Pár napot a Ferenc-csatorna  mellett töltöttünk. A csónak amit kaptam picit eresztett, így minden reggelt testedzéssel kezdtem.

Természetesen a hal érkezésem előtt két nappal evett irtózatosan, - ottlétünk alatt szinte senki semmit nem fogott, - a szakértők komoly elméletekben magayarázták az okokat. No, jó: jött pár szép keszeg, kárász, meg törpeharcsa, de semmi említésre méltó nagy fogás nem történt.

A gólyák azonban szépen cseperednek...

A hajnali kelések, éjszakai süllőzések miatt a napok picit összefolytak, de a napfelkelték emlékezetesek maradnak.

Sajnos sokat kellett szerelnem, (főleg a vándorkagylók miatt), volt pár rendesebb halam is a horgon, de azért jött pár méretes potyka is, főleg pikkelyesek.

De csupasz is...

A meglebegtetett száraz kukoricát még egy termetes csapósügér is felvette...

Az Adriai tenger közelsége és szépsége miatt kedvelt nyaralóhely. Egy vérbeli horgász azonban a nyaralás alatt is szeretne hódolni szenvedélyének és a tengeren ezt meg is teheti. Én könnyű, leegyszerűsített machbotos szereléket szoktam vinni, csalinak csontit, gilisztát, de végszükség esetén a kenyérgyurma is megteszi.

Hivatalosan az Adrián 14 éves kortól engedélyköteles a horgászat, az engedély könnyen kiváltható, íme a hír: 

Interneten is megvásárolható a horvátországi Adriára szóló hobbi- és sporthorgászati engedély - tájékoztatta a Horvát Idegenforgalmi Közösség kedden az MTI-t.

A közlemény szerint a szabadidős horgászatra vonatkozó engedélyekről szóló szabályozás módosítása - amely az elektronikus ügyintézést teszi lehetővé -, július 15-én lépett életbe. Az elektronikus engedélyhez szükséges tudnivalók és nyomtatványok a horvát Mezőgazdasági, Halászati és Vidékfejlesztési Minisztérium oldalán érhetők el (www.mps.hr/ribarstvo). A mezőgazdasági tárca felhívta a figyelmet arra, hogy az elektronikus engedélyhez nincs szükség papíralapú ügyintézésre. A regisztrálók PDF-formátumban kapják meg és nyomtathatják ki a megadott e-mail címükre elküldött, sorszámozott engedélyt.

Továbbra is vásárolható azonban hagyományos módon tengeri horgászengedély a kijelölt árusítóhelyeken, de az internetes lehetőséggel elkerülhető a sorban állás, valamint gyorsabb és egyszerűbb az ügyintézés.

A tárca internetes oldalán a horvát mellett angol nyelven is elérhető a tengeri horgászatra vonatkozó szabályozás, valamint az árlista, amely alapján egy-, három-, hét- vagy harmincnapos, tovább éves engedélyek válthatók.

forrás: MTI

Még mindig Balaton.

Sajnos volt esős, szeles napunk is, akkor bográcsoltunk. Babos csülökpörkölt volt a menű, mondhatom istenien sikerült. Sajnos fotó nem készült róla, de hidd el Tamás: én főztem.

Jah, és vörösbort ittam hozzá... :-)

A szél fújt ezerrel, bevetni sem volt értelme, csak Belián öcsém pózolt a fotó kedvéért.

Még mindig Balaton.

Egyik nap sikerült korán kelnem és elkapnom a napfelkeltét.

Természetesen a korán kelés célja a horgászat volt. A tanyához tartozó kőstégről nyomtam, az előző este jól megetetett kb 40-50 méterre lévő bóját horgásztam meg pickerrel. Szép keszegek, kisebb pontyok jöttek.

Íme egy egészséges retur potyka, remélhetőleg sok van belőlük, és a következő években is szép eredményre számíthatnak a Balatonban horgászók.

A Balatont körbebringázni jó kis buli lehet.  De egy nap alatt?

Tomi elhatározta, hogy ő megteszi.  Úgy számolt, hogy a 210 kilométer átlagos 20 km/h sebességgel és a beiktatott pihenőkkel is 12 óra alatt teljesíthető.

Visszagondolva a tavalyi Tisza-tó megkerülésére (az "mindössze" 55 kilométer volt) ez nekem szinte lehetetlen küldetésnek tűnt.

Reggel fél hétkor kelt, megreggelizett és 7 előtt pár perccel már gördült is ki a keszthelyi Helikon kemping mellőli bázisunkról. Napszemüveg, telefon, egy flakon víz és a póló meg a rövidnadrág, cipőn kívül nem volt hajlandó mást vinni. 

A balatoni kerékpárkörút sajnos csak részben kimondottan bicikliseknek épített utakon, halad, többségében kis forgalmú közutakon, vagy településeken keresztül vezet.

Tomi megfogadva a jó tanácsokat az északi dombosabb oldallal kezdett, bár elmondása szerint Keszthelyt elhagyva rendes szembeszéllel is meg kellett küzdenie.

Lelkére kötöttem, hogy legalább másfél óránként tartson rövid pihenőt és jelentkezzen, de természetesen nem hívott, így csak tíz óra tájékán mertem először érdeklődni. A hangja vidám volt, csak a szélre panaszkodott.

Dél körül Balatonfüredről jelentkezett, ott állt meg hamburgerezni, és lazított egy fél órát.

Siófokot elhagyva jelentkezett ismét úgy két óra után. Azt mesélte többször meg kellett állnia útbaigazítást kérni, mert a bringaút nem volt rendesen kijelölve. A hangja már nem volt olyan acélos, de nem panaszkodott.

Négy óra körül Keszthelyen leszakadt az ég, felhívtam, hogy esőben ne merjen tekerni, inkább álljon félre és ha kell érte megyek autóval. Fél óra múlva jelentkezett, hogy minden rendben, egy buszmegállóban várja az eső végét, ugyan fárad már, de ne akarjak érte menni.

Elmondása szerint Balatonmáriafürdő után már eléggé fáradt volt, de kezdte megint élvezni a bringázást. A kiépített bicikliút és a cél közelsége meghozta jókedvét, ismét vizet vételezett és tekert tovább.

A bázisunkra 19:28-kor kerekezett be, mintha csak a közeli kisboltban járt volna.

Mesélte, hogy többször összeállt ismeretlen bringásokkal 'vonatozni', volt akikkel dumált is pár percet, meg olyan is akivel csak elköszöntek egymástól. Egyszer egy  hármas rajhoz csapódott, már együtt mentek jó pár kilométert, Szemesen azonban az egyik fiú szólt neki, hogy a következő letérőnél ne kövesse őket, ugyanis ők hazaértek. 

Párszor majdnem eltévedt, egy szűk félórás pihenőt tartott meg 4-5 rövidebbet, kétszer zápor miatt állt félre. Ebédre egy hambit evett, délután három szem barackot, és egész nap megivott négy liter folyadékot.

A balatoni süllő - a fogas - méltán népszerű. Horgászni is nagyon kellemes rá, és a tányéron is ínyencségnek számít.

Balatoni nyaralásunk első estéjére süllőzést terveztünk. Délután fogtunk jópár termetes küszt, a botok felszerelve vártak, a viharjelzés alapon. Nyolc körül két csónakkal indultunk. Karcsi egyedül, mi Csabával ketten egy csónakban. 

Gps segítségével megtaláltuk a 'helyet', lehorgonyoutunk, bevetettünk.  Végszerelék a szokásos, csali: fűzőtűvel felfűzött sneci. 

 Csabának még világosban megjött az első süllője.

A Balatonon ez szép süllőnek számít. A horog jól akadt.

Aztán megint egy kis csend következett.

Lassan besötétedett. Meglódultak az események. Karcsi is szákolt egy süllőt, nálam is kapás volt. Alighogy bemerítettük a süllőmet Csabánál ismét kapás jelentkezett, ez is meglett. Azt gondoltuk belenyúltunk a tutiba, de sajnos a süllőraj amilyen hirtelen jött olyan gyorsan tovább is állt. 

Újradobtunk, én élő csalival is próbálkoztam, de több jelentkező nem volt. Tíz óra tájékán összepakoltunk és kimotoroztunk. Az első estét sikeresnek könyveltem el.

Keszthelyen voltunk egy hétig.

Volt bulizás, csocsózás, bringázás, kevés strandolás, bográcsolás, halfőzés - és természetesen horgászás is.

Volt igazi nyári kánikula, és volt őszi hangulatú szemerkélő esős nap, volt viharos szél, de tükörsima Balatont is láttunk. Sőt, szivárványt is...

A következő napokban jönnek a beszámolók.

Nem szégyenlem: szeretem a sült keszeget. Beirdalva, csak lisztbe beleforgatva, forró olajban resre sütve.

A Tisza-tó halászati hasznosítója (Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft) által a napokban elvégzett vizsgálat szerint jól fejlődik az idei halszaporulat a Tisza-tavon.

A balin ívása a kevésbé kedvező feltételek ellenére jól sikerült, a mintavétel során nagy számban kerültek elő fiatal egyedek, amelyek átlagos hossza 35-50 milliméter között volt.

Jól növekednek a csukák is, hosszuk az elmúlt két hónapban közel megduplázódott: májusban átlagosan 68 milliméteresek voltak, mostanra elérik a 12,5 centimétert. A süllőivadékok fejlődése ugyancsak zavartalan: méretük immár meghaladja a 60 millimétert és áttértek a ragadozó életmódra. A tározó 2011-ben született sügérállományának átlagos hosszúsága pedig 34 milliméter.

A karikakeszegek elhúzódó ívása jót tesz a fiatal ragadozóhalak fejlődésének, ennek köszönhetően folyamatos a megfelelő méretű zsákmány utánpótlás az apró csukák, süllők, sügérek és balinok számára - mindezek alapján "nagy halbőség" várható a következő években a Tisza-tavon.

Az idei évben a halászati hasznosító 47 millió forint értékű telepítést vállalt, a tározóba eddig 260 ezer darab előnevelt csukát és 200-200 ezer darab előnevelt süllőt, illetve harcsát telepített. a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft.

Ezen kívül kihelyeztek 10 ezer kilogramm kétnyaras, valamint a 18 ezer kilogramm fogható méretű, azaz átlagosan 1,8-2 kilós, pikkelyes háromnyaras pontyot is. Ez utóbbi fajból és méretből a nyár folyamán várhatóan további 24 ezer kilogrammot telepítenek a tóba.

forrás: MTI
 

Július második szombatját vastagon vörössel előre bejelölhetjük naptárunkban, hiszen ez a nap a Bajai Halfőző Fesztivál napja. Országos és európai szinten is elismert gasztronómiai esemény, kihagyhatatlan, illatos, ízes, hangulatos élmény.

Baja tagadhatatlanul a halászlé fővárosa, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a több évszázados múlt, és a Bajai Halfőző Fesztivál, mely tízezreket csábít a bográcsok mellé. Idén is közel kétezren főznek majd július második szombatján a Szentháromság téren. Nagy fejlődés ez, hiszen 1996-ban Baja várossá nyilvánításának 300. évfordulóján 463 bográcsban rotyogott azonos recept alapján a híres bajai halászlé. Azóta az évek során mind többen mutatják be főzőtudományukat, és a halászlé szerelmesei mind többen zarándokolnak Bajára, hogy érezzék az igazi hallé ízét és illatát.

Bármily egyszerűnek is tűnik: hal, vöröshagyma, paprika, víz és tészta – jó halászlét nem mindenki tud készíteni! Az igazi bajai halászlé az igazi bajaiak tudománya, akik ugyanazt az évszázados tradíciót követik, mint a hajdani bajai halászlegények. Egy cseppnyi titok, a féltve őrzött kincs, és a sok készülődés, szeretet és figyelem, amely belekerül a bográcsba, utánozhatatlan ízt kölcsönöz a hallének.

Rengeteg a látogató, de a nagy tömeg ellenére mégis családias a légkör. Családok, baráti társaságok sürgölődnek a bográcsok körül. Mindenkinek megvan a feladata, ha más nem, a borospoharak utántöltése. Senki nem maradhat hallé nélkül, olykor még a kedves idegennek is jut egy kis kóstoló a vendégszerető bajaiaktól. Ha mégsem, a halászcsárdák nagy szeretettel és teli tányérral várják az éhes vándorokat.

Aki teheti menjen el,  nézze meg a 18 órakkor fellobanó tüzeket, szagoljon bele a teret egy pillanat alatt beborító jószagú füstbe, lesse el a titkokat bográcsok körül tüsténkedő szakácsoktól és egyen egy finom halászlevet! 

Jó szórakozást!

Tiszta őszi időjárás volt a múlt hétvégén, de mi kemény férfiak mégis horgászni mentünk.

A hal nem volt étvágyánál, az eső szemerkélt, de a bot görbült.

Belián fáradhatatlanul fárasztott.

Két szép, három kiló körüli potyka jött velünk haza.

A már megszokott nyár eleji időpontban 2011. július másodikán az érdi Duna-parton tartotta hagyományos halászlé főzéssel egybekötött Családi napját az  Érd és Környéke Horgászegyesület . A  jól bevált téglagyár melletti területen már nyolc óra körül nagy volt a nyüzsgés, asztalok, padok, árnyékot és eső elleni védelmet nyújtó pavilon sátrak nőttek ki a földből, vidám gyerekzsivaj keveredett a reggeli madárcsicsergéssel, kávéillat vegyült a korán kezdők tüzének füstjével.
A délelőtt folyamán egy rövid hajókirándulásra is benevezhettek az érdeklődők, főleg a gyerekek  éltek a lehetőséggel.

 A szakácsok közben bőszen pirították a hagymát, a segédek halat pucoltak, a még segédebbek poharakat töltögettek. A paszírozással készülő halászlé időigényes, mi azonban bajai halászlevet főzünk, így a tűzgyújtással is csak 11 óra után kezdtünk el bíbelődni. Öcsémmel közös tűzön osztoztunk, a halat és a vizet is testvériesen elosztottuk, de a belevaló fűszereket már titkosan kezeltük.

Érden főleg a 'tiszai' módon főzött halászlét kedvelik, sajnos a zsűri most nem díjazta a mi (egyébként igen kiválóra sikeredett) 'bajai' hallevünket. Jó, jó, tudom: két éve mi nyertünk ...

Szerencsére az asztaltársaságunk annál inkább: kis idő elteltével két bogrács alján csak mutatóban maradt, és a házi készítésű tésztánk is elfogyott az utolsó szálig. 

Finom lett, társaságunk kettőnk főztjét jónak ítélte: döntetlent hirdetett, és egyben megnyertük a bográcsmosogatás megtisztelő feladatát.

Sütemények, kávé, pihi, majd következett a horgászbottal célbadobó verseny.

Ezt első körben öcsémmel azonos pontszámmal megnyertük, háromszori 'szétdobással' tudtuk csak eldönteni az első hely kérdését, (ami szerintem egy pillanatig sem volt kérdés) - természetesen nyertem.  

Megint nyertünk, megint kellemes napunk volt, még az a pár futózápor sem tudta kedvünket szegni. Jövőre ugyanitt!

Az előre megtisztított,  lefagyasztott csigákat enyhén sós vízben előfőztem. Közben többször vizet cseréltem, átmostam.

Felaprítottam két közepes sárgarépát, két póréhagymát, egy zellert. A zöldségeket kevés oliva olajon megpirítottam.

Az előfőzött többször átmosott csigákat apróra felvágtam. Az állaguk tényleg mint a félig főtt zuza.  

Vajban megpároltam a csigadarabkákat majd felöntöttem fehérborral, és így tovább pároltam 30 percet. Beletettem a zöldségeket is, picit felöntöttem vízzel és lassú tűzön tovább pároltam fedő alatt.

Közben mozsárban összetörtem pár friss növényt (rozmaring, friss citromfa hajtás, citromfű, zsályalevél, babérlevél) pár szem színesborssal és egy kis kávéskanál durva sóval.

Ezzel a 'törleménnyel' majd még némi sóval ízesítettem, majd még dobtam bele metélt petrezselyemlevelet és egy pici tárkonyt is. A végén egy pici tejszínnel sűrítettem.

Melegen, vajon pirított zsemlekockával tálaltam. Szerintem karakteres fehér bor illik hozzá, bár én most csak hideg, habzó meggyfröccsöt ittam mellé.

 Igen nagy szerencse kell ma már ahhoz, hogy vad vízen 20 kiló feletti pontyot zsákmányoljunk.  Poroszló közelében, a Kis-Tiszán főleg késő ősszel lehet eredményesen pontyra horgászni, akadnak szép, akár tíz kiló feletti példányok is.

A hírek szerint ilyenkor is érdemes ott horgászni: múlt csütörtök éjjel a Kapros-fok környékén sikerült egy 20,89  kilogrammos példányt fogni.

A szerencsés horgász Kerekes László fenekező módszerrel, kukoricafüzérrel csalta lépre a hatalmas tőpontyot és komoly fárasztás után sikeresen szákolta meg.

forrás: MTI

 

A Maconkai-víztározón 2011. június 18-19-én került megrendezésre a   "X. Jubileumi Haldorádó - Sikeres Sporthorgász Nemzetközi Feederbotos Kupa" páros feederbotos horgászverseny. A méltán népszerű kétfordulós páros nemzetközi megmérettetést a HALDORÁDÓ Internetes horgászportál és a SIKERES SPORTHORGÁSZ magazin közösen szervezte, a versenyre 60 csapat jelentkezését fogadták el.

A lebonyolítás sem volt egyszerű: irányított sorsolással igyekeztek az esélyeket kiegyenlíteni. A kétfordulós versenyben a résztvevők első nap maguk dönthették el, hogy melyikük kíván a mély, illetve melyikük a sekély részen horgászni. Az irányított sorsolásnak köszönhetően viszont a második napon megfordult a helyzet, és az a versenyző, aki a sekély részen horgászott első nap, a másodikon már kizárólag a mély vízi helyekről húzhatott horgászhelyet – értelemszerűen a csapattársa pont fordítva.

A versenyeken szokásos módon a szektoron belül elért teljesítményeket rangsorolják. Azaz ha a csapat egyik tagja a szektorában a legtöbb halat fogta, akkor ezért 1 pontot kap. Ha pl. a csapat másik tagja a saját szektorában második lett, ezért 2 pont jár. Ez így összesen 3 pont, ha másnap ugyanezt hozzák, akkor összesen 6 pontot gyűjtenek. A legkevesebb ponttal rendelkező páros nyeri a versenyt. Azonos pontszám esetén a nagyobb fogott halsúllyal rendelkező csapat nyer. Ha esetleg a pontjuk és a súlyuk is azonos, akkor a több kifogott (darab) hallal rendelkező csapat végez előrébb

Horgászni  egy horoggal szerelt egyetlen feeder- vagy pickerbottal lehetett, a bojli használatát kizárták. Az etetőanyag mennyiségét 30 literben, az élő anyagot 3,5 literben maximálták a szervezők.

A verseny kétnapos volt, mindkét nap reggel kilenctől délután háromig tartott.

 A keszthelyi Matula csapat (Horváth Csaba, Zsittnyán Tamás) a tavalyi első próbálkozás után idén már nagyobb reményekkel szállt versenybe. Péntek este érkeztek Maconkára, így sajnos tréninghorgászatra már nem volt idejük, előzetes annyit tudtak kideríteni, hogy a mélyebb vizű helyeken ponty a menő, míg a sekélyebb rész inkább keszeges-kárászos.

 A versenyzőket 4 sekély és 4 mélyvizű egyenként 12 fős szektorba osztották. Szombaton gyönyörű napsütéses, szélcsendes idő fogadta a horgászokat.

A Matulások szerencsésen sorsoltak, az első nap Tomi a sekély részen kezdett és a szektor szélső pályán kiváló horgászattal 21 kiló körüli fogással szektor 1-et horgászott.

Mint mesélte észrevette, hogy nem a keszegekre kell összpontosítania, hanem kicsi (1-3 kg) pontyok is vannak előtte, így sikerült több mint tíz kilót vernie a szektor másodikra.

Csaba az új kialakítású részen, a gáti szakaszon horgászott mesterien. Közel 28 kiló halat sikerült szákolnia ami szintén szektor 1-et jelentett.

Az első napot meglepetésre rajtuk kívül még két csapat teljesítette 100 százalékosan, így vasárnapi fordulót három páros várta a minimális kettő hibaponttal.

Vasárnap megérkezett a hidegfront, erős széllel, csepergő esővel. Sorsolásnál Csaba a 117-es számú helyet húzta a sekély részen, és mivel előző napi hírekből úgy hallották a 100 fölötti helyek haltalanok eléggé elkeseredtek. Tamás a gát közepére sorsolt, az első fél órában nem volt hala, ezért eléggé elkedvetlenedett, de aztán beindult az üzlet. Az erős szélben nehezebb etetőkosárral és pontos dobásokkal horgászott, és egy tíz kiló körüli potykát is sikerült szákolnia. Összesen 27,6 kilóval mérlegelt, ami szintén szektor egyest jelentett.

Csaba a megbeszélt taktika szerint először rövidebb dobótávon keszegezni kezdett, de a hal nem jött rendesen, kezdett lemaradni a szektorában. A verseny felénél kénytelen volt váltani, és ez bravúrosan sikerült neki: közepes dobótávon megtalálta a halat és elkezdte fogni a pontyokat. Ezzel a hajrával szektorában szinte az utolsó helyről sikerült magát feltornásznia az ötödik helyre. A 15 kiló körüli fogással öt hibaponttal zárt.

Összesítésben így a két nap alatt begyűjtött négy db szektor helyezési számuk: három első és egy ötödik, azaz 8 pont -  a verseny megnyerését jelentette.

Matulások ezidáig is szép horgászeredményekkel dicsekedhettek, de mindketten úgy értékelték, hogy ez az egyik legnagyszerűbb, legértékesebb győzelmük.

Tamás, Csaba, gratulálunk!

Az éticsiga nem egy szerencsés állat. Húsa ínyencségnek számít, könnyen emészthető, jól fűszerezhető, ráadásul egészséges is. Hiába védett, mégis szedhető, védekezni nem tud, de még elfutni sem, hiszen nem a fürgeségéről ismert.

Franciaországban több módon fogyasztják: előételként fűszervajas körítéssel töltik vissza a csigaházba, leveles tésztába göngyölik, levest főznek belőle, vagy egyszerűen díszítésre használják.

A múltkor a csiga tisztításán már szerencsésen túljutottunk, így könnyed mosollyal emeltem ki a mélyhűtőből a fagyasztott csigatömbböt. Ugyan mi mást készíthetnénk belőle mint pörköltet?

 Olvastam, hogy több órát igényel a csigafőzés, ezért a csigákat kuktában előfőztem, több vízben.

Közben készítettem egy pörköltalapot. Mint minden valamirevaló pörkölt ez is zsíron fonnyasztott hagymával indult, utána dobtam bele egy fél paradicsomot, felkockázott zöldpaprikát. 

 Aztán belekerült a csigahús. Fehérborral öntöttem fel, majd őrölt paprikát dobtam bele, egy jó kanállal.

Lassú tűzön főztem.Fehérborral még párszor felöntöttem, közben fűszereztem. Került bele még fokhagyma, bors, babérlevél, rozmaring, petrezselyem.

Nokedlival tálaltuk, fehérbort ittunk hozzá.

A nyár egyik legfinomabb savanyúsága a kovászos uborka.

Kimossuk az üveget, megmossuk, majd előkészítjük az uborkát. Ez azt jelenti, hogy a kb. 10-12 cm hosszú egészséges uborkáknak mindkét végét levágjuk, (fontos, hogy a leesõ darabokat ízleljük meg, hogy nem kesernyés–e az ízük, mert ha igen, akkor addig vágjuk, amíg a keserû íz el nem tûnik), majd 3–4 helyen hasítsuk végig az oldalát kb. 0,5 cm mélyen.

Utána állítsuk az elõkészített uborkákat az üvegbe, tegyünk közéjük 7-8 gerezd fokhagymát, 10–15 szem egész fekete borsot és 2–3 babérlevelet, majd egy csokor kaprot. Végül rakjunk a tetejére egy vastag szelet fehér kenyeret vagy egy félbevágott zsemlét, de még elõtte forraljunk fel kb. fele annyi vizet, mint az üveg ûrtartalma. Adjunk hozzá literenként 1 púpozott evõkanál sót, és ha lehûlt, a kenyéren keresztül öntsük tele az üveget.

Tegyünk a tetejére egy kistányért, és állítsuk napsütötte ablakba. Mivel forrás közben kifolyhat a leve, ajánlatos egy nagyobb tányért az üveg alá is tenni. Ha a napsütés nem túl intenzív, akkor tegyük ki a tûzõ napra. Ügyeljünk azonban arra, hogy éjszakára ne felejtsük kinn, mert a hideg levegõ hatására leáll az erjedés. 4–5 nap múlva a leve zavarossá válik, az uborkák pedig megsárgulnak. Ekkor szedjük ki a megsavanyodott uborkákat, a levét pedig szûrjük rá, és hûtõszekrényben másnapig érleljük. Az ily módon savanyított uborka elõnye, hogy igen kellemes íze van, hátránya viszont, hogy hamar romlik, hûtõszekrényben is csak 1–2 hétig tartható el.

A pontyok nem.

Már a halőrházban mondták, hogy nem eszik a hal. Csak mosolyogtam. Mondtam, hogy mi nem is azért jöttünk, bográcsolni fogunk, és csak majd mellékesen kitermelünk pár pontyot. Megbeszéltük a paprikás krumpli rejtelmeit, a tűzrakás szabályait, és már mentünk is.

Gyúróra nem szoktunk korán menni, most is elmúlt már tíz is mire lecuccoltunk. A mellettünk lévő horgászok már menni készültek, volt egy szép pontyuk meg pár keszegük.

Megkávéztunk, jött pár keszeg, de ponty nem.

Tüzet raktunk, megpirítottunk egy marék szalonnát, annak a zsírján egy fej hagymát. Került bele kolbász, házisonka, és pár szem krumpli is.

Lassan rotyogtattuk.

Közben a parton nem történt semmi. A reggeli órákban még elcsíptek egy-egy szép pontyot, de később senki nem fogott halat. Engem nem szokott vigasztalni, hogy más sem fog, próbálkoztunk, küzdöttünk, de keszegen és pár kárászon kívül nem akasztottunk halat.

Ellenben a kaja fenségesen sikerült.

A hír:

Nagyméretű harcsát fogtak a Balatonban, a balatonboglári kikötőben. A 93 kilogrammos halat egy órán át fárasztotta a horgász, majd  öt embernek két órán át tartott, míg megnyúzták és feldarabolták.

Szép hal lehetett, gratula a horgásznak, azonban azok a halfeldolgozók nem sok harcsát láthattak eddig, mert ha a Pó mellett tanulták volna a szakmát percek alatt végeznek. 

Slow - food - lassú étel. Az biztos, hogy a csiga egy különleges étel.  Régen a szegények ették, ma a gourmanok.

Eszik a csórók, eszik a a gazdagok, eszik a sznobok. Nem eszik a finnyásak, a menzákhoz, és az üzemi koszthoz szokottak, és azok sem akik nem szeretik az újdonságokat. 
 

Szakemberek szerint a szép, nagy koranyári éticsiga alkalmas a csigaételek elkészítésére.

Esős idő volt, sok csiga 'szaladgált' mindenfelé, adott volt az ötlet: főzzünk csigát. Összeszedtem egy jó adagot, volt vagy 4,5 kiló.

A csigák megvoltak, no de hogyan tovább? Próbáltam utánaolvasni:

A csiga hat-hét évig él, persze ha be nem gyűjtik. Tavasszal, amikor a talaj felmelegszik, akkor bújnak ki téli vermükből, harminc-negyven centi mélyről és kezdik meg az aljnövényzetben a száguldozást.

Éti csiga többféle van, létezik fekete húsú is, de a legkedveltebb a fehér (Helix pomatia), ami Magyarországon igen jó minőségű.

Az éti csiga a puhatestűek törzsébe (Molluscae), azon belül a héjasok altörzsébe (Conchifera) és a csigák (Gastropoda azaz haslábúak) osztályába tartozik. A csigák jellegzetessége, hogy felcsavarodott meszes vázat képeznek, ami úgy keletkezik, hogy a testükben levő mirigyek meszet tartalmazó váladékot termelnek, és ez az állat testének felszínén kikristályosodik. Talpmirigyeiből sűrű váladékot bocsát ki, ezen csúszva halad. Fején három pár tapogató található, a legfelső végén vannak a szemek. Korhadékkal, friss növényi hajtásokkal táplálkozik, erős reszelőnyelvével ragadja meg és morzsolja szét eleségét. Nem túl gusztusos jószág, húsa viszont ínyecfalatnak számít, főleg Franciaországban kedvelt étel.

Hazánkban nagy számban fordul elő, főleg a Dunántúlon és Észak-Magyarországon találkozhatunk vele. Védett állat, de a 19/2006. (III. 31.) sz. KvVM rendelet szerint április 1-jétől június 15-éig gyűjthető és hasznosítható. Magyarországon évente 2000 tonna bruttó élősúlyú élő éti csiga gyűjthető össze. A rendelet értelmében csak a 30 mm vagy ennél nagyobb házátmérőjű állatokat lehet összeszedni, az ennél kisebb méretűeket nem lehet átvenni.

A hús állaga a zúzához hasonló, koleszterin nincs benne, van viszont rengeteg fehérje.

Hogy a hőn áhított csigahúshoz jussunk azt előbb meg kell tisztítani. Én a következő módszert követtem: forraljunk fel annyi vizet, hogy majd a csigákat bőven ellepje. Mikor már forr szórjunk bele 2 teáskanál szódabikarbónát, öntsünk bele egy deci ecetet  és rögtön a csigákat is. Pár perc forralás után az állatkák kijönnek a házukból. A házból kiszedve a húsos talprészről  a zöldes részeket eltávolitjuk, a megmaradt húsos részeket pedig hideg vízbe rakjuk.

Jól megtisztítjuk, átmossuk majd sós vízben megabáljuk (ez kb. 10-15 perc). Újból kiszedjük a főzővízből, megint átmossuk - és kész a konyhakész csigahús.

A tisztítási folyamat fotózásától eltekintettem, a tucatszor átmosott patyolat tiszta húsokat egy edénybe tettem, majd a mélyhűtőbe raktam. Hétvégén csigát főzünk! 

Kellemes, koranyári reggelre ébredtünk.

Gyúróra negyed óra alatt kiétrünk. Szélcsend, bárányfelhők. Tükörsima víz.

Egész délelőtt szép idő volt.

A tóparton nem a megszokott helyre ültünk.

Hamar megjött a ponty, de utána főleg a keszegek csipegettek.

Aztán jött az eső.

Még egy botot bevetettem. Aztán megint jött az eső.

Megfutamodtunk. Otthon a kertben már nem esett.

A Duna mellett nőttem fel, gyerekkoromban (is) sok halat ettünk, rácponty mégsem került soha az asztalra. Szüleim úgy tartották: ha hal akkor halpaprikás - vagyis bajai halászlé.

Hetente legalább egyszer halat főztünk, apám ugyan sok pontyot fogott, de így is rendszeres vásárlók voltunk a halboltban.

Pontyból szinte kizárólag halászlé készült, de a többi halfajból is szívesen főztünk vegyes hallevet. A ragadozó halak pörköltként, vagy rántva (süllő) esetleg sütve (csuka) kerültek az asztalra, a 'sütnivaló hal' kategóriába nálunk legfeljebb a kisebb testű halak, a keszegfélék és a törpeharcsa tartozott.

Apám ugyan említette többször, hogy a Józsinak pontosan másfél kilós pontyot szabad csak hazavinnie, mert az az ideális rácponty méret, és azt az Erzsi milyen istenien csinálja...  de anyám erre felhúzott szemöldökkel csak ennyit mondott:

-ugyan Pisti, csak nem cacálnád el azt a gyönyörű halat krumpliva meg lecsóval?!

A pontyot, ugye, ismerjük, a 'rác' pedig a szerbek korábbi, 19. század előtti elnevezése.

A név a szerbiai Raška nevű város nevéből ered, amelyből a Ratka (Rascia, Rácország) mint tartományi elnevezés, valamint a rácok megnevezés keletkezett. Raška neve 962-ben jelent meg először, mint Tihomily Cseszláv nejének birtoka, később (1159 után) az első Nemanjićok is felvették a rasciai fejedelmi címet, de Dusán cár nem vette fel. A magyar király címerébe is fel van véve a rasciai cím.

A későbbiekben egyre inkább a törökök elől menekülő, Magyarországra dél felől érkező, az ortodox egyházhoz tartozó szerb betelepülteket nevezték rácoknak, köztük a görögöket és aromunokat is. Emellett a bunyevácokat és sokácokat katolikus rácoknak hívták.  (Wikipédia)

A rácponty, mint a nevéből is kiderül délvidéki hal, azonban azt biztosan nem tudjuk, hogy a recept készen került-e hozzánk, vagy az itt letelepülő rácok alakították a magyar tepsis halat ilyenné. Mediterrán jellege, és a lecsószerű feltét délies ízeket eredményez, a krumpli, a fűszerpaprika, a szalonna és a tejföl viszont már hamisítatlan magyar jellegzetesség.

Meg kell említeni, hogy az ételnek vannak ellenségei is, akik csak halas rakott krumplinak csúfolják. :-)

Mi is kipróbáltuk, pontyszeletekkel, sütőben, tepsiben. (Titokban a pontyszeletek közé csempésztem egy félbevágott jól beírdalt keszeget is). A többit a szokásos recept szerint csináltuk, majd 200 fokon szűk másfél órát sütöttük.

Be kell vallanom: pozitívan csalódtam. Az ízek harmónikusan összeálltak, de az étel nem veszítette el halas jellegét. És a meglepetés: nekem a keszeg ízlett a legjobban: teljesen szálkamentes lett, és valami fenséges ízű.

Tessék kipróbálni, megkóstolni!

Íme három recept, meg lehet mindet próbálni:

Rácponty tepsiben

 A pontyot megmossuk, megtisztítjuk, feldaraboljuk. A haldarabokat bevagdaljuk, a nyílásokba vékony szalonnaszeleteket teszünk. A halszeleteket besózzuk, meghintjük pirospaprikával. Egy tepsit kikenünk zsírral, az aljára karikára vágott főtt burgonyát teszünk, rárakjuk a halszeleteket, beborítjuk a karikára vágott hagymával, zöld paprikával, paradicsommal, megöntözzük olvasztott zsírral, és a forró sütőbe tesszük. Ha a hal félig megsült, megöntözzük a liszttel elkevert tejföllel, és készre sütjük. 

Rácponty jénai tálban

Hozzávalók 6 személyre:
6 szelet, vagy egy kisebb, egész ponty
1-1,5 kg burgonya
3 fej vöröshagyma
6 szelet füstölt bacon szalonna
2 db zöldpaprika
4 dl tejföl
1 ek liszt
só, bors

Elkészítése:
Főzzük meg héjában a burgonyát, majd húzzuk le a héját. Egy jénai tálat kenjünk ki szalonnával, erre fektessük a felkarikázott burgonya felét-háromnegyedét, amit sózzunk, borsozzunk ízlés szerint.

A halat enyhén sózzuk, tekerjük baconszalonnába és tegyük rá a krumplira. Erre jön a karikára vágott hagyma és zöldhagyma, majd befedjük a maradék krumplival, amit ismét sózunk, borsozunk. Lefedjük, betesszük az előmelegített sütőbe, 200 fokon kb. 1 óráig sütjük.
Ezután a rácpontyra ráöntjük a liszttel elkevert tejfölt, és fedő nélkül addig sütjük, amíg színesedni nem kezd a teteje.

Rácponty egészben - római tálban sütve

Hozzávalók: 1,2 kg-os hal, 5 dkg füstölt szalonna, 3 db paradicsom, 2 db zöldpaprika (vagy lecsókonzerv), 1,5 kg burgonya, 3 dl tejföl, 1/2 dl tej, 1 teáskanál só.

A római tálat, a tetejével együtt min. 15 percre vízbe tesszük. A vékony csíkokra szeletelt szalonnát zsírjára sütjük, majd a római tál aljára rendezzük. A halat megtisztítjuk, uszonyait levágjuk, kibelezzük, a fejét levágjuk, a keserűcsontot eltávolítjuk, a törzset 1 cm mélyen 1/2 cm-ként beirdaljuk, majd besózzuk és a zsiradékban, mindkét oldalát elősütjük.
A burgonyát héjában félig megfőzzük, meghámozzuk, és karikára vágjuk, majd a tálban lévő szalonnára terítjük. Ezután a halat a burgonyaágyra fektetjük, a felkarikázott paradicsom- és paprika szeletekkel beterítjük és a megsózott, a tejjel elkevert tejföllel leöntjük. A tálat hideg sütőbe tesszük és a halat kb. 80 perc alatt készre sütjük.
Forrón, a tálban tálaljuk.