Autók

Apámnak - vagyis nekünk - az első autónk egy kis fehér Fityó volt.

 

Nem sok emlékem van erről a kis autóról, talán csak az maradt meg bennem, hogy vele vittek gipszelésre óvodásként mikor eltört a lábam. És hogy fordítva nyílt az ajtaja. 

 

 

 

Spóroltak, sokat dolgoztak, bikákat meg disznókat hízlaltak, összejött a pénz, a kiskocsit eladták. Új autót akart venni a Fater, de főleg Zastavában gondolkodtak akkor. Ezért volt nekem nagy meglepetés mikor egyszer Zomborban jártunk apámmal bementünk a Párizsi utcai autószalonba. Egy gyönyörű BMW volt kiállítva, hasonlóan mint a mai autószalonokban. És mi apámmal azt is jól megnéztük. Én azt hittem komolyan érdeklődünk, de ő megnyugtatott: csak nézelődtünk.

Aztán kiderül, hogy Wartburgot veszünk. Picinyt szomorkodtam, de mivel sok beleszólásom nem volt nem sokat tehettem. Azért az új autó az új autó - még ha Wartburg is - és akkor még nem túl sok gép robogott az utakon.

 

 

Aztán ezen a típuson (kormány melletti váltó ) tanultam meg vezetni.

Főleg földutakon jutottam lehetőséghez.

 

 

 

Egyszer az alsó bungalóknál lévő csónakért mentünk le, apám a vízen vezette vissza a csónakot én pedig a töltésen az autót. Először ültem az autóban egyedül. Nyomtam is neki kegyetlenül. A földút egyszer csak megdobta az autót,  jobrra ugyan lankásabb volt a Dunatöltés, ellenben valahogy egy fa villanyoszlop termett előttem a semmiből. Megijedtem, balra korrigáltam, vagyis lehajtottam a töltés meredekebb oldalán, szerencsére a víz csak a bokrok után kezdődött. Akár fel is borulhattam volna, de csak átcsúsztam az anyós űlésre a hirtelen kanyarodástól, az ijedtségen kívül más bajom nem lett. A töltés olyan meredek volt, hogy sokadik kísérletre sem tudtam visszakapaszkodni rá.  A kerekek elpörögtek a gazban, lehetetlen vállalkozásnak tűnt a visszajutás.  

Elkeseredésemben elindultam a töltés alján, vagy egy kilóméter után aztán találtam egy feljárót. Nem dicsekedtem apámnak.

Aztán mikor már jogsim volt néha elvihettem az autót. Mármint, hogy este is. A baj csak az volt ezzel a Wartburggal hogy belülről nagyon párásodtak az ablakai. Főleg a hátsók. És egy ilyen bokrosból kitolatás - párás ablak kombináció után kicsit behorpadt a hátulja. Apám reggel igen morcos volt.

Miután dolgozni kezdtem megvettem az első saját autómat. Használt, de megvigyázott 1,3-as motorral szerelt 'Mediteran'. Eredetileg külföldi piacra készített 'százegyes'. Fehér színű, három ajtós volt, színezett zöldes üvegekkel, szélesebb felni meg még kissebb csicsák. Ment mint az őrült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő Zastavám egy 'Jugó' volt.

 

 Megint az Amerikába készülő szériából fogtam ki egyet, jól nézett ki, ment is. 

 

 

 

 

 

 

Mint minden kisgyerek az én fiam is autómániás volt, alig tudott beszélni, de az autókat felismerte. Az olyan esti meséket szerette amiben a régi autókról meséltem.

Aztán mikor kicsit nagyobb lett szívesen hallgatta a felsorolást milyen kocsik voltak a 'kezem között'. Az első  munkahelyemen vezettem régi Renault 4, valami adósság visszafizetés kapcsán tulajdonoltam Ami 6-ot,  Zastavából talán minden fajtát vezettem, kivéve a Floridát, meg Lada, Zsiguli, Skoda, Moskvics, Golf 1,2,3. Majd egy évig boldog Kispolski tulajdonos is voltam, és meglepő de  még kedveltem is. Télen mikor leesett a hó a Szépvölgyin felfele jókat lehetett rallizni vele.

Egyedül ami kimaradt az a Trabant. Vagyis nem teljesen, mert egyszer megkért a szomszédasszony, hogy álljak ki az udvarukból a Trbaival. No akkor vezettem pár métert - azt is rükvercben.

 Az újfajta 'nyugati' autók felsorolása meg már csak az unokáknak lesz érdekes.

 

Címkék: zastava