Természetesen mindig az éppen tányéron levő falat a legfinomabb, de az idei sonka tényleg nagyon ízletesre sikerült. Maga a sonka kisebb méretű volt, vékonyabb rajta a szalonna réteg, de szaftossága, zamatossága valami isteni. A Major pékségből mi vittük haza, az autót teljesen betöltötte a még meleg 'jószág' illata.
Idén ismét szüleimnél töltjük a húsvéti ünnepeket.
A sonka megint sütve lesz a péknél, szintúgy mint a tavalyi és azelőtti évben is.
Csak kedvcsinálónak:
"Szombaton kora reggel a kenyérsütések befejeztével a pékek kenyértésztába burkolják a sonkákat olyan két centi vastagságban. Az előmelegített kemencében a sütés sonkanagyságtól függően körülbelül négy óráig tart."
Nagy tepsikben sülnek a sonkák.
A felszeletelt sonka valahogy így fog kinézni, képek készülnek majd idén is, az ízek meg....
Formás süllőfilé - legyen sütve, mustárosan! Mellé készült tyúkzsíron pirított lilahagymás törtkrumpli, hozzá fokhagymás tejföl, zöldhagyma. Jófajta hárslevelűt kínáltam mellé.
Nagyböjt hete előtt készítettem el a mélyhűtőben figyelő kolbászhúsból ezt a kaját. Gombócokat formáltam a húsból, meghempergettem őket egy kevés zsemlemorzsában, (így nem tapadtak rögtön le) és szétlapítottam őket.
A pogácsák felét így meztelenül sütöttem ki, a többit tojásba mártottam, és bundát sütöttem rájuk. A megmaradt tojásból még pár kiflikarikára is került nagykabát.
Észre sem vettem és eltelt egy év.
Tavaly márciusában kezdtem a blogolást.
Több mint kétszáz bejegyzés... A karácsony előtti halas posztokat sokan olvasták, gondolom mégsem miattam került halétel a karácsonyi asztalra.
Kommentelőktől csak pozitív kritikát kaptam, nagyon köszönöm.
Mi "kisbloggerek" nem a nagy népszerűség miatt írunk, de persze jól esik tudni, hogy mások is olvassák az írásainkat. További jó olvasgatást!
Tavaszodik. Aki teheti a természetben tölti ilyenkor a hétvégét. Öcsémék Tótszerdahelyen horgásztak, a pontyok szépen csipegettek. Belián nyert 9:3-ra.
Kellett a sapka, a tavaszi szél fújt ezerrel.
Kilenc pontyot szákolni röpke három óra alatt, hogy ne lennék vidám!?
Nos, ma megkaptam a történet befejezésést. Mondjuk én nem izgultam, mert a végkifejletet tudtam, de mégis úgy illik, hogy a hiteles történetet írjam meg. Íme:
" Puszta kézzel benyultam a szájába. Megfogtam és megemeltem. Farkával tett egy kígyózó mozdulatot -akkora csavarást éreztem a kezemen mint eddig még soha. A csuklóm majd kifordult, de tartottam rendesen. Nagy levegővétel, tartom... jó lenne még egy kéz, tartom, húzom, még csap egy nagyot: beterít vízzel, de nem foglalkozom vele... és végre kint van a parton. Leroskadok mellé, mindketten elfáradtunk. Szerencsére nem vergődik: megadta magát. Pihegünk. Életem legnagyobb hala.
Írod, hogy írigykedsz. Pedig az egészből csak a szerencsét lehet irigyelni. A fogások mögött kb. 40-60 óra éjjeli pergetés van. Az már kevésbé írigyelendő, bár én élvezettel csináltam. Mindezért a jutalom hat harcsa (ez volt a hetedik), a többi átlag 3-4 kilós, + három leakadt+ egy megtépett a 17es FL-al , öt balin 2-3 kiklósak, meg két gyereksüllő."
És így kerek a történet. Nem mindig a fogás számít - persze jó halat fogni - a horgászat, vagyis maga az élmény a fontos.
Egy horgászkollégám mesélte:
"A történet úgy kezdődött, hogy szokás szerint lementem süllőre pergetni éjszakára. A megszokott felszerelésem: könnyű 5-20 g pálca, orsón a szinór a bevált 4 éves fonott FL - jó, ha volt meg 40m (süllőre jó jelszóval). A műcsali twinyó (gumigiliszta), meg valami gagyi horog. Ha kellet volna tippelni úgy 99% betlit jósoltam volna. Jó darabig hoztam is a formát aztán "leakadtam". Jó négyet ötöt rángattam rajta, semmi. Már akartam a kezemre tekerni a zsinórt, hogy beszakítom, amikor megindult az "akadó" majd egy csattanást hallottam. A kb. fél másodperc kevés volt, hogy felfogjam, nem követ, hanem halat fogtam - és már el is ment.
Napokig bamba kábulatban lézengtem. Leginkább a csattanást nem tudtam megérteni. Én még sose hallottam zsinórcsattanást, azon egyszerű okból, hogy beszakításkor mindig a víz alatt közvetlenül a horognál szakadt. Aztán világosban megnéztem: hiányzott a kopott eleje a zsinórnak, tehát a levegőben szakadt. De hogyan? A fék meg se nyikkant. Napokba tellett, míg rájöttem, a rángatásnál spiccre tekeredett a zsinór, jó hogy nem törte el a bot végét.
Ekkor gyorsan lecseréltem vadi újra a madzagot. A következő éjjel amint lementem jó 10 perc alatt kb. ugyanott fogtam egy kettes forma jószágot. Aztán megint egyet ami elment (kiakadt a horog) majd egy hatos harcsát, aztán megint egy elment. Jó 10 nap alatt 5 akasztás három elmegy. Lecseréltem a horgászbotot egy keményebb 15-60 g-os daiwara és a zsinórt 20 lb-rol 30-ra. Aztán két hétig semmi. Nem értettem: miért?
Közben volt időm agyalni, több beakadásból sikerült kitépni a horgot úgy, hogy kiegyenesedet. Nyilván a 30 librás zsinór tud vagy 8 kilót erre pedig a gagyi twisterhorog horog kiegyenesedik. Megvettem a létező összes horgot és leteszteltem. Owner, gamma mind kihajlottak 3-4 kilónál. Aztán tálaltam két horgot vikky és deáki, mindkettő wmc horoggal szerelve amik bírták az 5 kilót is. Horogcsere, semmi. Aztán rájöttem a 30 librás zsinór túl vastag nem engedi fenékre jutni még a 15g os fejet sem. Felraktam a 17 es crystalt és lőn csoda: újból kezdtem fogni a harikat. Három meglett egy elment javuló - arány.
Egyik éjszaka úgy éjfél felé megint "leakadtam" de az akadó azonnal visszahúzott. Az volt az érzésem, mintha egy süllőt fogtam volna, és akadón akarnám áthúzni. Na gondoltam: tartom, hátha kihúzza magát az akadóból. Egy jó perce tartottam már és ereztem, még mindig benn van az akadóban, aztán észrevettem, a bot spicce egészen máshol van tehát leúszott akadóstól jó 15 m-t, ami ugye azért lehetetlen és keményebben ráhúztam.
Na, ekkor lett a süllőből harcsa. Megindult, nem gyorsan, de határozottan. Amikor már úgy éreztem, hogy a fele zsinór lement a 110 méterből akkor húztam a féken. Ment tovább... aztán még húztam. A bot hihetetlenül begörbült, két kézzel alig bírtam tartani és még mindig ment. A máskor úgy várt orsófék visítás kezdett riasztani, de egyszer csak végre magállt.
Sikerült pár métert visszatekernem, ez már jó jel - de aztán megint megindult. Érzésem szerint jóval többet lehúzott le, mint amit visszahúztam, majd kezdődött minden elölről. Lehúzott - visszatekertem. Fél óra mulva úgy éreztem már nem tud több zsinórt lehúzni, mint amit visszatekerek, de nem akart hízni a dob. Megfordult a fejembe, beszakítom. Nem, nem - inkább kiböjtölöm a reggelt, jönnek a horgászok és segítenek. Amikor érzékeltem, hogy többet tudok már visszahúzni, mint a harcsai le - akkor egy picit bizakodni kezdtem.
Aztán jött az első ütés a zsinórra. Olyan érzés volt mintha valaki nagykalapáccsal ráütött volna a botra, a zsinór belazult, elment, - aztán ismét megfeszült - megvan, a következő ütés már nem lepett meg hozzászoktam. Lehúzott kicsit, én visszatekertem, ütötte a zsinórt, én a belazultat feltekertem. És egyszer azt látom a zsinór majdnem függőleges. Huh - ez itt van a lábamnál! Aztán volt még pár ütés meg kirohanás és egyszer csak feljött a felszínre. Sokkoló volt a látvány: egyszerűen nem fért be a látómezőmbe.
Ki kell venni, meg kell lennie! A merítő nevetségesen kicsi, erőt vettem magamon és beálltam csizmával a 40 centis vízbe. Erőlködve odahúztam magamhoz és rákoppintottam a fejére. Megugrott. Visszahúztam, megint megugrott. Aztán még egy koppintás, ezt már tűrte.
Puszta kézzel ... "
Ennyi fért az iwiwen jött üzenetbe, amint megjön a folytatás ígérem updat-elem a történetet.
Pár hete kaptunk apáméktol friss hurkát. Véreset amit hívnak rizsesnek, vagy mint régen: kásásnak. Fater néha még készíttet májast, azt bélbe töltik, ellenben a vérest adagokban lezacskózzák és mélyhűtik.
Dolgos napokon aztán gyorsan elkészül a sült hurka, tepsi aljára kerülnek a krumplikarikák, rájuk elsimítva a hurka, meg egy darab kolbász. Alul a krumpli felissza a felelleges zsíradékot, a hurka alja finom szaftos marad a teteje meg ropogósra sül.
Idén csak egy adag hurkát kaptunk, így gondoltam megpróbálkozom vele én. Az ötlet hirtelen jött, így a névadó összetevőt a friss disznóvért nem tudtam beszerezni. Vettem egy fél kisebb kicsontozott disznófejet egy fél kiló májat, és harminc deka combbot.
A húsokat kuktában megfőztem, külön edényben a májat és fél kiló rizst. Zsíron pirítottam két nagy fej kockára vágott vöröshagymát. A húsokat és a májat ledaráltam, rizzsel összekevertem. Sóval, borssal, sok majorannával ízesítettem.
Falunkban régen volt egy szopós borjús - szúnyogos történet, hogy mennyi az igazság tartalma nem tudni. Állítólag a karapancsai erdész szerette az italt meg a napszámos asszonyokat. Felesége nem annyira. Sem az italt, sem az asszonyokat, de lehet az erdészt sem. Egyszer az erdő vigyázójának komoly italos állapotát kihasználva bosszúból meztelenre vetkőztette őt az asszony és kikötözte egy fához éjszakára. Szúnyog volt rengeteg de hogy a probléma nagyobb legyen - úgy mesélték- a tehén mellől az éjszaka folyamán valahogy kiszökött a szopós borjú is. Több hétbe telt mire az erdész talpra állt.
Horgászatról nem tudok írni, így felújítottam ezt a régebbi posztot ősi ellenségünkről.
A természetjárók és a horgászok nagy ellensége a szúnyog. A magyar szúnyog szó ó-török eredetű. Az állat neve csagatáj nyelven szingek, török és türkmén nyelven szinek. A maláriát terjesztő trópusi szúnyogfajokat moszkítóknak is nevezik. Ez a spanyol mosquito („legyecske”) szó átvétele.
Ennek utánanéztem: a szúnyogsűrűséget úgy mérik, hogy a kijelölt helyre (mérési pont) kiültetnek egy kempingszékbe egy 'mérést végző személyt' aki megszámolja vagy összegyűjti az őt megtámadó szúnyogokat.
"A szúnyogok legcélszerűbben egy kempingszéken ülve a csupasz lábszárakról és karokról gyűjthetők össze. Ha az adott mérőpontban nagy szúnyogsűrűség várható, a test egyéb részeit a szúnyogcsípés ellen megfelelő ruházattal védjük.
Fokozott szúnyogártalom esetén egy-egy mérőponton elegendő a szúnyogokat 5 percig gyűjteni, mérsékelt szúnyogártalom esetén azonban a mérési időt 10 vagy 15 percre meg kell hosszabbítani. A szúnyogok gyűjtéshez szippantócsövet használunk. A vérszívás céljából letelepedett szúnyogokat a szippantó tölcséres végével leborítjuk, ... .... és beszippanthatjuk a csőbe. "
A hazánkban élő közel 50 szúnyogfaj közül jelentőségük és gyakoriságuk miatt a foltosszárnyú maláriaszúnyog, a gyötrő szúnyog, a házi szúnyog és a mocsári szúnyog említésre méltó.
A peterakás a nőstények megtermékenyítése után 1-4 nappal kezdődik. A petékből kikelő szúnyoglárvák fejlődéséhez a víz nélkülözhetetlen. Ennek ellenére a szúnyog-lárvák nem elsődleges vízi élőlények, hanem csak másodlagos, a vízhez alkalmazkodott szervezetek. Erre utal az is, hogy állandóan a víz felszínén, vagy csak kis vízmélységben, légcsövüket a víz felszínén tartva (a mocsári szúnyog kivételével), az oxigént nem a vízből, hanem a légköri levegőből nyerik. A víz oxigéntartalma a lárvákra alig van hatással. A lárvák fejlődésére a víz fizikai jellemzői közül a hőmérsékletnek van döntő szerepe, 16-20 °C között kb. egy hónap, 25 °C-on két hét. A hőmérsékleti határok az egyes fajokra jellemzőek. Alacsony hőmérsékleten a fejlődés lelassul, vagy leáll, magasabb hőmérsékleten viszont a lárvák halandósága növekszik. A víz befagyását még a lárvaállapotban telelő fajok sem tűrik, ezért a fagy elől az iszap mélyébe ássák magukat.
A hím szúnyog szájszerve a bőr átszúrására alkalmatlan, ezért csak növényi nedvekkel táplálkozik. Vért kizárólag a nőstény szúnyogok szívnak, de a kikelt imágók még nem táplálkoznak, mert kellően meg nem szilárdult szájszerveikkel a bőrt nem képesek átszúrni.
Legmohóbban a 3-4 napos nőstény támad. Megszokott gazdáját, szagát és hőmérsékletét érzékelve, optikai és kémiai érzékszervei segítségével találja meg. Az éhes nőstény a szúrásra legalkalmasabb felület kiválasztása céljából az ember, vagy az állat bőrét gondosan végigtapogatja, majd a bőrfelszín alatt húzódó eret megkeresve szívókáját az arra alkalmas helyen szúrja be.
A szúnyogok látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hőérzékelésük rendkívül kifinomult. A vérszívó nőstényszúnyogokat a testből kisugárzódó hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzett szén-dioxid vezeti el áldozatához.
Átlagos élettartamuk alig több egy hétnél. Halandóságuk a természetben rendkívül nagy, naponta közel 40 % is lehet. Az alacsony hőmérséklet és a nem túl magas páratartalom élettartamukat meghosszabbítja.
A süllő másik filéjét tepsisen készítettük. Most light-osan, szalonna nélkül.
A tepsit ki kell vajazni, az enyhén sózott krumplikarikákat az alján elrendezni majd azon két fej felszeletelt hagymát elteríteni. Alufóliával letakartan így 15 percet 200 fokon elősütni.
A besózott halszeleteket vékonyan átkenjük mustárral majd az elősütött krumpliágyra tesszük és immár fólia nélkül húsz percet sütjük.
Közben összekeverünk 1,5 deci fehérbort, két tojássárgáját, fél citrom levét és két dl tejszínt. Amikor letelt a húsz perc és majdnem késznek látjuk a halat ráöntjük az öntetet és további tíz percig sütjük.
Zöldségekkel tálaljuk, félszáraz fehérbort kínáljunk hozzá!
Hangzatosabb nevén: tőkés réce.
A hím násztollazatát nagyjából szeptembertől májusig viseli. Nyár elején a gácsér leveti díszes tollait, és a tojóéhoz hasonló, szerény ruhát ölt. Szárnya és farktollai nagyjából megtartják eredeti színüket, a test többi része azonban szürkésbarna, enyhén rőt alapszínt ölt.
Egy Duna öbölben fotóztam ezt a szép párt, ők is várják már a tavaszt.
Táplálékát főleg a vízben keresi, minden ehetőt elfogyaszt, főleg magvakat, növényi részeket, apró halakat és ebihalakat és más gerincteleneket is. Nem tud teljesen a víz alá bukni, ezért sokszor látni ilyen vicces pózban amikor csak a feneke emelkedik ki a vízből.
Vasárnap van, koratavaszt varázsol a reggeli napsütés és adott egy szép kettő kiló nyolcvanas süllő.
A fejből és a csontokból levest kellene készíteni. A süllő tejes volt és meglehetősen sok háj volt elraktározva a hasüregében. A hájakat leszedtem és egy serpenyőben kisütöttem.
A süllőzsíron megpirítottam egy fej apróra vágott vöröshagymát és 3 gerezd fokhagymát, majd rátettem a besózott haldarabokat.
Gulyásleves - szerűen főztem, egy evőkanál pirospaprikát tettem bele és lassú tűzön rotyogtattam jó húsz percet.
Sós vízben kész tésztát főztem ki mellé.
Az egyik süllőfilét natúrban kisütöttem, burgonyapürével tálaltam:
A téli tétlenség megviseli a horgászokat. Barkácsolással, a szerelék és az eszközök átnézésével, karbantartásával el lehet ütni az időt.
Öcsém horgászbarátaival a Balaton melletti horgásztanyájukon jött össze egy kis beszélgetésre. Bográcsban csülkös pacalt főztek, utánna jöttek a horgásztörténetek.
-Emlékszel, a nyáron amikor a Tomi azt a nagy pontyot fogta....
-És amikor a róka elvitte a Zotya szendvicsét, az meg beoltatta magát veszettség ellen?
-Á, az semmi, a Pali arcát láttad volna amikor az ősszel Karcsi a harmadik hat kilós csukát akasztotta a bilincsre, és a bilincs szára kettétört...
Pihennek a csónakok, puhul a pacal
Kész a kaja!
Csendes áhitat
Szedjek neked is?
Jó étvágyat!
Akik a halevéstől idegenkednek azok főleg a szálkák miatt félnek. A halszálkák többnyire Y alakú vékony csontok, az izmok közötti inhártyák megcsontosodásából keletkeznek és nem tartoznak a hal csontvázához.. A hétköznapi nyelvben sokszor tévesen a hal bordacsontjait is szálkának nevezik.
A süllő vázrendszere: 
A halhús fogyasztásra való előkészítésénél ezért két dolgot kell megkülönböztetnünk: a csonttalanítást (filézést) és a szálkátalanítást (irdalást).
A csonttalanítás tulajdonképpen a filézés. Először levágjuk a hal fejét és a farokrészt. A halat a hasára/oldalára fektetjük, éles, hegyes késsel beszúrunk a halhúsba a gerinc mentén ,majd a háti irányba nyúló felső töviscsontok mellett hasítjuk fel, ezt követően pedig az oldalbordák mentén lefelé hatolunk késünkkel úgy, hogy minél kevesebb hús maradjon a csontokon. Kisebb halaknál, vagy azoknál a fajtáknál ahol kevés hús van az oldalborda csontokon a bordacsontokat benthagyjuk - ezeket az étel elkészítése után könnyedén kiszedhetjük a húsból. A farokrésznél késünkkel a gerinc mentén bevágva mindkét oldalon lefejtjük a húst a csontokról. Így két filészeletet kapunk.
Irdalással tulajdonképpen a halban lévő Y szálkákat vágjuk el apró 2-3 mm-es darbokra.
Pontynál vagy más nagyobb szálkás halnál az eljárárs: a fent leírt módon kifilézzük, majd mindkét pontydarabot bőrével a vágódeszkára fektetjük, és a színhús felől (belülről) a hátrészt (a hasüreg feletti részt) a gerinc vonaláig, mélységben a bőrig, 2 mm-es távolságban bevagdossuk vagyis beirdaljuk. Ezzel az ipszilon szálkákat átvagdostuk.
A keszeg vagy kisebb hal szálkátlanításakor a megtisztított hal hátrészét (fejétől a farkáig) mindkét oldalon a gerinc vonaláig 2 mm távolságban beirdaljuk úgy, hogy az ipszilon szálkákat átvagdossuk egészen a gerinc mélységéig. Úgy tartják a gerinc alatti részt nem kell beirdalni, mert a sütéssel/főzéssel a bordaszálakról a hús leválasztható, én sütéshez mégis szoktam.
Megtisztított törpeharcsát egészben hagyják és úgy főzik/sütik.
Az angolnát, kecsegét tisztítás után csak darabolni szokták. .
A süllőt, harcsát filézni ildomos, szinte szálkátlan a húsuk, irdalásra nincs szükség.
A nagyobb szálkás halakat (ponty, amúr, csuka, balin, márna, compó, jászkeszeg stb.) érdemes filézni és irdalni.
A kisebb szálkás halakat (keszegfélék, kárászfélék, kissebb méretű halak) nem szokták filézni, legfeljebb gerinc mellett kettévágni majd sűrűn irdalni.
Meg kell jegyeznem, hogy a Bajai halászléhez patkó alakú ponty (hal) szeleteket szoktak vágni, és ha halat enni értő vendéget várnak az asztalhoz irdalni sem szokták.
A Balaton nem csak nyáron szép.
A jég már veszélyes, de a móló biztos lábakon áll.
a Keszthelyi öböl
a még erőtlen délutáni napfény megcsillan a jégen
Apa, a nádszál is fázik, ugye?
a fotókat köszönöm Öcsémnek
Azt mondják: otthon a fotelből nem lehet halat fogni. Apámmal megbeszéltük, hogy kimegyünk a Dunára, és megpróbálunk gumihallal süllőt fogni.
A Baracskai öbölben még tartja magát a jég.
Kölcsön csónakkal mentünk. Nem fagyott, de túl kellemes idő sem volt. A parti erdő fái megfogták a szelet, az eső csendesen szemerkélt, majd átváltott havasesőbe.
Végig horgásztunk egy jókora szakaszt, de még koppintásunk sem volt. Nem eszik.
Aki már olvasott horgászirodalmat az tudhatja, hogy egy snecifaroknyit is magára adó horgászíró egy kora reggeli történetet csak így indíthat: tanyát ütött a hajnal a tájra...
Hajnal. Szeretem a szót, mert világomban több jelentése van, és nagyon sok emlék kötődik hozzá. (Hogy volt ilyen nevű nőnemű ismerősöm - az csak véletlen).
Naplementét nap mint nap mindenki láthat, de olyan igazi, jóízű, csípősen párás, földillatú napfelkeltét már nem olyan egyszerű. Az emberek többsége ilyenkor pihen, a felkelő nap látványa a nagyon későn fekvők, vagy a korán kelők ajándéka. Minden nap egyedi, mint az igazán nagy dolgok: egyszeri és megtismételhetetlen.
Ifjú titán koromban az első kategória jeles képviselőjeként többször volt alkalmam rácsodálkozni a kivilágosodásra. Egyszer egy Dunaparti-vikkendházi buli után (kedves öcsém 'ott felejtett ' engem és hazament a motorommal - no jó, szólt, de el voltam foglalva) kénytelen voltam gyalogszerrel hazabotorkálni. No, az egy élmény volt. Nem a gyaloglás, hanem a pirkadat.
A gyakorló természetjárók szeretnek korán kelni. Az ébredő erdő csupa-harmat párásságával, ezernyi hangjával, erdő-illatával csodálatos. Az erdőt minden formájában élvezem, de a gyerekkori hajnali csigaszedések emléke kitörölhetetlen.
Egy horgásznak egyértelműen legszebb napszak a hajnal. A víz általában ilyenkor csendes, csak a 'fürdő' halak loccsanásai hallatszanak. Nyugalom, csend. Hajnal.
A távoli város
Útközben
.jpg)
Torockón kétszer kel a nap.
Hajnal a tó fölött
Ha csípkelődni szeretnék azt mondanám: kiváló alapanyagból könnyű finomat készíteni, hiszen ezt az ínycsiklandozóan kinéző kaját nem én követtem el, hanem az öcsém.
A harcsa- és a süllőfiléket előre besózta, színes durvára darált borssal ízesítette. A tepsi aljára szalonna csíkokat tett, ráhelyezte a karikára vágott, enyhén besózott burgonyát.
A krumpliágyra ráfektette a halszeleteket, azokra pedig hagymakarikákat rakott.
Fólia alatt sütötte kb. 50 percet.
Fél liter tejfölbe belenyomott öt gerezd fokhagymát és ráborította a halra. Immáron fólia nélkül visszadugta a sütőbe még negyed órára.
Az egészet beborította reszelt sajttal, és azt jól rásütötte.
És így tálalta:
Köszönöm öcsém, lehet kénytelen leszek felfüggeszteni a diétát.
ha esetleg van kedved betársulni holnap egy kis gumihalazásra...
ez a látszólag ártatlannak tűnő burkolt kérdőmondat jelent meg a képernyőmön késő délután, és természetesen másnapi horgászat lett az eredménye. Mert nem nehéz a békát víznek ugrasztani. A kérdéseimre, hogy: mikor, hova, hogyan, engedély stb. tömören válaszolt Robi:
"Találka nálam ötkor, az élő Tisza tök tiszta, Szabicsnál van a csónakom, engedélyt veszünk útközben, tegnapelőtt szakadt fel a jég, még nem szedték fel a jobb süllőket a pályákról."
Innét már nem volt visszaút, bár azt tudtam, hogy fagypont körüli hőmérsékletben nem leányálom az egész napos horgászat.
Útközben megreggeliztünk, kávéztunk, majd engedélyt váltottunk. A Tisza-tóra az idei évre két szervezet is ad ki engedélyt, mi a KHT-s jegyet választottuk. A boltos azért bökött egyet rajtunk:
- Sűllőzni mentek?
- Igen.
-Mer' az most nem eszik, nem fogtak tegnap se'.
-És mi más eszik, mit fognak?
-Áá, mást se fogtak ....jpg)
A kikötőből több csónak indult süllőzni, mindenki Derzs felé indult, mi azonban felfelé mert Robi ezt a részt ismeri jobban. A motor ugyan nem elsőre, de indult, a lendületünk nem tartott sokáig, párszáz méter után köhögni kezdett a Yamaha. Aztán megint mentünk pár percet, majd ujraindítás, megint párszáz méter, benzinpumpálás, ujraindítás.
A Poroszló-Tiszafüred közti híd magasságában Robi feladta a küzdelmet a motorral, és azt mondta innét csorgunk lefelé és majd délután hazaevezünk. Mondtam, hogy akkor cseréljünk helyet és a kilátástalan evezést elkerülendő inkább én is megpróbálkozom a motorral. Kiderítettem, hogy az üzemanyagcső dugulása lehet a probléma, bicska segítségével a hosszú csőből rövidet varázsoltunk, és már robogtunk is tovább.
Aztán csak a helyszínre értünk, előkerültek a gumihalak és szorgalmasan próbálkoztunk. A gyürükbe szerencsére nem fagyott meg a víz, az eső is csak csendesen szemerkélt.
A hal tényleg nem evett, mi megúsztuk kisebb kapás-szerűséggel, bár más horgászoknál láttunk egy-egy halat. A szél csendes maradt egész nap, az eső sem áztatott el bennünket, de azért délutánra már áthültünk. Plusz egy-két fokban egy helyben üldögélésben nem melegszik ki az ember, a jeges csónakban pedig a legmelegebb balkancs is áthül előbb-utóbb.
A hal formájú és legtöbbször lapátfarkú gumitestű műcsalik a gumihalak. A legendás Tisza- tavi halbő években az új műcsali káprázatos fogásokat, főleg kapitális süllőket eredményezett.
Kreatív blogger díj
Ildsisytől kaptam a Kreatív Blogger díjat, ami amolyan vándor blogger díj: ha megkapod továbbküldheted az arra érdemesnek tartott blogtársadnak. Nem szokásom a láncreakció-szerű leveleket továbbküldeni, most kívételt teszek.
A szabályok a következők:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki nekem küldte
2. A logót ki kell tennem a blogomba
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam
4. Írni kell magamról hét dolgot
5. Tovább kell adnom hét másik bloggernek
6. Be kell linkelnem őket is
7. Kommentelnem kell náluk, értesítve őket a díjról
1.Köszönöm ildsisynek! Jó tudni, hogy nem csak halfüggő horgászok olvassák a blogot.
2. A logó:
3. ildsisy http://jomodoru.blog.hu/
4. Magamról, hmmm...
- nem vagyok egy könnyű eset, ellenben szűz
- imádom a halat, képes vagyok halat enni minden nap
- hosszú kávét iszom cukor nélkül, és a teába sem teszek cukrot
- programozó vagyok elméletileg
- kézilabda meccset nem tudok csendben végignézni
- üres gyomorral nem tudok elaludni
- kedd/csütörtök délután az asztaliteniszé
5. Ezennel tovább adom:
6. A lista:
http://amivoltamilesz.blog.hu/
7. kommentek mennek
2002 óta minden halfogást (sőt néha a betlis nap részleteit is) feljegyzek a 'halas' füzetembe. A 2009. december 6. sornál ez áll:
TT vízállás: 618 - RG pálya, egyenesen be, nagy fa - 2 elm. 3,5+3,0+2,5 süllő ösz:9kg
Első ránézésre ez biztos nem tűnik sok információnak, de számomra minden lényeges dolog ott van.
Vasárnap volt, előző este koccintottunk Mikulás egészségére, így nem indultam túl korán. Körülbelül tudtam, hogy hol kell keresni a halat, vízleeresztés után a Tisza-tavon ez lényeges dolog, mert vannak olyan részei a tározónak ahonnét szinte eltűnik a csuka, süllő, más részeken meg csapatostul vadászik.
Egy pár évvel ezelőtt igen fogós résznek számító helyre igyekeztem. Hideg volt, enyhén ködös, olyan igazi rablóhalas nap. Bepakoltam a csónakba, magamhoz vettem némi lélekmelegítőt, és indultam. Útközben megreggeliztem, csalihalat fogtam, teáztam. Tizenegy óra körül értem a 'hely'-re, kevesen horgásztak a környéken, vagyis csak egy csónak, de az épp a tuti rész mellett.
Német ajkú horgászkollégák voltak, szokásukhoz híven hangosak, sokszor koccintósak. Főleg vidámak voltak, de mellette csukáztak is, úszós szerelékkel.
Ha horgászom nem szeretem a csendháborítást, főleg ha jódliznak is hozzá, de most kénytelen voltam halló és látótávolságba megközelíteni a kollégákat, hiszen ott reméltem a jó helyet.
Különböző támolygó kanalakkal próbálkoztam, egyszer mintha lett volna is egy kis odaütés. Csalit cseréltem, de az sem hozott eredményt. A kezem fázott, ( kesztyűben nem szeretek pergetni) 5-10 percenként melegítenem kellett.
Lassan vándoroltam, kerestem a halat, de a tuti helyre nem tudtam dobni, túl közel volt a kollégákhoz. Aztán kettő körül látható/hallható jókedvvel szedelőzködni kezdtek a horgásztársak. Bevallom már épp jókor, mert az én türelmem is elfogyóban volt, kezdtem mindenhol átfázni, a teám elfogyott, a kezem lefagyott, és még halat sem láttam.
Amint elmotoroztak én is beálltam a jó medertörésre, és próbáltam a jól ismert víz alatti csök mellett elhúzni a műcsalit. Ránehezedés szerű kapás, de pillanatok alatt megélénkült. Süllősen fejet rázott, rúgott még kettőt a víz alatt és elment.
Bosszankodtam, - hogy a francba ne - lemaradt a hal, de örültem, hogy kapásom volt. Felélénkültem, Twistert tettem fel, és újra dobtam. Körülbelül az előző helyen most egy erősebb odaütés volt, bevágtam, a hal megugrott. Küzdött, de nem úgy mint nyáron szoktak, ahhoz képest hamar feladta, elgémberedett kézzel vettem ki a szép süllőt.
A következő fél óra gyönyörű horgászattal telt, elment még egy szép halam szákolás előtt, volt pár odaütés, és fogtam még két jó süllőt.
Amint megvolt a harmadik süllő rögtön összepakoltam. Kínlódásnak indult a nap, de a vége jó lett. Összefagyva de vidáman csónakáztam a kikötő felé.
A kissebbik süllőt épp olyan 'tepsis' méretnek gondoltam, el is készült gyorsan a haditerv. Fél kiló darálthúst bekevertem a kolbász recept alapján és a megtisztított süllő hasüregébe töltöttem. A halat kívülről enyhén besóztam.
A zsírral kikent tepsi alját megszórtam szeletelt krumplival és répadarabokkal, erre helyeztem a hasra fordított halat. A tepsibe még tettem két csirke felsőcombot is.
Fólia alatt 180 fokon sült egy jó fél órát, azután fólia nélkül is még vagy húsz percet.
Kész...
Bevallom: a kész kaját nem szeretem fotózni. Nincs türelmem hozzá, nincs kedvem a fotó kedvéért tálalni, beállítást keresni, evőeszközt tologatni. Ilyenkor csak ennék, egyszerű éhes halandó lennék.
