Csak mi ettünk

A pontyok nem.

Már a halőrházban mondták, hogy nem eszik a hal. Csak mosolyogtam. Mondtam, hogy mi nem is azért jöttünk, bográcsolni fogunk, és csak majd mellékesen kitermelünk pár pontyot. Megbeszéltük a paprikás krumpli rejtelmeit, a tűzrakás szabályait, és már mentünk is.

Gyúróra nem szoktunk korán menni, most is elmúlt már tíz is mire lecuccoltunk. A mellettünk lévő horgászok már menni készültek, volt egy szép pontyuk meg pár keszegük.

 

Megkávéztunk, jött pár keszeg, de ponty nem.

Tüzet raktunk, megpirítottunk egy marék szalonnát, annak a zsírján egy fej hagymát. Került bele kolbász, házisonka, és pár szem krumpli is.

 

Lassan rotyogtattuk.

 

Közben a parton nem történt semmi. A reggeli órákban még elcsíptek egy-egy szép pontyot, de később senki nem fogott halat. Engem nem szokott vigasztalni, hogy más sem fog, próbálkoztunk, küzdöttünk, de keszegen és pár kárászon kívül nem akasztottunk halat.

Ellenben a kaja fenségesen sikerült.