Megpróbálom az iszapszennyezés levonulását követni. A legfrissebb hírek:

Csütörtök délben az MTI-nek Dobson Tibor szóvivő azt mondta: a Marcalban az összes hal kipusztult és a növényzetet sem lehet megmenteni. Ettől kezdve az a cél, hogy a Rábát és a Dunát megmentsék.

A szakemberek továbbra is mérik a víz szennyezettségét, a pH-érték folyamatosan csökken - áll a közleményben.

Dobson Tibor kárfelszámolási helyszíni szóvivő az MTI-nek elmondta: a szakemberek folytatják a Rába és a Marcal torkolatánál a lúg semlegesítését ecetsav és gipsz segítségével. Mint hozzátette, a Rábában nem tapasztaltak halpusztulást.

Elérte a Mosoni-Dunát a vörösiszap-szennyeződés csütörtök délelőtt 9 óra 27 perckor, 9,3 pH-értékkel − közölte az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.

Hajnali három óra körül elérte a Rábát a hétfőn elszabadult vörösiszap-ár. A védelemben résztvevők közlése szerint mostanra sikerült annyira oldani a szennyezés lúgosságát, hogy annak pH-értéke 10 alá csökkenjen; korábbi közlések szerint ilyen értéknél már elkerülhető, hogy további környezetvédelmi károkat okozzon az anyag.
 

Fokozatosan csökken a Marcal folyó szennyezettsége, jelenleg 10 körüli pH értéket mutat, s remény van arra, hogy a vörösiszap szennyeződés - 10 alatti pH érték esetén - nem okoz környezetvédelmi kárt a Rábában

Nézzük a rettenetes képeket a híradókban, olvassuk a legfrissebb információkat hírekben. A kár rettenetesen nagy: eddig öt települést érintett a lúgos víz és a vörösiszap, több száz hektár földet tönkretett, a Marcal felső szakaszának halállománya teljesen kipusztult. Fölülvizsgálnak, vádaskodnak, felelőst keresnek.

fotó: MTI

Szerdán dél körül éri el Győr-Moson-Sopron megyét a vörösiszap-szennyezés - tudta meg a védekezésben részt vevő szakemberek egyikétől az MTI. Közlése szerint az ár lúgossága valamelyest csökkent, de a Marcal élővilágában így is súlyos károkat okoz a szennyezés. A vegyszeres semlegesítésnek és az esti, éjszakai esőnek köszönhetően a Rába ennél jóval enyhébb károsodást szenvedhet. Szerdán délben ül össze a megyei védelmi bizottság Győrben. Az ülést követően hozzák nyilvánosságra, milyen előkészületeket tettek, illetve tesznek a helyzet kezelésére.

Joe Hennon EU-szóvivő szerdán Brüsszelben közölte, hogy az unió kész segíteni, amennyiben a katasztrófa nagyobb méreteket öltene. Aggodalmának adott hangot egyúttal amiatt, hogy a katasztrófa helyszínétől nem túl messze húzódó Duna folyó révén, amely Horvátországon, Szerbián, Románián, Bulgárián, Ukrajnán és Moldován halad keresztül, mielőtt elérné a Fekete-tengert, kiterjedt, súlyos környezeti kár keletkezhet. "Nem csak a magyarországi környezet miatt aggódunk, ez a szennyezés átlépheti a határokat is" - mondta a szóvivő.

Ökológiai katasztrófa. Mindeközben a vörösiszap-áradás a Marcal folyó mellett a Rábát és a Dunát is elérheti.

Becslések szerint hazánkban összesen 55 millió tonna vörösiszapot tárolnak depóniákban. Almásfüzitón például 12 millió tonna vörösiszap van a tárolókban. Az almásfüzítői timföldgyár vörösiszapot tartalmazó zagytározói pedig közvetlenül a Duna mellett találhatók.

Fölfoghatatlan.

Általános halászati és horgászati tilalmat rendelt el a Győr-Moson-Sopron Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelésügyi Igazgatóság a környezeti katasztrófa miatt. Ez a Marcal folyó Rába torkolatáig tartó szakaszát, a Rába folyó Marcal és Mosoni-Duna közötti szakaszát, illetve a Mosoni-Duna Dunába történő betorkollásáig tartó szakaszát érinti. A tilalom visszavonásig érvényes.

Vasárnap kimentem a közeli gyúrói horgásztóra. Napijegy vásárlás után természetesen a túlparton találtam horgászhelyet. Útközben több kolléga jelezte, ma ne számítsak halra.

A tipikus magyarázat: tegnap nagyon evett, de ma semmi.

A gyúrói tavon két nemes halat lehet megtartani, ezért a nap elején nem szoktam szákba tenni a kisebb potykákat. Most is jött pár, egyik majdnem a botot is vitte.

Ez a kis helyes nyurgaszerű a fotót megvárta aztán csobbant vissza.

A szél fujdogált, nem volt melegem, dél körül azért ezt a sérült farokuszonyút már szákba tettem. Érdekes volt a hiányos pikkelyzete.

A következő bajuszos egy dagi pikkelyes volt, ő is szákba került

Október van.  Korán kelős reggeleken gomolygó ködfoltok bukdácsolnak át az ártéri erdő melletti töltésen, tegnapelőtt pedig mintha zúzmara csillogott volna a gyepen. A délutáni nap már csak melenget, a kéményekből felszálló füstcsíkok is bizonygatják: elmúlt a nyár.

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

A pergető horgászok is éledeznek, egyre több mobiltelefon kijelzőjén jelenik meg a titokzatosan rövid sms: elindult már?  

A válaszok természetesen körmönfontak, cseppet sem egyértelműek, de bizakodóak.

- A laposon a Karcsi akasztott a múlt héten... a kikötőben a Lajos mesélte... ha még hül pár fokot a víz... sok még a kishal... nagy volt a víz, lesz hal idén...

Szóval kezdődik. Vagy legalább is én úgy reméltem.

Már előző este bepakoltam az autóba.

Ötkor keltem.  Az autópályán már világosban robogtam. A horgászboltban nem sok jóval kecsegtettek, a legfontosabb információ: próbálkozni kell.

 A csukák még nem indultak be, támolygó kanálra is balin jött

Aztán műcsalira (woblerre) is

A csukák még visszafogottak voltak, (a két kis bugyli említésre sem méltó), nekik még nem szólt senki, hogy 'kezdőőődik, apa, kezdőődik!'

A halaknál - a mi környezetünkben főleg a csukáknál - dívik egy rettenetes szokás: az utódkannibalizmus. A nagy csuka megeszi a kis csukát. Ezt már saját szememmel is láttam, sőt írtam is róla itt.

Most találtam egy cikket a National Geographic-on, érdekes dolgokat írnak. Íme:

Az utódok elfogyasztása hátborzongató, de a halaktól a madarakig számos fajnál megfigyelhető. A fajfenntartásnak ellentmondó magatartásra több magyarázat is született.
A kannibalizmus e formájának ilyen széles körű fennmaradását valamilyen evolúciós előny segíthette elő – vélik a kutatók. „Ha semmilyen előnnyel nem járna ez a magatartás, nem alakulhatott volna ki" – állítja Hope Klug, az amerikai Floridai Egyetemről, aki az alábbi kutatást vezette.
A floridai kutatócsoport a korábbi tanulmányokból irányadónak tartotta azt a hipotézist, hogy a szülők számára a peték értékes energiaforrást jelentenek a szűkös időkben. Azonban az olyan, halakkal végzett felmérésekben, amelyekben a kutatók kielégítő táplálékforrást biztosítottak a megfigyelt egyedeknek, egyes példányok továbbra sem hagytak fel az utódkannibalizmussal – azaz nem csupán könnyű táplálékszerzési lehetőségről van szó esetükben.

Az egyéb szóba jövő motivációs tényezők felmérése céljából Klug és kollegái egy számítógépes modell segítségével készített virtuális organizmust tanulmányoztak. A szimulációban az utódkannibalizmus is megjelent a kicsinyeiket nevelgető egyedeknél.

A kutatók megállapították, hogy a tojások elpusztítása ugyanolyan evolúciós nyomást jelenthet, mint amilyennek a ragadozók teszik ki az utódokat. Azaz a megmaradt tojások így gyorsabban nőnek, és minél gyorsabban gyarapodnak, annál nagyobb esély van a bennük fejlődő élőlényeknek a túlélésre. A kannibalizmus a reprodukciós gyakoriságot is növelte, tekintve hogy látványosan fokozódott a partner iránti vonzalom. Ez utóbbi magatartás okát azonban nem sikerült tisztáznia a kutatócsoportnak.

A szimuláció megerősítette, hogy az utódkannibalizmus bizonyos fokú energiafedezetet is jelent.

A szerzők konklúziója szerint az utódkannibalizmus azoknak az utódoknak a kirostálását szolgálja, amelyek túl lassan és túl sok szülői gondoskodás árán válnának kifejlett példányokká. A természet eme kegyetlensége segít a szülőknek megőrizni energiáikat a következő szaporulatra is.

Először jóval több utódot hoznak a világra, hogy azok közül kiválasszák a legéletképesebbeket - nyilatkozta Klug a külföldi hírügynökségeknek. A fajtársak közötti versengés a rendelkezésre álló táplálékért szintén behatárolja azt az energia- és időmennyiséget, amelyet a szülők a következő generációra fordíthatnak.
 

forrás: National Geographic Online

 A kuttyogatók nemcsak anyagukban, hanem formájukban is eltérőek. Magasságuk általában harminc-negyven centiméter, amelyből egy férfi maroknyi a fogórész. A szárrész fokozatosan vékonyodik és talpánál, korongjánál alig vastagabb a késpengénél. A korong lehet kör alakú, ellipszis vagy csepp alakú. Egyesek a talpat kimélyítik, tehát tapintásra homorú, míg más helyen, a Tiszán ívesen domború. Az íveltség, vagy mélyítés aszerint változik, hogy milyen hangot ad. A halászok, aki maguk készítik a szerszámaikat, faragás közben is próbálgatják és csak akkor fejezik be, ha megfelelő mély zengést ad. Ezzel magyarázható az is, hogy a halász csak fából készíti harcsacsalogató szerszámát. Olyan fát használjunk, amely nem szálasodik, azaz a vízben nem reped. Erre a célra a legalkalmasabb a habos jávor, a diófa, kőris, esetleg tölgy. A jó kuttyogató szinte súlytalan, ezért nem fárasztó használata és ezért lehet könnyedén lendületes karéjos mozdulatokat végezni. Az sem közömbös, hogy milyen ívben alakítjuk ki a kuttyogató vékony szár, illetve penge részét. A legáltalánosabb a gyenge ívben hátrafelé hajló alak, amelynek szöge a talp síkjához mérten nem nagyobb hatvanöt-hetven foknál. Az utóbbi időben barkácsolnak alumínium szárral, sima fémkorong, illetve fordított kanál alakú talppal is.

40–60 cm hosszú, enyhe ívben meghajló fanyél, amelynek orsógombszerű, néha homorú talpa van. A talp szaruból is készülhet. A harcsának horoggal való esti, éjszakai fogásánál használják. A békával, kisebb hallal, csigával, lótetűvel felcsalizott horgot a halász a csónakból a vízbe engedi, s a kuttyogatóval a víz felszínét hátrafelé, rézsutosan csapdossa. A buggyanó, „kutty”-, „putty”-szerű hang messzire elhallatszik, s a harcsa a hangot a béka vagy hal csobbanásának vélve a horogra kap. A kuttyogatót a Duna (butyka, butykáló prédli, buttyogató, plumbe), a Tisza (buggyogató, futtyogató, kuttyogató, puttyogató), a Dráva (kuttyogató) halászai használják. A kuttyogatót Jankó János D-oroszo.-i analógiák nyomán a magyar halászat honfoglalás előtti, orosz ieredetű járulékos eszközének tartja. Mivel smerik a fehéroroszokon, a lengyeleken kívül az al-dunai román s a különböző balkáni folyók szerb és horvát halászai is, valószínűbb, hogy a dunai és tiszai halászok kezére a Balkán felől került, amit terminológiai egyezések (szerb-horvát bućka, bućkalo, bućkalka, bućkašica) is megerősítenek.

 Lássuk, Herman Ottó mit mond erről:

–  Herman Ottó: A magyar halászat könyve:

Ennek a szerszámnak hangfestő a neve, így: kuttyogató, buttyogató, puttyogató, futtyogató, arról a hangról, a melyet a halász vele ki tud csalni s a mely a békák bizonyos hangját, a "kuty-kuty", vagy "unk" hangot utánozza.

104. ábra. Kuttyogatók.

A szerszámnak van fogórésze, késszerű része és talpa; a Wolga mellékit a magyarral egybevetve a 104. ábra mutatja. Itt 1. a Szeged-Algyőn, 2. a Csongrádon dívó magyar forma; 3. ellenben a Wolgáról való.

Az egész pedig festi a békaugrás locscsanását és a béka hangját. Mind a két hang oda csalja a harcsát, mely rendesen a felszín felé tart, ott beléütődik a horog inába, melyet a béka ide-oda rángat.

A harcsa bekapja a békát s természetesen rajtaveszt. Ez a kuttyogatás.

A kuttyogatás szerepét a harcsa horgászatában nehéz meghatározni, annyi bizonyos, hogy működik, és a mai napig erdményes horgászmódszer.

A kuttyogató a halászok ősi eszköze, több formája ismeretes és tulajdonképpen ugyanazt a szerepet tölti be, mint a vadászok hívókürtje.

A kuttyogatás nem könnyű mesterség, sokat kell gyakorolni a szerszám használatát, míg a megfelelő hangot kicsaljuk. A kuttyogató hang akkor jó, amikor leginkább hasonlít az üvegből hirtelen kirántott dugó pukkanásához. A kuttyogatás erős fizikumot és kitartást igényel. Olyan helyen érdemes hívni a harcsát, ahol rablását előzőleg többször megfigyeltük, vagy a víz adottságai olyanok - mély, tuskós, forgós -, hogy feltételezhető a harcsa jelenléte. Kuttyogatni csak csónakból lehet. A folyóvíz megkönnyíti a dolgot, mert ebben az esetben a ladikot a víz folyásával vitetjük a harcsák remélt tartózkodási helye felé. A kuttyogatóval, amely a horgász jobb kezében van, kis szünetekkel ütemesen ütjük a vizet. A kuttyogatót nem szabad mereven fogni, hanem lazán előrenyújtott karral, félkörívben kell a víz alatt 15-20 cm-re hátra lendíteni, fokozatosan gyorsuló mozdulattal. A leggyorsabb a befejező rész, amelynek lendületét nem a kar, hanem a csukló adja meg. A hang az utolsó periódusnál jön létrte, ekkor kapjuk a kuttyogó hangot, tehát eleve rossz a művelet, ha a hang a kuttyogató vízbe érésekor keletkezik.
 

Többféle elmélet van a kuttyogató harcsára gyakorolt hatásáról: egyesek szerint a kuttyogató a 'lakmározó' harcsák hangját idézi és ezért a többi is vadászatra indul. Mások szerint csupán idegesíti és támadásra ingerli. A halászok a kuttyogató hangját a harcsa böfögésével azonosítják, míg mások azt a szívó hangot vélik felfedezni a kuttyogatásnál, amely akkor keletkezik, amikor a harcsa beszívja hirtelen kitáruló szájjal az áldozatát.

Megfigyelések szerint a kutyogató hangja a víz alatt mélyebb, mint a felszínen. Rezgésszáma 200 Hz körül mozog, azaz másodpercenként 200 rezgést kelt a kuttyogató. A hang mélysége nagyon hasonlít az orgona sípjainak mély zengésére. A víz fölött - a ladikban kuttyogatva - többszörösen magasabb hangot hallunk és az alaphang szinte elvész a kuttyogatást kísérő többi csobogó hangban.
Ha figyelembe vesszük, hogy például +25 °C fokos vízben a hang másodpercenként 1497 métert tesz meg, könnyen megállapíthatjuk, hogy gyorsan éri el még a mély vizek fenekét is és onnan megtörve és átalakulva minden irányban továbbterjed. Tehát a kuttyogató kemény hangja valósággal ütésként érheti a halat. A harcsa reagálásának a titkát viszont még ez sem fedi fel.
 

forrás:
Kácsor László: Horgászösvényeken

Csernák Zoltán az internetes horgász levelezőlista a 'Pecalista' tagja immár évek óta részt vesz az aldunai rangos nemzetközi 'A Vaskapu aranykuttyogatója' elnevezésű versenyen.
A versenyt idén huszonhetedszer rendezték, most először betiltották a
hármashorog és a vágóhorog használatát, a versenyzők kötelesek voltak életben tartani a zsákmányt,és kíméletesen bánni vele.

A hódmezővásárhelyi Pecalistás Csernák Zoli már negyedszer versenyzett
Tekiján, idén először került dobogóközelbe, bajuszos képe pedig már korábban felkerült a
rendezvény műsortervére.

Zoli beszámolója:

A fogadtatás, és a vendéglátás humán oldala fantasztikus volt, a szállás
hagyott némi kívánnivalót, de 1800Ft/nap/2 fő összeg meggyőzött.
Az első fordulóban szombaton 06-12-óráig, egy elárasztott szigetet
látogattam meg, azaz radarral igyekeztem kimérni a szélét, és folyamatosan
a törést kerestem amit a mélyebb oldalon próbáltam kuttyogatni. Néhány piszkálódás
után jött 3 db tisztességes kapás, amit sikeresen elrontottam, luftot ütöttem, pedig eléggé biztos voltam a dolgomban. Ilyen üres csapkolódást nem lehet megengedni
egy versenyen, és ez engemet is sokkolt. Biztos voltam abban, hogy a mezőny
kétharmadának még érintése sem lesz. A víz zavaros volt, az Al-Duna pedig amúgy is nehezen adja a halat.
Szorgalmasan kuttyogattam, 10 óra körül szinte ösztönösen nyúltam bele egy alig érzékelhető pici kapásba, örömömre akadt, jól húzott a hal. Közel 20 méter mélyről kellett feltornáznom  az ötös hareszt, szákba is került.
11:30-kor jött még egy háromhatvanas, és ekkor már nem csak a meleg miatt
szakadt rólam a víz, a jó helyezés lehetősége is izgatott. Tekijai versenyen még
soha nem fogtam halat, a helyi mesterek előrejelzése szerint is csekély lehetőség van
halfogásra, hiszen a víz zavaros, és hideg. 15 nappal ezelőtt egy-egy mester 150-200 kilógramm  harcsát is felütött és megfogott naponta, de ennek néhány napja vége. Elmondásuk szerint akkor a partrtól spiccel vezetett gumihallal is lehetett 5-10 kg közötti harikat szedegetni.

Az első forduló tehát jól zártam, eredményem 2. helyezés, 0,3 kg-al lemaradva a tavalyi
győztes mögött.

A második nap elkövettük azt a hibát, hogy az előző napi helyszíneket
erőltettük, pedig utólag kielemezve, viharos, jégesős délutánt követően a
hideg víz felszorította a 15m-es laposra a harcsákat, az említett (volt)  szigetre.
Az időjárás az emésztési ciklusukat is megzavarhatta, mert 10-11 óra
között voltak csak hajlandóak ímmel-ámmal reagálni a kuttyogatóra. A mezőny néhány
maszatoló kapása is ekkor volt. Nekünk másnap közünk sem volt a harcsákhoz, egy kapás, egy moccantás sem.

Végeredmény: 17 csónakból 6 csónakban fogtak harcsát, velünk azonos súlyban
a 3. helyezett, akiknek 1 cm-rel hosszabb lett a harcsájuk. Így leszorultunk a dobogóról. A társam nem fogott.
Egy pindurka 2 kg-ossal símán megnyerhettük volna, de nem így történt. Amúgy nagy élmény volt, (éppen mint a korábbi években), sok ismerős, hármas puszik mindenütt amerre mentem, és minden plakátről, tribünről jómagam néztem vissza (számban a kedvenc kuttyogófámmal.)

Egy kedves különdíjjal is megtiszteltek a marketing munkámért, mint a rendezvény "kabaláját". Bevallom: jól esett.
 

A halhús finom, ellenben a halszálkát nem szeretjük. A kuktában készített olajos halból a hő, a nyomás, a só és a citromlé együttes hatására a szálkák szinte teljesen eltűnnek, így az bátran fogyasztható.

Most apró kárászokból készítettem. A pici halak tisztítása időigényes feladat. A fejüket, farkukat levágtam, jól kimostam őket majd lecsepegtettem. Belsejüket jól besóztam, majd állni hagytam.

A  kukta aljába kevés olajat tettem és arra kezdtem el rétegben tenni a besózott halacskákat. Közben tettem bele két babérlevelet, kiskanál durvára darált színes borsot, majd a rétegek közé három félbevágott csípős hüvelyes paprikát és egy felkarikázott citromot. 

Rétegeztem, lenyomkodtam, fontos, hogy a kukta tetejétől maradjon 2-3 ujjnyi távolság, máskülönben főlés közben kifut az olaj. felöntöttem fele-fele arányban oliva és napraforgó olajjal, annyira, hogy ellepje a halat. Egy deci citromlevet öntöttem még hozzá és lezártam. Takarék lángon főztem, többször jó fél órákat, mondjuk összesen kettőt. A kuktában nekem kevés gőz keletkezett, szinte nem is sípolt.  

Finom lett, sós és enyhén csípős.

Szüleimnél jártunk. Egy régi Duna-ág a 'Döglött Baracska' vízéből táplálkozik egy kis öntözőcsatorna. A mély vízből a halak tavasszal ide járnak fel ívni, most teli van tenyeres kárásszal, kisbalinnal. snecivel, keszeggel, sőt kisponty is van benne szép számmal.

Apám házi készítésű olajos halra vágyott, a kis tenyérnyi kárászok ideálisnak tűntek alapanyagnak. A kis csatornában kevés etetés után spiccbottal, csontival nagyon jól lehetett fogni a karcsikat, jót szórakoztunk.

A villámlás veszélyes, ártatlannak tűnő záporok hirtelen alakulhatnak át villámlással kísért zivatarrá, ami akár az életünkbe is kerülhet. Zivatar idején kerüljük az egyedül álló magas tárgyakat, bontsuk le a sátrat, és feküdjünk a földre, de semmiképpen ne golfozzunk. A záporok, zivatarok kialakulásának feltétele, hogy a föld felszíne felett átmelegedett, páradús levegő nagy hirtelenséggel felszáll, és mintegy három kilométer magasan összekeveredik a hűvösebb légtömegekkel.

A légkör feláramlása olyan heves, hogy a negatív és pozitív töltésű részecskék elválnak. Ez elektromos kisüléshez vezet: lecsap a ménkű.

A felszálló párás levegőből nagy magasságban kicsapódik, és eső formájában a földre hullik a víz. A záport az különbözteti meg az esőtől, hogy a csapadék jóval nagyobb cseppekben hullik, és az egész 25-50 percig tart, szemben az órákig hulló lassú esővel. Zivatarnak a dörgéssel, villámlással járó heves záport nevezzük. Ezek a légköri események leggyakrabban nyár elején alakulnak ki a Kárpát-medencében, amikor a nap már viszonylag gyorsan felmelegíti a talajt, a nyugat-északnyugat felől áramló nedves óceáni levegő pedig kellően hűvös ahhoz, hogy a zápor kialakulhasson.

A zivatart a gyakori villámlás teszi veszélyessé. Az legtöbbször a műszaki berendezésekben okoz kárt az elektromos kisülés, de az ember sincs biztonságban. Aki ilyenkor a szabadban tartózkodik, a leghelyesebb, he kerüli a magányosan álló, magas tereptárgyakat, legyen az fa, oszlop, bármi. A legjobb, ha lefekszünk a földre, és ott hasalva várjuk meg, amíg az elemek „kitombolják magukat”. Táborozásnál a sátor is életveszélyes lehet, a legjobb, ha ilyenkor le is bontjuk – tanácsolja a meteorológus.

Nehezen hihető, de az egyik legrizikósabb sport a golf, épp a villámlás miatt. Az emberek nem veszik komolyan a veszélyt, a zivatar alatt is kint maradnak a nyílt téren, ezért meglepően sok játékos hal meg, vagy szerez komoly sérüléseket a golfpályán. Összefoglalva annyit lehet tanácsolni, hogy villámlás idején igyekezzünk: ne mi legyünk „legmagasabb tereptárgy". Így például a víz meglehetősen veszélyes közeg, hiszen még az úszó ember is jelentősen kiemelkedik a környezetéből.

Forrás: National Geographic

Legkedvesebb ételem a halászlé (és még sok más finom étel)  elképzelhetetlen paprika nélkül. 

A paprikáról már volt szó korábban itt, de most egy érdekes cikket találtam:

A paprika csipős ízét adó kapszaicin lehet a jövő fogyasztószere, nem csak a szánkat, hanem a zsírszövetet is fokozottan égeti. Dél-koreai kutatók tanulmányát a Journal of Proteome Research közölte.

A többletsúly főleg zsírszövet formájában rakódik le testünkben. Ez azonban nem egységes anyag, testünkben van fehér és barna zsír. Az elhízás a fehér zsír fölhalmozódását jelenti. A barna zsír viszont hőt termel, mozgás nélküli égetés melegíti az újszülötteket vagy a téli álmot alvó állatokat.

A felnőtt ember testében igen kevés a barna zsír mennyisége. A fehér zsír viszont nem csak tárolja az energiát, hanem szerepet játszik az anyagcsere folyamatok szabályozásában is. Nagy jelentősége volna, ha lehetne befolyásolni a fehér zsír és a barna zsírszövet arányát.

Évekkel korábban voltak vizsgálatok, melyek állatkísérletek alapján azt jelezték, hogy a paprika égető hatóanyaga, a kapszaicin fokozza a zsírsejtek energiafelhasználását. Ez arra utalt, hogy hatására a fehér zsírsejtek anyagcseréje, működése a barna zsírsejtekére emlékeztet.

Dzsong Von Jun koreai kutató és munkacsoportja ezt a kérdést vizsgálta kísérleti patkányokon. A fiatal állatokat három csoportra osztotta. Az első csoportban lévők a szokásos patkánytápot ették. A második csoport tagjai sok zsírt tartalmazó tápot kaptak, valamint ivóvizükben kapszaicint. A harmadik kísérleti csoport a zsírbő étrendet fogyasztotta, de ivóvizükbe nem tettek kapszaicint.

Növekedésük során mindhárom csoportban a patkányok súlya nagyobb lett, de nem egyformán. A kapszaicin a sok zsírt tartalmazó étrend hizlaló hatását átlagosan nyolc százalékkal mérsékelte. A kísérleti állatok zsírszövetének elemzése arra utalt, hogy a kapszaicin átalakítja a sejtek összetételét és tulajdonságait. A változások hatására a fehér zsírsejtek mind jobban hasonlítanak a barna zsírsejtekre.

A barna zsírsejtek aktiválásával a fehér zsírsejtekben lévő kalória úgy elégethető, mintha csupán üzemanyag volna. A szervezet így ezt az energiát használja fel és nem csak a cukor égetéséből nyert energiával él.

Kínai kutatók azt is kimutatták, hogy a magas vérnyomású patkányok vérnyomása kapszaicin hatására csökken. Hangsúlyozzák, hogy Kína azon részén, ahol igen sok paprikát használnak, a magas vérnyomás lényegesen ritkább, mint ott, ahol kevesebb paprikát esznek.

A Dél-koreai kutatók tanulmányát a Journal of Proteome Research közölte, forrás: mti 

Nem eszik még igazán a balatoni fogassüllő, de öcsémék azért el-elcsípnek párat a keszthelyi öbölben. A Balaton gyönyörű, az idő igazi hangulatos későnyári, miért ne mennénk ki fogasozni?

A fogas kedvenc csemegéja a küsz, öcsémék a nád szélén spiccbottal gyűjtik be az az estére szánt csalihalakat.

A víz mindig csodálatos.

A csalit fűzőtűvel felfűzik a horogra, így a süllő gyanútlanul veszi fel a felkínált finomságot.

A végszerelék vízbedobás

előtt

A horgok a vízben, jöhetnek az éhes fogasok.

 És íme az első jelentkező:

 És szinte azonnal még világosban a második egyensüllő.

 Besötétedik, feljön a hold. Szép este volt, irány a kikötő, reggel korán kell kelni.

Csabának köszönet a képekért.

A Malackarajon olvastam a szederről Hajni remek írását, így hát gyorsan leporoltam ezt a posztot, íme:

Gyerekkoromban a Duna árterén sok erdei szedret szedtünk. Szedtük 'családostul' vasárnap délutánonként kis vödrökbe, szedtem-ettem magányos horgászatokon, de fiatal titánként a nyárvégi strandolások kiegészítő délutáni 'programja' is gyakran alakult úgy, hogy: gyere Erzsike, szedjünk egy kis szedret az erdőben, tudok egy baromi jó helyet....

A szeder síkságon és dombvidéken előforduló 1 méter magasra növő félcserje. A rózsafélék családjába tartozik.  Mivel a természetben nagyon változékony, egymás között könnyen kereszteződő keverékfajai fordulnak elő, ezért hazánknak is sok szederfaj található. Erdők aljnövényzeteként, főleg a vágások, utak mentén a szedernövényekből szinte áthatolhatatlan sűrűség keletkezik. Virágzásának ideje május-július, termése nyár közepén-végén, ősszel érik be. Elődeink a szeder gyümölcséből lekvárt, szörpöt készítettek, de a jóféle szederpálinka sem volt megvetendő.

A hamvas szeder 0.5-1 m magas félcserje. Hajtásai vörösesbarnák, rajtuk elszórt, ár alakú tüskékkel. A levelek tövében lévő pálhák lándzsásak. Erősen tüskés hajtásai megfásodnak, majd a második év végén elszáradnak. Virágait és termését a megfásodott egyéves vesszőn fejlődő oldalhajtásokon hozza. A május-októberben nyíló virágok az oldalhajtások csúcsán álernyőben nyílnak, a szirmok kerekdedek, fehérek. A termés ehető, hamvaskék, lédús, picit savanykás. Lekvár, dzsem, pálinka, bor készül belőlük. A Duna-deltában kiváló pálinkát főznek belőle, sőt szeder-ágyasnak is készítik, - isteni, állíthatom.

Gyümölcsében nagy mennyiségű A-vitamin, ásványi anyagok és gyümölcssavak találhatóak. Flavonoid vegyületei elsősorban antioxidáns hatásuknak köszönhetően hasznosak, de azt is számos kutatási eredmény támasztja alá, hogy immunserkentő, gyulladáscsökkentő, daganatellenes hatásuk is van. Friss fogyasztásra, valamint zselé, édesmust, deszertbor és a már említett pálinka készítésére is alkalmas gyümölcs.

Most egy Duna-ártéri erdei túrázás alkalmával szedtünk egy csomót.

 Természetesen ettünk is, haza már nem kereskedelmi mennyiség került...

 ... így hát sem lekvárt, sem szörpöt, de még jóféle pálinkát sem főztünk belőle, hanem  egyszerűen egy kis habbal desszertként megettük

Egyszemélyes gyors vacsi, no mi van a hűtőben alapon.

Volt csirkeszárny. Felszeltem egy hagymát, kevés füstölt szalonnán megpirítottam, találtam egy marék mélyhűtött gombát, azt is beledobtam. Felöntöttem kevés tejszínnel, közben szeltem bele erős paprikát, egy fél paradicsomot. Dobtam bele egy friss rozmaringágat, kevés citromfüvet. Borsoztam, sóztam, aztán pár percre fedővel is lefedtem. A végén hagytam sűrűre lefőni. Fehérbort ittam hozzá.

Az ország második legnagyobb tava körül  kiépített kerékpárút található. A Tisza-tavat két három-méter magas gát veszi körül, amely természetes kilátóként szolgál a gyönyörű tájra: a tóra, a szigetekre, az ártéri erdőkre. Mi egynapos, mintegy 55 kilóméteres túrát terveztünk, reggeli Tiszafüredi indulással (a 33-as út forgalmát kikerülendő) és esti Poroszlóra érkezéssel.

A tavat csaknem körbekerítő gáton az addig aszfaltos, köves borítás helyére 2004-ben kezdték el építeni a kerékpárutat. A 2007 második felében átadott kerékpárútról először kitiltották a gépkocsiforgalmat, ami szinte lehetetlenné tette a partról horgászni kívánó autósoknak a víz megközelítését. A környező településeknek ez komoly bevételkiesést jelentett, több tízezer, a Tisza-tó körül pénzt költő ember választott más kikapcsolódási célpontot.

Az önkormányzatok és a horgászok nyomására azóta változott a helyzet, gátközlekedési engedélyel most gépkocsival is közlekedni  lehet a kerékpárúton.

Tiszafüred-Örvénynél kezdődik a bicikliút, behajtani tilos - kivéve engedéllyel.

Már Örvényben megpihentünk, aamen horgászkollégámnál kaptunk egy finom kávét és egy pohár sört. Bandi kikötőjének büféjét kihagytuk, útközben szendvicseltünk és megittuk az egyetlen hideg sörünket. Tiszaderzs határában az ülőizmam egyre intenzívebb fájdalmán kívül a kiszáradásos szomjhalál rémséges gondolata is egyre jobban kínzott, így Derzsben kocsmázni kényszerültünk.

A nyeregbe visszaszállás mind komolyabb lelki erőfeszítést igényelt, próbáltam állva, oldalt ülve bringázni, de olyan érzésem volt mintha két véres cafat hús lenne az ülőizmaim helyén. 

Abádszalókon szinte átsuhantunk, tudtuk ha bemegyünk fürdőzni akkor lőttek a bicajozásnak.

Elhagyva Abádszalókot az ég vészesen beborult, épp előttünk ringatózott a Tisza hercegnője hangzatos nevet viselő szállodahajó, így hát leparkoltunk és megebédeltünk.  Ezzel a jó órás pihenővel egy komoly kis frissitő záport úsztunk meg szárazon.

 Az kiskörei erőmű impozáns építményét egykedvűen hagytuk magunk mögött, a körei strand előtt némi folyadékutánpótlással enyhítettük a helyzetet.

 A fenékfájdalmak fokozódtak, Tomival biciklit cseréltünk, de ez sem javított az üllepi fájdalmaimon.

Tiszanána - Dinnyéshát strandjánál főzőversenyt rendeztek, itt is pihentünk egy fél órát, már fehér fröccsöt ittam  1 rész bor, két rész szóda arányban.

A bicajra visszaülni egyre nagyobb megpróbáltatásnak tűnt. Komolyan elkezdtem filózni rajta, hogy leszerelem az űlést.

Egyhangú út következett, próbáltam rollerezve is közlekedni, az se volt jó. Az úton kevés kerékpárossal találkoztunk, ellenben egyre több gépkocsival. Az volt az üdítő kivétel ha az autós húzódott félre, hogy elférjünk, a többség elől nekünk kellett szinte szétspriccelni a kerékpárútról.

 Egy ritka kép: szembe jövő kollégák 

Sarudról már messziről szűrődtek a zajok, Tisza-tó fesztivált rendeztek a hétvégén. Kirakodóvásár, bio, öko, volt ott minden, az első sátoros büfénél mi is leparkoltunk.

Folyadékutánpótlás.

Csak az az egy bíztatott, hogy már Poroszló következik. A fenekem már nem éreztem, egybefüggő fájdalom volt az altájom. És, hogy milyen messze van Poroszló Sarudtól...

A  szállásra hat óra után,  kittikadva, de büszkén érkeztünk. Megcsináltuk!

Törpeharcsa és rántottponty.

A vörös csíkos sügérről ismeretes, hogy a Mexikói-öböl, és az amerikai partok délkeleti részén a homokban különféle struktúrákat alakít ki, ám a kutatóknak mostanáig nem is volt tudomásuk arról, mennyire tehetséges és leleményes.

A csíkos sügérek komplex üregeket ásnak ki és tartanak karban, a folyamat során eltávolítják a homokot a tengerfenékről, és feltárják a kőzetet. A halak a jelek szerint a sík tengerfeneket háromdimenziós mátrixszá alakítják, az újonnan lemeztelenített kőzetek támogatják meg az „építményt”, valamint a korallok és szivacsok növekedését – fedezték fel a kutatók. Az egész elrendezés menedéket nyújt az apró, langusztáknak és egyéb halfajoknak, beleértve a sügérek vacsoráját.

“A halak által kialakított régió vonzza a társakat, és az olyan hasznos fajokat, mint a tisztogató rákok, melyek az ott élő halakról leszedik a parazitákat és ételmaradékokat, emellett számtalan zsákmányfajt is a sügérek számára” – mondja Felicia C. Coleman, amerikai kutató. “Így nem meglepőt, hogy a halak figyelemreméltóan nem vándorló életmódot folytatnak. Minek indulna máshová, ha elég okos ahhoz, hogy lehetővé tegye, mindenki eljöjjön hozzá?”

A vizsgálat eredményei a The Open Fish Science Journal szaklapban jelentek meg.

Susan Williams professzor szerint, egy sor vizsgálattal kiderítették, hogy a halak nemcsak lyukakat ásnak, hanem karban is tartják őket úgy, hogy az üledéket középről szájukban a perifériás területre viszik, a sziklákat pedig farokuszonyaikkal takarítják le.

Az eredmények igen hasznosak annak kimutatásában, mennyire fontos a vörös csíkossügér az egymással szorosan összefüggő ökoszisztéma részeként. “Tengerfenéki társai között olyan kereskedelmi szempontból értékes fajok vannak, mint a Rhomboplites aurorubens sügérfaj, a fűrészes sügér és a languszta” – mondja Williams. “Amennyiben a sügéreket túlzottan halásszák, a tőlük függő fajok valószínűleg ezt megérzik”.

Forrás: hirado.hu 

A giliszta az egyik leguniverzálisabb halcsali. A harcsától a pontyig,a keszegtől a compóig - a süllő sem kivétel - minden hal szívesen fogyasztja. A gilisztának igen nagy a B-vitamin tartalma, ezért különösen a vitaminhiányos téli hónapok után keresik a halak.

A különböző fajok közül a közönséges földigiliszta a leggyakoribb. Testének első része hengeres, a hátsó lapított. Hátoldala sötétbarna, ibolyaszínezett, a test középvonalán hosszanti sötétebb csíkok húzódnak.  Elsősorban az agyagos talajt kedveli. A horgászok inkább harmatgiliszta néven ismerik.

Bármelyik hal szívesen felveszi. Keszegezéshez apróbb példányok vagy azok darabjai is megfelelnek. Kertek, parkok, füves területek földjében él. Az este beálltával bújnak elő a földből, ilyenkor zseblámpával nagy mennyiségben összegyűjthetők. Semmi esetre sem szabad hirtelen mozdulattal meghúzni, mert elszakad, és rendszerint mi húzzuk a rövidebbet. Hagyományos módszer az ásással való gyűjtés. Kisebb munkát jelent, ha a gilisztát tavaszi vagy a nyári nagy esőzések után gyűjtjük össze. A szakirodalomban arról olvashatunk, hogy a higanyklorid vagy a kálium-permanganát oldattal ugyancsak felszínre kényszeríthetők. Ezeknek a vegyi anyagoknak az alkalmazása azonban egy időre tönkretesszük a lelőhelyet. Ugyan csak olvashatunk elektromos áram igénybevételéről, viszont a helytelen alkalmazása miatt sok halálos balesetet okozott, használata életveszélyes, ezért ez a módszert nem javasoljuk.

Gyűjtéshez legjobb kisebb dobozt használni, ha rövid ideig tároljuk őket. A frissen szedett giliszta rossz tulajdonsága hogy könnyen szakad, horogra tűzés közben eltörik. Tárolásra legjobb a nem zománcozott, égett agyagedény, amelyet mohával bélelünk. Az agyagedény pólusain keresztül is lélegzik, a giliszták így nem füllednek be. Az edényt bélelő moha ne legyen túl nedves, mert ebbe a giliszták elpusztulnak. Egy-két nap múlva a gilisztákkal együtt az edényből kiveszzük a mohát, majd az edény aljára frisset teszünk. Az ép, egészséges giliszták a friss mohába bújnak, míg az elpusztult vagy beteg egyedek a régi mohába maradnak, amelyet aztán eltávolítunk. Két-háromszoros mohakezelés után a giliszták kitisztulnak, szívósságuk fokozódik, így alkalmassá válnak a horgászatra.

Horgászat szempontjából a másik legfontosabb giliszta faj a trágyagiliszta. Kisebb, keményebb, szívósabb, a horgon aktívabb, mint a közönséges földigiliszta. Előfordulási helye a jól beérett trágya, vagy komposzt, esetleg olyan hely ahol nagyobb mennyiségű szerves anyag bomlása megy végbe. Színe lilásvörös.

Horogra tűzés közben kesernyés szagú, sárgás színű váladékot, űrit. Mindenesetre a dévér keszeg egyik legkedveltebb csemegéje. Gyűjtése a következő módon történhet: a trágyába hüvelykujjnyi vastagságú karót szúrunk le, majd azt oldalirányban ütögetjük, mozgatjuk, vagy ásót lenyomva rezegtetjük. A rezgés hatására a giliszták tömegesen bújnak elő a felszínre, ahonnan csak össze kell őket szedni. Gyűjtéshez, üvegedény, műanyag dobozt használjunk. Dobozba tegyünk kis trágyát, hogy ne száradjanak ki a giliszták.

Horgász szemszögből még említésre méltó a mocsári giliszta. Erősen nedvességigényes faj a nedves rétegek növényzetének gyökerei között található, barnás-zöldes színű. A horgot nem jól tűri. 

Ovis voltam, Attila volt a nagy barátom. Későbbi feleségét is miattam ismerte meg, hisz Ica nagynéném nem hiába sétálgatott velem a csatorna parton, igaz én akkor azt hittem a vadkacsák kedvéért  sétálgatunk esténként.

Attilának akkor menő hosszú haja volt, gitározott egy zenekarban és festett. Szerettem nála lógni, és büszkén mondtam ha valaki megállított útközben feléjük bringázva: megyek a nagy barátomhoz.

Pieter Bruegel képeit is nála láttam először. Attila is több ilyen stílusú képet festett, egyik kedvenc motívuma volt az öreg pipázó halász. A nekem ígért festmény állítólag már készül.

Bruegel a XVI. század egyik legkiemelkedőbb németalföldi festõje. Festményein, rézmetszetein gyakoriak a tömegjelenetek, csaták, szatirikus, eltúlzott alakok és mitológiai ábrázolások.

Ezen a rézmetszeten - (A nagy halak megeszik a kicsiket) morbid módon figurázza ki a világot.

Ez a kép olyan tetszetős, nézzétek:

Régen volt 1989-ben.  A túra Július negyedikén Bezdánnál indult, a Dunán lehajóztunk (Apatinban ebéd) a Dráva torkolatáig, a Dráván fel Eszékig. Eszéken volt az első buli, sátorban aludtunk. 

Második nap Eszékről indultunk le a Dráván, Bogojevónál bezsilipeltünk a Duna-Tisza-Duna csatornára. Szerbmiliticsen megint nagy buli volt, focimeccsel este tábortűz, sütés, ereszed el a hajamat.

Másnap Militicsről indultunk, érintettük Prigrevicát (ebéd), majd Zomborban megint buli, ottalvás.

Utolsó nap Zomborból indulás, Bácsmomostort és Bezdánt érintve kizsilipelés a Dunára.