nekirugaszkodás
volt olyan, hogy ékezet nélkül írtunk, abból az időből maradt ez az írás is:
szoval nekiugrok,mintahogy azt tettem kb 17 eves koromban, mikor is az iker vikkendhazban
(nalunk bungalonak neveztek) negy velem egykoru zombori csaj nyaralt, es
persze mar elso ejszakara megbeszeltunk egy csonakazast, ami ugye jol
sikerult, csak a nekirugaszkodassal volt egy kis baj, mivelhogy ugye
hajoskapitanyi mivoltomban en toltam be a partrol a csonakot, es utana
gondoltam beugrani, ami koztunkszolva szepen is sikeredett, ki is
egyenesedtema csonak orraban, csak egy bibi volt, az egyensuly valahogy
eltunt, es mint a halaszsas fuggoleges felszallas elott, kezeimmel
elkezdtem szepen a levegobe kapalozni, egy pillanatig ugy tunt, sikerul
talpon maradnom, de newton ezt nem nezte jo szemmel, a fuggolegeshez
viszonyitott dolesszogem bizonyithatoan kezdett nagyobbodni, es a vege egy
eszmeletlen nagy hatas lett, ami utan csak a hatas volt meggyozobb, a
csajok dermedten hallgattak el - nemtudom megfigyeltetek-e ha kettonel
tobb nonemu jon ossze, olyat tudnak perceken belul produkalni mintha egy
tobbszaz lakosu papagajketrecbe kerult volna az ember - szoval hirtelen
csend lett, aztan a csonak eljeben ulok letoroltek magukrol a vizet, es
iszonyatos rohogesben tortek ki, en meg visszamentem atoltozni