Sült paprika
Sült paprika a kedvencem. Sok helyen ettem már, de talán a legfinomabb a tábori körülmények között, szabad tűzön, rácson sütött Joco bácsi-féle volt. Enyhén ecetesen savanykás, ízesen sós, éppenhogy olajos, és meghatározóan fokhagymás.
A sült paprikához szép húsos paprikákat választunk, lehetőleg pirosakat. A paprikákat megmossuk, leszárítjuk, és kicsumázzuk. Ezután egy alufóliával kibélelt tepsibe tesszük őket. (van aki nem béleli fóliával a sütőt, hanem kevés olajat tesz a paprikák alá.) Előmelegített sütőben (kb. 180-200 C°) tizenöt-húsz percig sütjük. (Nem árt egyszer félidőben megforgatni.) Vigyázzunk, hogy a paprikák ne égjenek el, de az nem árt ha kicsit megpörkölődnek.
Ha letelt az idő és a paprikák megsültek, a tepsit kivesszük és alufóliával szorosan letakarjuk. A bent rekedt gőzben a paprika szinte ledobja magáról a bőrét. Tíz perc fóliában tartás után kivesszük a paprikákat és a húsukról lehúzzuk a héjat.
Míg a paprikák hülnek elkészítjük az öntetet. Kell bele kb. egy deci olaj, kevés almaecet, ízlés szerint só, és gazdagon apróra vágott fokhagyma.
A paprikákat egy tálba helyezzük és ráöntjük a salátalevet. Lehűtve fogyasztjuk.