Vízibolha

 

 

A vízibolha természetesen nem csak az akvaristák számára ismerős, hiszen a közép-európai állóvizek mindegyikében, mintegy 90 fajtával képviseltetik magukat. A hímek általában negyed akkorák, mint a nőstények. Alegnagyob faj (Daphnia magna) kb. 6 mm nagyságig nő meg, a  nálunk legjobban ismert vízibolha faj (Daphnia pulex) azonban ennél jóval kisebbre nő.

 

 

A köznyelvben elterjedt nevét (bolha) a vízben történő, ugrásszerű mozgásáról kapta. A mozgásán kívül persze nem sok köze van a rovarokhoz tartozó igazi bolhákhoz (pl. az emberbolha - Pulex irritans), legfeljebb annyi, hogy mindketten ízeltlábúak.

 Szűznemzéssel szaporodnak, (képesek mindenféle megtermékenyítés nélkül szaporodni - az ivadék a szülő pontos genetikai mása 'klónja').  Egy nőstény általában egyszerre 10 ivadéknak ad életet (ez időszak alatt a kikelt lárvák is nőstények). A magzatok fejlődése az anyaállat testében akár mikroszkóp nélkül is megfigyelhető. Ez a szaporodási mód generációról generációra folytatódik. A fiatal nőstények négy napos koruktól már mindenharmadik napon tovább szaporodnak, életükben olyan 25 alkalommal.

 

 

Amikor az élelem mennyisége csökken, pár petéből hímek fejlődnek ki és ekkor már a nőstények által rakott petéket  kell  megtermékenyíteni. 

 

Ezek a peték kis lebegő embriókká fejlődnek, melyeket sötét barnás-feketés, nyereg alakú héj, un. ephippium borít be, a vízibolhák pihenőpetéi, költőtasakjai. Ezekben a peteburkokban a kedvezőtlen időjárási körülményeket is átvészelik, ellenállnak a kiszáradásnak és  túlélik a fagyokat is. 

Amikor a környezeti feltételek megint ideálissá válnak, a petéket rakó generáció átvált az eleven-szülésre és az új ivadékok már mind nőstények lesznek. A hím populáció kihal egészen addig, amíg az időjárási és táplálkozási feltételek romlani nem kezdenek.