Április elseje - a bolondok napja

A horgászokat sokszor titulálják csendes őrülteknek, pecabolondoknak, megszállottaknak.

Minden horgász ismeri azt a készülődéskor, induláskor enyhén lesajnáló, 'menjél csak, úgysem fogsz semmit' tekintetet, aztán érkezéskor a szájszegletben megbúvó kaján vigyort, a 'naugyeénmegmondtam'  hanghordozást, a hibbantaknak kijáró csendes távolságtartást.  Akár lehetne ez a mi napunk is....  http://www.maskarni.cz/catalog_pictures/item_603.jpg

 Április elseje  - Szent György havának első napja  - a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevők ünnepe, vagyis a tréfálkozások napja. Nem tudni pontosan, hogyan lett ebből a napból a bolondok napja, a feljegyzések legkorábban 1582-ben Franciaországban tesznek említést áprilisi tréfálkozásról. A régi francia naptár szerint ugyanis az év április elsején kezdődött. Az évkezdetet nagy, nyolcnapos vigadalommal ünnepelték, amelyet már március 25-én elkezdtek, és április elsején ért a tetőpontjára.

   

1582-ben azonban IX. Károly is bevezette a Gergely-naptárt, így az év első napját Franciaországban is január elsejére tették át. A változtatás híre asok emberhez csak évekkel később jutott el, és sokan nem is akarták elfogadni azt. E csökönyös népséget a köznép lassan el kezdte „bolondoknak” titulálni. A molesztálás lassan mindenféle csínytevéssé alakult át. A hagyomány a 18. században átterjedt Angliára és Skóciára is. Később elterjedt Amerika francia és angol gyarmatain is. 
 

  E napnak világszerte sok elnevezése van. Angliában All fools Day (minden bolondok napja), Franciaországban "poison d'Avril" (Áprilisi hal), Olaszországban hasonlóan "il pesce d'aprile", Németországban "Narrentga" a neve. Nálunk egészen az újabb időkig ismeretlen volt ez a szokás. Tulajdonképpen Németországban is csupán 1631 óta ismerik.

 

 Az egyik első április elsejei tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia követte el: éjszaka szűkebbre varratta egy márki ruháját, így az reggel nem tudta felhúzni sem a nadrágját, sem a mellényét. Szobájában sorra jelentek meg a csínytevők és szörnyülködtek, mennyire felpuffadt a márki. Rögvest orvost is hívattak, a beavatott doktor fejét csóválva megírta a receptet, amivel szaladtak a patikushoz. Aki szintén a fejét csóválta, de ő azért, mert nem értette a dolgot: a recept ugyanis így szólt latinul: Végy egy ollót és vágd fel a mellényed...

http://davediel.com/pix/FishPics/FishingFool.gif

Magyarországon ezen a napon szúnyogzsírért küldték a kiskanászt, esetleg trombitahúrt, libatejet hozattak velük a boltból. Skóciában volt szokás a bolondjáratás: egy balekot megkértek, hogy vigyen el egy levelet a szomszédba. A levélben ez állt: „áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele”. A szomszéd visszaragasztotta a borítékot és még egy útra kérte a jámbor embert - így folyt a játék, amíg a „postás” észbe nem kapott. 

 

Pár "lopott" ötlet:


- a legegyszerűbb: cseréld ki a sót a cukorral és várd meg a többiek reakcióját

- végy egy átlátszó celofánt és ragaszd fel a WC-re úgy, hogy a WC és a WC tető között legyen... ezután már csak várnod kell. U.I. Arra azért vigyázz, hogy ne te menj elsőnek a WC-re.

- végy hat barátot, és menjetek el egy cukrászdába. Kérjetek egy süteményt és hat kanalat hozzá, majd mondjátok az eladónak, hogy nem tudtok többet kifizetni, megdöbbenése egészen felejthetetlen lesz.

- végy pár csergőórát és húzd fel mindegyiket hat órára, majd tedd az "áldozat" szobájába.

- ha egy bulin vagy a barátaiddal és valaki elalszik, gyújts meg egy papírdarabot, majd torkod szakadtából kiáltsd, hogy TŰZ! ha felébred öntsd le vízzel, kifogást amúgy is találsz.

- ha kicserélhetőek a női és férfi mosdok jelei... a meglepetés nem várt hatást eredményezhet.

- ints le egy taxit, amikor megállt előtted nyisd ki az ajtaját, tedd fel az egyik lábad és kösd be a cipőfűződ, majd csukd be az ajtót és menj tovább.

- írj az első MSN listádban lévő ellenkező nemű ismerősödnek és kérdezd meg tőle, hogy köztetek miért nem volt szexuális kapcsolat, a beszélgetés mókás fordulatokat vehet.


 

És egy régi történet: már biztos vagy tíz éve történt, hogy még Januárban síelni voltunk egy haverral, de az ő sílcuccai valamiért nálam maradtak, mondta majd egyszer beugrik értük. Persze Április elsején eszembe jutottak a lécek, ment telefon a szomszéd havernak:

-Lackó figyelj, segítened kellene, most telefonált  Sanyi - tudod  a síelős, hogy fent jár a városban, hazafele beugrana a sílécekért meg cuccokért, én sajnos nem tudok hazamenni, ha megtennéd hogy leviszed a léceket a  közös padlástárolóból. Lackó mondta oké, csak gyorsan mert siet a délutáni műszakba. Lackó buszvezetőként dolgozott a 72-esen.

-Rendben, rendben, pár perc mulva ott lesz Sanyi, - mondtam, - csak arra kér mivel ő is  nagyon siet, légyszi vidd ki a kapuba a  léceket meg a satöbbit.

Persze Sanyi egyáltalán nem járt akkor felénk, de ezt Lackó nem tudta, a padlásról lecipelte a síléceket és kiállt a kapuba. Akkor Törökbálinton laktunk, a Baross utcában, az talán a legforgalmasabb utca, de a buszok is arra közlekednek. Az áprilisi nap vígan sütött, a madarak csiviteltek, Lackó a kerítésnek támasztotta a léceket és ha már ott van felpróbálta a síszemüveget.  A boltba igyekvő szomszédasszonyok furcsán néztek rá, de amikor a szomszédos óvoda  komplett alsós osztálya vihogva haladt el előtte, akkor levette. Szerencséjére, mert a fél 11-es busz éppen akkor törtetett felfele az emelkedőn. A sofőr Lackót hosszas dudálással üdvözölte, és mikor leért a pályaudvarra mindenkinek vígan mesélte, a Lackó megbuggyant, sífelszerelésben álldogál a házuk előtt.

Közben szomszédom is unni kezdte az álldogállást és főleg a népeknek a  magyarázkodást, felhívott,  hogy mi a helyzet. Persze a második mondatba már belevihogtam, amire Lackó nem éppen szalonképesen - elküldött a ...csába. Este természetesen legurítottunk pár engesztelő sört.