Tisza-tavi süllők 2007

Bármennyire is álszent siránkozásnak tûnik,  a Tisza-tó  hajdan volt halbõsége drasztikusan megcsappant. 2000-ben jutottam le elõször a tóra, és már azon az első napon gyönyörű halakat fogtunk.  Azokban az években még fõleg úszózva horgásztam - és fogtam én is mint mindenki.
A Tisza-tó lett a nagy szerelem. Először béreltem a csónakot aztán készítettem sajátot. Lassan áttértem a pergetõ horgászatra, de az úszós csukázást is nagyon szeretem, a botzsákban mindíg van nálam úszózásra szerelt bot is. Perzse a Tisza-tavon is vannak betlis napok, azért nekem majdnem minden évben sikerült elejtenem 1-1 szebb halat is.
2006-ban már nagyon meg kellett dolgozni a csukáért,  de  kellemes meglepetés volt, hogy a csukás pályákon süllõt is sikerült fognom. A 2006-os tél majdnem jégmentes volt, a csónakkikötõket felszámolták, de a rabsicok biztos kihasználták a helyzetet,  kiváncsian vártam milyen lesz a 2007-es szezon.


Siralmas lett. Szinte csukát villantóval nem is tudtam fogni, egy alkalom
volt amikor evett, de akkor is csak élõ csalira jött. Kerestem a halat, de nem találtam. Aztán egyszer csak mégis... Egy jellegtelen helyen azt vettem észre, hogy épp süllõbirodalom közepére kerültem. Egy 10x10 méteres területen egy víz alatti fa mellett  szinte egymás mellett álltak a süllők.
Eszméletlen.... de tényleg.  Minden húzásra ütötték a csalit, volt olyan, hogy odavágott a hal, megakadt, pár pillanat mulva leakadt, de ahogy tovább húztam  egy másik hal vert oda a twisternek. Nagyon jó peca volt. Álompeca. Látótávolságon belül
többen horgásztak, megpróbáltam nem fogni látványosan halat,  csak néha. Különben õk is fogogattak, na de elõttem mi volt....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Későn értem haza, fáradt voltam, esőt is mondtak másnapra, mégis lementem. Az eső többnyire szakadt, csak néha csendesedett. A helyet külső támpontok alapján megtaláltam, ahogy karóztam le megkoppant a csónak, mire  mellettem fél méterre egy jó hármas süllő ugott ki ijedten a vízből. Tisztára mint egy delfin.  És evett megint.

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És megint lehetett meríteni:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dél körül már szinte elállt az eső, de már csordultig voltam élménnyel, így pakoltam és mentem haza. Útálok esőben horgászni, de ez gyönyörű nap volt.

Következő napokban szelesre fordult az időjárás, hidegfront, majd befagyott. Lestem az időjárásjelentéseket és amint kiolvadt mentem, de már elkéstem.
Már messziről láttam, hogy a kérdéses területen több csónak mozog és karók vannak leszúrva. Látványosan keresztül-kasul lerakott hálók. Elsőre nem is értettem, hogy merészelnek a rabsicok fényes nappal hálózni. Aztán az egyik csónak odajött hozzám és közölte, hogy itt most állomány-mentés folyik, és hagyjam el a területet. ( a  mohosz bérli az államtól a  vízterületet és vízleeresztés után minden évben  állományt felmér és halat 'ment'. Vagyis lerabolja a tavat, és teszi mindezt legálisan. )
Elmagyarázták, hogy ehhez nekik joguk van, én pedig húzzak arrébb, mert nem
tudják értem vállalni a felelõsséget, mivelhogy árammal is dolgoznak.
Hosszasan  'beszélgettünk'.

Aztán persze arrébb mentem.
Vérlázító volt... Csak a tehetetlen düh kavargott bennem. A kirakott hálókba kergették a halat az árammal. Esélye sem volt a halnak. Megpakolták a csónakokat, több száz kiló halat fogtak.

Pár nap mulva megint kimentem a 'tuti' helyre. Persze semmi. Nagy semmi. Azóta imádom a mohoszt.