Centi

Elmesélek egy régi, ámbár igaz történetet.
Úgy kezdődött mint minden hétköznapi orvosi eset, H. észrevette hogy fáj.
Először nemfoglalkozott vele, majd elmulik, gondolta, aztán mégse. Fiatal
kora ellenére prosztata?  (erről mindig fábrik úr története jut eszembe, és
mivel sajnos már azóta volt szerencsém urológushoz, tulképpen nem is tartom
viccesnek... sőt, de ezt hagyjuk...) Orvosi rendelő,  H. megszeppenve
várakozik. Konstatálja, hogy a nagydarab szőkehajú Ursula kinézetű
asszisztensnő a szolgálatos. Előre retteg, mivan ha a doktor aztkéri:
mutassa meg! Akkor Ursula elfordul, vagy...... jaj, belegondolni is rossz-
akár meg is láthatja. H. gyötrődik, már a megfutamodáson töri a fejét,
aztán mégis sorra kerül, a doki kedves, aztmondja, szimpla megfázás,
receptet mindjárt felír, kész ügy.  H. fellélegzik, semmi vetkőzés, semmi
szégyenkezés, Ursulát megusztuk.   Mégiscsak szép a világ.....Ursula
receptírás előtt felveszi az  adatokat:
- neve?
- H.
-lakcím?
- ...ti út negyvennyolc.
- hány centi?
- . . .
na itt megállt H.-ban az ütő....  először elsápadt,  hát mégis ilyen
rettenetes  megaláztatás lesz ez....   ... majdnem aztmondta mi a lóf....sz
közöd van hozzá, aztán dadogni kezdett, hogy... ööööö, khm, öööö,......
közben végigfutott agyán  a gondolat: ezt most mér kérdi?....
khm.......öööööö, hogy hány centi? ööööö,...... és Ursula felnézett: na?
- öööööö... ééééén,  öööööö...
igen, mondta Ursula, kire másra gondoltam, volna....  és huh, kigyultak a
lámpák: ez azt kérdi, hogy ÉN hánycenti vagyok.... és  H. annyira megörült,
hogy nemtudta megmondani......  hetven.....ööööö.... százhetven...ööö, nem,
száznyolcvan....... és  kényszeredetten vigyorgott,  az ősz halántéku
dokibácsi szigoru maradt, habár a szeme gyanusan csillogott...  Ursula
azóta már nyugdijba vonult ......