Jeges peca

Ugyan még nem repkednek kemény mínuszok, de Tél tábornok pár napja megérkezett, és erőteljesen igyekszik bizonyítani: most már ő itt az úr.

A kikötő még nincs befagyva -csak a csónakban állt a jég.

Horgászni azonban a meleg szobából nem lehet, elég volt Robi horgászkollégám rövid      e-mail kérdése: holnap egy szezonzáró? - és már indult is a készülődés.

A kikötő így fogadott bennünket:

 

A vízszint a Tisza újabb áradása miatt megint emelkedett. A csónak kitisztításában és a bepakolásban rendesen kimelegedtünk, a túraindító lélekmelegítő is feldobott bennünket, így nekivágtunk a ködös tározónak. A Kis-tiszán már jégdarabok úszkáltak, aztán beljebb már összeállt jégmezőket kellett kerülgetni.

 A tuskók is megfagytak.

 A csónakban a jég nem olvadt, ellenben rákezdett az eső.

 Az első halat Robi akasztotta, nekem egy jobb csuka félúton lemaradt.

 

Az eső hol csendesebben, hol jobban zuhogott, aztán délután átváltott havasesőbe majd hóesésbe. Mi azonban kitartóan próbálkoztunk, minden lehető csalit bevetettünk.

 

Kerestük a halat. Sekélyben, majd a mélyben. Robi szerint ha egyik helyen sincsenek akkor a parton kellene lenniük, azt meg látnánk.

Robinak a gumi csali vált be, egy szép csuka nem bírt ellenállni a sárga twisternek.

 

Gyorsan én is fogtam egy halat, de a szél felerősödött, a hóesés sűrűsödött és a forralt borunk is elfogyott. Feladtuk. 

Kifelé jövet a GPS-re hagyatkoztunk, bár volt amikor egy szél által odasodort jégmező miatt nagy kerülőt kellett tennünk.

A kikötőben mosolyogva fogadtak bennünket. Mire kiértünk nekem konkrétan  az arcomra fagyott a mosoly. Szó szerint.

Azért jó volt. Az előrejelzéseket elnézve azthiszem tényleg ez volt az idei szezonzáró peca. Emlékezni fogunk rá.