Csípős

Anyám kacsákat nevel, az udvarban, kapnak zöldet, jól érzik magukat. Bár még nem ér össze hátul teljesen a szárnyuk (anyám szerint akkortól lehet vágni őket) kedvünkben kívánt járni, így beáldozott párat. Vasárnap kacsa aprólékból kacsapörköltet főztem bográcsban. (Természetesen a kacsacombok és a zsíros darabok sütve lettek).

 

 

 

 

Kint bográcsoztam a Bográcsozó Helyen, a törött paprika elfogyott az üvegből, de a kis-konyhában láttam a tartalékot egy zacsiban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem akartam ezt is anyámtól kérdezni (ugye az ember ha nem él otthon évek óta, szinte idegenként közlekedik a szülői házban).  Nagy fiú vagyok már, tehát nem kérdeztem semmit, vittem ki a paprikát a forrásban lévő bográcshoz és bele is tettem rögtön jó két és fél kanállal. Aztán egy húsz perc mulva belekóstoltam  (csak a sót gondoltam ellenőrizni). A sárkányok valahogy így fujhatják a tüzet ... hahhh, szinte lángolt a szám. Nem volt mit titkolni, szóltam a családnak, hogy kössék fel az alsóneműt, a kacsapörkölt igen finom lesz, és egy picit csípős...

 

Felöntöttem, került bele jó sok krumpli, még egy paradicsom, aztán forraltam. Tomi kicsit sziszegve ette, de a többiek helytálltak. Persze párszor elhangzott öcsém gyerekkori mondása:  Ejős, de jó! 

Tanulság: mielőtt beleteszed a paprikát a kajába előtte kóstold meg!