A cigány lova böjtöl

 

Gyerekkoromban nagyon gyenge étvágyú, finnyáskodó, rosszul evő és ebből adódóan vékonyka kölök voltam. Apám ilyenkor valami állatos történetet talált ki: kisrókákat látott, vagy varjú küldte a 'madárlátta szendvicset, és amíg én tátott szájjal hallgattam  addig anyám belémtukmált pár falatot.  Fater többször mondta: meglátod, úgy jársz majd kisfijam mint a cigány lova. Miért? - kérdeztem.

Lakott itt a Cigánygödörben egy csóró cigány a Gazsi, aki nagyon kedvelte a lovakat. Vett is egy gebét valamelyik vásáron, de abrakolni már nem tudta. Nem volt miből. Ezért arra gondolt, hogy leszoktatja az evésről. A ló okos állat, érdemes vele kísérletezni - gondolta. Először levette az adagját aztán mikor az utolsó zabszem is elfogyott napokig nem adott neki enni. A ló pár napg bírta, míg végül csak megdöglött, éhen pusztult. Éppen, mire megszokta volna a koplalást. Ennek állított emléket a nép: "Úgy jár majd, mint a cigány lova."

 Több történetre már csak a  családi elbeszélések alapján emlékszem,  például baráti összejövetelekkor mielőtt bárki szedett volna engem megkérdeztek: kisfiam mit szeretnél ma enni, melyik feléből kérsz a bográcsnak, ugyanis ebben a felében vadnyúlpörkölt van a másikban pedig szarvaspörkölt. És én kedvem szerint választottam. 

A 'behívtunk az utcáról minden pajtásodat, hogy veled egyenek' történetet már mástól is hallottam, nálunk még annyi volt pluszban, hogy a kölkök mindent felfaltak de én akkor sem ettem.  Arra már én is emlékszem, hogy a húst csak úgy voltam hajlandó megenni, ha alulra tették a tányérban és befedték tört krumplival... és a villával vonalakat lehetett rajzolni rá.  Aztán nyolc éves koromban megszületett az öcsém,  ő elég gyorsan  áttért a  szilárd táplálkozásra, sőt a halászléből is cuppogva ette a pontyderekat (ejős, de jó) gyorsan beláttam nem lehet tovább finnyáskodni.  A konkurencia harc megkeményített.

Olyannyira, hogy most elhatároztam: komoly fogyásba kezdek. A tíz-tizenöt évvel ezelőtti 'versenysúlyom' 75 kiló körül mozgott,  pár éve konstatáltam, hogy ki kell egyezni a 84 kilóval  mint kiinduló ponttal.  A mult héten mérlegre álltam: kerek 88 kg-t mutatott a digit mérleg és már cipő és pulcsi sem volt rajtam. Ez volt  két hete hétfőn. Egész héten 87 alá nem tudtam menni, peddig ettem a káposztát nyersen, savanyítottan, párolva. Igaz, este kilenc körül mindig rámtört az éhség, és olyankor egy kis kolbásszal enyhítettem a mardosó éhséget. A mult héten szerdán sikerült 86,9-el  mérlegelni, de atöbbi nap 87 fölött volt. Tegnap este a második szelet rántotthús környékén jutottam az elhatározásra: drasztikus diétára kell magam fogni. Az elhatározás megvan: megpróbálok leszokni az evésről.

A ma reggeli mérlegelés erőt adott, hétvégéig vagy leszokom és meglesz a 84, vagy úgy járok mint az a bizonyos ló.

 

2009-03-30  86,95 kg

2009-03-31  86,60 kg

2009-04-01  86,05 kg

2009-04-02  85,75 kg

2009-04-03  85,45 kg

2009-04-04  85,40 kg

2009-04-05  85,40 kg

2009-04-06  85,35 kg

2009-04-07  85,55 kg

2009-04-08  84,40 kg

2009-04-09  84,45 kg

2009-04-10  83,55 kg

Hurrá! Sikerült!  A tegnap esti edzés megtette hatásást. Lementem 84 kiló alá. Jó, jó tudom,  holnap ebédre halpaprikás, vacsorára sonka, vasárnap báránypörkölt.... Nehéz ünnepek elé nézünk.

Mindenkinek kellemes Húsvétot!