Leves
Szeretek főzni. Persze, mondhatnánk - mert nem muszáj. Nyáron inkább szabad tűzön, bográcsozni vagy rácson sütögetni szoktam, ilyen fagyos időben azonban az ember kénytelen a konyhában művészkedni.
Ráérős, otthonkucorgós délutánokon néha rámtör a 'haddfőzzekmamagamnaaaak' kéjes vágya, ilyenkor töltök magamnak egy pohár bort, összevágok egy fej hagymát, kicsit megpirítom kacsazsíron - és körülnézek a hűtőben.
A hűtőben figyelt fél kiló laskagomba (természetesen én vettem délelőtt, bár akkor még határozott szándék nélkül) így a kérdés csak annyi volt: leves vagy pörkölt. Mivel bevásárláskor előrelátóan vettem egy csomag tárkonyt is a készleteket feltöltendő - a döntés már nem is volt nehéz. A hagyma mellé került még fokhagyma, összekockázott sárgarépa és zöldség. A másnapi csirkepörinek szánt combokból gusztusos húskockákat faragtam, és 'ártani nem árthat' jelszóval tettem bele.
Felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam és lassú tűzön főztem. Tizenöt perc mulva beletettem a gombát, meghintettem tárkonnyal.
Egy marék eprlevél tésztát is dobtam bele, majd a végén besűrítettem tejszínnel.
Fiam jóízűen ette, de huncutul megjegyezte: épp olyan íze van mint a multkori karfiollevesednek.