Hajókirándulás II. - Rovinj

Strandolás után ismét hajóra szálltunk és pontban kettőkor elindultunk Rovinj felé (mivel a túravezető leszállás előtt figyelmeztetett mindenkit, hogy a hajó senkire sem vár és a következő hajó csak másnap ugyanebben az időben indul érdekes módon két perccel a kitűzött idő előtt mindenki megérkezett).

Az Isztria nyugati partszakaszán Porecs és Pula között nagyjából félúton fekszik Rovinj, sokak szerint a legszebb Adria-parti város. A túravezetőnk Elena (négy és fél nyelvet beszélő csinos rovinji őslakos csaj) korrekt egyórás városnézésre vitt bennünket.

 

Rovinj egy kiálló szirtfokra -szigetre épült. A helységet a barbár támadások elől idemenekülők alapították. A szigetet az alapítás után fallal vették körül és három torony tette védhetővé. A mai főtérhez vivő út és a főtér helyén csatorna húzódott. A települést azonban mégis többször feldúlták.

A városba folyamatosan költöztek a járványok és a fegyveres támadások elől a menekülők, a csatornát feltöltötték, ezért az értelmüket vesztett falakat elbontották - a köveket a most is ott álló házak építésére használták fel.

 

Rovinj az Osztrák-Magyar monarchia idején gazdaságilag fellendült, azonban ma már csak három  komolyabb vállalat működik: a halfeldolgozó, a dohánygyár és az alkoholos italokat gyártó üzem. Én sem tudtam, hogy innét való a híres (a mi Unikumunkhoz hasonló) fűszernövények  hozzáadásával  készülő kesernyés Pelinkovac. Ami ugye kismértékben orvosság...

Rovinj kétnyelvű város, olasz beütés nem véletlen, hiszen sokáig velenceiek uralkodtak itt, de még a XX. században a két világháború között is Olaszországhoz tartozott. A mai napig sok olaszos utcanév, valamint az olasz nyelv hivatalos használata tanúskodik a régi olasz kapcsolatról.

A legszebb és leghíresebb látnivaló a félsziget csaknem közepén, annak legmagasabb pontján álló Szent Eufémia templom. Természetesen mi is megnéztük. Ez egy egytornyú, háromhajós nagy templom, a városkép meghatározója. 63 méter magas harangtornya messziről látható. A toronyból,(tíz kunáért lehet felmászni, de vezetőnk nem ajánlotta) pedig pazar kilátás nyílik a tengerre és a környékre. A torony érdekessége a tetején lévő két méter magas Eufémia-szobor, mely a szél hatására elfordul. A helyiek szerint, ha a szobor a szárazföld felé fordul esős, ha Olaszország felé, akkor napos idő várható. A templomban Szent Eufémia szarkofágja látható, melyet a legenda szerint Rovinj partjainál vetett partra a víz, miután eltűnt egy konstantinápolyi templomból. Az Eufémia kultusz szerves részét képezi a város történelmének. A legenda szerint Szent Eufémia az oroszlánok karmai közt kellett volna, hogy lelje halálát, azonban csoda történt, a kiéhezett vad oroszlánok kezesen Eufémia lábához feküdtek. Az egy más kérdés, hogy szegény 'vadakat terelő juhászt' ezután kerékbe törték.

 

Az előtérben a szarkofág mögötte a freskó amelyen az ideúszó kőkoporsó felvonszolása látszik. Hogyan úszhat egy kőkoporsó? Igen, ez volt benne a csoda! 

Ismét hajóra szálltunk, és most már kikötés nélkül irány vissza Pula. A túristák többségét elnyomta a buzgóság, mi fiammal felmentünk a kapitányi hídra. A 'Kapetano' megengedte Tominak, hogy pár percre vezesse a hajót.

 

Tomi azt mondta, érdekes volt a hajó radarját figyelni, jópofa egy ekkora batárt vezetni.