Tegnap a fejnélküli egyedek lettek sütve. Először szüreteltük a saját nevelésű mángoldot (köszi Zuzuka a magokat).

A mángoldos újkrumpli (baconnel lefedve apróra vágott fokhagymával vajon párolva) nagyon finom lett. A sült keszeg is.

Az előzmény:

Hétvégén a szokásos délutáni zuhé előtt beiktattam egy jó kis horgászatot. Keszeg volt a célhal, íme a 'teríték'.

                                                                                                                           Ha Tapolca környékén járunk mindig viszünk magunkkal pár karéj kenyeret is. A Malom-tó egyik érdekessége, hogy vize közvetlen összeköttetésben áll a Tapolcai-tavasbarlanggal, a másik, hogy gyönyörű tiszta vízében nagy pontyok és termetes amúrok társaságában óriási színes koipontyok élnek. A kenyérdarabkákért feljönnek a víz felszínére és egymást lökdösve, cuppogva szürcsölik a falatokat.

A napokban az Agromonitor.hu-n volt egy érdekes cikk a koikról egy a tiszaugi holtágból fogott példány kapcsán.

" Nem telepítik, mégis megjelenik időnként a narancssárga színű koiponty a hazai természetes vizekben. Egy 2,5 kilogrammos, megtermett példány a napokban akadt horogra a tiszaugi Tisza-holtágban. Horgászati szempontból e hal előnye, hogy fogása jóval nagyobb élményt nyújt a hagyományos telepített tógazdasági pontyok kifárasztásánál. A horgászok zöme „aranyhalnak” tekinti, így a kifogott példányok többnyire visszakerülnek a vizekbe.

Többnyire rejtély, hogyan jutnak az „aranyhalként” is emlegetett koipontyok a természetes vizekbe. Tény mindenesetre, hogy pontyozás közben időnként horogra akad egy-egy példány.

A koipontyokat a távol-keleten díszhalként tenyésztik, és főként Japánban foglalkoznak velük intenzíven, ahol „szépségversenyeket” is rendeznek. Több színváltozat ismert, nálunk a természetes vizekben többnyire a narancssárga példányok akadnak horogra. Nagyrészt az valószínűsíthető, hogy a díszhalnak vett, később pedig megunt akvarisztikai egyedek kerülnek a természetes vizekbe az akváriumok felszámolása során. Az is lehet, hogy e halak egyszerűen kinövik a kisebb akváriumokat, ezért a tulajdonosok a folyóvizekbe, tavakba telepítik azokat.

Horgászati szempontból pedig e halak fárasztása kifejezetten élvezetes, hiszen sokkal nagyobb ellenállást tanúsítanak a tógazdasági telepített pontyoknál (és küzdeni tudásuk vetekszik az őshonos nyurgapontyokéval).
Erejüket az adja, hogy úszóik rendkívül fejlettek, amelyekkel szinte „kitámasztják” a vizet."

Már gyerekkoromban is foglalkoztatott a citrusfélék szaporítása. A karácsonyi narancsban talált magokat titokban a szobanövények földjébe dugdostam és vártam a csodát. Egyszer egy talán ki is kelt, de nem lett hosszú életű.

Kisiskolás koromban vettünk egy termő citromfát, örömmel metszegettem, ápolgattam. Józsi bácsitól a falu 'Micsurinjától' hallottam először, hogy bujtatásos (bujtás) módszerrel is lehet citromfát szaporítani.  Az így szaporított fa (vagyis ág) megegyezik az öreg fa tulajdonságaival,  azonnal termő, hiszen az anyanövényből hoztunk létre egy új egyedet.

A módszer egyszerű: a fán kiválasztunk egy kisujjnyi vastagságú, lehetőleg merőlegesen felfelé álló ágat. Az ág aljáról körkörösen 4-5 cm magasan eltávolítjuk a háncsot. Az ág erre a részére felhelyezünk egy műanyag poharat (fél literes üdítősflakon alját) amit feltöltünk homokos virágfölddel.  

A kis edényben lévő földet folyamatosan nedvesen tartjuk mindaddig (kb.  5-6 hóp) míg  járulékos gyökereit az anyanövény ki nem fejleszti. A gyökerek kialakulása után az utódot leválasztjuk.

Ezzel a módszerrel akár virágcserépben is nevelhetünk kicsi de virágzó citromfát, nem kell hosszú évekig várnunk míg a növény termőre fordul.

Ne feledjük: a saját termésű citrom a legédesebb!

Lássuk mit ír erről Erdei Ferenc Néprajzi ínyesmesterség című munkájában:

1715-ben merült fel először a Duna-Tisza-csatorna terve. Az 1792-ben szervezett hajózási társaság 1793 és 1802 között építette meg a Ferenc-csatornát, majd 1872-1879 között Türr István kezdeményezésére épül meg a Ferenc-csatorna vízellátását szolgáló Baja-Bezdáni tápcsatorna és a Ferenc József-csatorna.
Amint a Ferenc-csatorna egyike a legrégebbi csatornáknak (körülbelül egyidős az Erie csatornával az Egyesült Államokban), úgy büszkék lehetünk rá, hogy az első teljesen betonból kivitelezett hajózsilipet a Kárpát-medencében építették 1854-ben, a Ferenc-csatorna dunai torkolatánál Bezdánnál.

Ezt külföldön akkoriban rendkívül merész dolognak tekintették, és az építésnek a híre rövid idő alatt messze földön elterjedt. A hajózsilip, az úgynevezett Ferenc József-zsilip tökéletesen megfelelt az elvárt műszaki igényeknek.
Építője Mihálik János miniszteri építészeti felügyelő volt, egyike a legkitűnőbb és legleleményesebb magyar mérnököknek. Cementgyár akkor még nem volt, a cementet kamenicai márgából saját maga égette. A küszöbök a legkisebb vízszint alá 1,80 méterre
kerültek. A 2,50 m fenéklemez és a 11,0 m magas falak mintegy 7,0 m magasságig süllyesztő szekrények segítségével víz alatti betonozással készültek. A falak felső része szárazon tömörített betonból készült.

A betonozás éjjel-nappali munka mellett 90 napig tartott. A napi teljesítmény a víz alatt készített alapnál átlag 161 m3, az összes betonmunka tömege pedig mintegy 19.000 m3 volt.
A víz alatti betonozást összesen hat süllyesztő szekrénnyel végezték. Mihálik zseniális és nagyszabású építési módja és berendezése (még ha az akkori primitív hazai viszonyokból folyó nagy nehézségeket nem is tekintjük) méltó arra, hogy az utókor meghajtsa előtte az elismerés zászlaját.

forrás:

dr. Mihalik András
Az első magyar betonépítmény mint a világ első,
teljesen betonból épült hajózsilipje

Szüleimnél voltunk. Kikeltek a kiskacsák. Az anyjuk rettentően félti őket, pedig szívesen megsimogattuk volna a kis 'szőrös' hápi népséget.

A Matulások minden kategóriát megnyertek:

- csapatban elsők lettek 379,4 kg fogott hallal

- egyéniben Zsittnyán Tamás nyert 230,8 kilógrammal

- a legnagyobb kifogott hal is Tomié volt egy 7,9 kg-s ponty 'személyében'

- darabra a legtöbb halat is Zsittnyán Tamás fogta, szám szerint 56-ot

Matulásokat próbáltam kifaggatni a nyerő módszerről, de ezidáig nem voltak hajlandóak nyilatkozni. Nemhiába a horgászat a sejtelmes titkok őshazája! :-)

Sülthal, irdalt sült keszeg. Finom volt!

 Megnyerték a versenyt a Matulások, részletek nemsokára.

--------------------------------------

Az este ez a rövid sms jött öcsémtől:

Tomi: szektor 1 - 138 kg

Csaba: szektor 1 - 59 kg

Most a hétvégén rendezték az I. Haldorádó Préri Feeder Kupa – páros,  kétnapos csapatversenyt. Öcsémék Keszthelyről két csapatot neveztek, az első forduló után két szektorgyőzelemmel (ez kettő hibapontot jelent) öcsémék (Matula Team) az első helyről vágtak neki a mai napnak. Tegnap a cudar időjárás ellenére ketten öszesen 197,5 kiló halat (zömében pontyot) fogtak.

 Az első nap után:

Csapat neve , Fogott hal tömege (g) , össz. Pontszám

1 Matula Team Keszthely 197580 2
2 Haldorádó Feeder Team 118410 3
3 Molnár Team 51600 3
4 Pontycentrikusok 39960 4
5 Haltartó Team 81360 5
6 Hal baj team 49560 5
7 King-Baits II 48660 5
8 LA-LA Team 98170 6
9 Kun-Team 58390 6
10 One H@l Family 57200 6
11 Balzer Team 48630 7
12 Szigetelök 68780 8
13 GP Team 36500 8
14 P.Zs. Team 12020 8
15 Megynyerjük Team 53870 9
16 Matula Horgászbolt Keszthely 48900 9
17 ToJó Team 48040 9
18 Royal Team 23140 9
19 Energofish-Carp Expert Feeder Team 27380 10
20 KH-Team 25300 10
21 King-Baits Team 19180 10
22 Peti@Zoli 14040 10
23 Mivardi Team I. 11000 11
24 Mivardi Team II. 38220 12
25 Laguna Fishing Team 28120 13
26 VB Team 13260 13
27 Préri Farkasok 17980 14
28 Scarp Team 14240 14
29 Préri Kutyák 8820 14
30 Teleszák Team 1400 14
31 Zo-Zo Team 11620 15
32 OSZI team 0 16

Az értékelésről: versenyzők létszámától függően partonként maximum 4-4 (összesen 8) 10 fős szektort jelölnek ki. A versenyeken szokásos módon a szektoron belül elért teljesítményeket rangsorolják. Azaz ha a csapat egyik tagja a szektorában a legtöbb halat fogta, akkor ezért 1 pontot kap. Ha pl. a csapat másik tagja második lett, ezért 2 pont jár. Ez így összesen 3 pont, ha másnap ugyanezt hozzák, akkor összesen 6 pontot gyűjtenek. A legkevesebb ponttal rendelkező páros nyeri a versenyt. Azonos pontszám esetén a nagyobb fogott halsúllyal rendelkező csapat nyer. Ha esetleg a pontjuk és a súlyuk is azonos, akkor a több kifogott (darab) hallal rendelkező csapat végez előrébb.

Egyik délután kimentem a Dunához Százhalombattán. A Benta torkolatban többen horgásztak. Úsztattak, görgettek, fenekeztek. Nézelődtem, egyszer csak látom: az egyik kolléga botja igencsak hajlik. Látszott, hogy nem elakadás, hanem komoly hal van a zsinór végén.

Mögésettenkedtem, és illedelmesen megkérdeztem megengedi-e, hogy fotózzam. A fiú  mosolyogva bólintott. A hal okosan használta a víz sodrását, de Peti (a fárasztás után kölcsönösen bemutatkoztunk) nem sok esélyt adott neki. Látszott, hogy nem tegnap kezdte a horgászatot, komoly szerelékkel ügyesen fárasztott. Szinte tépte a halat, ami pár perc mulva megmutatta magát.

Előtte többen busára tippeltek, de meglepetésre egy gyönyörű pikkelyes dunai vadponty küzdött a horgon. Megpipáltatta:

A hal a húzós vízben feladni kényszerült, egy segítőkész kolléga megszákolta. A titkos csalival csalizott horog mélyen a szájában ült.

Mérleg nem volt a horgászoknál, jó hetes halnak saccoltuk. Peti egy puszi után kíméletesen helyezte vissza éltető elemébe a láthatóan még ívás előtt lévő méretes dunai pontyot. Jó tudni, hogy ilyen gyönyörű halak élnek a Dunában.

A horgászat mellett apám másik nagy szenvedélye a galambászás. Mint minden kisgyerek én is imádtam az udvaron labdázva rohangászni, de nálunk ezt büntetlenül nem lehtett minden nap megtenni.

-Ma röptetek - szólt apám az ebédnél, és az álmoskönyvek szerint az nap jobb lett volna csendben a hűvös szobában maradni és 'ilyened-e-van-e'-t játszani. Veszettül konok kölyök voltam, megvártam míg elment hazulról és először óvatosan kimerészkedtem az udvarra. A galamfalka magasan szállt, természetesen a legjobb játék aznap 'a tetőre dobálom a kis piros labdámat' című lett.  

Este nyolckor már erősen szürkült mikor apám hazaért, csodálkozva kémlelte az eget, hogy a galambcsapata még mindig nem szállt le. Először nagyon büszke volt, hogy micsoda csapata van, aztán mikor kilenc körül csak a madársereg fele volt hajlandó haztérni... 

Pár galamb már másnap előkerült, egy csak két hét mulva, és volt amelyik sohasem. A piros labdámat már a hétvégén visszaszerezte az anyám, igaz csak a hátsó kertben játszhattam vele.

Valamiért az én érdeklődési körömből kimaradt a madarászkodás. Fater most is tart galambokat, én a padláson sem jártam már évtizedek óta. Azért én is szeretem a galambokat, főleg levesnek, grízgaluskával, vagy 'becsinált' módon.

Legutóbb apám felajánlott három darab kiöregedett postást. Még kopasztani is segítettem.

Mivel apám jelezte, hogy a madarak öregek kuktában kezdtem a főzést.

Kis lángon vagy két órát lubickoltak a forró vízben. 

Kiszedtem őket,  a levet leszűrtem, leveses fazékba tettem és bezöldségeztem mint egy rendes húslevest, és tulajdonképpen újra elindítottam a levesfőzést. Nagyon kis lángon főztem vagy másfél órát.

 A levest ízesítettem, majd tésztát főztem bele.  

Mikor kezdtek a húsok megfőni leválasztottam a galambok mellehúsát a csontokról. A húsokat fokhagymás olivaolajon picit megpirítottam, és csináltam mellé egy gyors fehérboros, szegfűgombás mártást. Fehérbort ittam hozzá. 

Országos rekord a Töröcskei tóból kifogott harcsa.  A harcsa 113 kilós és 230 centi hosszú volt. Elejtője Kovács Gábor küsz ívásra lett figyelmes egy bokorban, arra dobta rá a kukaccsokor csaliját.  Mindössze negyed óra fárasztás után ki is emelte a rekord méretű harcsát. 

" A harcsa hétfőn este fél tíz körül egy gilisztacsokorra kapott, s alig negyedórás fárasztás után már a miénk volt. Hihetetlen látvány tárult elém. Soha nem felejtem el azt, amikor először megláttam."  - mondta a horgász.

A kaposvári fiatalember már rögtön a bevágás után érezte, hogy „súlyos egyéniséggel” van dolga. Küzdött a hal, a fárasztásban társa, Hegedűs Csaba sietett a segítségére. Életük talán legizgalmasabb pillanataikat élték át. Bíztak, reménykedtek a sikerben, az viszont minden képzeletet felülmúlt, amit láttak. „Már több nagy halat fogtam eddig, de álmomba se gondoltam, hogy valaha ekkora akad majd a horgomra” – így a fiatalember. „Korábban a merenyei tavon egy 47,5 kilós harcsát emeltem ki, a töröcskei példány ezt jóval felülmúlta” – tette hozzá.

Méghozzá annyira, hogy a hagyományos mérleg a mérésnél kiakadt. Ezért kedden reggel a digitális mérleggel próbálkoztak. A kijelzőn az állt: 113 kg. Amúgy jellemző a hal méretére, hogy az óriási harcsát csak egy utánfutón lehetett elszállítani. A füredi úti lakótelepen pillanatok alatt kisebb csoport verődött össze; a lakók elhűlve nézték a zöld nejlonzsákra kiterített hatalmasra nőtt példányt.

forrás: sonline.hu

A ponty csoportosan ívó hal, az ívóhelyen néhány ikrásból és több tejesből álló csapat csoportosul.

 Akváriumi megfigyelések szerint a több órás ívási aktus úgy zajlik le, hogy a tejes (hím) először többször körülússza a nyugodtan úszó ikrást (nőstényt). Az ikrás a fenék felé úszik, és ott a tejeshez viszonyítva ferde pozícióba áll.

Amikor az ikrás a fenék felett majdnem vízszintesen helyezkedik el, a tejes vele párhuzamosan, közvetlenül mellette megáll. Mindkét hal teste kb. 1 másodpercig görcsösen megremeg, miközben egyszerre történik az ikra és a tej kibocsátása. Ez az aktus pár alkalommal megismétlődik.

Pihenés fázis következik:  a halak közvetlenül a víz felszíne alá úsznak, a tejes pár percig kering az ikrás körül (ezt látjuk kívülről, hogy 'locsog' a ponty)  majd a halak újból a fenék felé úsznak, ahol megismétlődik az előbbi művelet - vagyis  a  halsex (az ikra és a tej kibocsátása).

Az ikrás ponty testtömeg kilónként 150-200 ezer ikrát érlel, de a nagy, súlyos nőstények, akár több mint 1 millió ikrát képesek kibocsátani.

A szürkés színű ikraszemek először egy, másfél mm-esek majd megtermékenyítés után a duplájukra duzzadnak. Csak az az ikra marad életben amelyik valamilyen növényzethez (fűszál, hínárfélék, nádtorzsa, valamilyen gyökérzet) erősen meg tud tapadni. Kikelésükhöz három, négy nap szükséges.

A pici ponty-lárvák kibújva az ikraburokból, kb. öt milliméter hosszúak, a hasuk alatt világossárga szikzacskó található, mely biztosítja első nyolc napi élelmüket. A lárvák még úszni nem tudnak, fejjel előre lesüllyednek a fenékre, és ott ragasztómirigyükkel megtapadnak. Egy nap után úszni kezdenek, rögtön a vízfelszínre igyekeznek, hogy levegőt szippantva megtöltsék úszóhólyagjukat.

A pontyivadék az első időben apró állati és növényi szervezetekből él. Kerekesférget, vízibolhát, kandicsrákot, víziászkát, kérészeket, és mindenféle lárvát fogyaszt, különösen kedveli az iszapos részeken meghúzódó árvaszúnyoglárvát.

A ponty ívása néha már április végén elkezdõdik, ha a vízinövényzettel borított sekély szélvizek hõmérséklete eléri a 17-18 °C-ot. A fõ ívási idõszak május-júniusra esik, de elõfordul, hogy még július elején is ívik. 

Érdekesség, hogy hidegfront betörés hatására az ívási folyamat megszakad, az ikrásokban képződött ikra visszafejlődik, és a hal szervezetében komolyabb károsodás nélkül felszívódik.
 

Idén nem szárítottam / füstöltem sonkát, csak csülköt, oldalast, malacfejet, körmöt: szóval kissebb húsokat. Vettem egy komolyabb tarját is és azt is lesóztam.  A húsok most csak tíz napig álltak a sólében, lemostam őket, leszárítottam és rögtön mentek a füstre.

A tarját félbehajtottam és, hogy legyen rajta valami fogás jól összekötöztem spárgával. Olyan lett mint egy bébi kötözött sonka. Az íze meg tuti, mint a legfinomabb sonka.

Magyarországon az országos horgászrend május 1-jétől június 15-ig (hétvégéhez igazítva) pontyfogási tilalmat ír elő, mert a hal ekkor ívik.

Nem lép életbe május 3-án hétfőtől pontyfogási tilalom a Balatonon, mert a Somogy megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal  felmentést adott az országos rendelkezések alkalmazása alól. A fajlagos tilalmi időszak bevezetésének azért nincs értelme, mert a Balatonon jórészt hiányoznak a ponty szaporodási feltételei. Így ott a horgászok május-júniusban is zsákmányolhatnak pontyot.

Medve11 blogtársam kérésére picit utánanéztem, miért is nem tud ívni a ponty:

A Halászati és Öntözési Kutatóintézet szakmai véleménye szerint: a Balatonban a partszéli növényállományok napjainkra elvesztették azon tulajdonságaikat, amelyek korábban megfelelő komfortfokozatú ívási aljzatot és kiváló hidrobiológiai, kémiai és biológiai paraméterekkel bíró ivadékbölcsőt nyújtottak a balatoni pontynak. Ezért ma hiányoznak azok a fontos hidro-ökológiai jellemzők, amelyek a ponty reproduktív szabályozásához szükségesek lennének.
 

 A ponty ívása rendszerint május elején kezdődik, amikor a víz hőfoka eléri a 17-18 °C-ot. Az ívás azonban néha július közepéig is elhúzódik. Bár testsúly kilogrammonként közel 150 ezer ikrát rak le, természetes utánpótlására legtöbb természetes vizünkön alig lehet számítani. A vízszabályozások miatt ugyanis kevés a sekély vizű, füves szélterület. 

Az utánpótlás mai fő módszere a kétnyaras, 20-40 dkg-os ivadék ponty kihelyezése.

Szüleimnél voltam, faterral horgásztunk. A Ferenc-csatorna vize meglepően átlátszó volt, nem is csoda, hogy alig tudtunk halat fogni.

Május 1. eredete a természeti népek ősvallásának idejére vezethető vissza. Az ókorban a görögöknél „virágünnepeket” tartottak, a rómaiaknál a termékenység istennőjének, Maia-nak ünnepét tartották e napokban.

Magyarországon szintén ismerik ezt a tavaszünnepet. Nálunk leginkább nemzetiségi környezetben a májusfaállítás szokása él.

 Párizsban, 1889-ben, a II. Internacionálé alakuló kongresszusán határozták el, hogy a munkásság egy nagy nemzetközi tüntetésen, egyidejűleg minden országban és városban követelje a 8 órás munkanap bevezetését. A tüntetés napját 1890. május 1-re tűzték ki, emlékezve az 1886-os chicagói május 1-i véres eseményekre. Így lett a legszebb tavaszi ünnep a munkásság világünnepe. E világméretű megmozdulás óta ünneplik meg május elsejét a munkások mindenütt a világon.

A május elseje ifjúkoromban egy várva várt ünnep volt - legtöbbször hosszú hétvével egybekötve. Nem, nem azért mert akkor oldódik fel egyik legszebb és legfinomabb halunk a süllő horgászati tilalma, hanem mert ez volt az első tavaszi bulizás ideje. Ilyenkor kisebb társaságok költöztek (sőt költöznek) ki a szabadba, sátorral, sok piával és nagy jókedvvel. Az idősebb korosztály ilyenkor a víkendházakat foglalja el, -  ott ugyanis nagyobb a komfortérzet, de mégis szabadabb a viselkedés mint otthon. A tulajdonosok már hetekkel előtte nagytakarítanak, elsején pedig jönnek a haverok, rokonok, mehet a buli.

Az igazi  buli természetesen  a sátorozás, annak ellenére, hogy a három-négy  néha öt  napból szokás szerint minimum egy nap esik. Emlékszem volt olyan is, hogy a Duna híd alatt vertük fel a sátrat, hogy valamennyire védettek legyünk, de eszünkbe sem jutott hazamenni. Persze a csajoknak sem, inkább összebujtunk a sátorban, voltak nagy beszélgetések.

A koreográfia: első nap suli után, vagy másnap délelőtt a fiúk kimentek a helyszínre. Igyekeztünk olyan erdőrészt keresni ami a falutól sem volt messze (ugye a csajok többsége aludni hazament), de  azért eléggé távol is. Lehetőleg vízparton, sütni-főzni, hangoskodni és focizni is lehessen.  Az első nap táborveréssel, esti szalonnasűtéssel és amolyan elő-partyval telt.  Elsején a nagy napon, bográcsoltunk, halat, csirkét vagy marhát főztünk, de volt olyan is hogy a társaság nyárson sütött csirkét. Emlékszem két hosszú rúdra voltak felfűzve a pipik, vagy húsz darab és parázson lettek megsütve.

 A zene természetesen nem hiányozhatott, a zenefelelősök különféle akksis megoldásokkal operáltak. A mi társaságunkban ketten is jól gitároztak, esténként nálunk mindig nagy tábortűz volt és élőzene. Ilyenkor a szomszéd sátortábor lakói is betársultak, komoly karaoki koncerteket nyomtunk.

Kajálás után a délután valamilyen 'sport eseménnyel' telt, legtöbbször foci, és a csajok is játszottak. Volt aki jól, volt aki fájdalmasan.

Emlékszem voltak olyan majálisozások amikor olyan jó idő volt, hogy fürödni is lehetett. Persze, majd bele fagytunk, de megfázás sohasem lett belőle a sok védőitalnak köszönhetően. 

Este az elmaradhatatlan tábortűz. Az ártéri erdőkben sok a száraz fa, de második estére már nagyobb körben kellett tüzifát keresni. Nagy tüzeket raktunk, húst, szalonnát sütöttünk nyárson, meg parázsban krumplit. Egyszer fogtunk egy csukát napközben, emlészem Sanyika gyönyörűen beirdalta, szalonna csíkokat fűzött a bőre alá. Nyálcsorgatóan nézett ki a csukesz, a szalonna szépen pirult a bőrén, mindenki a  halat várta.  Aztán valahogy nem lett olyan ízletes, talán sótlan is lett, meg száraz is, meg ha jól rémlik nem is sült át rendesen. De szép volt legalább.

Amúgy a bulikon általában a bor-sör-pálinka háromszögben mozogtunk, de a május 1.-i bulikra bort illett venni. Ez egy külön program volt, az elő-elő napon. Bort csakis a batinai pincékből volt ildomos beszerezni, szárazat, fehéret. Természetesen  a vásárlás kóstolással volt egybekötve, ezért motorokkal mentünk kettesével, hazafele a józanabbik vezetett.

A záró nap már csak a pakolásé volt, szemét eltakarítás, helyszín rendbetétel. Előttem a kép: este már otthon ülök a kádban, vakarom le magamról a koszt, még dudolgatom valamelyik LGT szám refrénjét...

Éljen Május Elseje, a Munka Ünnepe!

Ez volt a vacsim. A hétvégén fogott keszegekből, kárászokból sütöttem, és két vékony pontyszelet is került a tányérra.

Sört ittam mellé.

Kihasználva a jó időt vasárnap horgászni mentem. Nem keltem túl korán, a közeli Gyúrói horgásztó volt a célpont. Napijegy vásárlása után nyolc - fél kilenc körül értem ki a vízpartra, természetesen csak az ellenkező parton volt még szabad horgászhely, így sétáltam egy jót a friss levegőn.

A tó halállománya főleg telepített pontyokból áll, de ragadozó is él benne szép számmal (még tart a süllőtilalom). Két darab nemeshal elvihető és öt kiló egyéb.

Könnyű feeder botot szereltem, csontival csaliztam. Hamarosan megjött az első potyka, amnesztiát is kapott gyorsan.  A tóban testes compók is élnek, de azok sem elvihetőek, az enyém is fotózás után visszakerült a vízbe.

A halak szépen csipegettek, a pontyok mellett jött pár egészséges kárász és keszeg is.

Egy jó hal is volt a horgomon (mindíg a legnagyobb hal lép meg a horgásztól), a  vékony zsinórral esélyem sem volt megállítani.

Jó idő volt, kellemes peca volt, és a halászlé friss halból is finomra sikerült.

Kaptam egy szép szeletet a vaddisznócombból. Csak enyhén sóztam, borsoztam, meghintettem kakukkfűvel, kevertem egy vörösboros-mustáros pácot, azzal jól bekentem,  megtűzdeltem fokhagymával és pihentettem egy délelőttöt.

 A terv az volt, hogy alacsony hőfokon, de hosszasan fogom sütni.

A tepsi egyik felébe került a hús, a másikba a karikákra vágott krumpli, rá vékony szalonnacsíkok. Kevés olajat öntöttem alá, betakartam fóliával, a sütőt 140 fokra állítottam és kimentem kertészkedni.

Két óra elteltével néztem be a sütőb, és konstatáltam van még időm a paradicsompalántákat is elültetni. A vége előtt fél órával levettem a fóliát.

Pont olyan lett amilyet szerettem volna: a hús omlós, teli ízekkel - egyszóval finom. Száraz vörösbort ittam hozzá.

Keszthelyről elsőként a Balaton jut eszünkbe, pedig a közeli Kis-Balaton és környéke az ország egyik legrégebbi természetvédelmi területe. A Zala folyó hatalmas mocsár- és lápvilágot éltetve itt terül szét, mielőtt a Balatonba érkezne.

Ebben a környezetben válik  ízig-vérig "láplakóvá"  Tutajos és Bütyök – a két városi fiú – Matula bácsi bölcs irányításával Fekete István Tüskevár című regényében.

Egy olyan keszthelyi horgászboltot ahol nem csak a felszerelést, a csalit és minden egyebet hanem naprakész 'hol eszik a hal' információt, kipróbált etetőanyagot, az aktuális legfogósabb horgászmódszert - egyszóval a 'tuti tippet' is be lehet szerezni, hogyan is hívhatnának másképp mint Matulának.

Az üzlet Keszthelyen a Bercsényi utcában található. Komoly áruválasztékát közel száz négyzetméteren tekinthetik meg a vevők, de Csaba az eladó (amúgy az öcsém) szívesen segít a választásban.

A vevők előszeretett faggatják, hiszen Csaba komoly tudást halmozott fel amatőr versenyhorgászként a finomszerelékes horgászatban. Bojlis tapasztalatain alapuló tanácsai is megszívlendőek, de ugyanúgy érdemes meghallgatni véleményét a rablóhalra - főleg fogasra - vadászóknak is.

A bolt már hat éve üzemel a keszthelyi és környékbel valamint  az idelátogató vendéghorgászok nagy megelégedettségére.

Nyitvatartása hétköznapon 8:00 - 17:00, szombaton 8:00 - 13:00- ig.

Pontyot ritkán sütünk, egyrészt mert nem gyakran horgászom pontyra, másrészt mert ha veszünk akkor inkább halászlét főzünk belőle.

Ha mégis akkor a farok fölötti részből vágok vékony ujjnyi sütnivaló szeleteket. Sózom, lisztbe forgatom és kisütöm.

Egyszerű, gyors, fionom.

Hétvégén öcséméknél füvesítettünk, mindenki talált magának hasznos elfoglaltságot, én többek között a vacsora elkészítését vállaltam.

Már pénteken beszereztem kedvenc hentesemnél három kiló marhalábszárat és kértem mellé még három darab nagyobb malackörmöt. Este a lábakat feldaraboltam, meghintettem kevés sóval, borssal, egy deci paradicsomlevet öntöttem rá és a hűtőbe tettem. A marhahúst most 4-5 centis kockákra vágtam, tettem rá egy kanál mustárt és ráöntöttem 3-4 deci vörösbort.

A helyszínen derült ki, hogy Tomi hűtőjéből kaptunk vaddisznócombot kevés csonttal, úgy néztem az is megvolt 2-3 kiló. Sebtében csináltam egy kis szélfogót a háromláb köré és négy óra után elgyujtottam a tüzet. Először a bográcsba csak a malacköröm került négy apróra vágott vöröshagymával. 

Lassú tűz fölött főtt a lábalkatrész, közben összevágtam a vaddisznóhúst, töltögettem a fröccsöt a dolgozóknak. Egy jó óra elteltével beletettem a vaddisznó csontosabb részeit, majd még egy fél óra mulva kevés vízzel felöntöttem és az összes húst a bográcsba tettem.

Lassan főtt, csak só volt még benne, de érződött a húsízek kavalkádja. Egy kisebb fej fokhagymát gerezdenként felaprítva tettem bele, majd olyan hét óra körül beletettem a négy kanál házi fűszerpaprikát. Ezután még majd egy órát rotyogtattam lassú tűzön, a levet folyamatosan pótolva.

Már besötétedett mire a társaság az asztal körül helyet foglalt. Egyáltalán nem lett csípősre főzve, de így is nagyon finom lett.

A húsok pont egyformán ideális állagúra főttek, ízvilágra a vaddisznó vitte a prímet, bár a malackörömnek is nagy sikere lett. 

Finom volt, no. Száraz vörösborral locsoltuk.

A mezei szegfűgomba feltűnően jó ízű, szegfűszegre emlékeztető illatú gomba. Csak a kalapja ehető, a tönkje rágós. Az egyik legismertebb gomba, főleg levest főznek belőle és tojásételekbe, köretekbe keverik, illetve szárítják. Ízetlenebb gombák, húsok, gombás palacsinták, húsgombócok fűszerezésére kiváló. Mezőkön, réteken tavasztól őszig seregesen, gyakran boszorkánykörökben, sorokban terem.

Szárítottan kaptam, levest főztem belőle. A gombát megmostam, beáztattam. Kis szeletekre összevágtam a saját füstölésű tarjából egy darabot és azt is leáztattam.

Egy sárgarépát apóra felkockáztam, és ugyanúgy három komoly burgonyát. Egy kis vajon megpirítottam a répát, krumplit, apró szeletekre szelt fokhagymát, rádobtam a tarját és felöntöttem egy deci fehérborral. Mikor megrottyant felöntöttem vízzel. Ízesítettem, majd húsz perc főlés után beledobtam a gombát. Szórtam bele kevés szárított tarhonyát, majd a vége előtt tejföl-tejszín keverékkel besűrűsítettem.

Sajttal megszórt pirítóssal tálaltam. Fehérbort ittam hozzá.

Évente párszor összejön a család és olyankor nagyokat eszünk. Húsvétkor a sonkán kívül mást is kell enni, vasárnap egy bográcsos kakaspörköltet főztem. A kakas húsa nem volt zsírszegény,  így nem pörköltem meg plusz zsíradékban a hagymát, hanem 'halasan'  főztem. A fűszerezés is minimalista volt: só és paprika. Dícsérték.

Vacsorára sült csirke készült tepsiben, krumplival. Zöldsalátával.