Sült sügér

 

 

  

A sügér a süllő kisöccse. Tipikus ragadozó hal. Amolyan vizek kicsi farkasa.

Farokúszójának köszönhetően hosszabb távon is kitartó, jó úszó, testének függőleges csíkos mintázata pedig jól álcázza a vízinövények között.

A sügér a sügéralakúak rendjének és egyben a sügérfélék családjának egyik neme és egyben a névadója. (Ebbe a családba tartotik az előkelő rokon - süllő - is.)

A multkori pecán fogtunk egy szép sügeret, most azt sütöttük meg pár csukafilé társaságában.

 

 Tudtad?

A sügér teste zömök, de oldalról lapított. Teste elől magas, hátrafelé vékonyodik, faroknyele szembetűnően keskeny. Szája csúcsban nyíló, viszonylag nagy. Mindkét állkapcsán apró fogak helyezkednek el, kefeszerűen, amely e faj ragadozó mivoltára utal. Szemei nagyok, oldalra nézők. Hátúszói egymástól elkülönültek, az elsőn szúrós tüskék találhatók. Vízből kivéve a sügér ezt a hátúszóját azonnal felmereszti s tüskéivel sebet ejthet a figyelmetlen horgász kezén. A sügért a harcsa nem kedveli, mert szúrós tüskéi miatt nem tudja a szájában megforgatni és lenyelni, csukát ellenben sokat fogtam sügérrel. Színezete élénk, tetszetős: testének mellső része feketés, háta feketés-sötétzöld, oldalai zöldes-sárgák, aranyosan tündöklők, hasi tája ezüstös. A hal testén, a hátáról a hasi táj felé, 5-9 sötét, függőleges harántsáv látható, amelyek díszítésként hatnak. Az első hátúszó hátsó részén egy nagyobb kerek feketés folt látható, amely az első látásra szembetűnő és megkülönbözteti a többi sügérfélétől, így a süllőtől is.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó étvágyú, falánk ragadozó, szinte egész nap táplálkozik, mégis rosszul nő, mert a táplálékot gyenge hatásfokkal értékesíti. Falánkságára alapozódik a horgászata: csontival is sikeresen fogható, de ahol nagyobb számban van jelen mint pl a Duna-delta ott pergetve is sikeresen lehet rá horgászni.