Potykák
Vasárnap úgy döntöttem pontyozni fogok. Kellemes, szinte tavaszias idő volt, reméltem, hogy a pontyok étvágyuknál lesznek.
Délig az egész tavon senkinek nem volt még moccintása sem. Érdekes módon a pontyok azért aktívak voltak, a tó közepén elérhetetlen távolságban nagyokat loccsanva fürödtek. Két szem csontival csaliztam és próbáltam minnél beljebb eldobni a szereléket. A kellemes napsütést élvezve egykedvűen ücsörögtem, aztán fél egy felé begörbült a picker.
Megörültem a halnak, a szomszédok írigykedve nézték ahogy megszákoltam. Visszadobás után alig múlt el negyed óra és megjött a következő kapás. Ezt a pontyot is sikerült megszákolnom.
Gondoltam, ha ennyire nem eszik a hal nem is erőltetem tovább, inkább összepakoltam.
A F1 rajtjára pont hazaértem.