Dunánál
Az elmúlt években ritkán fordult elő, hogy csak Májusban váltottam ki a horgászengedélyt, általában az elsők között mentem a horgászatra jogosító papírért, és amint tehettem a vízpartra is kinéztem. Idén valahogy csúszott a dolog.
Tegnap este kinéztem a Benta-torkolathoz. Májusban itt mindig szoktak megcsípni pár harcsát, reméltem szerencsém lesz. A Duna még mindig elég magas, nagy támolygóval és fahallal dobáltam a kavargó vizet.
Rablást nem hallottam, egy nemakadó odaütéssel megúsztam az estét. Süllőre rá sem próbáltam, nem jól folyt a víz.
A kerti tavamból ellenben sikerült halszelettel kifognom az apró aranyhalakat megtizedelő vérmes rablót, egy óriási törpeharcsa személyében. Misi szinte eltörpült mellette.
Misi a leendő horgászmacsek különben jól van, egyre elvenebb, minden érdekli.