Egér van a garázsban

Update: Már nincs...

Ma sem mentem horgászni. Miért, miért... mert azt mondták esni fog, meg szél fog fújni. Ehhez képest nem is annyira. Ilyenkor mit tehet az ember:elvetemült rosszindulatában reménykedik, hogy talán ott a horgászhelyen mégsincs jó idő, esik és fúj. És aki most ott van az szenved. Vagy legalább nem fog halat.

Reggel kimentem a garázsba, és látom az egyik csomag etetőanyag az asztalon kiszóródva. Jobban megnézem: kétségtelen - ez egér volt. Úristen, egér van a garázsban! Rögtön hívtam Cilát, ő készségesen körülszimatolt. Most bent ül a garázsban, szolgálatban.

 

Leporoltam ezt a régebbi posztot, csakhogy érthetőbb legyen viszonyom az egerekhez:

Az egerek gyönyörű kis állatok, de nekem sajnos csak messziről. Igen-igen messziről. Drága Édesanyámnak jól kialakult egérfóbiája volt és van, talán tőle tanulhattam el amikor egyszer -lehettem vagy 5 éves  - azt  láttam amint az én drága anyám a konyha közepén a hokedlin egyensúlyozva sipít, hogy piiiiissstíííííííííííííííííííííí, egy egéééééééééééééér... Akkor egy életre eldőlt, hogy az egér egy félelmetes fenevad, tartani kell tőle. Talán nem is tartok, félek tőle, hanem egyszerűen viszolygok ... már a gondolattól, hogy csak rá kellene néznem... már attól kiver a hideg veríték. És  ez persze vonatkozik minden pici szőrös állatra aranyhögcsögtől patkányszerűig, a nyúllal már nincs gond, a mókusnak mint tudjuk kiváló a PR-ja, a macska meg egyenesen a megmentő isten. Amúgy meg semmilyen más álattal nincs bajom, lehet az bogár, ízeltlábú csúszómászó, kígyó, béka, bármi, csak egér ne legyen. Fiammal már pici korában próbáltuk megszerettetni a kicsi szőrös állatokat,  elég jól sikerült. Falun nőttem fel, egérfronton volt stresszforrás elég, ha nagyritkán a házba beszabadult egy felbőszült vadállat addig rimánkodtunk anyámmal míg apám vagy később öcsém meg nem tisztította a terepet. 

A víkendház felső emeleti részében (ahol ugye az ágy is található volt) szerencsére sohasem fordult elő betolakodó, ellenbe a lenti konyha, horgászcucc tároló részben telente mindíg beköltözött pár egér. Egyszer kora tavasszal horgászathoz készülődtem, pont a fater ólmos táskáját vettem szemügyre, és ahogy belesandítottam visszanézett rám egy pici szüke-fehér csíkos erdei kisegér. Még a szőröket a kicsi orrán is látni vélem.... és akkor átfutott rajtam az a görcsös őrület ami talán az ősemberből tört ki utoljára mikor a barlang mélyén megpillantotta a kardfogú tigrist, szóval eszeveszett üvöltéssel rohantam az ajtó felé... Azt tudni kell, hogy a bungaló kicsit alacsonyra sikeredett (apám önmagához méretezte) a bejárati ajtónál lévő gerendával amúgy is vigyázni kellett, de abban a pillanatban én nem gondoltam gerendára, hanem óriásit szökkenve próbáltam meg mielőbb kijutni a szabadba. Mint a Tom és Jerryben, a gerendát homlokkal kaptam telibe. Délelőtt volt, de megjelentek a csillagok. Szikrázóan pörgők is voltak, de főleg olyan tüzijátékszerűek, szép volt nagyon, no.  Közben, búgás, szirénázás, de ahogy sikerült talpra állnom konstatáltam nincs nagy baj. A púp gyorsan elmúlt, a a horgászat aznap már másodlagos lett.