Repül a, repül a...
-Láttál már repülő halat?
-?
-SAS van a hátán...

MURAMENTI HALASNAP
Tótszerdahelyen
2010. július 18. (vasárnap)
Halételek Főzőversenye:
I. kategória: Halászlé
II. kategória: Egyéb halételek
- helyszín: Szerdahely-tó, Halászcsárda
- a verseny 9-18 óráig tart
- nevezési határidő: 2010. július 16.
- további információ: www.szerdahely-to.hu
Eredményhirdetés után zenés mulatság!
Kedvcsinálónak beszámoló és képek az előző évi rendezvényekről: 2008, és 2009.


Délután a buli csendesedett, beszégettünk, pihengettünk.
A tanya kikötőjéből lassan bevetésre készülődtek a horgászok.
Karcsival mi is kihajóztunk, kukoricát, pelletet szórt az etetőpálcához.
A kikötő védőszentje horgászbotot szorongatva kémleli a Balatont.
Vacsorára paprikás lisztbe forgatott sülthal (ponty, harcsa, süllő).
A végére lefáradtak a legények...
A Balaton mellett is szeretik a halászlevet, paszírozott módon főzik. Az alaplevet lehetőleg többféle halból készítik, a nagyobb halak feje és a csontos részei kerülnek bele, de fontos, hogy kerüljön bele balatoni keszeg is bőségesen. Az átpaszírozott lében főzik aztán halászlévé a kétujjnyi balatoni pontyszeleteket.
Névnapi bulira voltam hivatalos, egy keszthelyi horgásztanyán készítette Tibi nagy szakértelemmel a balatoni halászlét. Az alapébe az elmaradhatatlan keszeg mellé került süllő (bocs: fogas), harcsa, csuka, amúr, és ponty is.
Az üvegesre pirított hagymára került a halhús és főtt vagy 40-50 percet. Ezután következett a paszírozás.
A leszűrt lé visszakerül a bográcsba, Tibi ilyenkor teszi bele a pirospaprikát majd a halszeleteket.
Hüvelyes csípős paprikát is dobott bele, még a kóstoló kanál is belegörbült...
A hallé finomra sikerült, a társaság vígan falatozott a horgásztanya nyitott ebédlőjében.
Ma 2010. Július tizedikén tartják immár 15-ik alkalommal a Bajai Halfőző fesztivált, amihez kapcsolódik, hogy 2010 Baján a Csárdás Éve.
Kevesen tudják, hogy a csárdás Bajáról indult el világhódító útjára. Az 1800-as években, a hegedűvirtuóz Rózsavölgyi Márk Baján járt, és Szőllősy-Szabó Lajos koreográfussal megalkotta az azóta egyeduralkodó nemzeti táncunkat a csárdást.
Egy kedvcsináló videó a halfőzőfesztivál honlapjáról:
Jó buli lesz, aki teheti menjen el!
Tudósok felfedezték, hogy a halak mormogó, dörmögő, csipogó és pukkanó hangokat hallatva kommunikálnak egymással.
A víz alatti világ korántsem olyan csendes, mint hinnénk: a halak hol az ellenkező nem tagjait győzködik, hol veszélyre hívják fel társaik figyelmét, néha megmutatják az irányt, máskor pedig csak fecsegnek. A ragadozók még arra is képesek, hogy a halak tereferéjét elcsípve csapjanak le áldozatukra - állítja Shahriman Ghazali, az aucklandi egyetem kutatója.
"Minden hal hall, de nem minden hal képes hang kiadására - folytatta Ghazali. - A pukkantásokat és egyéb hangokat az úszóhólyagjuk rezegtetésével érik el, ez egy olyan szerv, amelyet össze tudnak húzni". A kutató reméli, hogy nemsokára azt is meg tudják majd fejteni, melyik hang pontosan mit jelent.
Ghazali laboratóriumában tartályokba helyezte a halakat, majd néhány hétig hagyta, hadd szokják új környezetüket. Ezután víz alatti mikrofont és a víz mozgását felderítő szerkezeteket használva figyelte őket.
Ghazali azt feltételezi, hogy az egyébként néma állatok a hangot szinkronizációs eszközként használják a hatékonyabb megtermékenyítés érdekében. Más fajok pukkanó hangot hallatnak, a kutató úgy véli, hogy ez a Morze-kódhoz hasonlóan működik.
Forrás: Index.hu
Vasárnap reggel korán keltünk, horászni mentünk. A csapat két legifjabb tagja komolyan vette a feladatot, sőt versenyt is hirdettek egymásközt,

Kapás van!
A legnagyobb halat a Peti-csapat szákolta, darabszámra a Tomi-csapat bizonyult jobbnak, így békés döntetlent hirdettünk.

Egy darab ázsiai ezüstponty, vagyis magyarul busa miatt tört ki pánik az amerikai környezetvédők, és az évi 7 milliárd dolláros forgalmúra becsült halászati és sporthorgászati ipar képviselői között.

A halat a chicagói Calumet-tóban fogták ami közvetlen összeköttetésben van a Michigan-tóval, és azon keresztül az öt tóból (Felső-, Michigan-, Huron-, Erie- és Ontario-tó) álló rendszerrel, ami bő két Magyarországnyi területével a világ legnagyobb édesvizű tórendszere.
Amerikában is tudják, hogy a busa invazív faj, rettenetesen sokat eszik, és félelmetes ütemben szaporodik. Egy kifejlett példány a testtömege 20 százalékának megfelelő mennyiséget eszik meg naponta planktonból, és évente többször szaporodnak.
Attól tartanak, hogy ha a busa bejut a táplálékban bővelkedő Nagy-tavakba, ott akár pár év alatt katasztrofális állapotokat idézne elő pusztán azzal, hogy egyszerűen eleszi a többi faj elől a tápláléklánc legalján levő planktont és algákat. Erre több példát mutattak már: az Illinois folyóban például egyes szakaszokon az élővilág teljes biomasszájának 95 százalékát a féktelenül elszaporodott, és minden más fajt kiszorított ezüstpontyok teszik ki.

Az északkelet-ázsiai eredetű halat a hetvenes években telepítették be Amerikába, hogy a Mexikói-öböl harcsafarmjait megtisztítsa az elburjánzó algától. A hal aztán a Mississipin felfelé úszva lassan elterjedt az USA édesvizeiben, és most eljutott Chicagóig. A faj egyedei 20-25 kilósra, és akár egy méteresre is megnőnek, de beszámoltak már 50 kiló körüli példányokról is. Több helyen repülő pontynak is nevezik őket, mert akár két-három méter magasra is ki tudnak ugrani a vízből. Mivel erre különösen akkor hajlamos, ha megijesztik, az utóbbi években sok balesetet okoztak a propellerek által felzavart, a vízből tucatszám kiugráló, motorcsónakoknak és jetskiknek ütköző halak.
Forrás: Index.hu
Családi nap – Halászlé parti
Az Érd és Környéke Horgászegyesület 2010. július 03-án az érdi Duna-parton tartotta hagyományos halászlé főzéssel egybekötött Családi napját. A téglagyár melletti területen már kilenc óra előtt nagy volt a nyüzsgés, asztalok, padok, árnyékot adó pavilon sátrak nőttek ki a földből, vidám gyerekzsivaj keveredett a reggeli madárcsicsergéssel.
Haltisztítás, hagymapucolás, tűzgyujtás, sok viccelődés, jókedv.
Mi vendégeinknek két bográccsal főztünk, öcsémmel jó testvérekhez méltóan közös tűzön szakácskodtunk.
Vendégeink szerint (volt vagy 15 fős az asztaltársaságunk) mindkét bográcsban kiválóan sikerült a bajai halászlé, a zsűri ötödik helyre értékelte a főztömet. A halfőző versenyt az idén leköszönő horgászegyesület volt elnöke, alapító tagja Gabelics Tamás nyerte.
Idén sem maradtunk első helyezés nélkül, a horgászbottal célba dobó versenyt nagy fölénnyel öcsém nyerte meg. Egy horgászbot lett a jutalma.
Asztaltársaságunkat az intenzíven támadó szúnyogsereg sem zavarta (a későn érkezők már csak hideg hallevet kóstolhattak), késő délutánig folyt a jókedvű beszélgetés, és bár a VB egyik legjobb meccséről lemaradtunk nagyon jól éreztük magunkat.
Ma van az érdi horgászegyesület (Érd és Környéke Horgászegyesület) halászléfőző versenye. Érden a Duna-parton a régi téglagyárnál mindenkit szeretettel várnak a szervezők. Mi is ott leszünk, pecalistás póló lesz rajtam, ha mégsem találtok keressétek a tavalyi bajnokot.
Karcsiék bojliznak a Balatonban. Hívtak, hogy menjek ki velük egy éjszakai horgászatra, én különböző okokra hivatkozva lemondtam. Aztán jöttek a szívfájdító képek:

Igazi magas hátú tükörponty. 13,40 kg volt a súlya.
Ők is szeretik a balatoni ponty húsát, az öt-hat kilós pontyokat elteszik, de a tíz feletti szépségeknek visszaadják szabadságukat.

Vasárnap reggel nem keltem korán, a nap már nyári reggeleket idézően szikrázott, de a rigók még ügyesen pásztázták a harmatos füvet későn fekvő after-partys harmatgiliszták reményében.
A gyúrói tó közel van, halat is szokott adni, oda igyekeztem.
Pickerrel, csontival készültem.
Az első potykát nem is szákoltam, még a vízben kivettem a szájából a horgot és útjára engedtem. Olyan ütött-kopottnak tűnt, meg korán is jött - menjen vissza. A második potyka merítés előtt lépett meg, így hát reggeliztem. Közben beindultak a keszegek.
A következő ponty fárasztásánál a szomszéd horgász bácsi unokástul jött segíteni, nehezen tudtam lebeszélni a szákolásról, de szerencsére a horog kipattant a hal szájából.
Napsütés, gomolyfelhők, szemerkélő eső váltogatta egymást. Keszegek csipegettek, de a menetrend szerint érkező pontynak megint kijött a szájából a pici horog. Már a delet is elharangozták, de pontyom még nem volt. Aztán egy botvivős kapást állítottam meg, szép szűk hármas pontyot szákoltam. A horgot még ki sem vettem a szájából mikor a másik bot is begörbült. Az első potykát alig tudtam kitessékelni a merítőből, hogy a következőt is szákolhassam.
Nem is dobtam újat, összepakoltam a cuccom és eljöttem. Jókor, mert így még volt időm kipakolni is és egy hideg fröccsöt is lenyomni a F-1 rajtja előtt.
Az angolna (Anguilla anguilla) a csontos halakon belül a sugarasúszójúak (Actinopterygii) csoportjába, az angolnaalakúak rendjébe és azon belül az angolnafélék (Anguillidae) családjába tartozó hal.

Kígyószerű alakja, megnyúlt feje a kifejlett példányokra egyértelműen jellemző. Hazai halaink közül testfelépítése egyikkel sem téveszthető össze. Nálunk az 1960-as évektől telepítették. Az angolnát jó húsminősége jelentős exportcikké is tette. Mára azonban úgy tűnik, a telepítésekkor nem vették kellőképp figyelembe a faj ökológiai igényeit, ezért sok őshonos halfajunk jelentős táplálékkonkurensévé vált, másrészt az oxigénhiányra és parazitás fertőzésekre való érzékenysége miatt nagy részük ki is pusztult (például Balaton 1991-92). Átlagos mérete 60-70 cm és 1,2 kg.
Úgynevezett katadrom faj, azaz a tengerben zajlik az ívása, de életének nagy részét édesvízben tölti. A természetes szaporodása (ez alatt kizárólagosan sargasso-tengeri ikrázás és az azt követő kikelést értjük) után az angolna lárvái hosszú utat tesznek meg részben a Golf-áramlat segítségével Európa felé, részben az amerikai kontinenshez. Az ikrából először a mintegy 0,5 centiméteres úgynevezett protoleptocephalus lárva kel ki, amely vándorlás közben alakul át 5 centiméteres, fűzfalevél alakú leptocephalus lárvává. Ebből a lárvából a parti vizeket elérve nagyjából 7 centiméteres "üvegangolna" lesz. Ezeket az alakokat régebben önálló fajoknak tartották, és csak a 19. század végi és a 20. századi kutatásoknak sikerült tisztáznia, hogy ezek az angolna különféle fejlődési formái.
Az üvegangolnák felvándorolnak a folyókba és ott kifejlett "sárga angolnákká" alakulnak. Későbbi élőhelyeikre (a kontinens belsejébe) természetes, hosszú vándorlással kerülnek. Az átalakulás itt is tovább folytatódik, az édesvizekben 2-20 évet tölthetnek. Az ivarérettség ismét mélyreható változásokkal jár: táplálkozásukat beszüntetik, bélrendszerük felszívódik, kifejlődnek az ivarszerveik, hátoldaluk sötétté, hasi részük világossá válik. Ezt a formát nevezzük "ezüstangolnának". Ekkor újra elindulnak a sargasso-tengeri ívóhelyük felé.
A Science mostani számában egy nemzetközi kutatócsoport arról számol be, hogy 1300 kilométeren át sikerült nyomon követni az angolnákat az ívóhelyükig tartó 5000 kilométeres úton. Kim Aarestrup, a Dán Műszaki Egyetem kutatója munkatársaival együtt kifejlesztett egy olyan miniatűr műholdas nyomkövetőt, amelyet az Írország nyugati partjaitól útnak induló angolnákra szereltek. A berendezés olyan kicsi, hogy nem zavarja az állatokat a vándorlásukban.
A kutatók adatokat kaptak az állatok úszásirányáról, úszási mélységéről és vándorlási viselkedéséről. Kiderült például, hogy a halak éjszaka a meleg felszíni vízben tartózkodnak, de hajnalban lemerülnek a 200-1000 méter mélységben húzódó, hideg vízrétegekbe, és ott haladnak tovább. A szerzők feltételezik, hogy a meleg víz segíti magasabb szinten tartani az angolnák anyagcseréjét és úszási aktivitását, a hidegebb vizekbe merülés pedig késlelteti az ivarszerveik érését addig, amíg el nem érik ívóhelyüket a meleg trópusi vizekben.
A kutatók remélik, hogy a műholdas nyomkövető eljárásuk fejlesztésével sikerül hamarosan az egész vándorlási útvonalon végigkövetni ezeket a figyelemreméltó állatokat.
Forrás: Wikipédia és Science
Öcsém a hétvégén a keszthelyi öbölben feeder bottal, 0,22-es zsinórral egy 13,0 kilós pontyot akasztott. A hal jól küzdött, kb. tíz perces küzdelmes fárasztás után tudta megszákolni. Szép kerek jószág!

Mérlegelés és fotózás után a hal visszanyerte szabadságát.

Vízügyi igazgatóság tájékoztatójából:
A halpusztulás a Hortobágy-Berettyó főcsatorna teljes szakaszán fennáll, mely nem csak igazgatóságunk működési területét érinti. A halpusztulás oka a már hosszabb ideje tartó ár- és belvízvédelmi helyzet. A Tisza és a Hármas-Körös visszaduzzasztó hatása miatt a főcsatorna gyakorlatilag állóvízi jellegűvé vált. A Keleti-főcsatornából frissítővíz átadásra jelenleg nincs lehetőség, ugyanakkor a vízgyűjtőterületről nagy mennyiségű bel- és csurgalékvíz, valamint tisztított szennyvíz-terhelés éri a főcsatornát. A hatóság által elvégzett vízvizsgálatok alapján rendkívül magas (a legmagasabb, V. osztályú = erősen szennyezett) a vízben lévő szervesanyag mennyisége, viszont kevés az oldott oxigén tartalom. A helyzet kedvezőtlenebbé válásához hozzájárult az utóbbi napok időjárása, mely fokozta a víz felmelegedését (24 oC). A Hortobágy-Berettyó főcsatorna bel- és szennyvíz eredetű pangó vize, a folyamatosan jelentkező haltetemek, valamint a meleg időjárás miatt a víz sötét színű, szaga rendkívül bűzös.
A halászati hasznosító folyamatosan végzi a haltetemek elszállítását, amely már meghaladja a 10 mázsát.

Részletesen a Kőrös-Horgász gyorshír rovatában olvashattok róla itt.
A kárászokat ecetes sós lében pácoltam 2 órát hűtőszekrényben, lecsepegtettem őket és bő olajban kisütöttem.

Ez egy régi történet, anno még a pecalistás kollégák szórakoztatására írtam, de most megint aktuális, hát leporoltam, íme:
Megpróbálunk ráhangolódni a foci vb hangulatára, mint ahogy tette azt H. ugyanis péntek, az nem csütörtök (mint tudjuk csütörtök J. bácsiéknál is a sex napja - tudniillik a mondás szerint csütörtökön nem lehet csütörtököt mondani) - tehát H.-nál péntek a bevásárlás napja, ilyenkor a családot bepakolja a kocsiba és 'szórakozni viszlek, anya!' felkiálltással elindulnak a kiszemelt bevásárlóközpontba, ugyanis H.-nak ez a
legszinpatikusabb market, itt ugyanis néha kóstolókat lehet kapni, volt már aszalt szilva vörösborban, márkás konjak, különféle égetett szeszek, még üditők is, persze mind higiénikus plasztik pohárban, de sör az nem.... még egyszer sem, és mivel, hogy most ránktört a focivébé, (mintahogy minden évben meglepi az útkarbantartókat a karácsony természetesen egy kiadós hózáporral, és illetékes elvtárs nemgyőz csodálkozni: kihitte volna, most volt tavasz és már itt a karácsony...) úgyhogy H. meggyőződéssel indult a
bevásárlókörútra, jókedvvel, életeenergiával teli, bízva a jövőben mint Erzsók a nászéjszaka után, hogy nem derült ki ami kiderülhetett volna, pláne H.-t még az is felvillanyozta, hogy a tervbe vett másnapi horgászatra tettestársát a balinos pergetőcucc otthonhagyására tudta bírni, ami nem kis teljesítmény ismerve A. balinokkal folytatott bensőséges viszonyát, mindez pozitiv előjelek tudatában (egyetlen negatívum, hogy fél kertet felásva sem sikerült gilisztát zsákmányolni, - de borús gondolatok
el!) hősünk, családja megrökönyödésére a bevásárló kocsira állva, azt mint
egy rollert hajtva és cikázva a bevásárlók között hasított majdnem 42-vel
a söröspultok felé, vigyázva fékezett a stella ártoár pultnál, esetleg hátha ott lesz az a kis cicis szöszke, aki a múltkor azokat a finom csokifalatokat kínálta, hogy H. a gyereket már a huszonkettedik szelettel tömte, de a kis szöszke megint udvariasan megkérdezte: esetleg parancsolnak méééég? és pislogott hozzá laposakat, amit H. biztatásnak vett, főleg, hogy életet párja a mosószerek tanulmányozássával volt elfoglalva, és a kis
cickók csak úgy imbolyogtak a nevetéstől, és H. kihúzta magát, és gyengéden szólt a gyerekre: termééészetesen, és a szöszke kis kacsójával megint csak tört egy szeletet, de a gyerek: apaaaa, én már útálom a csokit, megjegyzésére sajátkezüleg vette el a szeletet, mélyen belenézett azokba a zöld szemekbe, és.... de sajnos, minden mosópor vásárlásnak egyszer vége szakad, naná, és most, érthetetlen, a foci vb kezdő napján a sörös rekeszek között kihalt kriptai csend, jesszusom, ez a végzet, kóstolás nélkül a vb-re sört venni, ez hihetetlen, és H. már majdnem átment stirlicbe, de ezt már mégsem, gondolta stirlic, vagyis H. úgy döntött bosszút áll, nemes bosszút, ha itt nem lehet kóstolni , akkor ő ezt otthon fogja megejteni, és elkezdett válogatni, a végén kezdte az ólommentesekkel, először egy pólót vett le, ennek már a cimkéje sem tetszett, de ha hiteles eredményt akar produkálni, ahhoz nem elég a fakanál, mintát kell venni rendesen, és folytatta sloszgolddal, azzal amelyikhez izzókészlet is jár, aztán buklert tett a
kosárba (a csaj arca annyira nem szimpi - futott át H. agyán, de abban a piros ruhában ahogy lekászálódik a pultrol, a feneke, hm, az igen) és így ment tovább, a pécsi szalonról régi emlékek tolultak fel, vastag falú korsók, előtte bele egy tengerészrumot, (a reggeli hányásoknál mindig félszemű kalózok rémképeit látta), és csak rakta a söröket egyenként, hopp egy ártoár, itt egy hejnéken, az amstelt ugyan nem csípi mióta ..., de ebből több fajta is van, ki kell próbálni, borsodi, jöhet, ja és akkor itt vannak a barna sörök, ebből is vagy négy fajta, aztán a ronda üveges rollingrock, a dreherek cimkéje sem tetszik neki, de nincs apelláta, közben elküldi a gyereket mégegy bevásárló kocsiért, nem lehet vacakolni, közben csak válogat, a második kocsi is tele, a mosóporoknak már nem jut hely, kenyeret majd a jövő héten veszünk, mondja az aszzonynak, az, hogy meg anyádék jönnek vasárnap a születésnapodra... hm, na jó de ne egy egész tortát, az már nem fér a kocsiba, legfeljebb egy szeletet a mamának, és fizet H. persze kártyával, mert úgy nem látja az ember mennyi pénz megy ki a kasszából, aztán otthon a garázst kicsit át kell rendezni, ugyanis az új hütő nem fér így be, természetesen a sört csak hidegen lehet tesztelni, és a régi hütő nem volt elég nagy, még az sem segített, hogy H. kirakta a
felvágottakat, és tulajdonképp mindent, kivétel csak a csontis doboz és a gyerek két darab túrórudija, és elégedetten hátradőlt a karosszékében, lábát feltette az üvegasztalra, a sörnyitókat kicsit arréb tolta, a jegyzetfüzeteket a földre, tartalék tollak a szekrényen, elégedetten pillantott körül, anya, kezdődhet a vb!!! kurjantott, de sehol senki, a konyha üres, feleség elköltözött a mamához (de szép álom. - a szerk.
megjegyzése) a gyerek elutazott, és hősünk, itt egy picit elgondolkodott, mert, hogy
egy ilyen kísérlethez tanúk is kellenek, és... de ez már egy másik történet...
Hír az indexen: Hét élő szarvas egy Ladában.
A történet röviden:
A öbbségükben kis szarvasborjakat egy erdőből akarták ellopni a tettesek. Június 4-én délután Lábod belterületén rendőrjárőr igazoltatott egy férfit, aki saját Lada személygépkocsijával közlekedett.
A kocsi a jobb első ülésén ült egy másik, felnőtt korú magyar személy is. Intézkedés közben a rendőr észrevette, hogy az autóban a két emberen kívül még 7 darab összekötözött lábú élő dámszarvas is van.
Három a gépkocsi csomagtartójában, egy a gépkocsi hátsó ülésén kabáttal letakarva, további 3 szarvas pedig a hátsó ülés előtti lábtartó résznél feküdt. A gépkocsi vezetője elmondása szerint az állatokat találta és azokat éppen le akarta adni. Az utas pedig azt állította, hogy a gépkocsiban észre sem vette, hogy állatok is vannak.
Elsőre vicces, aztán picit belegondolva szomorú.
A hal is kúszik most az ártérre, vígan csemegézik a sok rovar, bogár, csiga, miegymás nyújtotta terített asztalon, aztán amikor a folyók húzódnak vissza az élelmes jóemberek hálókkal elzárják a visszafolyásokat és hirtelen sok friss hal lesz a piacokon.
A Duna majdnem minden évben kilép medréből és elterül az ártéren. Van hogy az ártér sem elég neki. Ha télen a vízgyűjtőjéhez tartozó hegyekben sok hó esett és ehhez még tavaszi esők is társulnak szinte bizonyos az árvíz.
A Wikipédia szerint az árvíz egy folyóvíz vízszintjének olyan mértékű emelkedése, amikor az medréből kilép. Fontos megkülönböztetni az áradástól, amikor a vízszint ugyan megemelkedik, de a mederből nem lép ki a víz. Az árvíz nem jelent feltétlenül katasztrófahelyzetet.
Az árvizek három nagy csoportja, a jégtorlódásból adódó jeges árvíz (ilyen volt például az 1838-as pesti ár), az egyszerre olvadó hótömegből keletkező tavaszi árvíz (ez okozott a Duna felső szakaszán 150 éve nem látott vízszintet 2006 márciusában), illetve a nagy tavaszi, vagy nyári esőzésekből keletkező zöldár.
Reméljük idén nem éri el ezt a szintet ennél az érdi kiskocsma falánál.
Tudtad?
Nagy folyóink vízjárása szélsőséges: a Duna és a Tisza jellemző kis vízi hozama a belépésnél 570 m3 /s, illetve 50 m3 /s, míg a legnagyobb árvízi hozam 10 300 m3 /s és 3550 m3 /s. A csapadék évszakos változása nagy: az ősz és a tavasz sokszor károsan fölös vízzel jár. Az ország közel negyedét kitevő mélyebb részeket árvizek fenyegetik. Más sík területeken a változó mértékű és gyakoriságú belvizek okozhatnak elöntéseket, amelyek együttesen az ország területének 52%-át, a művelt területek kétharmadát érintik. A Duna átlagosan 2–3, a Tisza 1,5–2 évenként lép ki a medréből. Nagyobb árvíz a Dunán 10–12, a Tiszán 5–6 évente fordul elő. A jelentős árvizek időtartama a nagy folyók felső szakaszán 5–20 nap, a középső és alsó szakaszokon 15–120 nap. Ez a tartósság más európai folyókra nem jellemző.
Az árvízvédelem egyszerre biztonsági és gazdasági kérdés. A gátak többek között 628 települést (köztük 60 várost) és 2,3 millió embert, a vasutak 32%-át, a közutak 15%-át és áttételesen mintegy 5000 milliárd forintnyi nemzeti vagyont védenek. Az egyes öblözetekben (azok a területek, amelyek egy-egy töltésszakadás esetén víz alá kerülnek) bekövetkező kár alkalmanként elérheti a több tízmilliárd forintot.
A magyar árvízvédelmi előírások szerint a védműveket 1,0–1,5 m magassági biztonsággal a 100 évenként előforduló jégmentes árvíz okozta magassági és tartóssági igénybevételre kell méretezni. Kivételt jelentenek Budapest, Győr, Szeged és az algyői olajmező védvonalai, amelyeket az 1000 év visszatérési időre méreteznek, és az Esztergom-déli országhatár Duna-szakasz, amelyet az eddig előfordult legmagasabb jeges árvizek burkoló méretére terveznek. Az árvízvédelem az elmúlt évtizedekben sikeres volt, annak ellenére, hogy a töltéseknek csak 60%-a felel meg a fenti kívánalmaknak.
Az egyik legsúlyosabb a pesti jeges árvíz volt 1838-ban. Kialakulását az okozta, hogy a
megelőző kemény télben a Duna jege – több helyen torlódva – Bécsig rakódott fel. A felülről érkező olvadással indult árhullámok hatalmas jégtorlaszokat képeztek. A lezúduló víz –és jégtömegek Esztergomtól a Dráváig végigdúlták az árteret. Több, mint tízezer ház dőlt össze (Pesten és Budán a házak több mint fele) 3200 megrongálódott, életét vesztette 153 ember.
Báró Wesselényi Miklós saját maga mentette ki az embereket a jeges vízből, őt emlegetjük az „Árvizi hajós” néven, emlékét dombormű őrzi a pesti belvárosi templom falán.
Az érdi horgászegyesület szombaton tartotta az egyesület horgászversenyét a gyúrói horgásztavon. A gyönyörű idő sok érdi horgászt vonzott a vízpartra. A halak a hirtelen melegedést nem díjazták, nagyon rossz volt a kapókedvük.

A majdnem száz nevező versenyző sajnos kevés halat fogott. Nagyon sok versenyzőnek kapása sem volt. Sajnos az én szektorom is kevés halat adott. Pontyot nem sikerült fognom, a három keszeg a 'futottak még' kategóriára volt elég.

A győztes versenyző (alul világoskék pólóban) egy ilyen jól telepített tó halállományához képets nevetséges négy kiló kifogtt hallal nyerte meg a versenyt.
