6:3

Mint Londonban - szokta hozzátenni minden ilyen eredménynél Lajos.

Egyetlen gyermekem enyhén szólva sem horgászőrült. Ennek ellenére az őszi suliszünetben mindig rábeszélem egy Tisza-tavi csukázásra. Most is sikerült.

Azért vannak ellenérzései  mert szerinte én sokat okoskodom. Főleg pergetek, ezt szeretném gyermekkel is megkedveltetni, de sajnos a dobástechnikája még nem tökéletes, és én (sajnos) ezt szóvá is teszem. Megbeszéltük, hogy most nem fogok szólni.

Napfelkeltéről lemaradtunk, de még időben értünk a kikötőbe. A vizet már engedik, de még messze nem az igazi.

útban az első helyszín felé:

 

 

 

 

 

 

 

 

Tomi kipróbálta az új 210-es pergető botot, és rögtön megtetszett neki. Egész jókat dobott vele, és vagy harmadik dobásra meg is fogta az elsőt. Csukát. Nem szeretem ha más fog halat, de most örültem. Aztán mikor elhúzott 2:0 -ra akkor már nem annyira.  

 Az ember mindig a nádfalon túl reméli a jobbnál jobb helyeket:

 

 

 

 

 

 

 

 Az állandó helyváltoztatással próbáltam megzavarni az ellenfelet, sikerült nekem is halat akasztanom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 Néha még a nap is kisütött, kellemes időnk volt, gyermek is szépen pergetett, kimondottan jól vezette a csalit. Merítőszákot ugyan nem nyitottunk, de azért szép halakat csipegettünk. (Tarkófogással mindet ki tudtam venni, Tomi halait is én emeltem csónakba). A csukák mellett fogtunk két balint és egy nagy sügeret is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint kiderült a nap hala és egyben a kiszálló hal is Tomié lett, és a végeredmény 6:3

 

Jó peca volt, na.