Lékelt süllő

Jött a hír, hogy a Tisza-tavon a lékhorgászok el-el kapnak pár jobb süllőt is, Robi horgászhaverom kapacitált, hogy menjünk lékelni. Nekem más programom szerveződött a hétvégére, így Robi egy nemhorgász haverjával ment le. 

 Robi rövid összefoglalója:

"A töltésen leparkoltunk, majd a rituális 'pályinka' ivás után szánkóra pakoltunk. Az út nem volt túl kellemes a szél bordázta  jégen. Egy picit be is rezeltünk amikor az egyik morotva közepén megláttuk, hogy egy kutya nagy rianás megy keresztbe előttünk, és ahogy közelítettünk jozzá recsegett ropogott az egész. No, ittunk  megint egy kis pályinkát és így felbátorodva átmentünk azon is. 

A tutinak látszó helyen lecuccoltunk.  Lékfúrás, egy korty pálinka. Alig múlt el pár perc  a második lékben kapás, kijött egy kilós forma süllő. Gondoltam: ez egy erős nap lesz,  - visszaraktam. Aztán a harmadik lékben megint kapás, - sajnos elkapkodtam, nem akadt meg.  Új leket fúrtunk,  a negyedikből  megint egy jó kilósforma jött, azt is visszaraktam. Folyamatosan fúrtuk az új lekeket, de az ötödiktől úgy a  huszadikig semmi ....  

Kezdtem bánni a c&r-t.

Azokon a részeken ahol ősszel jól fogtam ott sem volt egy mozditás sem, úgyhogy
összepakoltunk, és visszamentünk  a legelejére. Az első léken semmi, a második
léken jött a kapás, odaadtam a botot a jóembernek, hadd legyen egy jó 
napja.

Ügyesen kivárt, jókor vágott be, miazmás, aztán kikurblizott egy
négyhuszas süllőt, de ennek örömére már nem ittunk pályinkat mert  elfogyott. Aztán meg már nem történt semmi.  A rianás visszafelé még aggasztóbban recsegett, előkerestük a kötelet  is az átkeléshez. Kint a parton az autónál már várt  a halőr meg egy rendőr, igazoltattak, miegymás. Mondták hogy a nyolc autóval  jött csapat kihozott összesen 5 jó süllőt. Akkor nekünk jó napunk volt! "

 

A szánkó elengedhetetlen tartozék:

 

Ezzel a résszel nem bírt a fagy:

 

A lékhorgász magányossága:

 

Mélyre nyelt: