A cigány lova böjtöl
Gyerekkoromban nagyon gyenge étvágyú, finnyáskodó, rosszul evő és ebből adódóan vékonyka kölök voltam. Apám ilyenkor valami állatos történetet talált ki: kisrókákat látott, vagy varjú küldte a 'madárlátta szendvicset, és amíg én tátott szájjal hallgattam addig anyám belémtukmált pár falatot. Fater többször mondta: meglátod, úgy jársz majd kisfijam mint a cigány lova. Miért? - kérdeztem.
Lakott itt a Cigánygödörben egy csóró cigány a Gazsi, aki nagyon kedvelte a lovakat. Vett is egy gebét valamelyik vásáron, de abrakolni már nem tudta. Nem volt miből. Ezért arra gondolt, hogy leszoktatja az evésről. A ló okos állat, érdemes vele kísérletezni - gondolta. Először levette az adagját aztán mikor az utolsó zabszem is elfogyott napokig nem adott neki enni. A ló pár napg bírta, míg végül csak megdöglött, éhen pusztult. Éppen, mire megszokta volna a koplalást. Ennek állított emléket a nép: "Úgy jár majd, mint a cigány lova."
Több történetre már csak a családi elbeszélések alapján emlékszem, például baráti összejövetelekkor mielőtt bárki szedett volna engem megkérdeztek: kisfiam mit szeretnél ma enni, melyik feléből kérsz a bográcsnak, ugyanis ebben a felében vadnyúlpörkölt van a másikban pedig szarvaspörkölt. És én kedvem szerint választottam.
A 'behívtunk az utcáról minden pajtásodat, hogy veled egyenek' történetet már mástól is hallottam, nálunk még annyi volt pluszban, hogy a kölkök mindent felfaltak de én akkor sem ettem. Arra már én is emlékszem, hogy a húst csak úgy voltam hajlandó megenni, ha alulra tették a tányérban és befedték tört krumplival... és a villával vonalakat lehetett rajzolni rá. Aztán nyolc éves koromban megszületett az öcsém, ő elég gyorsan áttért a szilárd táplálkozásra, sőt a halászléből is cuppogva ette a pontyderekat (ejős, de jó) gyorsan beláttam nem lehet tovább finnyáskodni. A konkurencia harc megkeményített.
Olyannyira, hogy most elhatároztam: komoly fogyásba kezdek. A tíz-tizenöt évvel ezelőtti 'versenysúlyom' 75 kiló körül mozgott, pár éve konstatáltam, hogy ki kell egyezni a 84 kilóval mint kiinduló ponttal. A mult héten mérlegre álltam: kerek 88 kg-t mutatott a digit mérleg és már cipő és pulcsi sem volt rajtam. Ez volt két hete hétfőn. Egész héten 87 alá nem tudtam menni, peddig ettem a káposztát nyersen, savanyítottan, párolva. Igaz, este kilenc körül mindig rámtört az éhség, és olyankor egy kis kolbásszal enyhítettem a mardosó éhséget. A mult héten szerdán sikerült 86,9-el mérlegelni, de atöbbi nap 87 fölött volt. Tegnap este a második szelet rántotthús környékén jutottam az elhatározásra: drasztikus diétára kell magam fogni. Az elhatározás megvan: megpróbálok leszokni az evésről.
A ma reggeli mérlegelés erőt adott, hétvégéig vagy leszokom és meglesz a 84, vagy úgy járok mint az a bizonyos ló.
2009-03-30 86,95 kg
2009-03-31 86,60 kg
2009-04-01 86,05 kg
2009-04-02 85,75 kg
2009-04-03 85,45 kg
2009-04-04 85,40 kg
2009-04-05 85,40 kg
2009-04-06 85,35 kg
2009-04-07 85,55 kg
2009-04-08 84,40 kg
2009-04-09 84,45 kg
2009-04-10 83,55 kg
Hurrá! Sikerült! A tegnap esti edzés megtette hatásást. Lementem 84 kiló alá. Jó, jó tudom, holnap ebédre halpaprikás, vacsorára sonka, vasárnap báránypörkölt.... Nehéz ünnepek elé nézünk.
Mindenkinek kellemes Húsvétot!