Ötven év legjobb halszaporulatának örülhetnek idén a Tisza-tónál. Ráadásul végre tisztázódott a halászati jog kérdése, és megkezdődött a rapsicok visszaszorítása. Igazán jó évet zártak.

Az idén 87 orvhorgásszal szemben intézkedtek jelentősebb halvédelmi szabálysértés vagy bűncselekmény miatt a Tisza-tónál. Az ellenőrzések során számos fogási napló bejegyzési oldalára került kisebb súlyú szabálysértés miatt halászati őrök feljegyzése, figyelmeztetése. Tíz embert értek tetten orvhalászaton, tőlük 2400 méter hálót, 12 darab varsát vettek el.

Az utóbbi tíz napban mintegy 1000–1100 méter hálót találtak elrejtve. Az elfogott orvhalászok már jogerősen felfüggesztetett szabadságvesztés-büntetést kaptak. Egy korábbi ügyben a Tisza-tóba befagyott orvhalászokkal szemben a napokban született meg az elsőfokú, nem jogerős ítélet, mely szerint ketten 5 hónap végrehajtandó, szintén ketten meghatározott időre felfüggesztett szabadságvesztést kaptak. A múlt évben az egyik nap hajnalán az éjszakai „munkában” megfáradt haltolvajok csónakjukkal befagytak a Tisza-tóba. A jég fogságából vízi rendőröknek kellett kimenekíteni a pórul járt rapsicokat

A tónál egyébként kifejezetten jó esztendőt zártak, erről a halászati jogot gyakorló Tisza-tavi Sporthorgász Kft. ügyvezető igazgatója, Hegedűs Gábor tájékoztatott. Mint mondta, egy ötven éve nem látott mesés halszaporulatot könyvelhettek el idén.

– Az idei év esőzései, tavaszi és nyári árvizei, amelyek súlyos károkat okoztak a folyók mentén és a belvizes földeken, a halak számára rendkívül kedvező szaporodási feltételeket teremtettek. Különösképpen érvényes ez a pontyra, amely a fantasztikus bőségben rendelkezésre álló fehérjedús táplálékon gyorsabb növekedést produkált, mint a tógazdaságokban. A különböző fajtájú halak fejlett, egészséges utódnemzedéke olyan tömegben lepte el a Tisza-tavat, amilyenről csak a régi följegyzésekben olvashatunk - ecsetelte a szakember.

A megszületett ivadékok sikeres áttelelése érdekében a Sporthorgász Kft. folyamatosan figyelemmel kíséri a tó vízminőségének alakulását, különös tekintettel az oldott oxigén mennyiségére. Szükség esetén levegőbefújással, lékeléssel, hóeltakarítással terveznek védekezést, de sor kerül kisebb csatornák kézi erővel történő megnyitására, annak érdekében, hogy friss víz áramolhasson az oxigénhiányos területekre.

Civil halőrök is jelentkeznek

Új korszak indult a halvédelem terén is. Elsődleges cél a korábban elterjedt orvhalászat, gereblyézés visszaszorítása. Minden tóparti településen ismertek azok az orvhalászok, varsák, sor- és véghorgok, nyakzóhálók, elektromos halászeszközök tulajdonosai, akik korábban szabadon, következmények nélkül végezhették károsító tevékenységüket. Az új halőrzés kívülállók számára kiszámíthatatlan módon, éjjel-nappal, földön-vízen, irányított munkaszervezéssel, a Tiszai Vízirendészeti Kapitánysággal együttműködve történik. A halászati őrök és a vízirendészet, a helyi horgászegyesületek között folyamatos napi munkakapcsolat van, de nélkülözhetetlen az is, hogy a horgászok bejelentéseikkel segítsék a halvédelemért folyó munkát.

A halőrzési bejelentő ügyelet telefonszáma (+36-70-316-1979) segítségkérésre és információszolgáltatásra egyaránt igénybe vehető, hiszen ez a készülék mindig egy ügyeletes halászati őr zsebében szólal meg.

A civilek új halőrzés iránti bizalmát jelzi a társadalmi halőrök jelentkezése is. A kft. által kiképzett és levizsgáztatott, novemberben felesküdött társadalmi halászati őrökkel a helyi viszonyokat ismerő, a helyi horgászértékek védelméért tenni akaró, tapasztalt horgász-halőrökkel gazdagodott a Tisza-tó térsége.

Forrás: Heves Megyei Hirlap

Ugyan még nem repkednek kemény mínuszok, de Tél tábornok pár napja megérkezett, és erőteljesen igyekszik bizonyítani: most már ő itt az úr.

A kikötő még nincs befagyva -csak a csónakban állt a jég.

Horgászni azonban a meleg szobából nem lehet, elég volt Robi horgászkollégám rövid      e-mail kérdése: holnap egy szezonzáró? - és már indult is a készülődés.

A kikötő így fogadott bennünket:

A vízszint a Tisza újabb áradása miatt megint emelkedett. A csónak kitisztításában és a bepakolásban rendesen kimelegedtünk, a túraindító lélekmelegítő is feldobott bennünket, így nekivágtunk a ködös tározónak. A Kis-tiszán már jégdarabok úszkáltak, aztán beljebb már összeállt jégmezőket kellett kerülgetni.

 A tuskók is megfagytak.

 A csónakban a jég nem olvadt, ellenben rákezdett az eső.

 Az első halat Robi akasztotta, nekem egy jobb csuka félúton lemaradt.

Az eső hol csendesebben, hol jobban zuhogott, aztán délután átváltott havasesőbe majd hóesésbe. Mi azonban kitartóan próbálkoztunk, minden lehető csalit bevetettünk.

Kerestük a halat. Sekélyben, majd a mélyben. Robi szerint ha egyik helyen sincsenek akkor a parton kellene lenniük, azt meg látnánk.

Robinak a gumi csali vált be, egy szép csuka nem bírt ellenállni a sárga twisternek.

Gyorsan én is fogtam egy halat, de a szél felerősödött, a hóesés sűrűsödött és a forralt borunk is elfogyott. Feladtuk. 

Kifelé jövet a GPS-re hagyatkoztunk, bár volt amikor egy szél által odasodort jégmező miatt nagy kerülőt kellett tennünk.

A kikötőben mosolyogva fogadtak bennünket. Mire kiértünk nekem konkrétan  az arcomra fagyott a mosoly. Szó szerint.

Azért jó volt. Az előrejelzéseket elnézve azthiszem tényleg ez volt az idei szezonzáró peca. Emlékezni fogunk rá.

Öcsém kocsonyát főzött. A húsokat jól besózta, két napi sóban állás után lemosta őket, majd lassú tűzön főzte. Hagymával, fokhagymával, szemes borssal.

Ahogyan azt kell lehabozta.

A megfőtt húsokat tálcára szedte, majd tányérokba tette.

 Az előtér elég hidegnek bizonyult a kocsonyásodáshoz.

Megdermedt.

Aki evett belőle dícsérte.

Támad a tél. Talán az egyik utolsó idei kellmes napot fogtam ki a múlt héten. Horgászat szempontjából a napos idő nem volt túl szerencsés - nem is evett olyan nagyon a hal.

Ellenben amelyik kapott, az nem vacakolt, letorkozta rendesen a kanalat.

A vonuló felhők néha eltakarták a napot, de csukarohamokat az átmeneti szűrt fény sem hozott. Meg kellett küzdeni a halért.

Cserélgettem a villantókat, de megint bebizonyosodott: a már halat látott kedvencek a nyerők.

A tározó télen is szép.

Sötétben értem a csónakkikötőbe, sorban jöttek be a többi horgászok is. A Kis-Tiszán horgászók is panaszkodtak a haltalanságra. Az egyik csónakban ülők nagy hangon mesélték találkozásukat a halőrrel.

Már az autó csomagtartójába cuccoltam amikor mellém lépett egy zöld ruhás fiatalember, és köszönés után elmondta, hogy most engem is horgászatilag ellenőrizni fog - készítsem elő a papírjaimat.  Közben a többi csónakjából pakolászó horgászt is igazoltatásra fogta.

Volt aki hőbörgött kicsit, hogy 'pont itt a kikötőbe, nanemá', de gond nélkül haladt a dolog. A halőr az engedélyem ellenőrzése után illedelmesen mondta, hogy most ő amolyan felületesen átnézné az autómat is. 

Volt egy röpke, kósza gondolatom, hogy szabadságjogaim, meg ombudsman, de mivel amúgy sem dugdosok semmit, meg jobb a békesség, mondtam, csak nyugodtan nézelődjön, ha már ilyen kíváncsi.  

A hátsó űlésen lévő sporttáskám kimondottan felkeltette a halőr kíváncsiságát, aztán ahogy előkerültek belőle a cuccaim illedelmesen megdícsérte a pingpongütőmet, és a sportgatyám színét.

Még szerencse, hogy nem valami extrém sportot űzök...

Halételek között a rántott süllő dobogós helyen áll. Most csak úgy egszerűen ettük: kevés majonézzel, paradicsomsalátával és hagymás törtkrumplival. 

Cila szereti a halat. Jó, jó, már ő sem annyira, de ha meglátja a vödörben fickándozó csalihalakat előtör belőle a vadászöztön, és szenvedélyesen vadássza ki  őket az edényből.

Gyerekkoromban vasárnap is hétkor kellett kelni. Megreggeliztem és már jött is Zoli haverom és ha jól kiléptünk az első csengetésre már a sekrestyében öltöztünk ministráns ruhába. A nyolc órás mise után a minisitráns öltözettel együtt jólnevelt kisfiús lelkületünket is levetkeztük, ugyanis a tízkor kezdődő Graficsár meccsen minden kicsit is magára adó kézilabdaszurkoló teli torokból üvöltötte magát rekedtre.

Most öt után pár perccel magamtól ébredtem. Fogmosás, öltözködés, kávé. Pontban hétkor hívtam Gábort egy utolsó egyeztetésre: 7:40 -kor találkozunk Poroszlón a kiskocsma előtt. Gáborral  személyesen még nem találkoztunk, a blog kapcsán keresett meg, ugyanis idén horgászott először a Tisza-tavon, sajnos kevés sikerrel. Megbeszéltük, hogy megpróbálunk összehozni egy közös horgászatot - most sikerült.

Némi védőital magunkhozvétele után csónakbapakolás, indulás. 

A víz szintje ugyan lejjebb ment, de a tározó még mindig zavaros, így maradtunk a megbeszélt tervnél: irány Óhalászi zárt vize. A bejutás nem volt könnyű, de megoldottuk mellescsizma felvétele nélkül.

Az első csukát Gábor fogta piros farkú twisterrel, én az előző nap kalapált sárgaréz Gipo utánzatot erőltettem. 

Gábor elhúzott 3:2 -re, de rendes halunk még nem volt. Az idő kellemes volt: enyhe szellő, borult égbolt. Kerestük a halat,  mintahogy a többi bentlévő csónakos horgász is.

Miután ügyesen beáldoztam a víz szellemének újdonsült kedvenc csalimat, kelletlenül az utolsó 'igazit'  tettem fel. Gábor is talált egy ugyanolyat a csalisdobozában, így egyenlő esélyekkel folytattuk.

Róka fogta csuka

A következő beállónál aztán felgyorsultak az események. Gábor már 5:3 -ra vezetett, majd még egyet fogott, de nekem is jött gyors egymásutánban három szép csuka, így egyenlítettem.

Aztán volt olyan is, hogy egyszerre fárasztottunk.

Aztán mintha elvágták volna, abbamaradtak a kapások, úgy nézett ki vendégygőzelem lesz, de legnagyobb megkönnyebbülésemre - szinte a csónak alól - sikerült kikapnom a nap  utolsó csukáját, és beállítanom a 9:9 -es  végeredményt, amolyan igazságos döntetlent.

 Gábor és zsákmánya

A közös teríték: a legszebb csukánk bő három kilós volt, volt egy kettőhetvenes, a többi kettőfél körüli. Nagyon jó peca volt!

Csukaszezon van, az idő kellemes - horgászni kell. Nyolc körül értem a kikötőbe, meglepetten tapasztaltam, hogy a víz szintje emelkedett vagy 25-30 centit.

 (A vízállásjelentés szerint Kisköre-felső napok óta változatlan 619 cm körüli.) 

A tározó vízszintmagasságát pl. Poroszlónál külön nem szokták jelezni, Kisköre- felső vízmérő állomás adatait szoktuk nézni, normálisan abból lehet tudni az aktuális tározó szintet. Most azonban egy árhullám vonult le a Tiszán, és mivel a zsilipeket nyitva hagyták, így az azokon befolyó zavaros Tisza víz megemelte a tározó szintjét is.

A kikötős szerint a  Kis-Tiszán sem fogják már a pontyot, a tározón szerintem sem érdemes ilyen vízben próbálkozni, így maradt az egyetlen értelmes választás: Óhalászi.

A Szilas fokot elhagyva tudatosult bennem: alig láttam horgászt a vízen.

 Hála a magasabb vízszintnek a kis csatornán könnyű volt a bejutás Óhalászi vízére.

Meglepetésemre itt is csak egy horgászcsónakot láttam. Egy csendes, szélvédett részen kezdtem el a pergetést, a harmadik dobásra jött is az első jelentkező.

Aztán a többiek...

 Kellemes horgászat volt.

 A kanalakat cserélgettem, gumihallal is próbálkoztam, de a nyerő csali megint Kősüllő kedvence lett.

Összesen nyolc csukát fogtam, volt még pár koppintásom, és egy jobb hal lemaradt. Kapitális halat nem sikerült fognom - a legszebb csuka 70 centis volt - de nagyon jót horgásztam. A kikötőbe már sötétben értem, a Kis-Tiszán próbálkozóktól is csak egy-egy csukáról vagy pontyról hallottam.   

Vasárnap úgy döntöttem pontyozni fogok. Kellemes, szinte tavaszias idő volt, reméltem, hogy a pontyok étvágyuknál lesznek.

Délig az egész tavon senkinek nem volt még moccintása sem. Érdekes módon a pontyok azért aktívak voltak, a tó közepén elérhetetlen távolságban nagyokat loccsanva fürödtek. Két szem csontival csaliztam és próbáltam minnél beljebb eldobni a szereléket. A kellemes napsütést élvezve egykedvűen ücsörögtem, aztán fél egy felé begörbült a picker.

Megörültem a halnak, a szomszédok írigykedve nézték ahogy megszákoltam. Visszadobás után alig múlt el negyed óra és megjött a következő kapás. Ezt a pontyot is sikerült megszákolnom.

Gondoltam, ha ennyire nem eszik a hal nem is erőltetem tovább, inkább összepakoltam.

A F1 rajtjára pont hazaértem.

Halat főzni bográcsban illik. Egy átlagos lakásban élő városlakónak a bográcsolás nem mindig oldható meg. Azonban bogrács és szabadtűz hiányában sem kell feltétlenül lemondanunk a halfőzésről. Konyhai tűzhelyen készítettem a minap csukapörköltet, állíthatom: elég jól sikerült.

Egy jó darab füstölt szalonnát vékony csíkokra vágtam, majd egy kis lábosban zsírjára  sütöttem. Rádobtam két közepes fej felkockázott vöröshagymát. A szalonnazsíron üvegesre pirítottam a hagymát is.

Egy 'közepes leveses fazék' -szerű edénybe átraktam a megpirult szalonnás hagymát, majd ráraktam az előzőleg beirdalt, enyhén besózott csukaszeleteket (két jó kilós kiscsuka volt az alapanyag). Felöntöttem vízzel.

Az elején a lehető legnagyobb lángon forraltam, hogy szinte zubogott. Pár perc forrás után halkítottam, majd beledobtam két igazán púpozott kanál házi őröltpaprikát. Később egy kanálhegynyi csípős őröltet is. Került bele még egy fél deci vörösbor, két gerezd apróra vágott fokhagyma, hüvelyes erős, és természetesen só. 

Tíz perc főzés után beletettem a szépen megmosott csukamájakat és ikrát. Negyven percig főztem, ebből az elején igen erős lángon, 20-25 percig közepesen, majd a végén visszafogottan.

A levet túróstésztával ettük - mindenki a saját tányérjában keverte össze ízlése szerint a házi készítésű tésztát az előre simára elkevert túróval és a tejföllel. Mivel a túróstészta nem lett ízesítve - sózva sem  - ezért a levet enyhén túlfűszereztem: enyhén sós és csípős lett. 

A túróstésztával tálalt csukapörköltnek pont ez a pikantériája: a semleges 'íztelen' tésztát a lével ízesítjük tányérunkban. Az ízekben bujálkodó, sűrű szaftos, sós, csípős vérpiros lé behatol, magáévá teszi, megbolondítja és uralma alá kényszeríti az ártatlan, hófehér túróscsuszát.

Savas, karakteres borral tudom elképzelni, én száraz vöröset ittam hozzá.

Tessék kipróbálni, jó étvágyat hozzá!

A Tisza-tó gyönyörű, de tud haragos is lenni.

Igazán finom, eredeti burekot otthon nem lehet készíteni. A burekot venni kell.

Burekosnál, vagy a péknél.

Szüleimnél voltunk. A péknél meglepetten tapasztaltam, hogy már nem csak a klasszikus kör alakú tepsiben sütött négybevágott formájú burek van, hanem már készítenek tekert formájút is. Ugyan az mint a  tepsiben sütött, csak mint a rétest feltekerik és összehajtják.

Ha lehet még finomabb mint a tepsiben sütött. Foszlósabb, könnyebb, lazább.

No, de mi is az a burek?

Viccesen azt mondják róla: a szláv népek pizzája. Vajdaságban nőttem fel, én előbb ettem burekot mint pizzát. Sőt ha választanom kell, lehet most sem a pizzára szavazok. Balkáni népek mind sajátjuknak vallják. Bolgárok, törökök, albánok,makedónok és az összes délszláv nép. Az 'igazit' kör alakú tepsiben sütik és négybe szelik a félkör alakú  burekvágóval.

Húsos 

Tésztája rétestészta jellegű, hajszálvékonyra nyújtva. A tésztát zsiradékkal kenik, hajtogatják tölteléket tesznek bele, és kisütik a kör alakú formában. Az alap a túrós és a húsos, de egy időben a Báló pék készített almásat, meggyeset (ez volt a kedvencem) és káposztásat is (azt nem kóstoltam). Laktató kaja, emelett egyszerűen, gyorsan és  bárhol fogyasztható.

Túrós

A hírek szerint a hétvégén sokan horgásztak a Tisza-tavon, de a hal nem volt annyira étvágyánál. Vasárnap vaciláltam, hogy lemegyek, de  úgy döntöttem, hogy hétfő lesz a 'halas' nap. A meteorológusok ugyan szeles, esős időt jósoltak, de inkább horgászom rossz időben mint tömegben.

Útközben nem esett az eső, és a csónakom is végre már egyszer csontszárazon várt, nem kellett a napot a rituális vízmeréssel kezdeni.

A kikötőben is megerősítették, hogy a ragadozók még nincsenek étvágyuknál, ellenben a Kis-Tiszán szép pontyokat fognak.

Bár reggel az időjárás kimondottan pergetésre is alkalmasnak tűnt (gyenge szél, borús, de csapadékmentes idő) mégis maradtam az eredeti tervnél: pontyozás, esetleg süllőzés a Kis-Tiszán.

A vízleeresztés gyakorlatilag befejeződött (Kisköre-felső: 617 cm) bár Poroszlónál a vízszint még biztosan lejjebb fog menni pár centivel.

Az esőruhát optimistán nem vettem fel, így a csónakban kellett beöltöznöm, ugyanis a kikötőből kiérve eleredt az eső. Olyan közepesen.

Hétfő lévén nem volt sok csónak a vízen, azonban így sem volt kihalt a Kis-Tisza. A jobbnak vélt részeken egymás mellett álltak a csónakok, a parti helyek pedig  mind elkeltek.

Egy pickert szereltem pontyra - csemkukkal csalizva, egy úszós bottal pedig kijebb próbálkoztam csontival. Fél óra elmultával az úszós botnál beért az etetés, a tenyeres keszegek szépen beidultak.

Az eső rohamokban támadt, a pontyok ellenben nem jelentkeztek. Kezdtem únni a dolgot, az esőben ücsörgés nem a kedvenc elfoglaltságom, gondoltam megnézem mi a helyzet süllőfronton. 

Először az élőhalas tapogatást próbáltam, de többször beszakadtam, így átváltottam fonottra, és twisterre. Már vagy fél órája dobáltam a gumit amikor megjött a kapás. Egy ejtős mozdultaba nyúlt bele a süllő, és ült a bevágás. A hal nem könnyen adta meg magát, nehezen jött fel a felszínre. Szerencsére a pontyozáshoz kinyitott merítőt nem pakoltam el, így gond nélkül megmerítettem a kékfarkút.

Gyönyörű hal! Az eső újfent rákezdett, az időjárásról  a  'szomorkás a hangulatom máma...'  kezdetű nóta jutott az eszembe, de az én hangulatomat már semmi sem ronthatta el. Természetesen nem fejeztem be rögtön a pecát, a zuhogó eső ellenére még vagy egy órát dobáltam tovább.

A kikötőbe érve az eső elállt, de nem bántam, hogy nem maradtam estig.

Az otthoni mérlegelésnél 4,80 kg mutatott a digitális mérleg. Jó peca volt!

A Tisza-tavi csukázás  'a' nagy szerelem. Vízleeresztéskor nem szeretek hétvégeken lemenni, mert ilyenkor csúcsforgalom van a vízen, én pedig a csendes horgászatokat kedvelem.

Útközben:

Vízleeresztés közepén jártunk. A kikötő péntek reggel viszonylag kihalt.

 Reeggel a vízen

 Sajnos gyönyörű verőfényes napsütés volt egész nap, nem pedig csukázó borús, ködös idő. Szerencsére a halak  nem mindig az előírások szerint viselkednek.

Halat főztünk.

Isteni lett!

A kertben két kis tavam van egymás mellett, évente egyszer tisztítani szoktam őket. Ilyenkor az egyiket teljesen kiszivattyúzom, az iszapot kiszedem, majd tiszta vízzel feltöltöm.

A nagyobb halakat és az ivadékot ilyenkor átfürdetem és csak utána teszem a másik tóba. Legnagyobb meglepetésemre most két darab pici márnát is kihalásztam az iszap közül.  

Nyáron így nézett ki  - a két tó összeköttetése fölött van a kis fahíd.

Megjött a lehülés, a pontyok étvágyának nem tett jót.

Vasárnap azért Tomival még kimentünk a tóra, hat potykát sikerült szákolnunk. Főleg Tominál evett a hal, nekem alig volt kapásom.

Egy szép pikkelyes

Bár eléggé hideg volt az idő, és plusz kabátokért is vissza kellett menni az autóhoz azért jó kis peca kerekedett. Volt szakításunk, gubancoldás, meg szép fárasztások. 

Péntekre még jó időt jósoltak, hétvégére már jelezték a lehülést. Szabadnapot vettem ki, és lementem a gyúrói tóra egy jó kis pontyozás reményében.

A halak is partnerek voltak, szépen csipegettek.  15-ig számoltam, aztán belekeveredtem, olyan 20-22  darab körül foghattam, kellemes nap volt.

Félig már a vízben

 Ketten a merítőben

 A három szépség

Idén a Duna magas vízállásának köszönhetően jól sikerült az ívás, a folyón és az árterek állandó vizű tavaiban, folyómedreiben, gödreiben régen látott mennyiségű apró hal található. A csukaállomány is jó formában van, a kis csukák rohamozva támadják a kissebb halacskákat, avagy az általunk felkínált villantót.

Az ártéri holtágak jellemzően sekély vizűek, hínárral, vízinövényzettel benőttek, vagy/és  korhadó faágakkal, tuskókkal megtűzdeltek. 

Ártéri vízfolyások, tavasszal összeköttetésben a Dunával. 

Csend. Csak az aláhulló sárguló falevelek nesze hallatszik. Megállt az idő. A délutáni nap erőtlen sugarai bágyadtan törnek utat a lombok között.

A bringám sáros kerekei sisteregve csusszannak az avaron. Ökörnyál úszik a fák között.

-Möööööööööööö, höö, höö, höööö - hallatszik távolról a szarvasbika kihívó üzenete.

Pontyszeletek, csak sózva, lisztbe forgatva.

Burgonyapürével, pohár vörösborral leöblítve.

Sajtóközlemény:

2010. október 5-én Kiskörén a Közép-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Kiskörei Szakaszmérnökségén immár hagyományosan megrendezésre került a Tisza-tó téli vízszintjével kapcsolatos egyeztető megbeszélés.
 

A konstruktív tárgyalás eredményeképpen a halszaporult minél biztonságosabb áttelelése érdekében az alábbi megállapodás született, amit a jelenlévők egyhangúlag elfogadtak.

A Tisza-tó vízszintcsökkentésének várható kezdési időpontja: 2010. október 25., a hidrometeorológiai helyzet figyelembe vételével (vízjárás, vízhőmérséklet), ami kismértékben változhat.
A vízszintcsökkentés várható befejezési időpontja 2010. november hó közepe.
A csökkentés üteme az első két napon 10-10 cm/nap, ezt követően 8 cm/nap, majd 7-8 cm/nap a vízjárás, a hidrometeorológiai helyzet és a halvándorlás figyelembevételével.
A Tisza-tó téli vízszintje 1,15 m-es vízszintcsökkentés után a Kisköre-felső vízmércén mért 610 + 10 cm.
A vízszintcsökkentés pontos menetrendje október közepén készül el.
A tavaszi vízszint emelés várható időpontja március közepe-vége, a hidrometeorológiai helyzet figyelembe vételével.

A tervezett vízszintcsökkentést egy esetleges árhullám levonulása befolyásolhatja és módosíthatja.

Győr-gyirmót, 2010. október 7.
Egy helyi halász mutat egy a vörösiszap-szennyeződés rendkívül magas pH-értéke miatt elpusztult, emberi fogyasztásra alkalmatlan halat Gyirmot és Koroncó között a Marcal folyónál

MTI Fotó: Győri Károly

A Marcalon csütörtökön délben leálltak a haltetemek begyűjtésével Koroncónál, mert már annyira kevés volt a "fogás" - jelentette az MTI tudósítója a helyszínről. "Ennyi hal volt, elvitte a méreg, most már csak víz jön" - nyugtázta a hatóság illetékesének bejelentését az egyik helyi halász. Az egyik halász elmondta: este "érkeztek" az első tetemek, de a nagyobbak - pontyok, csukák - az éjszaka értek Koroncóhoz, reggel óta csak apróhalat emeltek ki. Azt gyanítják, vagy feljebb már a partra került a tetemek többsége, vagy még víz alatt vannak, így azokat nem venni észre.

Pusztulása előtt a Marcal aránylag sekély, sok helyen iszapos,  eléggé szabályozott folyócska volt, ahol főleg domolykót, csukát, keszegféléket és kárászt lehetett zsákmányolni.

MTI Fotó: Győri Károly

A Marcal sajnos halott folyó 

Fotó:  AFP Kisbenedek Attila 

A szennyeződés csütörtök hajnalra elérte Győrt. A Radó-sziget partján és a túlsó oldalon is több haltetemet rakott le az ár. Törpeharcsák, keszegek, csukák vergődtek a szennyezett Rábában. 

Az életükért küzdő halak a szélvízbe menekültek

Haltetemek a győri Rába-kettős híd és a Petőfi híd közötti partszakaszon. Fotók: Takács Zsolt