Duna-delta

Olyan sok szépet hallottam már róla, hogy tavaly én is elmentem a Duna-deltába.

Az utazásunk már kalandos volt. Én Bp-ről indultam, Debrecenben átszálltam a horgász kolléga kocsijába, onnét indultunk Marosvásárhelyre ahol terv szerint csatlakoztunk másik két horgász kollégához.  Már jó két órát bolyongtunk Romániában a kocsi GPS-ét követve és még szerencse mert kiderült, hogy a nélkülözhetetlen szemcseppjét debreceni horgásztársam Zoli otthon hagyta. Így nem nagy kitérő után (kb csak 3-4 órát vesztettünk) visszamentünk a magyar határra a szemcseppért, majd  jóval éjfél után végre odaértünk Marosvásárhelyre. Erdélyi kollégákkal paroláztunk, aztán átpakoltunk és újult erővel útra keltünk. Következett Tulcea, aztán Nufaru, ott átkompoltunk a Szent-György ágon onnét csak pár kilométer Partizani, igaz  a makadám-földes út valami rettenetes. Ott várt bennünket a szállásadó aki egy gyors csónakkal vitt minket Gorgovára a szálláshelyre. Itt a Sulina ág partján van a komfortos horgásztanya minden kényelemmel.

 

 A szállás tényleg első osztályú  - és az ellátás is. Én egyszemélyes szobában kaptam helyet, az egyetlen dolog ami elbizonytalanított, hogy az ágyam alatt megláttam egy karton egérmarasztalót vagyis az egér-ragasztót. 

Kérdésemre a háziak kedvesen mondták, hogy bizony itt néha akad egér, ugyanis nádtetős a ház és itt kint a pusztán ez természetes, hogy beköltözik egy-két egér, de ne féljek beleragadnak a csapdába. Hajaj, én és az egerek ...

Éjjel persze arra riadtam, hogy nagy szöszmötölés van, arra gondoltam biztos egy egér vergődik a ragasztóban. Világítást kapcsoltam , megnéztem de nem. Aztán próbáltam visszaaludni, de a szöszmötölés nem maradt abba, a padláson jót szórakoztak egérkéék. (A háziak mondták reggel. hogy terményt tartanak a padláson...) Szóval az első két nap kurva fáradt voltam, aztán szobát cseréltünk. Csabi kolléga ugyan cseppet horkolt, de a fáradság győzött, végre lialudtam magam.

 

   A szálláshoz kétszemélyenként járt egy aluminium csónak 20 lovas motorral. A deltában nagyok a távolságok, mindenki őrült nagy csónakokkal közlekedeik őrült tempóban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Senki sem lassít, a szárnyashajó menetrendszerűen hasít, vigyázni kell.... Állítólag hetente történik valamilyen baleset, végülis az ott egy forgalamas vízi út.

 

Horgászat? Kellemes volt. A reggelek ködösek, hidegek, korán kellett indulni, hogy a kiszemelt tóra időben érjünk. Pergettünk. Azt hallottuk, hogy igazán kapitális halakért  nem a Deltába kell menni,(persze azért itt is akad horogra nagy harcsa, ponty, süllő, csuka, balin stb) itt a természet bujasága a lenyűgöző, a tavak beláthatatlan  szövevénye,  a víz irdatlan nagysága. 

 

 

 

 

 

 

Igaz mi nem fogtunk kapitális halakat, ellenben  sokat. Csukát, sügeret kis szerencsével (és némi tudással) rengeteget lehet fogni. És egy pergetőnek kell ennél több?

Címkék: duna delta