási viszonyok mellett akár méteres hullámok is kialakulhatnak, illetve egyes helyeken a vízből kiemelkedő, vagy éppen csak a vízfelszín alatt lapuló fatuskók növelik a veszélyforrást.

Ilyen típusú vízi járművekkel viharos időjárási viszonyok között ne szálljunk vízre, és főleg ne vágjunk át nagy vízfelületen. Ha már úton vagyunk, a part közelében a szélvédett helyen haladjunk, vagy kössünk ki szélvédett szárazulaton, és várjuk meg a vihar elvonulását.

Forrás: Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság

Ma picit csacska vagyok és így reggeli után még álmos,
de majd megnövök és leszek szilaj mint egy táltos.
Egynyarasnak mondanak, bár melegem régen vala,
én vagyok a pici pontyporonty a nevem: Lala.

Hosszú volt a tél, de ma előkerült a rövidnacim - a kantáros,
úszok is bele a sásba, nem ér utol Csuka János.
Bár szemem nem az éhségtől kerek,
kevés még a kaja, nagy a halsereg.

Éled a világ, melegszenek a szélvizek,
az elébb került elém egy giliszta meg egy bogár ami csak zizeg.
Víz alá világít a nagy sárga napkorong,
Kis csigabiga után kutatok, én a mindig éhes pontyporonty.

A horgászokat sokszor titulálják csendes őrülteknek, pecabolondoknak, megszállottaknak.

Minden horgász ismeri azt a készülődéskor, induláskor enyhén lesajnáló, 'menjél csak, úgysem fogsz semmit' tekintetet, aztán érkezéskor a szájszegletben megbúvó kaján vigyort, a 'naugyeénmegmondtam'  hanghordozást, a hibbantaknak kijáró csendes távolságtartást.  Akár lehetne ez a mi napunk is....  

 Április elseje  - Szent György havának első napja  - a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevők ünnepe, vagyis a tréfálkozások napja. Nem tudni pontosan, hogyan lett ebből a napból a bolondok napja, a feljegyzések legkorábban 1582-ben Franciaországban tesznek említést áprilisi tréfálkozásról. A régi francia naptár szerint ugyanis az év április elsején kezdődött. Az évkezdetet nagy, nyolcnapos vigadalommal ünnepelték, amelyet már március 25-én elkezdtek, és április elsején ért a tetőpontjára.

1582-ben azonban IX. Károly is bevezette a Gergely-naptárt, így az év első napját Franciaországban is január elsejére tették át. A változtatás híre asok emberhez csak évekkel később jutott el, és sokan nem is akarták elfogadni azt. E csökönyös népséget a köznép lassan el kezdte „bolondoknak” titulálni. A molesztálás lassan mindenféle csínytevéssé alakult át. A hagyomány a 18. században átterjedt Angliára és Skóciára is. Később elterjedt Amerika francia és angol gyarmatain is. 
 

  E napnak világszerte sok elnevezése van. Angliában All fools Day (minden bolondok napja), Franciaországban "poison d'Avril" (Áprilisi hal), Olaszországban hasonlóan "il pesce d'aprile", Németországban "Narrentga" a neve. Nálunk egészen az újabb időkig ismeretlen volt ez a szokás. Tulajdonképpen Németországban is csupán 1631 óta ismerik.

 Az egyik első április elsejei tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia követte el: éjszaka szűkebbre varratta egy márki ruháját, így az reggel nem tudta felhúzni sem a nadrágját, sem a mellényét. Szobájában sorra jelentek meg a csínytevők és szörnyülködtek, mennyire felpuffadt a márki. Rögvest orvost is hívattak, a beavatott doktor fejét csóválva megírta a receptet, amivel szaladtak a patikushoz. Aki szintén a fejét csóválta, de ő azért, mert nem értette a dolgot: a recept ugyanis így szólt latinul: Végy egy ollót és vágd fel a mellényed...

Magyarországon ezen a napon szúnyogzsírért küldték a kiskanászt, esetleg trombitahúrt, libatejet hozattak velük a boltból. Skóciában volt szokás a bolondjáratás: egy balekot megkértek, hogy vigyen el egy levelet a szomszédba. A levélben ez állt: „áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele”. A szomszéd visszaragasztotta a borítékot és még egy útra kérte a jámbor embert - így folyt a játék, amíg a „postás” észbe nem kapott. 

Pár "lopott" ötlet:

- a legegyszerűbb: cseréld ki a sót a cukorral és várd meg a többiek reakcióját

- végy egy átlátszó celofánt és ragaszd fel a WC-re úgy, hogy a WC és a WC tető között legyen... ezután már csak várnod kell. U.I. Arra azért vigyázz, hogy ne te menj elsőnek a WC-re.

- végy hat barátot, és menjetek el egy cukrászdába. Kérjetek egy süteményt és hat kanalat hozzá, majd mondjátok az eladónak, hogy nem tudtok többet kifizetni, megdöbbenése egészen felejthetetlen lesz.

- végy pár csergőórát és húzd fel mindegyiket hat órára, majd tedd az "áldozat" szobájába.

- ha egy bulin vagy a barátaiddal és valaki elalszik, gyújts meg egy papírdarabot, majd torkod szakadtából kiáltsd, hogy TŰZ! ha felébred öntsd le vízzel, kifogást amúgy is találsz.

- ha kicserélhetőek a női és férfi mosdok jelei... a meglepetés nem várt hatást eredményezhet.

- ints le egy taxit, amikor megállt előtted nyisd ki az ajtaját, tedd fel az egyik lábad és kösd be a cipőfűződ, majd csukd be az ajtót és menj tovább.

- írj az első MSN listádban lévő ellenkező nemű ismerősödnek és kérdezd meg tőle, hogy köztetek miért nem volt szexuális kapcsolat, a beszélgetés mókás fordulatokat vehet.

És egy régi történet: már biztos vagy tíz éve történt, hogy még Januárban síelni voltunk egy haverral, de az ő sílcuccai valamiért nálam maradtak, mondta majd egyszer beugrik értük. Persze Április elsején eszembe jutottak a lécek, ment telefon a szomszéd havernak:

-Lackó figyelj, segítened kellene, most telefonált  Sanyi - tudod  a síelős, hogy fent jár a városban, hazafele beugrana a sílécekért meg cuccokért, én sajnos nem tudok hazamenni, ha megtennéd hogy leviszed a léceket a  közös padlástárolóból. Lackó mondta oké, csak gyorsan mert siet a délutáni műszakba. Lackó buszvezetőként dolgozott a 72-esen.

-Rendben, rendben, pár perc mulva ott lesz Sanyi, - mondtam, - csak arra kér mivel ő is  nagyon siet, légyszi vidd ki a kapuba a  léceket meg a satöbbit.

Persze Sanyi egyáltalán nem járt akkor felénk, de ezt Lackó nem tudta, a padlásról lecipelte a síléceket és kiállt a kapuba. Akkor Törökbálinton laktunk, a Baross utcában, az talán a legforgalmasabb utca, de a buszok is arra közlekednek. Az áprilisi nap vígan sütött, a madarak csiviteltek, Lackó a kerítésnek támasztotta a léceket és ha már ott van felpróbálta a síszemüveget.  A boltba igyekvő szomszédasszonyok furcsán néztek rá, de amikor a szomszédos óvoda  komplett alsós osztálya vihogva haladt el előtte, akkor levette. Szerencséjére, mert a fél 11-es busz éppen akkor törtetett felfele az emelkedőn. A sofőr Lackót hosszas dudálással üdvözölte, és mikor leért a pályaudvarra mindenkinek vígan mesélte, a Lackó megbuggyant, sífelszerelésben álldogál a házuk előtt.

Közben szomszédom is unni kezdte az álldogállást és főleg a népeknek a  magyarázkodást, felhívott,  hogy mi a helyzet. Persze a második mondatba már belevihogtam, amire Lackó nem éppen szalonképesen - elküldött a ...csába. Este természetesen legurítottunk pár engesztelő sört.

Ma van a víz világnapja.

A víz (lat. aqua) a hidrogén és az oxigén vegyülete, kémiai képlete H2O (dihidrogén-monoxid). Olvadáspontja: 0 °C, forráspontja: 100 °C, 101,3 kPa nyomáson. A „víz” megnevezés általában a szobahőmérsékleten folyékony állapotra vonatkozik, szilárd halmazállapotban jégnek, légnemű halmazállapotban gőznek nevezik.

A víz a Föld felületén megtalálható egyik leggyakoribb anyag, a földi élet alapja.
A Föld felületének 71%-át víz borítja, ennek kb. 2,5%-a édesvíz, a többi sós víz, melyek a tengerekben, illetve óceánokban helyezkednek el. Az édesvízkészlet gleccserek és állandó hótakaró formájában található részét nem számítva, az édesvíz 98%-a felszín alatti víz, ezért különösen fontos a felszín alatti vizek védelme. Magyarország ivóvízellátásának több mint 95%-a felszín alatti vizeken alapszik. Kanada rendelkezik a legnagyobb édesvíz tartalékokkal, a források 25%-ával.
 

A víz színtelen, szagtalan, íztelen folyadék. Az ivóvíz kellemes ízét a benne oldott anyagok okozzák.

A víz az egyetlen olyan anyag a Földön, amely mindhárom halmazállapotában megtalálható. A víznek +4 C fokon a legnagyobb a sűrűsége. Télen a folyóknak és tavaknak csak a teteje fagy be, így a jég alatt megmarad az élővilág. A jégben a vízmolekulák kristályt alkotnak, ennek neve: molekularács. A víz jó oldószer. 1 liter vízből kb. 1750 liter gőz keletkezik. Nagy hőmérséklet hatására (Pl: olvadt fém), termikus bomlás (robbanás) következik be, ami annyit jelent, hogy alkotóelemeire bomlik. Lásd a durranógázt kémia tantárgyban.

A víz sűrűsége 4 °C-on maximális, 20 °C-on 998,2 kg/m³.
A víz megfagyásakor kialakuló kristályszerkezetben hidrogénhíd kötések alakulnak ki, amelynél a hidrogén atommagok közti távolság nagyobb, mint a kovalens kötésű hidrogén és oxigén atommagok közti távolság, és egyre inkább eltávolítja egymástól a vízmolekulákat. Ez okozza azt, hogy a jég sűrűsége kisebb, mint a vízé és fagyáskor a többi anyagtól eltérően a víz térfogata megnő (mintegy 9%-kal). Ezért úszik a jég a vizen.

forrás: Wikipédia

Ívása április elején kezdődik, de május közepéig is elúzódhat. (tilalmi időszak: március 1. - április 30.).  3-4 éves korában válik ivaréretté. Sóder- vagy homokpadokra, esetenként gyökerekre rakja 300-400 000 ragadós ikráját.

A balin vagy ahogy Hermann Ottó nevezte - a Ragadozó Őn -mint az nevéből is sejthető: ragadozó  - egy keszeg aki megunta a vegetariánus kaját. Egyszer az Ős-Őn gondolt egyet és utána vetette magát a snecinek. A balinnak akkor sem voltak és most sincsenek fogai mint ahogy azt egy rendes csukától vagy süllőtől elvárható, neki másmilyen eszközökhöz kellett nyúlnia. Egy rafinált szokása, hogy gyakran csoportosan,  'vízi farkascsordaként', a küszrajokat szabályosan bekerítve vadászik.

Kiszemelt áldozatát kitartóan üldözi, de zsákmányát fogatlan szájával 
csak üggyel-bajjal képes elkapni, és így sokszor el is véti. Sikertelenségébe nem nyugszik bele, újból és újból támad. Elejtett áldozatát egyetlen erőteljes cuppantással szívja-hörpöli be nagyra tátható száján.

Húsa? Mint a keszegé - hallottam már 'szálkafőzeléknek' is csúfolni. Bevallom nálunk sem kívánatos az asztalon, de egy horgásztársam esküszik rá, hogy répával sütve isteni.

Ritkán horgászom kifejezetten balinra, bár horgászata tényleg érdekes és izgalmas. A balin nagyon jól lát, óvatos hal, nehéz becsapni. Kimondottan nappali ragadozó, ehhez képest éjszaka is fogtak már termetes balint, a lenti példány is sötétben rabolt a fahalra a Dunán kedvenc süllőző helyemen.

Mindezek ellenére, vagy éppen ezért a balin a horgászok egyik legkedveltebb sporthala. Horgászata igen változatos. Egyaránt fogható műléggyel, villantóval, sőt vízigolyóval úsztatott élőhallal is.
Teste kissé síkos, bőrét apró pikkelyek fedik. Úszói erőteljesek, nagyok, főleg a farokúszó amely e vízben a gyors haladást teszi lehetővé. A hátúszója nagy, első sugara kemény, ha a balin a felszín közelében úszik gyakran kilátszik a hátúszó hegye a vízből, mintegy barázdát húzva. Innen lehet tudni, hogy a balin a felszín közelében vadászik. A balin kiváló úszó és a mozgásban szinte fáradhatatlan. Egyike a legkecsesebb és legszebb formájú halainknak. Gyorsan növekvő, jelentős testtömeget elérő halfaj. A „méretes" nagyságot (40 cm) a 4-5-ik évében éri el. Vizeinkben meghaladhatja az 1 méteres hosszúságot is, tömege pedig a 10 kilogrammot. Az eddig ismert legnagyobb hazai példányt 15 kg-os. Oroszországban azonban, elbeszélések szerint, hidegebb vizű folyóban fogtak már 20 kg feletti példányokat is.

A balint sokféle névvel illetik:

 Bálind, Bálint, Balling, Baing, Baksa, Bolyín (Boín), Buczó, Búczókeczeg, Csabak, Fenekeszeg, Jászkeszeg, Kapókeszeg, Nagypénteki hal, Nagy-Szélhal, Nyilkeszeg, Őn, Őnhal, Őnkeszeg, Őny, Őnyhal, Pőlind, Ragadozó küsz, Szellőkeszeg, Torzsáskeszeg, Vadászkeszeg, Vezérhal, Vizenjárókeszeg.

Hosszú volt ez a tél. Hétvégére végre megjött a jó idő, ki lehetett menni a szabadba.

 A halak még nem voltak igazán aktívak, de mi azért csipegettünk.

A folyó és a medencék, azaz a tó közötti vízforgalmat, vízcserét és a vízi közlekedést az öblítő csatornák és a természetes vízfolyások, fokok biztosítják. Az öblítő csatornák (12 db) az övzátonyok átvágásával készültek az 1970-es évek végétől kezdődően.
Az öblítő csatornák hossza 1-4 km közötti, víztükörszélessége 10-60 méter között változik, kivétel az I. számú öblítő csatorna, melynek szélessége a torkolatnál 150 méter.
A Tisza felőli kitorkolásnál szabályozó műtárgyak (9 db) épültek az 1980-as évek elejétől kezdődően, melyek nyitott, vagy zárt üzemmódban lehetnek. Feladatuk, az öblítő csatornák által szállított víz áramlási viszonyainak szabályozásával biztosítani a megfelelő vízcserét, ugyanakkor az árhullámokkal érkező nagy mennyiségű hordalék, uszadék bejutási lehetőségét csökkenteni, mérsékelni ezáltal a medencék feliszapolódását, valamint a főmederben levonuló esetleges szennyeződéseket kirekeszteni a tározó belső víztereiből.
A Tisza-tó átfolyásos rendszerű síkvidéki tározó. Kialakításából, valamint az üzemeltetése során lejátszódó belső folyamatokból adódóan szükséges a medencék és egyéb szélterületek megfelelő vízforgalmának biztosítása. Tekintettel arra, hogy ez egy mesterséges létesítmény, így természetes módon a belső áramlási rendszerei sem alakulhattak ki. Ezeket a folyamatokat meg kellett teremteni, műszaki beavatkozásokkal. Ezt a szerepet az öblítő csatornák töltik be, melyek megteremtik a kapcsolatot a Tisza folyó, mint főmeder és hullámtere, mint tározótér (tó) között. A medret övező parti sáv (övzátony) természetes állapotában folyamatosan töltődik, kiemelkedik és nem teszi lehetővé a folyón érkező frissítő víz szétterülését. Az öblítő csatornák a frissítő víz bejuttatását, szétosztását, ill. elvezetését biztosítják az övzátonyokkal kirekesztett medencékbe.
Az előzőekhez hasonlóan fontos a feladatuk a vízszint csökkentéskor, például téli üzemrendre történő átálláskor, a vizek visszavezetésével elősegíteni a medencék leürülését, megszüntetve ezzel a sekély, úgynevezett. pangóvizes helyeket. A leürítés folyamatában, mint belső lecsapoló csatornák funkcionálnak.
Tehát a Tisza-tó szervezetében a természetes vízfolyások és az öblítő csatornák rendszere, az az érrendszer, amely biztosítja a fennmaradásához, megújulásához szükséges folyamatok lejátszódását, vagyis a vízcserét (vízforgalmat). Lényeges ezen létesítmények fenntartása és fejlesztése, mivel a tározó fennmaradása, használhatósága érdekében jelentős szerepet töltenek be.

A tó ötféle arcát mutatja egy év leforgása alatt, melyből négy az embertől függ, míg az ötödik tőlünk független. Az arculatot jelentősen meghatározza az évszakok változása és befolyásolja az üzemrend szerinti szabályozás, vagyis a vízszinttartás, illetve a vízszintváltozás.

A négy – ember által szabályozott – arculat a következő.

* Téli időszak
* Tavaszi feltöltés időszaka
* Nyári időszak
* Őszi leürítés időszaka
* Az ötödik pedig, a természet által „megrajzolt” arculat, az árvízi időszak.

 Téli időszak

A téli vízszint beállításától, névlegesen november közepétől, minimálisan február közepéig, de legkésőbb a téli vízszint emelésének kezdetéig tart.
A duzzasztási szint a téli időszakban kétféle lehet, az érdekegyeztetésnek megfelelően:

* 560 + 10 cm, vagy
* 610 + 10 cm

fix érték, a Kisköre-felső vízmércén mérve.
Növekvő vízhozam esetén ezen a szinten történik a vízszint kiegyenlítődés – a duzzasztás megszüntetése -, csökkenő vízhozam esetén pedig a duzzasztás megkezdése.

 Tavaszi feltöltés időszaka

A tavaszi feltöltés időszaka – átállás a téli vízszintről a nyári vízszintre - legkorábban február közepétől, vagy a téli vízszint emelésének kezdetétől a Kisköre-felső vízmércén mért 725 cm-es szint eléréséig, de legkésőbb április közepéig tart.
A vízszint emelésének megkezdésekor figyelemmel kell lenni a jéghelyzetre, vízjárásra, vízminőségre és a tározó állapotára.
A tározót tölteni lehetőleg
- alacsony lebegőanyag tartalmú
- kis sókoncentrációjú,
- kis növényi tápanyag tartalmú vízzel kell.
Az emelés maximális mértéke 10 cm/nap lehet a Kisköre-felső vízmércén mérve,

nyári vízszint a Kisköre-felső vízmércén mért 725 cm-es szint elérésétől, de legkésőbb április közepétől, minimum október közepéig, vagy utána a 725 cm-es szint csökkentésének megkezdéséig tart.
A nyári vízszintet 725 + 5 cm-es intervallumban kell tartani, ezáltal a tó vízszintje közel állandó, mely biztonságot és kiszámíthatóságot nyújt a használóknak.
A nyári időszak a leghosszabb és a legismertebb a tó hasznosítói és turistái számára.

 Őszi leürítés időszaka

Az őszi leürítés időszaka – átállás a nyári vízszintről a téli vízszintre – legkorábban október közepétől, vagy a Kisköre-felső vízmércén mért vagy a 725 cm-es nyári szint csökkentésének megkezdésétől a téli szint eléréséig, névlegesen november közepéig tart.
A csökkentés intenzitása maximum 10 cm/nap lehet.

 Árvízi időszak

A Tisza folyón az év bármelyik hónapjában kialakulhat kisebb-nagyobb mértékű, rövidebb-hosszabb idejű árhullám. Legnagyobb valószínűsége mégis a tavaszi áradásoknak van, de a többi évszakban is volt már példa árvízre. A levonuló árhullám a Tisza-tóba érve előbb a folyó vízszintjét emeli meg, majd a szigetek terepszintje fölött átfolyva bejut a tóba is. Az árvíz nagysága és tartóssága határozza meg az árvízi időszakot, amely a hidrometeorológiai helyzet függvénye. A Kiskörei Vízlépcsőnél árvízi időszakban már nincs duzzasztás, így a tó vízszintjét nem a duzzasztóművel szabályozzák, hanem a természetes lefolyási viszonyok következtében az áradó víztömeg tölti fel a tavat – akár 2-3 méterrel is a jól ismert és megszokott nyári vízszint fölé -, vagyis „átrajzolja” a tó éppen aktuális időszakú arculatát. A szigetek részben, vagy teljes mértékben vízborítás alá kerülnek, a tó mozaikossága átmenetileg megszűnik, a vízfelületek „egybe olvadnak”, a tó egy óriási „feszített víztükrű medencévé” válik.
Az árhullám levonulása után, a duzzasztás megkezdésével ismét az aktuális időszak arculata tér vissza, de a nagyobb árvizek nyomot hagynak a tájon.

A Tisza-tó hazánk második legnagyobb, de egyben legfiatalabb – 30 éves - tava, eredeti nevén a Kiskörei-víztározó, amely a Kiskörei vízlépcső által biztosított duzzasztás hatására jött létre. A tó Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megye határán folyó Tiszát öleli, markáns kontúrját az árvízvédelmi töltések adják. A Tisza szabályozása előtt – az 1800-as évek első felében még igazi vadvízország volt ezen a területen. A XIX. század második felében megkezdődött a Tisza folyó szabályozása, amit gróf Széchenyi István kezdeményezett és Vásárhelyi Pál, a reformkor legkiválóbb vízmérnöke tervezett. Második, vagy verítékes honfoglalásnak is nevezik a több, mint száz évig tartó gátépítési munkákat, melyben kiváló mérnök elődeink és a kubikusok névtelen ezrei, vagy ahogyan Jókai Mór nevezte őket, „az Isten munkásai” vettek részt (Vizeink Krónikája, 2001).

Tehát a mai Tisza-tó területét az elődeink által az 1800-as évek közepétől fokozatosan erősített árvízvédelmi töltések határolják. A töltések közötti, úgynevezett hullámtéren terül el, a mesterségesen létrehozott síkvidéki víztározó, mely magába foglalja a Tisza folyó medrét is. A víztározó az 1978. év óta különleges természeti értékké vált, mert a természet fokozatosan visszafoglalta, birtokba vette e területet, és a Tisza szabályozása előtti tájhoz hasonló állapotok alakultak ki. A Tisza-tó háborítatlan részein régóta nem látott élővilág – flóra és fauna - telepedett meg, és valamikor őshonos, egész Európában védettséget élvező növények szaporodtak el ismét.

Az 1978. évben – 30 éve - történt II. ütemű duzzasztás hatására alakult ki a nyári időszaknak megfelelő vízborítottság, azaz a Kiskörei-tározó, földrajzi nevén a Tisza-tó, a természet és az ember csodálatos alkotása. A tározótérben fokozatosan fejlődött ki, egy változatos, az ősi ártéri Tisza tájhoz hasonló környezeti adottságokkal rendelkező, páratlanul gazdag élővilág. Napjainkban nagy kiterjedésű nyílt vízfelületek, mocsári és hínári növényzetekkel benőtt vizes területek, holtágak, morotvák, természetes vízfolyások, fokok, öblítő csatornák, szigetek és félszigetek tarkítják, teszik változatossá és egyedülivé a 127 km2 nagyságú mesterséges tavat.

A Kiskörei-vízlépcső feletti hullámtéren helyezkedik el a Tisza-tó, a Tisza folyó 404-440 folyamkilométer közötti szakaszán, Kisköre és Tiszabábolna között.  A tó középvonal menti hossza 33 km, legnagyobb szélessége 6,6 km - Poroszló és Tiszafüred között -, míg a legkeskenyebb Tiszaderzs térségében, ahol 0,6 km. A két oldali tározó(árvízvédelmi)töltés hossza közel 80 km. A tározó teljes felülete 127 km2, melyből 104 km2 a vízfelület (62 km2 nyíltvíz, 42 km2 vízi növényzettel benőtt), a szigetek és félszigetek területe pedig 23 km2.
A medencék és öblözetek vízmélysége igen változatos. A nagy kiterjedésű, a tó születése előtt gazdálkodásra használt közel sík területeken (rét, legelő, szántó, erdő) 0,8 m-2,0 m között változik. A természetes vízfolyások, holtágak és öblítő csatornák vízmélysége 2,0-5,0 m közötti. A legnagyobb mélységek a főmederben mérhetők, mely 10-20 m között változik.
Az átlagos vízmélységek az egyes medencékben a következők

* Abádszalóki-öböl 2,5 m
* Sarudi-medence 1,5 m
* Poroszlói-medence 1,3 m
* Tiszavalki-medence 0,7 m

A tározó jelenlegi térfogata 253 millió m3, melyből 132 millió m3 hasznosítható.
A vízkészlet vízelosztó hálózatának legfontosabb létesítményei a Jászsági (kapacitása: 48 m3/sec) és a Nagykunsági (kapacitása: 80 m3/sec) öntöző főcsatornák, amelyek biztosítják a térségek öntöző vízellátását és halastavi vízpótlását. A Nagykunsági főcsatorna a mezőgazdasági vízigények kielégítése mellett, gravitációs átvezetéssel nagy szerepet játszik a Körös-völgy vízhiányának enyhítésében és ökológiai vízpótlásában.

A Tisza-tó mesterséges létesítmény, lényegében átfolyásos tározó, szintjének helyzete a folyó mindenkori vízjárásának is függvénye. A duzzasztómű csak a kiskörei szelvényben tartja a vízszintet egy adott intervallumon belül, a tározó felszínének esése az érkező vízhozamtól függ.
A Tisza-tó sajátossága, hogy vízjárása szabályozható. A Tisza folyó önálló mederben (főmeder, vagy anyameder) folyik át a tározótéren. A főmederrel párhuzamosan, annak jobb és bal oldalán található az övzátonyok vonulata – ezek alkotják a szigetek és félszigetek rendszerét -, amely elválasztja a folyó medrét a tározó medencéitől.
A Tisza-tó legfontosabb jellemzője és megkülönböztető jegye a magyarországi tavaktól, a mozaikosság, vagyis a változatos és gazdag életterek sokasága. Egy-egy élettér az érintetlen természetet tárja fel a látogató előtt.

forrás: kotikovizig.hu