Kismotor

 

Segédmotoros kerékpár. Ez az igazi elnevezése.

A volt Jugoszláviában a 'Cimos' Koper-i gyárában gyártották a Tomosokat (simán Tomosz-nak ejtik).

 14 éves kortól lehetett segédmotoros kerékpárt vezetni. A piacon akkor ott váltó nélküli 'Automatic' és az APN4  volt. Fiúk között természetesen az utóbbi volt a sztár. A gép a szabályok szerint csak 49 km/h sebességet érhetett el, de ebből a motorból vígan ki lehetett hozni 80km fölötti sebességet is. És ezen két személy ülhetett. Ennek az előnyeit  ugye nem kell ecsetelnem...

 

 

 

 

 az első változat

 

 

 

 

 

 

 

Az enyém kb. így nézett ki mikor elhoztuk a boltból, csak piros színben

 

 

 

 

 

 

 

Megkaptuk a gépet és már indult is a 'tuning'. A sufnituning.

Kipufogóból a fojtás kivétel már javított 4-5 km. Első és hátsó fogaskerék csere volt a következő, aztán jött a dugattyú szárból a levágás, majd ha volt kis zsebpénz a dugattyú csere. Az ötödik sebességet is talán már az első nyáron betettük. Düznicsre nem sokat javított, ellenben nagyobb karburátor már igen. A Delorto volt a menő. Aztán a beszívó nyílásokat meg kanálisokat csiszoltuk, bővytettük. Valamit mindig kellett bütykölni. Ha megkopott a henger természetesen a 38 mm ről először 39 majd 42-esre furattuk.

 

 

A sajátomról sajnos nincs képem, de valahogy így festett az enyém is.     Az évek során külsőleg is sok változáson ment át. A kipufogó főleg. Meg volt, hogy átépítettük cross-osra, de volt rajta hippi kormány háttámlás űléssel, sőt leengedett kormánnyal szinte feküdni is lehetett rajta.

 

 

Az enyém egy személy alatt 75-80 km/h tudott, két ember alatt 65-70-et. Elsőben simán egy kerékre állt és a meredek töltésre is felvitt könnyedén. Nem tudom miért, de akkor valahogy nem tudtunk lassan motorozin. Főleg csak teli gázzal lehetett.

Az első motoros éveimben még nem volt kötelező a bukósisak. Akkoriban a nyári motoros szerelék úgy nézett ki: bőr strandpapucs, póló, fürdőgatya. Ilyen szerelékben nem ildomos esni.

Persze, hogy volt pár szép esésem. De kinek nem. Akkoriban sajnos még nem volt sikk a térdnél cafrangokban lógó farmer, pedig szép kis kollekciót tudtam volna kiállítani. A farmerkabátomon is azért volt olyan sok bőrfigura meg betét, hogy takarja a sérüléseket. Ma már természetesen jó védőfelszereéssel motoroznak a fiatalok, és ez így van rendjén.

Jah, egyszer egy csaj le is ugrott a motorról mögülem... Mentünk, mondta álljak meg, én mondtam majd később, ő mondta akkor leugrik, én mondtam ne tegye, erre ő tényleg leugrott... rögtön mentünk az ambulanciára, csak picit repedt fel az álla alatt a bőr ahogy hasra esett. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A   Koperi gyárban többfajta kismotorkerékpárt gyártottak.

ez a sebváltó nélküli model volt a legegyszerűbb:

 

 

 

 ez volt a klasszikus 15-ös

ehhez már A kategóriás jogsi kellett

 

 

 

A lenti Electonoc-nak becézett jószág már nagyon ment a maga 90 köbcenti körüli  ürtartalmával.