Hidegek a reggelek. Poroszlón hajnalban mínusz 5-6 fokokat mérnek. Nem indultam korán, volt már vagy fél tíz is mire a kikötőbe értem. A nap kisütött, kezdett a deres csónak kiolvadni. A Kis-Tiszán csak a part mellett jegesedett, jól lehetett haladni.

Kellemes idő volt, a köd már felszállt, azonban a nap erőtlenül próbálkozott visszaidézni a nyarat. A csukás részeket vallattam először, csak a kissebb példányok voltak étvágyuknál.

 Délután átmotoroztam a süllősnek vélt szakaszra. Éreztem, hogy a mélyebb részeken ott a hal, de nem találtam a tuti csalit. Aztán megtört a jég.

 Szép, szűk hármas süllő.

Nem tudtam rájönni melyik csali az amit igazán kedvelnének. A jól bevált támolygót tettem vissza sokadjára amikor a csónaktól alig pár méterre az egyenletes húzásba jött a rendes odaütés. Mindjárt kiszaladt oldalra, aztán felfröcskölt, majd megint lejjebb ment.

Látszott, hogy jól ül a horog a szájszélben, így fotóztam párat, sajnos ő nem kívánt pózolni. A horgot fogóval kellett kifeszíteni a szájszélből.

Gyönyörű négyes süllő, a nap hala.

A vízleersztés utáni 'vasas nap' eredményessége hatására szerdára is szabadságot vettem ki. Már korábban is szemezgettem az ólomfejes horogra (JIG) kötött műlégyszerű csalikkal, de most, hogy a napokban egy ismerős említette: a sekély vízben kiválóan működött csukára a Streamer csali, beindult a fantáziám. Gondoltam nem veszíthetek semmit - süllőre is ki kellene próbálni.

Egy eredeti,( itt megnézhető, rendelhető) és hozzá a komment a gyártótól:

 A legyezőhorgászat világában végzett sokéves fejlesztés, tesztelés eredménye ez a jig horogra épített streamer, kifejezetten pergető horgászoknak. A hagyományos csaliktól teljesen eltérő pulzálás, a finom hullámzás élethűen imitálja a táplálékhal mozgását. Az utóbbi évek pergető versenyein, a különböző jig streamerekkel elért eredmények bizonyítják létjogosultságát az agyonhorgászott vizeken.

Horgászboltba már nem volt időm elmenni, kedd késő este kötöttem is párat gyorsan az otthon található anyagokból.

Nem mondhatnám, hogy szépek lettek, bevetés előtt az egyik csúnyácska szárazon így nézett ki:

Az asztalon sem mutatnak túl jól.

A puding próbája az evés... Persze nem ezzel a csalival kezdtem, de dél körül mikor felkötöttem már második dobásra volt egy odanyúlás. Aztán a következőre legnagyobb örömömre egy rávágás, elnehezülés, bevágás.... és akadt. Az első Streameres süllőm!

 Aztán a második egy másik csalira:

Természetesen a kis Siluro is bevetésre került, most védett horoggal szereltem, hogy minél kevesebb tuskóelakadással megússzam. A  mai bandanagyot ő kapta el, igaz a horog csak szájszélbe akadt. 

Megint baromi jó nap volt. A teríték:

Hideg van. Olyan alattomos, csontig hatoló. Szerencsére szél nincs, csak a pára gomolyog. A kikötőben csak páran vannak, a korán kelők már rég a vízen, nekem valahogy nem sietős, érzem fázós nap lesz a mai.  

A tározótéren eltűnt a jég, ellenben horgászat közben a fonott zsinór által felhozott víz szépen befagy a gyűrűkbe.

A tározó csendes, próbálkozok pár ígéretes helyen, de nincs halmozgás. Gondolkodom Óhalászin, de nincs kedvem a csónaktologatáshoz.

A gyűrűk a boton folyamatosan befagynak, a kezeim fáznak. Kesztyűben nem szeretek pergetni, nélküle meg odafagyok a bothoz. Szenvedős peca ez a mai.

 Az egyik morotván két csónakból horgásznak, oda tartok én is. A sárga csónakos a  sekélyebb részen kavirnyál,  épp kivesz egy csukát. Később ismerem csak fel: hiszen ő Robi. 

Összekötünk, iszunk egy korty lélekmelegítőt meg egy pohár forró teát. Robi elszánt, süllőt is szeretne fogni a csuka mellé.

Már lassan kettő körül jár, még csak koppintásig jutottam. Fázok. Elköszönök Robitól, lassan a széllel vitetve magam elindulok kifelé. Egy tuskósornál aztán megtolja valami a kis támolygót, megállok a vontatással, megemelem, megint megtolja, pöccintek egyet, még egy pilanataig tartom.... és bevágok.

A csuka küzd egy kicsit, aztán jól magára tekeri a fonottat. Kézzel veszem ki, majd szépen kicsomagolom a kettes csukát a fonottból. Még látótávolságban vagyok Robitól, intek neki. Újra dobok, a második bevontatásra szinte ugyanolyan finomkodó kapás mint az előző. Megtolja, hagyom neki, pöccintek, megint piszkálja, hagyom, majd bevágás. Ez is akad, és ez már jobb hal.

Fázik a kezem, meg szájszélbe is akadt - inkább merítem.  Szép testes jószág, 3,80 kg.

Csak illemből dobok még egy utolsót aztán pakolok és megyek. Útközben telefonál Robi, hogy fogott egy kettes süllőt, - gratulálok neki, de már semmi kedvem visszamenni. 

A kikötőben iszom egy jó kávét, otthon meg beülök egy kád forró vízbe.

Sajnos nem garanciális.

Megint fagyott. A csónak tiszta lefagyott dér.

 A kikötőből csak a jeget feltörve lehetett kimenni.

A Kis-Tisza majdnem jégmentes, csak a szélein maradt meg a jég.

Szenvedős nap volt. Voltak teljesen befagyott részek, és köztük jégmentes szakaszok.

Dél körül kicsit felmelegedett az idő, akkor jött ez a szép csuka.

Vehemensen védekezett, négy kiló harminc.

A vízleeresztés megtörtént, az időjárás egész kedvező, menni kell a Tisza-tóra.

A Kis-Tiszán nagy pontyokat fognak, de a rablóhalazók sem panaszkodhatnak.

A csukák, süllők igen vehemensen védekeznek.

Szálkamentes, darált csukahúsból mi mást készíthetünk gyorsan mint fasírtot.

A darált húshoz hozzáadtam egy áztatott zsemlét és egy tojást, ízesítettem sóval, dobtam bele törtborsot, kevés pirospaprikát. Keverés közben még tettem bele egy kanálhegynyi házi erőspistát.

Öntöttem bele még fél deci citromlevet és jól eldolgoztam. Kevés zsemlemorzsa hozzáadásával egész jó lett az állaga.

Fél órát pihenni hagytam, majd halformákat gyártottam belőle. A kishalacskákat zsemlemorzsában meghempergettem, majd forró olajban kisütöttem.

Biztosan szebb halakat is lehet formázni...

Sültkrumplival tálaltam, saját vörösbort ittam hozzá.

A csukahús nagy hátránya, hogy szálkás. A szálkátlanítás egyik jó módszere a darálás.

 Most nem bonyolítottam túl a leves témát, nem főztem a csukacsontokból alaplevet. Egyszerűen kevés  olajon megpirítottam a hagymát, majd  rajta az összevágott zöldségeket.

Rádobtam a gombát és felöntöttem vízzel. Sóztam.

Közben a csukahúshoz tettem egy tojást, csipetnyi sót, borsot, pirospaprikát, kevés zellerzöldjét. Míg a leves forrt a halhúst jól összekevertem.

Bő fél óra forrás után a levesben zöldségeket krumplinyomóval egy kicsit összetörtem, majd mikor a leves ismét felforrt kanállal beleszaggattam a csukahúst.

Ízesítettem: sóztam, borsoztam. Gyorsan elkészült, a végeredmény pedig  egy nagyon finom zöldséges gombaleves, kellemes ízű szálkátlan csukahús betéttel. 

Tömegben nem szeretek horgászni, a hosszú hétvégét is kihagytam. A Tisza-tavon is nagyüzem volt, állítólag szombat-vasárnap-hétfő volt a csúcs. 

A szerdai napra szabit vettem ki, sajnos napsütéses idővel 'kecsegtettek', ami horgászat szempontjából nem ideális.

A kikötő az előző napokhoz képest eléggé csendes volt.

A Kis-Tiszán szép pontyokat akasztanak, de én nem szeretem az ücsörgős pecát, inkább a tározót és a köd-tengert választottam.

A tározón gomolygott a köd, a nap néha felsejlett aztán megint percekre eltűnt. Igazi csukázó idő: sima víztükör, nagyon enyhe szellő, de sajnos halmozgás, rablás egy szál se.

A köd csak tíz után kezdett foszladozni, oszladozni, és ahogy kisütött a nap egy pillanat alatt kellemes késő őszi idő keletkezett.

Tudtam, hogy ebben a gyönyörű időben nem sok halra számíthatok, szinte meglepődtem amikor az egyik hínárcsomó mellett húzott csalim elnehezült, majd a hal pumpált kettőt a boton. Reflexből ráhúztam, éreztem, hogy jobb hal. Megugrott, fröcskölt, fejet rázott... és a csali kiakadt. No, ez szépen lemaradt.

Újult erővel kezdtem dobálni, de ebédszünetig nem történt semmi. Sajnos a látótávolságomban lévő horgászok sem fogtak, a pergetők csak keresték a halat, az úszózó pecások meg egykedvűen ücsörögtek.

Már a betli sötét árnya libbent meg szemeim előtt, de kitartóan vallattam a vizet. Volt egy odanyúlás, ez új reményt adott. Dobáltam tovább.

Egy tuskó mellől jött az első csuka, 53 centis, nem túl nagy jószág. Fél óra elteltével egy hasonló méretű egyedet sikerült becsapni, visszaengedés előtt meg is mutattam neki a csalikészletem: okuljon, és ne csábuljon el addig, míg kapitális csukamatuzsálem nem válik belőle.  

Azt hittem beindul a hal, de sajnos ezután már csak kisebb odaütések voltak, rendes kapás már nem. Az árnyékok megnyúltak, a nap vöröses udvarban izott, kezdett leereszkedni a pára. Elindultam haza felé, de gondoltam dobok még párat az ígéretesebbnek tűnő helyeken.

 Ismét a kedvenc ezüstszínű könnyű kis kanalamat (átalakított Gipo Siluro) tettem fel, és talán a harmadik dobásra meg is jött a hal. Szépen védekezett, a csónak alatt átúszást is megpróbálta, fröcskölt rendesen. Szerencsére jól akadt, gond nélkül megszákoltam. Három és fél kilóval mérlegelt.

Még illemből dobtam kettőt, aztán hazaindultam. Mire a kikötőbe értem megint leszállt a köd, lehült a levegő. Köd előttem, köd utánam...

Apad a Tisza-tó, eresztik a vizet. Az előző két horgászatom elég jól sikerült, nagy csukát ugyan nem sikerült zsákmányolni, de akciódús pecák voltak.

Megint nem keltem korán, ez egyrészt jó volt mert kialudtam mgam, másrészt eléggé kellemetlen, mert munkanapon fél hétkor már sajnos alig járható a város.  

Szép napsütéses idő volt, ami csukaügyileg sajnos nem sok jóval kecsegtetett.

Az első akció.

A tározón már több csónakból horgásztak, német ajkú vendéghorgászok is szép számban képviseltették magukat. A pályán két csónak is volt, a hajnalban kezdő kollégának ha jól értettem két hala is volt már, a másik csónakban legyezve próbált a csukák eszén túljárni a horgász. Mindketten panaszkodtak, hogy 'ma nem eszik'.

Ehhez képest nekem az első halam elég gyorsan megjött: egy ejtős mozdulatsor végén vágott oda a csalinak.

Aztán jó ideig nem történt semmi, cserélgettem a csalikat, de nem volt érdeklődés. A másik két csónakban sem fogtak halat. Már dél, aztán egy óra is elmúlt, akció nélkül.  

Egy hosszabb dobás után félúton jött a második odavágás, olyan kézből botkivevős.

Sajnos ez sem volt kapitális példány, az első tesója, 58 centi, jó két kilós forma.

Az idő nem változott, talán kicsit csendesedett a szél, úgy tűnt ez a rész nem fog több halat adni. Gondoltam ha a halak nem találnak meg, akkor nekem kell őket megkeresni.

A tározón próbáltam növénnyel enyhén benőtt szakaszokat keresni, ahol a hal is talál búvóhelyet, de a műcsali is még elhúzható.

Gyönyörű csukatanyának látszó helyeken dobáltam, de a tanyán balin lakott. A beeső támolygó kanál első pöccintésére ütött oda a hal, meg is ragadt rendesen.

Volt még jópár kapás, odaütés, megtolás, mellévágás, lemaradás de csak egyet sikerült megfognom közülük. Amilyen rosszul indult a nap, ez a késő délutáni balinozás a sok akcióval kicsit jobb kedvre derített. Igen, a csukák sem esznek minden nap.

Tomit minden évben legalább egyszer próbálom rávenni egy Tisza-tavi csukázásra.

Régebben főleg úszós módszerrel horgásztunk, neki természetesen saját botja volt, és emellett ő volt a csalihalfelelős.

Most már Tomi is perget, a technikáját folyamatosan csiszolja.

Nem indultunk túl korán, a kikötőben is elbeszélgettünk, kilenc után értünk a tetthelyre.

Az időjárásra nem lehetett panaszunk, ideális csukázó idő volt: borult, szélcsendes, nagyon enyhén szemerkélő esővel. A pálya is jónak tűnt, mégsem volt kapásunk az első órában.

Aztán lassan beindultak a halak.

Délután megint alábbhagyott a csukák kapókedve, úgy döntöttünk nem várjuk meg az esetleges szürkületi újabb csukarohamot. Végül is szoros versenyben sikerült nyernem.

Október: kezdődik a csukaszezon. A Tisza-tavon a vízleeresztéssel szokták azonosítani a szezonkezdetet, én pár nappal előtte vizsgáltam meg először a csukahelyzetet.

A reggel már csípős,  a Kis-Tisza csendes.

A vizsgálódást egy belső zárt morotván kezdtem.

A zárt holtágakban a növényzet még áll, kisebb-nagyobb lyukakban lehet elhúzni a műcsalit. Szerencsére volt érdeklődés.

A sulyom már szépen pirosodik.

Egy szebb csuka egy emelésnél rontott rá a csalira, a bevágás utáni meglepetésében a csónak mellé állt be pihenni. Szabadságot kapott.

A klasszikus Benyus-féle csali is hozott halat.

A tározótéren csak foltokban találni növényzetet, azonban a nádszélben, kisebb öblökben már itt is lehet csukát látni. Már Gipot sem gyártanak többet, vigyázni kell a már bevált, kipróbált kanalakra.

Délután volt egy hosszabb szünet, amikor csak szűrtem a vizet és a közelemben horgászó kollégák technikáját csodálhattam, de befejezésként még akasztottam egy szép hármas halat. Ők hárman jöttek haza.

 Aztán csendesen lement a nap.

Ajánljuk, azoknak a cégeknek, akik szeretnék meglepni kollégáikat egy vadregényes vízivilágban zajló evezős kalanddal.

A Kenutours honlapján látta egy kollégánk a fenti programajánlót, de mivel nyáron nem sikerült összehozni a túrát, így most október közepén került rá sor.

A kis csapat melyben én is tevékenykedem, a hideg délelőtti csípős-szeles, de napsütötte időben nyolc háromfős kenuval indult útnak.

A szervezők által vázolt program:

A túránkat nem egy unalmas széles folyón történő evezgetésnek kell elképzelni, hanem zegzugos ágakon helyenként sebesebb szakaszokon keresztül haladva ismerhetjük meg ezt a páratlan vízivilágot. Helyismeret hiányában itt bizony, könnyű eltévedni!
Kievezünk az elterelt Öreg-Dunáig, kis ágakon továbbhaladva átcsúszunk egy mini alagúton, ahol egy gyönyörű tisztavizű holtágba érkezve kikötünk. Időjárás függvényében itt fürdőzésre is mód nyílik, ami a víztisztaság mellett, egyben langyosabb hőmérséklettel is szolgál.

A holtágból való továbbhaladáshoz a kenukat át kell emelnünk szárazföldön, egy újabb ágacskába, mely 50 m megtételét jelenti, ehhez egy kis csapatmunkára lesz szükség. Fáradozásunkat egy még tisztább vizű tavirózsákkal tarkított útvonal hálálja meg. Ekkor már ismét evezve 400 m megtétele után, elérjük ebédünk helyszínét. A kenukból kiszállva közvetlenül a csárdába érünk, mely egy holt szigetközi ág és a Zátonyi-Duna találkozásánál található.

A jóízű ebéd és egy kis pihenő után, visszaemelve hajóinkat, a mini alagúton visszaevezve folytatjuk túránkat egy igen érdekes állomásig, ahol egy hallépcsőt tekintünk meg. Továbbevezve kis ágakon helyenként már enyhén felfelé haladva érjük el a cikolaszigeti Kisvesszősi sátorozóhelyet (térképen "Dunasziget Kisvesszősi sátorozóhely"), ez egy tipikus vízitúrás tábor, számos túra kiindulóhelye.
Itt adjuk le vízitúra eszközeinket, és ...

A valóságban a program tényleg hasonlóan alakult, sőt senki sem hitte volna, hogy a szövegben elbújtatott mondatot:  "Időjárás függvényében itt fürdőzésre is mód nyílik" - komolyan kell vennünk.

Véletlen folytán a hajóbaülés úgy sikerdett, hogy cégünk kis csapatának vezetője és az ő helyettese egy kenuba került - ment is a zrika egész idő alatt, hogy az ő hajójuk nem ússza meg szárazon a napot.

A túra végállomásához nagyon közel, szinte az utolsó métereken legnagyobb meglepetésünkre (legszebb öröm a káröröm) a 'vezetőségi hajó' egy kanyarban kisodródott és megborult. A fiúk vízbe léptek - úgy derékig. Gyorsan mindhármukat kimentettük, a csapat vastapssal köszönte meg a produkciót. 

Jó túra volt, jövőre újra (melegebb időben) is megpróbáljuk.

Köztudott, hogy a pálinka milyenségét a gyümölcscefre minősége nagyban befolyásolja. Fateromnál készül a körtepálinka cefre. Fater mindent akkurátusan készít, nála nincs 'pufimunka'. A gyümölcscefrébe csak egészséges gyümölcs kerülhet, a rossz részeket kivágja, aztán az egészségeset ledarálja.

A szilva...

Már említettem, hogy a kertemben van két kis tavam.

Egymás mellett vannak, és van köztük egy keskeny összeköttetés (a híd alatt). Évente egyszer szoktam tisztítani őket, vagyis az egyiket teljesen kiszivattyúzom, a koszt, bedobált kavicsokat, felgyülemlett iszapot kiszedem, majd tiszta vízzel újra feltöltöm. A másodikból csak az iszapot szoktam 'kiporszívózni' a szivattyúval.

Tavaly ősszel sajnos meggondolatlanul több kiscsukát tettem a tóba, tavaszra ennek meg is lett az eredménye: az aranyhalak, koipontyok egyre kevesebben lettek.

Májusban sikerült is Cila segítségével egy szép kiscsukát kifognom, de nyár végére tovább csökkent a halmozgás a tóban. Nem volt kétséges: van még csuka a vízben.

Hétvégén szántam rá magam az akcióra. Az első tavat leeresztettem, és megdöbbenésemre a tóban csak két méretes csapósügeret találtam.  Kénytelen voltam a második tavat is kiszivattyúzni. Ebben a tóban találtam meg a két kis tettest. Mellettük volt még egy nagy törpeharcsa, egy méretes compó, három szép termetes balin, két tenyeres keszeg, egy naphal....  és semmi más.

Eltűntek a koik, az aranyhalak, a snecik, a bodorkák, a keszegek...  és még a pici márnákis   ...    mindent felettek.

A megmaradt halakat tiszta vízbe tettem, átfürdetem és mehettek vissza az újratöltött tóba. A két kicsi útonállót még az este a Dunába telepítettem, ott talán nem okoznak nagy kárt.

Tanulság: kerti tóba maximum tornacsukát tegyetek.

Tavaly írtam egy kis összefoglalót a fogassüllőről, amiben azt írom, hogy kapitális példány reményében a Tiszát tekintve  "A Tisza Szeged városi szakaszán kívül minden ígéretesebb helyen érdemes  próbálkozni."

Egy Szegeden élő igen ügyes horgászkolléga most rámcáfolt: a napokban sikerült az ominózus szakaszon egy 6,20 kg-os példányt zsákmányolnia, de elmondása szerint a tavalyi évben szintén a városi szakaszon több öt kiló feletti süllője is volt.

Ricsi sokat horgászik a Tiszán, a rakpart vagyis a városi szakasz kiváló ismerője. Elmondta ez a rész eleve egy egyenetlen, végig kövezett rakpart sekélyebb és mélyebb részekkel, víz alatti régi kőgátak maradványaival, egy lebombázott híd elemeivel - tehát egy kicsit is hozzáértő horgász számára kiváló pálya, nem pedig elkerülendő rész.

Ricsi a horgászat szerelmese: sok időt tölt a vízen,  és a hasonló szemléletű  - a természetet tisztelő és felfedezni kívánó -  látogatóknak szívesen vállal akár idegenvezetést is kedvelt folyóján, a Tiszán.

Egy kis ízelítő itt:

http://www.facebook.com/pages/Fishing-in-Szeged-on-river-Tisza/210462565674833

Egyik nap keszegeztem egy jót. No jó, pontyot is fogtam volna, de sajnos a potykáknak más elfoglaltságuk akadt.

Hazaérve gyorsan megtisztítottam a pár elhozott sütőbe szánt egyedet. Beirdaltam, besóztam őket, lisztben megforgattam és már sütöttem is.

Mikor az egyik oldaluk megsült  megkentem őket a nemrég házilag készített csípős paprika darálékkal/krémmel és egy hirtelen ötlettől vezérelve megloccsantottam őket musttal. Igen, friss tegnap készült saját musttal.

Csak úgy sistergett a sütő! Szép pirosra sütöttem őket. Már a tányéron nyomtam rájuk pár csepp citromot, musttal kevert vörösboros fröccsöt ittam melléjük.

Csocsóbajnokságot rendeztünk, a döntő előtt csevapot sütöttünk.

Péklapáton, nagyon kevés zsíradékon. Finom lett, a tálalásról megint nem készült fotó - objektív okok miatt. :-)  Az éhség nagy úr!

Még mindig jó hírek jönnek a Tisza-tóról, fogogatják a süllőt, sőt éjszakai süllőzés közben szép balinokat is fognak.

Koradélután indultam, nem siettem.

Poroszlón a csónak egykedvűen ringatózott a kikötőben a rucaöröm-tenger közepén. Beállítottam a legújabb szerzeményemet az Ikeás műanyag horgász széket, bepakoltam, és irány a tározó.

A vízen mindenütt rucaöröm.

Az volt a terv, hogy majd motorozgatok, nézelődök egy kicsit, és majd kint a tározón fogok csalihalat. A nézelődés működött, a snecifogás nem. Kénytelen voltam visszamotorozni a jól bevált sneciző helyemre, itt spicbottal pár perc alatt  összeszedtem a szükséges mennyiségű kishalat.

Szinte még délután volt, de már több csónak is beállt a süllőzésre. Találomra megálltam egy bíztató helyen, az aljzat kemény volt, a vízmélység a megszokott.

Robi az előző napokban több balint fogott, és mivel tudom, hogy ő főleg élőhallal csalizik, ezért elkerülendő a balinokat én fűzött snecivel próbálkoztam.

Még teljesen világosban amikor a második botomat kezdtem el szerelni a  jelzőkarika váratlanul koppant a bevetett boton. Világosban ilyen mohó kapást csak balin produkálhat, bosszankodtam is egy sort, hogy miért piszkálják a süllőcsalimat.

Én lepődtem meg a legjobban amikor a csónakhoz ért a hal, egy jó másfeles süllőgyerek. A csali a szája szélében fityegett, meríteni kellett volna gyorsan, ha a merítőm nem a botzsákban pihent volna. Az ilyen 'volna' dolgok rosszul szoktak végződni, a süllő is ficánkolt kettőt, aztán lelépett.

Bizakodva dobtam újra: ha már világosban így eszik a süllő, mi lesz még itt az éjszaka?

A világítópatronokat készítettem amikor megint egy kirohanós kapás - ez már tényleg balin volt. Még a vízben kivettem a szájából a horgot, és rögtön dobtam is vissza. 

Aztán lassan besötétedett.

Kilenc körül, ahogy a nagykönyvben meg van írva szép lassan felkúszott a kapásjelző, kevés nyeletés után el is indult a hal. A bevágás ült, nem volt nagy küzdelem, gyorsan megszákoltam a szűk kettes süllőt.

Mélyre nyelte a csalit, ugyan kíméletesen felkantároztam, de rövid időn belül feladta.

Újradobtam, a másik horgon is csalit cseréltem, de több érdeklődés már nem volt. A környékemen lévő horgászok is pakoltak, én sem erőltettem - kellemes este volt.  

Negyedszer rendezték meg idén Izsákon a Páros Halfogó Kupát.

Ez egy rendhagyó verseny, éspedig az a  különlegessége, hogy a kétfős csapatok versenyzői szabadon választhatják meg a horgászmódszert, amellyel versenyeznek.

Horgászhatnak fenekezve, vagy úszós módon, ezen belül lehet  bojlis, match, feeder, spicc, vagy akár rakós bottal való horgászat. Ez így nemcsak a horgászok versenye, hanem a módszerek is megmérettetnek.

Szombaton, szeptember 17-én került sor a versenyre, a Matula Team (Horváth Csaba öcsém is Zsittnyán Tamás) is nevezett, természetesen kedvenc módszerüket a Method feeder technikát alkalmazták.

A fiúk a versenypályáról előre tudták, hogy egyik szektorban szépen lehet majd halat fogni, míg a másik haltalan pálya - tehát mindkettőjüknek bőven lesz dolga: egyik bizonyíthatja tudását és felkészültségét halfogásból , míg másiknak a kevés kapásból a haltalan részen kell kihozni a maximumot: megfogni a "HAL" -at.

Mivel mindketten sokkal jobban szeretnek halat fárasztani, szákolni, nagy pontyokkal kamerába mosolyogni mint órákon keresztül feszült figyelemmel kapásra várni, sok munkával, de nem látványos horgászattal eredményt elérni, -  így pénzfeldobással döntöttek: Csabáé lett a halas szektor, Tomié a haltalan.

 Egy testközeli beszámoló Tomitól, úgy is mondhatnám: elfogtunk egy levelet.

Az ettől az évtől életbe lépett új szabályok értelmében a tó keskeny illetve a széles részen is kellett horgásznunk, így reggel pénzfeldobással döntöttük el, hogy ki hol fog versenyezni. A sorsoláskor a széles részen a 43 – as, míg a keskeny részen a 17- es számot sikerült kihúznunk, ami azt jelentette, hogy a széles részen - a tó leghátsó harmadában - fog versenyezni Csabi, míg a keskeny rész közepén én horgászhattam.

Előzetes információink alapján sejtettük hogy gyengén fog enni a hal, és ennek alapján állítottuk fel a taktikánkat az általunk használt match method feeder módszerhez. Az etetőanyagunk halas jellegű volt, míg csalinak csemege kukoricát és halas, illetve édes jellegű pelleteket használtunk. Minimális 6-7 etetődobást végeztünk az etetésre szánt idő alatt, majd 8 – kor kezdődhetett a verseny.

Szokásos módon mobilon tartottuk egymással a kapcsolatot, az első fél óra után egyikőnknél sem volt még érdeklődés a felkínált csalik iránt. Negyven perc elteltével  törte meg a csendet Csabinál az első ponty, majd ezután kisebb nagyobb megszakításokkal ugyan, de folyamatosan tudta fogni a halakat.

Amíg Csaba szépen haladt előre addig én a keskeny részben próbálkoztam, sajnos kevés sikerrel. Az sem vígasztalt igazán, hogy körülöttem a  versenyzőtársaim sem tudtak halat fogni. Mozdulatlan volt a bot, érintetlen a felkínált csali, lehetetlennek tűnt kapást kicsikarni. Közel öt (!) órát ültem úgy, hogy közben két kárászt sikerült csak fognom.

Nem ehhez szoktunk. Szerencsére Csaba folyamatosan bíztatott, lelkesített, bizonygatta, hogy biztosan nálam is bejön majd a hal. Valahol legbelül én is bizakodtam, hogy sikerül pontyot is akasztanom hiszen az etetőanyagunk szépen működött Csabánál a széles részben, a csali is ki volt találva, így nem volt szabad kiesnem az ütembő,l csinálnom kellett tovább a pecát a kitalált taktika szerint.

Mindenki tudta, hogy ebben a szektorban akár már egyetlen ponty is elég lehet a szektor első helyek valamelyikére, de a verseny vége vészesen közeledett. 

12:45 - kor elgörbült ismét (harmadszor) a feeder botom spicce. Első gondolatom, az volt, hogy három kárásszal még akár bármi is lehet, de nem volt időm végigvinni a gondolatmenetet.

A bevágást követően a hal szinte kivette kezemből a botot, mit mondjak: éreztem, hogy jó hal van a horgomon. Az egész napi haltalanság után szinte minden idegszálammal a fárasztásra koncentráltam. Precíz és óvatos 10 perces fárasztás után sikerült megfognom az egyetlen pontyomat, ami - mint kiderült - a verseny legnagyobb hala lett.

A két kárászom, illetve ez a ponty a szektor második helyezést jelentette számomra, míg Csabi több mint 42 kg - os fogása - a pálya legnagyobb fogott súlyával - szektor első helyet ért.

fotó: Gerencsér Péter

A szektor eredmények alapján öszesen így három pontot szereztünk,  több mint 56 kg halat sikerült begyűjtenünk, ami a verseny megnyerését jelentette.

Nagyon örültünk ennek a győzelmünknek is, hiszen ezzel együtt ebben az évben három rangos páros versenyen vettünk részt és mind a hármat sikerült  megnyernünk.

Most is egy nagyon nehéz versenyen vagyunk túl, és tanulságként annyit biztosan le lehet vonni:  mint minden versenyen most is minden egyes halnak óriási jelentősége volt, minden egyes halért  külön meg kellett küzdeni. Az előre belőtt jó taktikát nem szabad feladni, bízni kell az embernek saját magában és a csapattársában. 

- Hallottad, a Sanyi szép süllőket fogogat a Rebencén!

Ez a mondat a tisza-tavi Csicsman kikötőben ütötte meg a fülemet. A horgászok köztudottan szeretnek titkolózni, halfogásokról az aktuális információ nagy kincs, aki csak ritkán tud horgászni az bizony a horgászboltosoktól, kikötősöktől, kollégáktól kénytelen infót beszerezni.

Igen, lehet süllőt fogni a Tisza-tavon. Tulajdonképpen a tározón bárhol próbálkozhat az ember, kemény talajt, minimum másfeles vizet kell keresni. A módszer a klasszikus fenekezős süllőzés: élő küsszel, vagy döglöttel, lebegtetve, fűzve, esetleg kifordítva, vagy megtaposva.

Horgászkollégámmal Robival délután spiccbottal komoly küszcsapatot tereltünk a csalihaltartó vödrünkbe, (egyesek szerint az éjszakai süllőzésnél komoly csalogató hatása lehet a vízbe tett csalihaltartóban fröcskölő kishalak tobzódásának) de sajnos még világosban sikerült a küszök nagy részét szélnek eresztenünk. A hullámzó víz kinyitotta a vödör tetejét, így elmaradt a csalogató tobzódás, összesen hét küsszel vágtunk neki az estének.

Az első maszatolós kapás nálam jelentkezett, szinte csak centiket emelgette, visszaengedte, aztán otthagyta, ehhez képest Robi egy perc múlva minden cicó nélkül bevágott és kiemelt egy szűk kettes süllőt.

Gratuláltam, de nem maradt időm elmélkedni: a másik botomon nekem is hal jelentkezett. Percekig nyelettem aztán komótosan de biztosan megindult a halam. Rövid fárasztás után szákoltam a kecses jószágot.

Robinak még volt egy gyanús kapáskezdeménye, de hal már nem lett belőle. Igazságos döntetlennel zártuk a napot, éjfél után értünk haza.

Egy versenyt megnyerni, bajnoknak lenni nem könnyű dolog, de az igazi nagy feladat következő évben a címet megvédeni a trónkövetelőktől. Egyetlen versenyen való jó szereplés lehet akár szerencse dolga is, de  több megmérettetésen bizonyítani már nem véletlen. Egy versenysorozatban mindig mindenki az előző bajnokot figyeli, tőle szeretné ellesni a 'titkot', az ő taktikáját elemzi, mert a bajnoknál kell jobbnak lenni, a bajnokot kell legyőzni. 

A tavalyi  I. Haldorádó Préri Feeder Kupát a Matula csapat (Horváth Csaba – Zsittnyán Tamás): megnyerte, természetesen az idei versenyen  (augusztus 27-én és 28-án a Préri horgásztavon került megrendezésre  a II. Haldorádó – PV TV Páros Feeder Kupa) is indultak.

A 40 csapat számára meghirdetett versenyt ismét a Préri horgásztavon rendezték. A versenypályát az igazságos díjazás érdekében 8 db tízfős szektorra osztották, olyan módon, hogy a 40 csapat egyik tagja az egyik oldalon, míg másik tagja a vele szemközti oldalon helyezkedjen el.

Az első napon öcsém Csaba a  „C” szektorban kiválóan horgászott és  83,48 kg-ot mérlegelve biztosan nyerte szektorát.

Tamás a pálya talán legnehezebb „E” szektorába sorsolt, de szintén bravúros horgászatot bemutatva 75,14 kg halat fogva nyerte azt, miközben a szektorában hatan is hal nélkül maradtak.

Az első forduló után igen szoros helyzet alakult ki az élen álló csapatok között. A Matula Team Keszthely és a Haldorádó Feeder Team pontegyenlőséggel (2-2 hibapont),  állt az élen, csupán egy ponttal lemaradva követték őket a Halhúzók. Mindenki izgalommal várta a vasárnapi második fordulót. 

Ez a forduló is sorsolással indult, irányítottan: az első napon szélső helyen horgászók húztak elsőként, majd az előző napi sorrendhez képest fordítottan zajlott tovább a sorsolás. A csapattagok helyet cseréltek, aki előző nap a keresztgáton horgászott, az a második fordulóban a büfé felőli oldalon húzott helyet, míg csapattársa fordítva.

Tamás most a „C” szektorban bizonyíthatott, szó szerint: hiszen nem volt könnyű dolga, mellé sorsolták  az előző nap 3 szektorgyőztesét és 2 szektor második versenyzőt is. Tényleg minden szákba terelt halnak jelentősége volt, azonban Tomi kiválóan horgászva 91,24 kg hallal nyerte szektorát.

Csaba a „G” szektorba sorsolt, ismételten nagyot horgászott, - és nyert, mégpedig a versenyen az egy fordulóban fogott legtöbb hallal, vagyis pontosan 113,02 kg-os fogásával.

Nagy volt az öröm: a bajnok megvédte címét. A Matula fölényesen,  a lehető legkevesebb hibaponttal végzett az élen:

1. Matula Team Keszthely: Horváth Csaba – Zsittnyán Tamás: 362.880 g; 4 p; 87 db hal
2. Lantos Mix Feeder Team: Ladányi Béla – Vass Péter: 251.300 g; 7 p; 59db
3. Halhúzók: Kurucz Dávid – Pál Örs: 229.620 g; 8 p; 47 db
4. Majd lesz nevünk Team: Gombás Gábor – Molnár Tamás: 170.160 g ;8p; 39 db
5. Zalaapáti Team: Kiss Péter – Hertmann László: 158.130 g; 8 p; 44 db
6. Haldorádó Feeder Team: Döme Gábor - Sisa József 220580g 10p 49db

A díjazottak

(fotó: Haldorádó)

Bár ez csapatverseny volt, egyéniben is díjazták a versenyzőket, ami szintén Matula fölényt hozott:

1. Horváth Csaba: 196,5 kg; 2 p; 43 db
2. Zsittnyán Tamás: 166,38 kg; 2 p; 44 db
3. Ladányi Béla: 154,94 kg; 3 p; 39 db
 

A legjobbak

(fotó: Haldorádó)

A  haldorádó horgászportálon a versenyről a beszámoló és egy videó itt tekinthető meg.

Poroszló egyik nevezetessége volt a majd száz éves vendégfogadó: az Öreg Pákász.

Csak volt.

Így nézett ki...

 Most pedig így mutat....

A nádfedeles étterem tegnap délelőtt égett le, délután, ottjártamkor épp az utolsó tűzoltóautó is elvonulóban volt, csak az üszkös maradványok feketéltek.

Süllőfilét, hal-fatányérost egy jó ideig biztos ott nem ehetünk.

hír:

Szerda délelőtt fél 10 körül kezdett lángolni a poroszlói Öreg Pákász étterem.

A tiiszafüredi tűzoltóság I-es egysége és egy vízszállító tíz percen belül a helyszínre érkezett és azonnal II. kiemelt riasztási fokozatot rendelt el. Körülbelül húsz perc múlva érkeztek meg az egri és a karcagi tűzoltók. 

A lángokat 11.19-kor sikerült megfékezni. A főúton több órán át tartottak  az utómunkálatok. Az akcióban 6 fecskendő és 30 fő vett részt. A keletkezett kár közel 100 millió forint.

Forrás: heol

Vízre tettük, kezdődik a szezon. A műgyantával borított csónak nem igényel különösebb karbantartást, azért én most egy kicsit belülről rendbe raktam.

Kitisztítottam, lesikáltam, aztán 5 liter lenolaj, egy liter vékony lazúr keverékével alaposan lekentem.

A munkához igazi száraz, meleg időt fogtam ki, csak úgy szakadt rólam a víz - igaz a faanyag is jól itta magába az olajat.

Azért pihentünk is, vagyis kirándultunk: csináltunk egy klasszikus csónakos Tisza-tó túrát.

A jól bevált útvonal: Poroszlóról fel a Kis-Tiszán ki az élő Tiszára, ott fel a hídig. Ebéd a Fehér Amúrban, aztán strandolás az élő Tiszán. majd vissza a VI.-os öblítőcsatornán a tározóra. 

A nagy melegben a tározó is csendes volt.

Napnyugtára pedig még az enyhe szellő is megállt.

Apai nagyapám dunai vízimolnár volt. Nagyon sokat mesélt a molnárkodásról, a malomról, sokmindent tudok az őrlés menetéről, de vízimalmot sajnos élőben nem láttam. Náluk voltam mikor újságíró jött nagyapámhoz és a vízimalmokról kérdezte, láttam szép rajzokat és régi megsárgult fotókat különféle malmokról. Jártam szárazföldi malomban nemegyszer, éreztem a finom liszt mindent belepő illatát, láttam a dohogó őrlő gépeket, de vízimalmot nem láttam.

Mohácson volt egy kezdeményezés, hogy  építsenek egy hajómalmot, de az építkezés megakadt. 

A II. világháború végén Mohácson 5 malom mûködött a korábbi 28-ból. A visszavonuló német katonák, azonban elsülyesztették ezt az öt malmot is. A mohácsi Hergenrõder János, molnár a Dráváról vásárolt egy malmot a háború után és Mohácson 1950-ig, az államosításig üzemeltette. Az államosítás után Mohács – szigeten, a Gurgyóban száraz dokkban üzemel, mint daráló és késõbb megszûnik. Ennek a malomnak a mintájára tervezi a Mohácsi Vízimalom Egyesület megépíteni a hajómalmot. A malom három fõ részbõl áll. A fõhajóból, mely magában foglalja a malmot. A lapátkerékbõl, mely a meghajtást biztosítja. A völgyhajóból, mely a lapátkerék másik felfüggesztését tartja.

Ezzel szemben Ráckevén sikerült a régi rajzok/fotók alapján megépíteni egy hajómalmot.

(A malom honlapja itt érhető el.)

 Már többször láttam kívülről a malmot, most volt egy kis időm belülről is megnézni.

Idézet Mendele Ferenctől: „Hazánkban a Dunán még 1955-ben Úszód alatt működött egy hajómalom, de ezt a XIX. sz.-i hajómalmot az 1956-os tavaszi jégzajlás összezúzta. A másik, viszonylag épen megmaradt hajómalom (Pakson) 1959-60 telén dőlt össze. Jelenleg már csak négy hajómalom műemléki védelmét tudjuk biztosítani, ezek közül háromnak a házhajója is csak részben van meg. Viszonylag legépebben a ráckevei Gyurcsik-féle (12. sz.) hajómalom maradt meg a soroksári Duna-ágban.” 1962-ben a műemlékként felújított Gyurcsik-féle hajómalom az akkori Ráckevei piacsétány mellett volt kikötve.
Míg 1967-68 telén a völgyhajót megroppantotta a jég, és magával rántotta a házhajót is. Mindkét hajó elsüllyedt. Tavasszal búvárok segítségével átvontatták a szembepartra (mai szabadstand területe), ott szédszedték, és a Szentendrei Skanzenbe szállították. Ráckeve város képviselő testülete felhívására 2006. őszén egy turisztikailag felhasználható és Ráckeve történelméhez kötődő létesítmény építésének ötletét kezdeményezték. Lakossági kezdeményezésre, a ráckevei vízimolnárság hagyományainak felélesztésére, „jelképünk volt és lehetne” gondolat mentén éledt fel ismét a ráckeveiek kedve a valaha volt vízimalom újbóli megépítésére. A gondolatokat tett követte. A malom kialakítása a megmaradt írásos emlékek, fotók, rajzok alapján történt. Az irányelv az volt, hogy minél jobban közelítse meg a látvány az eredeti hajómalmot. Kialakítását úgy tervezték, hogy ténylegesen lehessen lisztet őrölni, s az megtekinthető legyen, mintegy „üzemlátogatás” szerűen. Az őrléshez szükséges energiát immár a villamos hálózatból nyeri a malom.

A hajómalom az energia átvétele szempontjából a vízimalom – pontosabban az ún. alulcsapós vízimalom – sajátos típusa. Lényegében abban különbözik más vízimalomtól, hogy nem helyhez kötött, a folyóvízen úszó hajóként kezelték, kikötötték, lehorgonyozták. Nem építették partra, tehát nem volt végleges és szilárd összeköttetése a szárazfölddel. A hajómalom helyét változtatni lehet, hogy előnyös vízjáráshoz, megfelelő hajtóerőhöz jusson. Télen pedig, éppen ezeket a nagysodrú helyeket kell elhagynia, csendesebb, védett „telelő”-be vonulni, vagy partra vontatni, leszerelve a vízkerekeket, a vízjárót és a megtámasztásukra szolgáló völgyhajót.

Kellemes élmény volt a látogatás. Jó volt érezni a 'molnárszagot' hallani a gépek duruzsolását. Odaképzeltem nagyapámat... szinte hallani véltem jól ismert szuszogását, láttam lelki szemeim előtt ahogy elkapja a liszttel megtelt zsákot, kemény kezével összerendezi a zsák száját, egy gyors mozdulattal beköti, és mint egy kis semmiséget ügyes mozdulattal szikár vállára veti...