Kannibál

Egyik kedves halam a csuka.  

Sokféle jelzővel szokták illetni: pöttyös, tigriscsíkos, kacsacsőrű, zsidókrokodil, krokodilpofájú, vagy alattomos, szemtelen, sanda, mohó, feneketlen bendőjű, telhetetlen. Emellett a horgászirodalomból tudjuk: a csuka veszedelmes és falánk rabló, útonálló haramia, a vizek tigrise, krokodilpofájú szörnyeteg, a vizek útonállója.

 

 


Más források szerint Európában a sokáig legnagyobbnak tartott csukát a XVIII. század közepén J. Murray fogta a skóciai Loch Ken tóban. A hatalmas hal 32,7 kilót nyomott, és fejének néhány darabja egészen 1952-ig megvolt. Jan Eggers európai rekordlistáját egy 30,5 kilós csuka vezeti, amelyet 1983-ban A. Wilhelm fogott egy németországi kavicsbányában. A Magyarországon fogott legnagyobbnak számító 20,47 kg-os ( 118 cm hosszú) halat a Gyékényesi kavicsbányató adta 1994. február 4-én - a szerencsés Hársfalvi Gábor volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Régen nyáron egy Dunaágon sokat csukáztam. Az ágat a Dunától felülről egy kőgát zárta el - a Duna magas vízállásánál felülről is kapott vizet, de nyári vízállásnál csak aluról lehetett csónakkal bejutni. A legjobb csukás rész a kőgát környéke volt, a tavaszi áradásokkor átbukó víz mély árkot vájt ott. A csukák váltogatták a helyüket, hol a mélyebb részeken voltak, hol pedig a sekélyebb zátonyszerű részen, de ha megtaláltam őket szinte egymást érték a kapások.  Akkoriban még főleg az élőhalas, úszós csukázást kedveltem, nincs is szebb annál mikor az úszó szinte cuppanva elmerül. Meleg nyári nap délelőttje volt akkor is, nem igazán evett a hal. Új helyre álltam a csónakkal, bedobtam a csalihalas szerelékeket amikor, zsupsz eltűnt az úszó. Készülődtem a bevágáshoz, amikor a másik úszó ha lehet még erőteljesebb cuppantással merült a víz alá. Hoppá, fennforgás van, gondoltam, és mivel a kapás vehemenségéből a második  halat ítéltem komolyabbnak, úgy döntöttem gyorsan dűlőre viszem a dolgot az első bottal, vagyis hosszas nyeletés helyett komolyat bevágtam,  éreztem akadt a horog, olyan szük kettesnek tűnt, és mivel közben a másik bot vízalatti úszóját lestem, az első csukát rövid úton a csónakba emeltem. Az első botot letéve így már teljes figyelmemet a másodikra fordíthattam, az úszó mozgásából látszott még beforgat, aztán elindult az úszó, bevágtam, megvolt, kicsit fröcskölt, de merítettem, be a csónakba. Elégedetten fordultam a csónak közepe felé, a csukák közben ugrándoztak, és elhűlve láttam, hogy a két fogott csuka helyett három fekszik a ladik alján. Jesszusom, ez hogy lehet ?!  Jobban megnéztem a csukákat és rájöttem a rejtélyre: az első csuka szájából esett ki a kicsi kb. félkilós csuka. A farok része már kicsit emésztett volt, nem volt egy guszta látvány.

Ezek saját fotók Tisza-tavon fogott csukákról:

 

nagycsuka kiscsukákkal

nagy csukapofa kis csukafarokkal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy természettudós - K. Gesner - 1563-bar a „Historia Animalum" című munkájában, ma már hihetetlennek tűnő adatot közöl. Eszerint egy németországi halastóban 5,7 méter hosszü, 140 kg-os csukát fogtak. A bőrében talált jelzés szerint ez a csuka 267 éves lehetett! A lengyelországi Mazuri-tavakból kikerült óriási csuka adatai már hitelesnek tűnnek: ez 180 cm hosszú, és 40 kg tömegű volt, feje 30 cm széles, fogai a cápáéval vetekedtek, 30 éves lehetett.

 

Címkék: csuka, kannibál