Szezonnyitó
Október van. Korán kelős reggeleken gomolygó ködfoltok bukdácsolnak át az ártéri erdő melletti töltésen, tegnapelőtt pedig mintha zúzmara csillogott volna a gyepen. A délutáni nap már csak melenget, a kéményekből felszálló füstcsíkok is bizonygatják: elmúlt a nyár.
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
A pergető horgászok is éledeznek, egyre több mobiltelefon kijelzőjén jelenik meg a titokzatosan rövid sms: elindult már?
A válaszok természetesen körmönfontak, cseppet sem egyértelműek, de bizakodóak.
- A laposon a Karcsi akasztott a múlt héten... a kikötőben a Lajos mesélte... ha még hül pár fokot a víz... sok még a kishal... nagy volt a víz, lesz hal idén...
Szóval kezdődik. Vagy legalább is én úgy reméltem.
Már előző este bepakoltam az autóba.
Ötkor keltem. Az autópályán már világosban robogtam. A horgászboltban nem sok jóval kecsegtettek, a legfontosabb információ: próbálkozni kell.
A csukák még nem indultak be, támolygó kanálra is balin jött
Aztán műcsalira (woblerre) is
A csukák még visszafogottak voltak, (a két kis bugyli említésre sem méltó), nekik még nem szólt senki, hogy 'kezdőőődik, apa, kezdőődik!'