Balinozás

Szerdára szabadnapot kértem és leugrottam a Tisza-tóra egy kicsit horgászni. A víz csendes volt, az idő gyönyörű.

A tározó nagy részén eltűnt már a vízinövényzet, nincs  mindenhol összefüggő sulyom, tökleveles részek vannak csomókban. A balin rabolt eszementen, de csukát még nemigen látni. Nagy még a víz, kintvan a hal a sekélyben, a növényzetben.

Célzottan balinra nem igazán szertek horgászni, most is csukázó kanalakkal dobáltam. A balinok kanálra is jöttek. Persze mentek is vissza.  No, nem azért mert egy „Catch & Release”  'fun' volnék, egyszerűen nem szeretem a balint. (Aki esetleg nem tudná mit takar ez az angol kifejezés, a fordítás: fogd meg és és engesd (bocsásd) vissza - mármint a halat).

Nos, szóval én a halat megenni is szeretem nem csak megfogni, de balint nem szoktam elvinni, ellenben az értelmetlen halgyilkolást sem kedvelem:  magyarul, ha egy hal a kifogáskor úgy sérül, hogy nem sok esélye van utánna a túlélésre akkor azt nem szoktam visszaengedni. Most is két balin úgy letorkozta a csalit, hogy nem láttam értelmét az újraélesztésnek. 

Megtisztítottam őket, leszedtem a húst a gerincről, majd ledarálom és valami finomságot készítek belőle.