Apám jött látogatóba a hétvégén. Szombaton késő délután kimentünk a Dunapartra, szerencsére a pálya üres volt.

Hideg volt rendesen, de megérte, jött két jó másfeles süllő.

Halászlevet ettünk már sokszor, süllőpörköltet is készítettünk nemrég, apámat rábeszéltem a levesre. Így lett ismét tejszínes, tárkonyos...

Megint egy Kifőzdés eszmefuttatás indította el a gondolatot, milyen ételben és milyen hússal lehetne keverni a halhúst?

 Szeretem a nem megszokott dolgokat, a konyhában is szeretek új dolgokat kipróbálni. (Nem a konyhapultra gondoltam és nem úgy... )   :-)

 Egyik kedvencem a babos krumplipaprikás, és ettem már kecske-malac-csirke hármasból főzött pörköltet is (isteni volt).

Halkolbászt már készítettünk (kb 1/3 kolbászhús 2/3 halhús) az finom volt.

A jó halászlébe is többfajta hal kerül, a 'kevert hal'-ban a halízek kavalkádja teszi tökéletessé a hallevet.

Egy jó ponty halászlébe azért nehezen tudom elképzelni például a kacsacombot, de a csuka vagy süllő pörkölthez kiválóan kapcsolódik a füstölt szalonna íze - lehet, hogy füstölt nyelv, vagy oldalas is illene bele.

Toma  szalonnába göngyölt hala is mutatja: a tepsiben sült halakhoz vidáman használhatunk szalonnát, én sem spóroltam vele a tepsis csukasült készítésekor.

Gondolom a tepsiben a szolonnaszeletek alatt más hús is elférne, akár csirke- kacsa, vagy nyúl-combot is el tudnék képzelni.

Levesekben mostanában előfordul nálunk halhús is, a minap is egy tárkonyos, tejszínes, gombás, zöldséges raguleves lett elkövetve süllőfilé felhasználásával. A halhús picit korán került a lébe, kissé szétfőtt a lében, de így lett igazán tartalmas a leves - és tulajdonképpen haltalan.

A Bara patak melegebb vize vonzza a torkolatba a Duna halait. Nyáron is szoktak a süllők csapatostul beállni, de télen kimondottan kedvelik ezt a melegebb vizet.

a gáton átbukó víz sebesen rohan a Dunába

Találkozik a Duna hidegebb vízével, megcsendesedik, de közben kavarog, örvénylik visszafelé áramlik - kell ennél jobb hely a süllőknek?

Egy horgászcimborámmal követtük el ezt a terítéket, jól mutat a  friss havon:

Csak emlékeztetőül:

Százhalombattán a Hőerőmű felmelegedett hűtővizét a Benta/Bara patakba engedik, amely a Dunába folyik. Maga a patak is jó horgászvíz (rendszeresen telepítik) de a torkolat is nagyon felkapott horgászhely.  A Bara patak vízének hőmérséklete természetesen függ az erőmű kapacitásától és a külső hőmérséklettől, de körülbelül a plusz 14-18°C  és a plusz 8-10°C között mozog. A torkolatnál  plusz 6-12°C fokos a Dunával keveredő víz, ami, ugye lényegesen melegebb, mint a téli Duna vize.

Szeretek főzni. Persze, mondhatnánk - mert nem muszáj. Nyáron inkább szabad tűzön, bográcsozni vagy rácson sütögetni szoktam,  ilyen fagyos időben azonban az ember kénytelen a konyhában művészkedni. 

Ráérős, otthonkucorgós délutánokon néha rámtör a 'haddfőzzekmamagamnaaaak' kéjes vágya, ilyenkor töltök magamnak egy pohár bort, összevágok egy fej hagymát, kicsit megpirítom kacsazsíron - és körülnézek a hűtőben.

A hűtőben figyelt fél kiló laskagomba (természetesen én vettem délelőtt, bár akkor még határozott szándék nélkül) így a kérdés csak annyi volt: leves vagy pörkölt. Mivel bevásárláskor előrelátóan vettem egy csomag tárkonyt is a készleteket feltöltendő -  a döntés már nem is volt nehéz. A hagyma mellé került még fokhagyma, összekockázott sárgarépa és zöldség. A másnapi csirkepörinek szánt combokból gusztusos húskockákat faragtam, és 'ártani nem árthat' jelszóval tettem bele.

Felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam és lassú tűzön főztem. Tizenöt perc mulva  beletettem a gombát, meghintettem tárkonnyal.

Egy marék eprlevél tésztát is dobtam bele, majd a végén besűrítettem tejszínnel.

Fiam jóízűen ette, de huncutul megjegyezte: épp olyan íze van mint a multkori karfiollevesednek.

Hidegben is lehet horgászni, mint tudjuk a léki peca egy külön műfaj. A skandináv országokban, Oroszországban, Alaszkában komoly hagyománya van.

Azonban van egy köztes állapot amikor már nem, és még nem.  Zajló folyón, gyenge jégen lehetetlen horgászni. A világ azonban nem ennyire egyértelmű, mindenütt vannak kiskapuk, minden helyzetre van megoldás - például léteznek olyan melegvízű hűtőtavak melyek a legnagyobb hidegben sem fagynak be.

Százhalombattán a Hőerőmű felmelegedett hűtővizét a Benta/Bara patakba engedik, amely a Dunába folyik. Maga a patak is jó horgászvíz (rendszeresen telepítik) de a torkolat is nagyon felkapott horgászhely.  A Bara patak vízének hőmérséklete természetesen függ az erőmű kapacitásától és a külső hőmérséklettől, de körülbelül a plusz 14-18°C  és a plusz 8-10°C között mozog. A torkolatnál  plusz 6-12°C fokos a Dunával keveredő víz, ami, ugye lényegesen melegebb, mint a téli Duna vize.

Idén még nem próbálkoztam a patakon, de az előző években volt pár szép fogásom

Gyalogtúrát szervez ma a Tisza-tóra a  Magyar Turizmus Zrt. Tisza-tavi irodája és a Tisza-tavi Turizmus Fejlesztő Egyesület. 

 A túra Poroszlóról a Fűzfa Pihenőparkból  ma (szombaton) 10 órakor indul , és mintegy 12-15 km hosszúra tervezik a Poroszlói-medence területén. A túra várható útvonala: Dühös-lapos - Fás-ér - Szartos - Gólyaorr - Vízi Sétány.

A részvételi díj 750 forint, amelyért a szervezők egy meleg teát is biztosítanak a természet téli szépségei iránt érdeklődőknek.

Akit nem érdekel a kézilabda EB, és szeret sétálni, feltétlenül menjen el!

További információk és a szervezés részletei elérhetők a www.tiszatoinfo.hu és a www.turakozpont.hu honlapokon.

Alapelvem, hogy a horgászat kellemes szórakozás, ezért ha tehetem nem szeretek sem esőben, sem hidegben, se semmilyen kellemetlen helyzetben horgászni. Azonban van úgy, hogy menni kell - mert éppen eszik a hal, vagy mert nem eszik, vagy csak egyszerűen: mert kell. Így hát akarva-akaratlanul a horgász néha szenved, ami azért később visszaidézve  már mindig édes szenvedésnek tűnik.

A léki peca is logikusan meggondolva ellenszenves kell, hogy legyen, ugye ha jég van hideg is van, veszélyes is, általában gyalogolni kell, cuccolni, aztán leket vágni vagy fúrni, tüzet rakni, szalonnát sütni, pálinkázni, forraltborozni - egyszóval tiszta gyötrelem. Aztán a téli ínséges időkben csak ráfanyalodik az ember, ki kell mozdulni a meleg szobából, meg ugye az érzés, hogy mégiscsak horgászom... Természetesen a léki horgászatok nem elsősorban a halfogásról szólnak, ha mindenképpen halat szeretnénk zsákmányolni  akkor kishalas pecát kell vinni és csalihal méretű kishalakra vadászni.

Jópár éve közös csónakot használó tettestársammal éreztük szükségét, hogy újév másnapján hódoljunk a léki horgászat örömének. Bár egész éjjel havazott és leesett vagy félméteres hó, mi nem változtattunk a terven: irány a Tisza-tó.

A máskor zsúfolt horgászbolt üres volt, Zsiga is csak kajánul mosolygott rajtunk, és megnyugtatott bennünket: ne féljünk, találunk helyet a tavon, mi vagyunk a második csapat aki aznap elindult horgászni.

A kikötőbe sem volt egyszerű lejutni, de meglepetésünkre egy másik - vagy 'a' másik társaság is itt készült jégre lépni. Kiderült a Pecalistáról már virtuálisan ismertük egymást, így együtt folytattuk a napot.

Kiszállni, beöltözni sem volt egyszerű: a szél a havat néhol méteres magasságúra rakta, ahol éppen nem, ott is legalább csizmaszárig ért.  Szánkóra pakolni értelmetlenség volt, felmálháztuk magunkat és elindultunk. Felváltva törtük az utat, fél óra alatt alig tettünk meg párszáz métert, de csatakosra izzadtuk magunkat. Többszöri pihenés után, egyértelművé vált, hogy a tározóra bejutni több napunkba telne, így a Kis-Tisza elején letáboroztunk.

A nap jól telt, a csukára reménytelen Kis-Tiszán sok leket vágtunk, a lekek között utakat ástunk a hóban, jót kajáltunk, sokat dumáltunk... aztán délután visszaküzdöttük magunkat az autókhoz és hazaindultunk.

Holtfáradtan, elcsigázva, hal nélkül értünk haza. De megérte, jó volt!

a képeket Robi készítette

Beültem egyik este a tv elé kézilabda meccset nézni. Került a tányérra sültcsuka, csukamáj, köretként krumpliüré és burgonyasaláta.

Izgalmas meccs volt, a tányér majdnem kiürült. Sört ittam, Kozelt. 

Hideg van rendesen. A Duna mellett a hőmérő -12 fokot mutatott. Már ereszkedett pár jópofa jégtábla, sirályok utaztak rajtuk vidáman.

Régi idők hideg telei a Dunát is rendszeresen befagyasztották, huszonéves koromban emlékszem nálunk is beállt a Duna. Pár vakmerő fickó át is korcsolyázott.

Régen lovaskocsival is áthajtottak a túlpartra, sőt koronázásról is tudunk a Duna jegén.

 Ma már csak jégtáblácskákra telik a Tél erejéből. Szerencsére....

A tojásrántottát szokták a legegyszerűbb meleg ételnek titulálni, friss kolbászt 'köveszteni' sem ördöngösség. Öcsémék is töltöttek kolbászt, kaptunk kóstolót.

Szeretem a karfiollevest, gondolkodtam, hogy megpróbálom halhússal elkészíteni, de aztán mégis füstölt tarja mellett döntöttem.

A húst felkockáztam, szintúgy a zöldségeket. Serpenyőben egy  jó kanál kacsazsíron megpároltam a zöldségeket (póréhagymát, répát, borsót).

A megpárolt zöldségeket és a húst fazékba tettem, felöntöttem vízzel és lassú tűzön főztem. Sóztam, borsoztam. Hozzáadtam az apróra kockázott burgonyát, beletettem a karfiolt és egy felszeletelt gombát. Egy marék tarhonyát is dobtam bele, a vége előtt pedig behabartam eyg tejföllel. Finom lett. 

 Ennyi volt, ennyit tudnak a fiúk. Ma megnéztem a tv-ben is a meccset, élőben picit más volt. Igenis küzdöttek. De most ennyit tudtak. Pont.

Ellenben a francia-spanyol... hah, élmény volt. A mai kézilabda csúcsa. Gladiátorok  fantaszrikus küzdeme labdával.

már a bemelegítés is látványos volt...

A többit már tudjuk...

A kézilabda volt ifjúkorom meghatározója. Játék, kemény munka, csapatszellem, sikerek, csajok.

Ma már csak nézem. És szurkolok, ma a helyszínen Bécsújhelyen a mieinknek a  csehek ellen.

 Majd beszámolok. 

Kifőzdében beszélgettünk és a sör kapcsán ugrott be ez a rövid de tartalmas kijelentés: a legjobb sör a pivó.

A mondat egy Baja környéki kiskocsmában hangzott el valamikor a 80-as évek elején és hosszú évekig társaságunk szállóigéjévé vált. Mai jólinformált világunkban amikor a legegyszerűbb csomagoláson is minimum tizenkét nyelven olvasható a termék megnevezése már nem olyan ütős a dolog, mi akkor nagyot röhögtünk.

Akkoriban a 'jugó' határsáv környéki kiskocsmákban kapni lehetett apatini Jelen pivo-t. Hogy az Apatinban palackozott sört miért nevezték 'Szarvas' sörnek? Egyes elméletek szerint öt üveg után úgy bőgsz tőle mint egy kifejlett bika, mások szerint a vízelválasztásod lesz nagyon hasonlítható egy fejlett agancsoséhoz, ami  azonban tény: az Apatin környéki ártéri erdőkben sok szarvas él.  

Az apatini cári sörüzemről még 1756-ból vannak feljegyzések, az első komolyabb sörűzem átalakítás 1870-ben volt. Azóta töretlen a fejlődés.

a régi cimke... hej, de sokszor láttam:

A sörhöz természetesen sok régi vidám történet fűződik, de most csak egy vicc:

-  Egy óra alatt hét korsó sört hajtottál le. Én még vízből sem tudnék ennyit meginni.
- Hát vízből én sem.

  - Micsinálsz? Ne videózzál! Hallod, mondom...

Érdekes világban élünk.

Horgászblogot író társunk a balatoni harcsamészárlás után a dunai helyzetről is informálódott, ezt a posztot ide kattintva olvashatjátok.

Ennyit fűzött hozzá:

"...nagy energiámba került, míg összeszedtem, jóváhagyattam, megszerkesztettem ezt az utolsó munkám. Szélsebesen terjed a híre, elérte a szakmát, a rendvédelmi szerveket, a magas politikát, sőt már néhányan az EU-ra is gondoltak. ..."

Tortadömping van a családban január közepén, gyermekem is a Boldogasszony hava szülöttje.

Boldog

Szülinapot!    

 Azon kaptam magam, hogy már nem ennék minden nap halat. Azért egy jó csípős halászlét persze bármikor, sőt ez a sült is jólesett az este. A sör is csúszott utánna...

A padlizsánokat megmossuk, felkarikázzuk, megsózzuk és hagyjuk 10-15 percig állni. A kicsapódott nedvet törlőpapírral felitatjuk.
A szeleteket picit borsozzuk és egy kivajazott tepsibe rakjuk. 150 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük. Közben egy fél tejfölbe belenyomunk két gerezd fokhagymát, ezzel a padlizsánokat meglocsoljuk majd még 7-8 percre visszatoljuk a sütőbe a tepsit.

Mikor már késznek ítéljük jól megszórjuk a tetejüket sajjtal és dobunk rá pár fokhagyma karikákat is. Ha a sajt megolvadt kész a mesterművünk.
 

A csukaszeleteket hagyományosan sütjük: fél órával sütés előtt besózzuk, lisztbe forgatjuk, bő olajban kisütjük. A kiszedett forró halszeletekre citromlevet csepegtetünk - és jól megesszük. Sört igyunk mellé!

A cigány a vásárban árulja a lovát. Vevő nézegeti, kicsit vezetgeti a lovat, ám az nekimegy a falnak.

- Te cigány! Ez a ló vak, a szentségit!

- Á, dehogy instállom, csak bááátor. Nagyon bááátor. 

Amúgy prűd vagyok (de tényleg) de most bátor leszek.

Fodrászomnál (szemrevaló, 'belevaló' csaj Zsuzska) voltam a minap, beszélgettünk, halakról is. Mondta, hogy van egy vicces halas fotója, ha bátor vagyok tegyem fel a blogra.  Mondtam semmi gond, én bátor vagyok. Ma elküldte..... hmmm, hosszasan gondolkodtam: tényleg elég bátor vagyok-e. Aztán úgy döntöttem kettőig bátor leszek, ugyanis akkor megy haza gyermekem a suliból.

A kép akár lehet összerakott is, de kétségkívül nagy fantáziára vall. Azért egy kicsit kicsinyítettem...

Nos, itt az idő, a bátorságom most már csak ezt engedélyezi, később már talán ezt se:

Hívják csak simán süllõnek, van aki fogas süllõnek nevezi, de főleg a Balaton környékén fogasként említik. Ez a tiszteletteljes megszólítás, azonban csak a másfél kiló feletti süllõknek dukál.

A magyar rekordnak számító 14,5 kg-os süllõt még 1990- ben fogták a Duna ordasi szakaszán. Horgászberkekben tudni, hogy ezt a gyönyörű példányt is túlszárnyalta néhány késõbbi fogás, azonban a titkolózó szerencsések nem szerették volna nagydobra verni a hírt.

Sajnos az én egyéni rekordom nyolc kiló alatt marad, idén is csak 7,20 - as volt a legnagyobb süllőm. Az új  kis Tica pálca bizonyított.

Magyarország összes folyóján és állóvizén megtalálhatjuk a süllõt.  A Duna  rekord példánya 14 kg feletti, hasonlókat foghatunk még szinte bárhol Dunakilititõl Mohácsig. A Tisza Szeged városi szakaszán kívül minden ígéretesebb helyen érdemes próbálkozni.
Tisza-tavon a nagy süllõket állítólag az öntözõcsatornák zsilipjeinek közelében fogják, de a tározón bárhol összeakadhatunk szebb példánnyal.

Bodrog, Szamos, Rába, Körösök - kis folyóinkban ritkábban akasztanak süllõt, de akkor igazán nagyot. A 11 kg-os szamosi és a 13 kg-os rábai rekord is ezt bizonyítja. Deseda -  itt is előfordulnak 10 kg feletti példányok.

Házréti-tározó - hatalmas fogasok lakják az eredeti patakmedert, általában fehér twisterre éheztek meg.A 9 kg körüli példányok gyakorínak mondhatók ezen a tározón. Dráva - a második legnagyobb (14 kg regisztrált)  süllõt adtat, biztos, hogy manapság is akadhatunk kapitális süllõre ott.
A Balaton sok kapitális fogas lakhelye, bár az orv és nem orv halászat nagyon megritkította az állományt. Bár a 12 kg-os egyedek régebben gyakrabban jelentkeztek, még ma is foghatunk nagy süllõt.

A hazai sügérfélék legnagyobbra növõ képviselõje. A süllő tavak, valamint a lassú és gyorsabb folyók félénk ragadozója.  Teste enyhén lapított, nyúlánk, háta szürkészöldes, inkább kékes, pikkelyei  jellegzetesen ezüstös csillogásúak, hasa szinte hófehér. Szemei nagyok. Hátúszója osztott, két részbõl áll, a farokúszó töve finoman pettyezett. Kopoltyúfedõje éles, fogazata rendkívül erõs. A kifejlett példányok elsõsorban halevõk: durbincs, sügér, naphal, bodorka, küsz, kis keszeg, esetleg apró kárász alkotja táplálékukat, de a piócát, gilisztát is elkapják.

Horgászatával kapcsolatban az első, amit meg kell említeni: a süllő nem szereti a fényt. Ám rejtőzködő életmódjából még nem következik egyenesen, hogy éjszakai ragadozó, hiszen nappal is nagy sikerrel fogható. Mondhatjuk, hogy búvóhelye egyben leshely is, mert amennyiben módja nyílik rá, igencsak rárabol a prédára, lehet bármilyen napszak is.
Ami még éredekesség, hogy a süllő nem csak élőcsalival fogható, hanem kedveli a halszeletet , sőt a gilisztát is.

A fogassüllő életmódját Herman Ottó így jellemzi: „Igazi ragadozóhal, amely a folyókban mindenre ráveti magát, amit legyőzhet; még saját faját sem kímélvén meg, elnyeli az apróbb vízi vadat, a vízi patkányt, szóval mindent, ami él és mozog. Rendkívül sebes és ügyes úszó. Éppen a táplálékban való telhetetlensége hozza magával, hogy a folyóban élőnek nem oly tisztaízű a húsa, mint a Balaton főhaláé, mely túlnyomóan a sugár kardossal és a küszfajokkal táplálkozik; innen van az is, hogy a Balaton fogassüllője rendszerint seregben jár, úgy, amint t. i. a kardos és küsz seregeit üldözve követi.” Hankó nyomán hozzátehetjük még, hogy a dévérkeszegét is pusztítja. Megeszi az ujjnyi vastag festőkagylót, továbbá a nagyobb vízi rovarokat is.

 Egy érdekes  összehasonlítása a csukával: míg 1 kg süllőnek a húsa 11 kg más halnak a húsába kerül (és a süllő többnyire csakis kisebb halakat eszik), addig a sokkal silányabb húsú és áru csukának minden kg-nyi húsa 47 kg más halnak a húsába kerül és a mellett a csuka még nagyobb halfajokat is felfal.

A nagyapa a tükör előtt állva igazgatja magát, végigsimít a kopasz fején és elégedetten csettint: hetven éves vagyok, és egyetlen szál ősz hajszálam sincs...

BigGeorge blogtárs írt a multkor a titokzatos nagyszülő-unoka kapcsolatról.

Mindkét nagyapámat volt szerencsém ismerni, egyikőjük sem volt kopasz, ellenben mindkettő ősz. Kimondottan jól állt nekik.

Anyai nagyapám huncut, de ügyes, amolyan a 'jég hátán is megél' típus volt. Huncutságairól anekdóták szóltak, nem csak messziről szerette a szebbik nemet, volt időszak amikor folyamatosan két műszakban 'teljesített'. Nem volt horgász, de mint a régi időkben sokan, ő is 'értett' a halhoz, sok halat vitt haza a konyhára.  Én még gyerek voltam de emlékszem, volt olyan, hogy esténként nálunk ragadt és érdekes történeteket mesélt. Háborúról, hadifogságról, néha nőkről... Korán, 59 évesen halt meg.

Apai nagyapám vízimolnár volt. Egyke gyerek volt, apját korán elvesztette, nagyon korán elszegődött inasnak Apatinba egy sváb vízimalomba. Szikár, kemény ember volt, a munkát megkövetelte, de a napszámosoknak a főtt ebéd mellé egy pohár bor is járt. Szertelen gyerekfejjel nehezen viseltem az ő  "sváb" kimértségét, pontosságát, fegyelmezését. 70 évesen a zsákot még könnyedén dobta a vállára. Sokat vitáztunk, beszélgettünk. 85 évesen ment el, de végig szellemileg friss maradt.

 Vízimalmot a Dunán ma már nem találni. Mohácson/Baján volt egy kezdeményezés, hogy építenek egyet a régi leírások alapján, de megtorpant az ügy. 

Alulcsapó vizimalom, vagy hajómalom mely két hajóból, az ugynevezett házhajóból és völgyhajóból áll, melyek gerendákkal vannak egymással összekötve s közöttük van a lapátos hajtókerék elhelyezve. A házhajó felső építményes s ebben van a malommű, a völgyhajó kisebb s fedetlen s a malom gerendelyéül, illetőleg a kerék második támpontjául szolgál. A lapátos kerék a folyó tükre felett keresztben fekszik és a viz folyása által mozgásba hozatva, hajtja a gerendellyel összeköttetésben levő fogaskerekek közvetítésével a malomművet. A hajó a mederbe levert karókhoz, vagy pedig vasmacskákhoz lánccal, néha közvetlenül a parthoz kötéllel van kikötve s lehetőleg elhelyezve, hogy kedvező vizsodorban legyen; hajózható folyón azonban az elhelyezésnél első sorban mérvadó az, hogy a hajómalom a hajózást ne akadályozza.

A horgász egy különleges emberfaj. Cseppet babonásabb az átlagnál - ha fekete macskát lát minimum megkerül egy fél falut csak ne keresztezze az útját.

Horgásznak jó fogást kívánni kissebb szentségtörés - (görbüljön! - így kell elköszönni tőle) - az a mondat pedig, hogy 'ugyan hova mész már megint, úgysem fogsz semmit'  már több válóperes indítványban is rögzítésre került. 

A megszállottsága és elvakultsága mellett főleg a nagyotmondását szokták kifigurázni, mint a viccben amikor a nagyotmondó Józsinak a két kezét összekötik a kocsmában, hogy: no most mutasd meg mekkora halat fogtál! Erre a Józsi gömböt fromál a két kezével és azt mondja: ekkora volt a szeme!

 A mai halínységes időkben azonban már nem a 'nagyotmondók' társasága a számottevőbb, sokkal népesebb kezd lenni a 'titkolózók' társasága. A 'titoknak' sok formája van, részletekbe azért persze nem mennék (ugye...), de a csali, a hely, a módszer.... ezek mind nagy titkok. Az pedig, hogy mit fogtam és mennyit.... haha, hát lehet ennél nagyobb titok?  No, többek között ezért nem egyszerű a horgászat, hiszen alapjaiban van benne a lehető legnagyobb antagonisztikus ellentét: dicsekedni szeretnék - de titokban. 

Nos, ez a kettőség emészt engem is, hol van ez ahhoz a kérdéshez, hogy: menjek vagy ne menjek? 

 És akkor a végére egy feladvány: ha horgász berkekben a Dunát csak úgy emlegetik, hogy a 'Titkos folyó' akkor vajon a 'szegény ember titkosa'  mit takarhat?

A cipóban tálalt leves után második fogásnak csukamájat gondoltam, ez fiam kedvence. A mélyhűtőből kivett csukamájakat pár percig fehérborban áztattam. Füszervajat melegítettem a serpenyőben,  majd beletettem a csukamájakat.

Kevés fehér bort löttyintettem alájuk és beleszórtam a 4-5 gerezd felszeletet fokhagymát.

Enyhén sóztam, borsoztam a májak mindkét oldalát.

Szerintem fehérbor illene hozzá, ehhez képest én kékfrankost ittam, gyermek meg üdítőt.

Erről jut eszembe a régi skót vicc: Miért nem iszik soha jóízűen kávét a skót? Mert ő két cukorral szereti, de otthon mindig eggyel issza, vendégségben meg hárommal...

- Drágám, miért szeretsz horgászni?
- Mert csend van és nyugalom.
- Jól hangzik, legközelebb megyek veled én is!
- Mondom CSEND VAN ÉS NYUGALOM!

Mostanában azt mondják bármilyen levesbe is kezdek abba előbb-utóbb tejszínes habarás és tárkony kerül. Pedig nem is.

A halászlé-csukapörkölt vonalat próbáltam kicsit megtörni, gondoltam együnk hal-levet, de mégsem a megszokottat. Hagymalevest cipóban még csak étteremben ettem, így amikor a sütödében megláttam az épp méretes cipókat rögtön tudtam: itt a nagy lehetőség. Halas hagymaleves lesz cipóban tálalva.

A hagymát szeletekre vágtam, kevés vajon megpirítottam, dobtam bele egy fél apróra kockázott sárgarépát és paprikát. Felöntöttem másfél deci fehérborral, tettem bele két kanál mustárt és beletettem a csukadarabokat. Pár perc után felöntöttem vízzel, sóztam, ízesítettem borssal, tárkonnyal. Kb huszonöt perc főzés után belecsorgattam a tejszínt és simára kevertem. A mustár és a fehérbor íze kellemsen találkozott, citromot már nem is tettem bele.

  Amíg a leves főtt, a cipók tetejéről egy-egy szeletet levágtam, és a cipók belsejét kanállal kiszedtem. Citromkarikával, rozmaringgal díszitettem. Nem csak a cipó miatt volt finom.

Finom volt. Rácsalátával, csípős savanyúpaprikával. Sőt, cseresznyepaprikát is találtam. 

Néha rámtör a csípős paprika utáni vágy.  Most a hosszú csípős savanyú paprikát cseresznyepaprikával ettem. Isteni volt. Igaz patakokban folyt a könnyem, de nagyon élveztem. A bor valamelyest enyhített a szám parázslásán, de újabb paprikákat küldtem be. A végén megmosakodtam bő vízzel, de az arcomhoz csak törülközővel mertem hozzáérni.

Főztem egy egy adagos halászlevet, gondoltam ha már csak én eszem legyen csípős. Úgy rendesen. Csak egy kanál csípős paprikát tettem bele, de amikor kóstoltam szinte leégett a nyelvem. Hüvelyes csípőst már nem is tettem bele...Őrületesen finom lett, de csak kóstolásig jutottam, eltettem bátrabb napokra.

Aztán éjszaka olyan három körül arra ébredtem, hogy szinte kilyukad a gyomrom, szétégeti a csípős. Leküldtem vagy egy liter ásványvizet, kicsit enyhült a helyzet, vissza is aludtam. Talán egy órát sem hunytam amikor arra ébredtem, hogy sürgős dolgom van. Nagyon sürgős. Épp időben érkeztem a toalettre. Rettenetes volt.

A másnap is. Azt a bizonyos helységet csak meghatározott távolságra mertem elhagyni, ugye ilyenkor fő a biztonság, és néha rövid távon sem elég a gyorsaság. Mint a viccben...

 Egy úr betér egy patikába, és hashajtót kér. A patikus, aki szakmájának nemcsak szerelmese, de művésze is, közli, hogy olyan hashajtót állít össze számára, amely azonnali biztos hatást ad, mihelyt a tisztelt úr hazaér. Ezért alaposan kikérdezi vevőjét, mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a patikától a lakásáig érjen. Alapossága még arra is kiterjedt, hogy milyen távolságra van az előszobaajtótól a WC.
Az idő és távolság gondos mérlegelésével kikeveri a vevő számára a hashajtót, megitatja vele, majd közli, hogy ez pontosan akkor fog hatni, amikor az úr hazaér. Szerény mosollyal az ajkán hozzáteszi:
- Ha véletlenül erre jár, kérem, számoljon be majd az eredményről.
Pár hét múlva az úr arra járván, bemegy a patikába, és az őt köszöntő patikusnak ezt mondja:
- Gratulálok! Ekkora távon fél métert tévedni, igazán semmiség.

Ki kell pihenni a karácsonyi dőzst. A bontogatós estét sima pontyhalászlével kezdtük, sok süti-miegymás csipegetés közepette rántott süllő-ponty kombóval fejeztük.

Következő napokat szüleimnél töltöttük, egy péknél kemencében sült kacsa-kakas párossal vártak bennünket.

Másnap lazításként egy remek ponty halászlét rittyentettem, vasárnap öcséméket pedig pörkölttel vártuk. Alapanyagnak volt másfél kilónyi beirdalt csukaderék és egy egész kétkilós süllő.

Először egy marék háziszalonnának kiolvasztottam a zsírját, azon megpirítottam három fej apróra vágott hagymát. A hagyma és a csukaszeletek belekerültek a bográcsba és ott pirultak pár percet két kanál pirospaprikával. Kevés vízzel felöntöttem és közepes tűzön főztem vagy 15-20 percet. A süllő húsa hamar szétfő, ezért a besózott süllődarabokat csak kb. húsz perc forrás után tettem a bográcsba. Rövid lére főztem, valami csoda lett.

Anyám házitésztáját sok tejföllel bekeverték túróstésztának, hozzá jött a pörkölt. Tényleg finom lett. Most képek a főzésről nem készültek.

Tegnap öcsém dobott össze egy pörköltet, őzhúst hozott egy jó adagot a már elkészített borjúhúshoz.  Jól eltalálta az arányokat, isteni lett, én vacsorára is azt ettem - már itthon.

Multkor az előző kellemes horgászatomon felbuzdulva haverokkal mentünk horgászni. Négyen két csónakból.  Rágott a hal, még a kezdők is fogtak.

Az egész napos túrán meg kellett dolgozni a halért, nagyot nem fogtunk, de a teríték magáért beszél.