Halas és halatlan történetek

2019.feb.26.
Írta: hzizi 1 komment

Szezon nyitás-zárás

Az utóbbi időben sajnos nagyon keveset horgászom, a tavalyi év katasztrófa volt ilyen szempontból, ezért elhatároztam, hogy idén több időt töltök vízparton. A fogási naplómban pár x már jeleskedik, de halbeírás sajnos még nem történt, a régi bejáratott helyek nem adtak halat. 

Egy kedves régi horgász cimborám a hírek szerint szépen fogta a halat  a Dunán a téli hónapokban csónakból, pergetve. Ő tényleg ügyes horgász, sokat is van a vízen, de valahogy nem sikerült összehoznunk egy közös pecát sem karácsony előtt, sem januárban. Most szólt, hogy a vasárnap reggel akció, szezonzáró süllőzésre megy, csatlakozhatom ha úgy gondolom.  Naná, hogy úgy gondoltam.

dsc_0242_pal.jpg

Beöltöztünk, csónakba pakoltunk, majd egy korty jóféle szilvával koccintottunk. A vízen hideg volt, szerencsére a szél nem volt erős, a nap épphogy kikandikált a felhők mögül, aztán vissza is bújt, és később sem sütött ki rendesen. 

dsc00096.jpg

 Jól hangzana ha most azt mondhatnám, hogy ezután pályára állítottam barátomat és megfogattam vele a jó süllőt, de sajnos nem ez a valóság, ugyanis az ő fejében már előre megvolt a terv, tudta, hogy hol kell keresnünk a halat. A hideghez képest meglepően élt a Duna, egyre másra jó fordulások törték meg a felszínt. Már az első beállásnál volt egy koppintás, aztán barátom egyszer csak  bevágott. Gyönyörűen hajlott a bot, a hal a sodrásba  igyekezett. A fárasztás nem tartott sokáig, a csónak mögött az átlátszó vízben felbukkant a gyönyörű jószág ezüstös teste. A gép a kezemben volt, de Kril olyan simán, egyszerűen kikapta a halat a vízből, hogy  fényképezni nem volt időm. A horog gyönyörűen akadt a csontos nyelv alatti részbe. 

dsc00200.jpg

 dsc_0243.jpg

Fotózás, mérlegelés... 8,5 kg-t mutatott a mérleg.

dsc00196.jpg

A hibátlan sárkány csendben tűrte, hogy barátom megszabadítsa a horogtól és a fotózás, mérlegelés során sem ficánkolt. Tudta, hogy  ha csendben van előbb szabadul.  

 

dsc00202.jpg

Gyere máskor is!

 

dsc00204.jpg

Egy ilyen élmény után a nap már nem tartogathat sok meglepetést. Sajnos több jó halunk nem is lett, de meg kell mondanom, ez most valahogy igazán nem is zavart. A Duna megmutatta  nagyságát, a tüskéshátú sárkány visszanyerte szabadságát. Még pár ígéretes helyre beálltunk, én fogtam is egy becsülethalat, egy éppen méretes süllőcske 'személyében'.  Hideg volt egész nap, a gyűrűk végig fagytak keményen. Vége a szezonnak, jöhet az ívás, jöhet a tilalom.

 

dsc_0117.jpg

Címkék: duna, süllő

Újra Tisza-tó

Végre ismét lejutottam a Tisza-tóra. Kollégám három napos hétvégi horgászatot tervezett, szombatra betársultam hozzá.

Szép csendes, csak enyhén szeles, napsütötte idő ígérkezett.tt2.jpg

 

A Fűzfás morotván már több csónakból horgásztak, halat senkinél sem láttunk, a halak nem voltak étvágyuknál.  Fényes kanalakkal próbálkoztunk, állítólag az előző napokban ilyenekkel fogtak kisebb csukákat. Aztán az egyik bevontatásnál nálam jelentkezett egy szűk kettes süllőcske.

tt5.jpg

tt4.jpg

 

tt3.jpg

Csíptetett ponty

Parázs fölött nyárson sütni hangulatos dolog. Szalonnát, kolbászt... a zsírját kenyérre csepegtetni... nyami. Kirándulások, több napos horgászatok alkalmával már próbálkoztunk nyárson, parázs fölött halat is sütni, például csukát beirdalva, szalonnával megtűzdelve. Az eredmény mindig nagyon gusztusos lett, de az íze elmaradt a várakozásoktól.

Már többször hallottam a kopácsi csíptetett pontyról, de még sohasem kóstoltam. Hétvégén egy vásáron jártam Horvátországban. A vásár egyik attrakciója volt a Kopács környékéről (ahol nagy hagyományai vannak a halból készült ételeknek) érkezett  halfőző mesterek bemutatója, akik halászlét, csíptetett pontyot  készítettek a vendégeknek. Szerencsére alkalmam volt közelebbről is megtekinteni a 'csíptetés' folyamatát.

a20150228_122130.jpg

Az ideális méretű másfél-kétkilós megtisztított, a hátuknál a gerinc mellett felhasított pontyokat már előző este besózták. Előkészített méteres, ujjnyi vastagságú nyers kőris vesszőt (fűzfavesszőt is lehet használni ha minden kötél szakad) kb. a feléig behasítottak. A hasíték alját elkötötték, így megállítva a további repedés lehetőségét. A kiterített pontyot két vékony nyársvesszővel kifeszítették, kipeckelték és a hasítékba csíptették, majd a nyárs hegyét is összekötötték.

a20150228_122223.jpg

a20150228_122509.jpg

Közben jó kis tüzet raktak, majd a 'csíptetőket' a tűz körül a földbe szúrták. 

a20150228_123442.jpg

A sütési idő a hal nagyságától és a tűz erősségétől függ, az alapvető ökölszabály: ahány kiló - annyi óra.

a20150228_153408.jpg

Sajnos az elkészült halakról nem sikerült fotót készíteni, szinte pillanatok alatt elfogytak. Annyit mondhatok: nagyon finom lett. A ponty enyhén zsíros húsa teljesen átsült, finom ropogós, de mégis zaftos lett, igazi csemege.

Mindenkinek ajánlom, érdemes kipróbálni!

Majdnembetli

A Tisza-tó sem adja korlátlanul a halat. A múltkori nagyon kellemes csukázás után bizony volt betli is. Olyankor bizony az ember elgondolkodik a miérteken. Mi változott, hova tűnt el a hal, mit csinálhat rosszul.

Ez a decemberi horgászat sem volt eseménydús, szerencsére egy jó hármas csukát sikerült akasztani. 

acam00106.jpg   

Befagyott

Hideg van cudarul. A horgászt azonban ez cseppet sem érdekli, amíg vízre lehet menni, addig menni kell.

Nem indultunk hajnalban, a korán kelők már utat törtek a centis jégben.

aDSC04180.JPG

Visszanézve a kikötőre, az ember arra gondol: kell ez nekem?

aDSC04183.JPG

A hajnali mínuszokhoz képest meglepően kellemes idő voltn, a napsütés elviselhetőbbé tette a hideget.

Az első csuka Glavinjerara jött.

aDSC04185.JPG

Ez a jó kettőfeles példány klasszikus támolygóra kapott:

aDSC04191.JPG

Ennek  a formás süllőnek ismét a szilikon hal tetszett meg.

aDSC04195.JPG

Összeségében kellemes nap volt, az előrejelzéseket látva, kehet ez volt az idei szezonzáró peca.

Csuka a Bajai-csatornából

Hétvégén szüleimet látogattuk meg, szombat délután egész tűrhető idő volt,  apámmal kimentünk a Ferenc - vagy ahogy Bezdánban mondják a Bajai-csatornára pergetni. Volt két kis csuka akció és sikerült egy méretes halat is akasztani.

aaDSC04168.JPG

Vehemensen vágott oda a kedvenc támolygó villantómnak, és jól is védekezett. .Szűk kettesnek bizonyult a jószág.

aaDSC04170.JPG

A jobb szeme igen fura zöld volt, nem sokat láthatott vele.

aaDSC04176.JPG

Csukázás

Sajnos úgy néz ki az idei Tisza-tavi szezon a vízleeresztés miatt rövid lesz, ezért az elmúlt hosszú hétvégén ismét kivizsgáltam a csukahelyzetet. Jelentem nem rossz, bár nagy halat nem sikerült akasztanom, mégis jót szórakoztam.

DSC04115.JPG

Meglepően sok az apró 'kaszakő' csukácska, és igen vehemensen támadják a műcsalit.

aDSC04126.JPG

Az időjárás nem volt hozzám túl kegyes enyhén szeles, napsütéses, inkább szép kiránduló időnek mondható   mintsem iagzi csukázónak.

Kellemes, jó peca volt, az apróságok mellett sikerült fognom két  méretesebb jószágot is: egy 66 és egy 64 centiset. 

Szezonnyitó

Elkezdődött a szezon! A hírek szerint a Tisza-tavon már szépen fogják a halat pergetve a rablóhalra horgászók, balint, csukát vegyesen.

Az idei első halas pecázó napot jól kifogtam: szeles, hideg idő fogadott a poroszlói kikötőben. Kitisztítottam a csónakot a falevelektől, kidobáltam az esővizet, aztán irány a tározó.

Nem volt könnyű szélvédett helyet találnom, a nádfalak környékén próbálkoztam. Kilenc óra körül megjött az első ide csukesz, egy 52 centis példány, íme:

aDSC04029.JPG

Aztán a délelőtt eléggé eseménytelen volt, egy szép csapósügér törte meg a csendet.

aDSC04037.JPG

Délután úgy kettő körül indult be a hal. Egymást érték a kapások, de a csukák többsége 50 centi alatti volt. Szerencsére jött egy szebb három és fél kiló körüli példány is.

aDSC04044.JPG

Jót horgásztam, a csukák vehemensen védekeztek, de négy óra körül elmaradtak a kapások. Már a pakoláson gondolkodtam  amikor szerencsére a  'még egy  utolsó dobás' -ra  megjött az előző hal tesója.

aDSC04054.JPG

Nagy halat nem sikerült fognom, a merítőszákot sem kellett összevizeznem, de soha rosszabb szezonkezdést!

Idei első

Nem túl nagy, de süllő. Az este volt egy kis időm, kiugrottam a Duna partra pergetési szándékkal. A szúnyogok rendesen támadtak, de szürkületben volt már pár kisbalin loccsanás, jónak tűnt a víz, ígéretesnek az este.

Először az egyik kedvenc Shad-Rap csalit tettem fel, de nem volt rá érdeklődés. Pár dobás után úgy gondoltam, hogy talán a fentebb járó Original csali hozhat eredményt. 

Talán az ötödik bevontatáskor csapott oda neki a süllő, szerencsére jól akadt, pillanatok alatt a parthoz vezettem. Megvan az idei első, hurrá!

aaDSC03867.JPG

Az otthoni fotózásnál Misi természetesen komoly érdeklődést mutatott.

Pünkösdi peca

A hosszú hétvégén egy gyúrói horgászatot is megejtettünk. Reggel a halőrháznál nem bíztattak, de mi azért becuccoltunk a túlparti kedvenc helyünkre.

Két feeder botot szereltem, majd megreggeliztünk, megkávéztunk. Nehezen indult a hal, pár keszeg jött csak, ellenben mellettem a szomszéd kolléga egy szép amúrt szákolt, Megkért, hogy fotózzam le a hallal, az én gépemmel is csináltam egy képet, íme:

aDSC03811.JPG

Aztán nálam is beindult az üzlet, szép keszegek, kárászok jöttek, de bizony az első potyka szákolás előtt meglépett.

aDSC03812.JPG

Megélénkült a szembeszél, a  kárászok kapókedve is alább hagyott, már a pakoláson gondolkodtam mikor benézett egy kisebb pontyocska. Természetesen újra dobtam, még fél órát adtam a következő halnak, de több potya nem jött.

Misi cica otthon megörült a halaknak, rögtön szagmintát vett tőlük.

aDSC03820.JPG

Aki mozdult azt leteperte.

aDSC03831.JPG

Halpucolás közben természetesen körülöttem sertepertélt, és bizony örömmel fogadta a halfalatkákat.

A keszegek apraját és pár kárászt  a gerinc mellett kettévágtam, a húst a gerincről lefejtettem, a bordaszálkákat kihúzgáltam és a húst jól beirdaltam. Az így kapott féltenyérnyi szeleteket jól beirdaltam és egy citrom levével meglocsoltam. Hűtőben pihentettem őket, majd estére ezeket grilleztem meg, Nagyon finom lett,és szinte teljesen szálkátlan.

aDSC03854.JPG

Dunánál

Az elmúlt években ritkán fordult elő, hogy csak Májusban váltottam ki a horgászengedélyt, általában az elsők között mentem a horgászatra jogosító papírért, és amint tehettem a vízpartra is kinéztem. Idén valahogy csúszott a dolog.

 Tegnap este kinéztem a Benta-torkolathoz. Májusban itt mindig szoktak megcsípni pár harcsát, reméltem szerencsém lesz. A Duna még mindig elég magas, nagy támolygóval és  fahallal dobáltam a kavargó vizet.

DSC03806.JPG

Rablást nem hallottam, egy nemakadó odaütéssel megúsztam az estét. Süllőre rá sem próbáltam, nem jól folyt a víz.

A kerti tavamból ellenben sikerült halszelettel kifognom az apró aranyhalakat megtizedelő vérmes rablót, egy óriási törpeharcsa személyében.  Misi szinte eltörpült mellette.

aDSC03745.JPG

Misi a leendő horgászmacsek különben jól van, egyre elvenebb, minden érdekli.

aDSC03797.JPG

Misi

Van cicánk! Misi remélhetőleg igazi horgász macsek lesz, hiszen víz mellett születetett, és egy hajón az Amapolán nevelkedett.

Még nagyon pici, de rettenetesen érdeklődő.

aDSC03704 (1).JPG

Már nagyon vártunk...

aDSC03718.JPG

A halak iránt már most komoly érdeklődést mutat.

aDSC03707.JPG

Jé, piros is van.

aDSC03721.JPG

Biztonságban

DSC03731.JPG

Volt egy kis játék, szaladgálás, vacsi, aztán az ifjú Mihály kidőlt.

aDSC03733.JPG

Címkék: Címkék

A feeder botos horgászat

A horgászok körében mind népszerűbbek a finomszerelékes technikák, ezek közül is egyre nagyobb tábora van  a feeder botos horgászoknak.
Szerencsés vagyok mert két kiváló feeder szakértőt is ismerek, mindkettő a Matula Team Keszthely tagja: egyikük az öcsém Csaba,  (inkognitóban ő a parton lévő csajok balatoni fogas fogatója)
csaba_o.jpg
a másikuk pedig  Tomi barátom, -  akiről WT is elimerően szólt - (egy győzelme után vele készült beszélgetés itt meghallgatható).
aa35.JPG
Nos, ez a két kiváló horgász elhatározta, hogy megosztja az érdeklődőkkel a feeder technikában szerzett tapasztalatait. 


MEGHÍVÓ  az I. Matula feeder fórumra

Tisztelettel meghívjuk Önöket 2013. január 26. – án, 16:00 - tól megrendezésre kerülő rendezvényünkre!


Helyszín : Matula Horgászüzlet 
Keszthely Bercsényi u 1/D


A Matula Feeder fórum megrendezésével egy olyan rendezvény sorozatot szeretnénk útjára indítani ahol az érdeklődők napjaink egyik legnépszerűbb horgász módszerének rejtelmeiről tudhatnak meg sok mindent. A rendezvény sorozat keretein belül bemutatásra kerülnek többek között a pontyozás, a keszegezés, vagy éppen a versenyhorgászat módszerei, illetve praktikái. Az előadásokat Horváth Csaba és Zsittnyán Tamás a Matula Team Keszthely versenyhorgászai tartják, akikkel az előadások során lehetőség lesz a témákkal kapcsolatos kérdések felvetésére, megvitatására is.


Az első fórum témái: - A feeder botos horgászatról általánosságban
(válfajai, eszközigényei, végszerelékek, csalik, etetőanyagok, stb.)


A fórumon való részvétel ingyenes, minden érdeklődőt szertettel várunk!


Baráti üdvözlettel:

Horváth Csaba és Zsittnyán Tamás
Matula Team Keszthely

109.JPG

 

Tiszai halászlé

Az ember az évet nem kezdheti szörnyű, nyomasztó titkokkal a lelkében,  én most bevallom férfiasan - a napokban olyat tettem mint még soha: megfőztem életem első passzírozott halászlevét. Magam sem tudom, hogyan fogant meg elmémben ez az eretnek gondolat, talán a Tiszai hallé karácsonyi hegemóniája, vagy csak az ünnepek gyomrot terhelő bősége tehetett róla, tény, hogy kivettem a hűtőből egy adag hallénak eltett süllőt (fej, farok, gericcsontok) és vettem mellé egy másfeles potykát.

Haltisztítás után kezdtem el borozgatni. A konyhában két fej hagymát vágtam össze, majd az edénybe beledobtam a haldarabokat, felöntöttem vízzel, sóztam majd a gázra tettem. Főztem hosszasan. Kavargattam, kevergettem, kicsit kortyolgattam, majd a hallfejek nagyobb csontjait  lassanként kiszedegettem. Hosszasan főtt a lé, a haldarabokat folyamatosan kikapkodtam, és a szálkátalanított halhúst félretettem.
Mikor a csontokról már levált a hús egy tésztaszűrőn átszűrtem egy kisebb fazékba az egészet. Nem passzíroztam igazából, hanem csak kanállal átnyomkodtam a sűrűjét a szűrőn. Biztos ami ziher: botmixerrel még adtam neki.   Hosszas munkával így kaptam egy jó adag  barnás, sűrű levet, meg mellette egy tányér  szálkátlan félig főtt halhúst.
A család már eléggé unta, hogy órák óta hadiállapotok vannak a konyhában, így minden további cicó nélkül felforraltam a levet. Mikor már forrt  dobtam bele két kanál bezdáni pirospaprikát, majd beletettem a halhúst. Forraltam vagy tíz percet,  kiittam az utolsó kortyot is a poharamból és engedve a túlerőnek késznek nyilvánítottam a hallevet és elhagytam a konyhát.
Kenyérrel tálaltam. Meglepően finom lett a maga nemében, de le kell szögeznem: a szegedi hallé, és a bajai csak annyiban hasonlít egymáshoz, hogy mindkettő alapanyaga a hal. Plusz zsiradékot nem tettem bele, a megszokott, bevált paprikát használtam,  és mégis...Nem, nem azt mondom, hogy nem lett finom, de nekem a halászlé más. Aki evett már mindkét halászléből tudja miről beszélek.

2012. December

Megjöttek a fagyok, lehullt a hó, meglepett bennünket December. Sajnos csak egy pecát sikerült megejtenem, de abban sem volt sok köszönet.

A kikötőt belepte a hó.

aDSC03640.JPG

A csónakból lapáttal kellett kidobni a havat.

aDSC03643.JPG

Gyönyörű a téli Kis-Tisza.

aDSC03647.JPG

Nem evett a hal. Délutánra teljesen átfagytam, már fotózni sem volt kedvem. Kettő körül fogtam egy süllőt, utána még dobtam párat, aztán jól hazamentem. Bezárt a bazár.

A dobás öröme

Borongós, ködös reggelek vannak mostanában, napközben is borult marad az ég, néha szitál az eső. Nyirkos, párás, komor, barátságtalan napok ezek, az emberek többsége ilyenkor legszívesebben ki sem szállna a pihe-puha ágyból, csak a takaró alól szemlélné a világot.

No, de a horgász! Az első gondolat ami elméjében megfogan midőn ilyen  szürke hajnalon, kevéssel öt után  kilép a sötét hideg ködös  szinte még éjszakába: gyönyörű napra ébredtünk! Aztán áhítattal csak ennyit rebeg: Istenem, de  gyönyörű csukázó idő van! 

A Tisza-tó nincs közel, ha az ember időben szeretne  leérni korán kell kelni. A kikötőben nagy forgalom volt a hétvégén, én nyolc előtt értem le, Lajos nevetve mutatott körbe a pakoló autókon:

-megtelt, elkéstél komám, már nincs hely a tavon!

Tényleg sok csónak volt a tározón, többségükben párosban pergettek a horgászok. Zoli kollégával félúton találkoztunk, és  álltunk meg egy kis eszmecserére  némi lélekmelegítő tesztelésével egybekötve. Már majd negyed órát dumáltunk, mondtam is, hogy lassan mennem kellene mert érzem jó halak várnak rám.

Útközben felszereltem a pergető pálcámat, így az első szimpatikus helyre érve már dobtam is. Alig húztam egy métert a csalit, megemeltem és már oda is vágott a hal. Küzdött, de nem volt óriás, Láttam, hogy jól akadt a horog, így nem is bíbelődtem a merítővel, tarkófogással vettem ki.

adsc9_1353936986.JPG_607x268

Első dobásra hármas süllő, ez igen! Büszke voltam magamra, mint az a bizonyos spanyol a viasz felfedezése közepette, merthogy én meg azt hittem  megtaláltam a Kánaánt!

Dokumentáltam, örömködtem, koccintottam magammal, majd gondoltam ideje, hogy megfogjam a következőt. A 'Kánaán' közepére dobtam, de nem volt érdeklődő. Aztán a szélére, a végére, elejére, szóval az egész Kánaánban nem volt több süllő.

Csalit cseréltem, de az sem hozott eredményt. Dél körül konzultáltunk Zolival, sajnos az ő környékén sem evett a hal. A csónakok jöttek-mentek, de senki sem dicsekedett halfogással, én is a szokásos 'gyenge ez a mai nap'-al válaszoltam.

Délután volt még egy csukagyanús koppintásom, de hal nem lett belőle. Ellenben gyönyörű csukázó idő volt egész nap, és ugye ott volt  még a dobás öröme...

Bezdáni paprika

Mint tudjuk, a halászlé és minden más 'paprikás' étel egyik, - ha nem a legfontosabb - alkatrésze az őrölt paprika. Már posztoltam egyszer a paprikáról, de erről a csodálatos fűszerről nem lehet elégszer, pláne azok után, hogy egy paprikateszten  a falumbeli bezdáni Kiss Csaba paprikáját hozták ki győztesnek.

Hétvégén temetőjárat volt, ennél fogva  szülőfalumban  is voltunk, mivel fogytán a paprikakészletünk, meg időközben ismerősök is rendeltek, természetesen Csabához is ellátogattunk.

Csaba régi cimborám, időhiány miatt sajnos most a régi szép időkről nem tudtunk beszélgetni, a paprikabirodalmat is csak körbefutottuk.

Az udvarban ugyan a kerítés nem, de a járda bizony paprikából van.

DSC03573.JPG

Csabáék csak saját termesztésű paprikát dolgoznak fel, előszárítás után  gondosan kézzel kiválogatják, kicsumázzák majd a Csaba apja által készített nagyteljesítményű szárítóban tovább szárítják.

DSC03574.JPG

A tökéletesre szárított paprikát ezután egy egyedi malomban őrlik meg liszt finomságúra.

aDSC03577.JPG

A kiváló minőségű alapanyag, a gondos szárítás, a figyelmes válogatás, a szakszerű őrlés, mind elengedhetetlen feltétele a  minőségi törött paprika előállításának.  Ez rengeteg kézi munkát, odafigyelést igényel, de a bezdáni paprikatermelők a minőség mellett tették le a voksukat ami egyenlőre kifizetődőnek látszik.

Ezután jön a csomagolás, és íme a kész termék:

aDSC03581.JPG

Gyúrói szezonzáró

Az idei nyár sajnos nem a horgászatról szólt, Gyúrón sem voltam sokszor, gondoltam egy szezonzáró pecát meg kellene még ejteni a rossz idő beállta előtt. Hidegek a reggelek, nem is indultam korán, volt vagy 11 óra mire a vízhez értem. A halőr nem sok jóval kecsegtetett: nem igazán eszik a ponty.

A tavon  csak öten horgásztak, de senkinél nem volt még hal. Csontit sajnos nem vittem magammal, így csak csemkukkal tudtam csalizni. Délig volt egy kapáskezdemény, de be sem vágtam, igazából semmi említésre méltó nem történt. A nap még délben sem tudta áttörni a párás ködöt, igazi csukázó idő volt.

DSC03563_1.JPG

Fél egy körül aztán behajlott a picker, ült a bevágás, pár perc múlva megmerítettem az első potykát. Visszadobtam, és elégedetten ültem a székembe, de pár perc elteltével a másik boton egy maszatoló dévérszerű kapásba nyúltam bele, meglepetésemre pontyot akasztottam . Ez a hal is gyorsan szákba került.

DSC03562_1.JPG

Persze visszadobtam még, de egy óra körül szedelőzködni kezdtem. Bár nem volt túl eseménydús a nap, szezonzárónak jó kis peca volt. Délután otthon felpucoltam a két potyeszt és rittyentettem egy jó kis halászlét.

Dunai peca

Egy kedves ismerősöm szólt a múltkor, hogy megindult a Dunán a süllő az általa horgászott vizeken, kérdezte, nincs-e kedvem vele tartani valamelyik este. Természetesen volt kedvem, egyeztettünk, és megbeszéltük: a hétfő mindkettőnknek jó lesz.
Vasárnap megjött a hidegfront, hétfőn hiába sütött a nap, a pulcsi is kevés volt. Estére aztán megállt a szél, szép de hideg estének néztünk elébe.
Hétkor találkoztunk a megbeszélt helyen, csak egy botot vittem, meg pár csalit. Útközben jól eldumáltunk a régi szép időkről, meg a sülőfogás rejtelmeiről. Az autóból kiszállva konstatáltam, hogy  sajnos nem öltöztem túl magam, pénteken még sokkal jobb idő volt. Jah, a hidegfront, - reméljük a süllők étvágyának jót tesz - ezzel indultunk el az első helyszínre.


Csendben közelítettük meg az általam nem ismert kövezést, vendéglátóm előreengedett, az ő útmutatása lapján dobtam meg a vizet, és talán a második-harmadik dobásra megjött az első hal.
-Sajnos ez nem lesz egy óriás - nyugtattam meg társamat, és tényleg, egy méretközeli kis süllőt engedhettünk útjára pár pillanat múlva. Kapás nélkül már nem megyünk haza, gondoltam bizakodóan. Beállást változtattunk, most már ketten egymás mellett szűrtük a vizet. A sodrósabb részre dobtam, ott húztam lassan a csalit amikor egy rendes odaütős kapásom volt. Bevágtam, ült, a mélyből fel is jött a hal, aztán csapott egyet és meglépett, csak a fehérséget láttam megvillanni,  olyan jó kettes, hármasra tippeltem.
Közben társam is dobált rendületlenül, egy csalikiemelésnél volt egy durranós kapása, de a hal sajnos elvétette a műhalat.
Egy jó fél óra után átmentünk egy másik ígéretes helyre. Itt a sodrásban két komoly kődomb húzódott meg, előttük kellett elhúzni a csalit, ott reméltük a ragadozókat. Itt sem dobtunk sokat, megint nekem jött a kapás. Odaütött, bevágtam, kicsit fröcskölt a lábamnál, aztán kivettem. Ez már kicsit jobb süllő volt, olyan kiló körüli tepsiméret. Ez a hely csak ezt a halat adta.
A következő megállóban én csak kapásig jutottam, ellenben kedves kísérőm akasztott és mesterien kivett egy szintén tepsiméretű kékfarkút. Egy-egy halunk volt, az este eszméletlenül szép, csendes, szélmentes, szikrázó csillagos, ellenben az idő elszaladt. Még egy utolsó helyre benéztünk, horgászbarátom szerint ez a tuti, ott laknak a nagyok.
A hely maga kövekkel igen megszórt, tulajdonképpen egy elsüllyedt régi kőhányás, egyik felén komoly medertöréssel, mint azt később megtapasztaltam horogmarasztalóként is jól funkcionál. Először fahallal próbálkoztam, de társam rábeszélésére én is gumira váltottam. Nem éreztem a helyben a halat, ímmel-ámmal dobáltam, míg egyszer csak kollégámnál kemény kapás, ő rendesen bevág és hajlik a bot. Kemény fárasztás következett, igaz nem tartott sokáig, tulajdonképpen a halnak nem sok esélye volt, ilyen profi horgásszal szemben. Feljött a vízre és megmutatta magát, cimborám meg kiemelte.  Gyönyörű süllőt tartott a kezében, ezüstfehéren csillogott a kékfarkú a  fejlámpa fényében. 

aDSC05043.jpg

Torokra vette a csalit.


Csak nagyon picit irigykedve gratuláltam, aztán boldogan fotóztam. Kiörömködtük magunkat, aztán dobtunk még párat. Végszóra még az egyik csalikiemelésnél csattanósan rabolt a csalimra egy vélhetően jobb hal, de sajnos elvétette, nem akadt meg.
Igen kellemes este volt, és gyönyörű peca, és annak ellenére, hogy  nem én fogtam a szép halat így is igen jól éreztem magam. Éjfél után egy óra körül mikor a bejárati kapu elé értem és rájöttem, hogy nincs nálam a kulcsom kicsit még elmerengtem az élet szépségein.

Hallétúrán voltam ll.

Az előételnek szánt füstben sült süllők második adagja is pillanatok alatt elfogyott, eközben a két halfőző szakács már a halászléhez készülődött.

aDSC03534.JPG

Felső Barnabás 'a halászlé nehézsúlyú bajnoka' három bográcsban főzött, én az ő módszereit figyeltem meg, hiszen a másik három (+1 vendég) bogrács séfje  földim, régi ismerősöm,  a bezdáni Kovács Feri technikáját már igen jól ismerem.

DSC03539.JPG

Barnabás a halat főzés előtt bőségesen besózta, majd az apróra vágott hagymára rakta, mindeközben jóízűen mesélt a régi időkről, a mostani megtapasztalásairól, fortélyokról, bográcsokról,

de mivel ezt már Műtannin a Bűvös szakácson megjelent írásában nagyon jól megfogalmazta idemásolom:

Amikor a Feri halászlevét kóstoltam, éreztem azt az igazi, régi csanádi ízt, amire gyerekkoromból, az öreg halászok főztjéből emlékeztem.” A bajai inkább üde, vékony lé, a bezdani sűrűbb, testesebb, de nem enyves, lusta, mint a passzírozottak. Barnabás szerint titok abban rejlik, hogy a gulyásbográcsban még erősebben forralható a lé, mint bajai típusúban. “Nézem, hogy rotyog a Feri leve, az anyja úristenit, ott tudja hagyni tíz percre, én meg nem győzöm fújkálni, hogy ne fusson ki. Hát mondom, ez nem jó így, hogy jobban tudja forralni.”

Amúgy a poszt olyannyira alapos és jól sikerült, hogy én nem is próbálkozom újabb információkkal, olvassátok el, megéri, itt található.

DSC03544.JPG

Felső Barnabás igazi 'natúr' ember, a bográcsok alá is uszadékfával (kérgét veszett fűzfaágakkal) tüzelt, természetesen folyamatosan adomázott, mesélt, kérdésekre válaszolt a szájtáti hallgatósag legnagyobb örömére.

DSC03542.JPG

Mindeközben a Rév csárda szakácsa a bezdáni Kovács Ferenc sem tétlenkedett, sőt mintha az ő tüze jobban lobogott volna. Zubogott a lé rendesen. 

Nem állhatom meg, hogy egy kis kiegészítést ne tegyek: a hagymát Feri sem darálja (a darált hagyma 'megpunnyad', édesít, tehát nem kívánatos), ellenben ő is kiemelte, hogy nagyon apróra kell vágni.

Az asztalunkra remek lé került, Ferenc egyik bográcsát kaptuk, ami az alkalmi zsűri által később nyertesnek lett kikiáltva. Mind a hét bográcsban szinte azonos alapanyagokból, egyformán főztek, mégis minden lé másmilyen, de nagyon finom lett, nekem Barnabás fűszerezése is nagyon bejött.

Címkék: duna, halászlé

Hallétúrán voltam

Jött az infó, hogy  a hétvégén Érsekcsanádra  szervez a Magyar Gasztronómiai Egyesület egy halászlétúrát.
(http://buvosszakacs.blog.hu/2012/09/19/halletura_oktoberben/)

Két különböző, de alapjaiban hasonló 'Bajai' levet lehet majd kóstolni, előételként pedig füstölt süllő lesz tálalva.

Az egyiket a halételeiről már ismert Felső Barnabás halász főzi, a másikat Kocsis Ferenc, aki Délvidékről települt át, korábban a bezdáni Sebesfoki csárdában dolgozott (Felső Barna azt mondja róla: „Egy ember, aki nálam is jobb halászlét főz".)

Pillanatok alatt átszerveztem a hétvégi  programomat  és jelentkeztem.

rev_n.jpg

A kétórás út gyorsan elrepült a Duna-parti Rév csárdában már vártak bennünket.

DSC03519.JPG


Felső Barnabás egy nagyon értelmes és érdekes eredeti ember, itt olvastam róla:  '...egy személyben gurmand, fotós, filmes, természeti ember, a paraszti józan ész és a hétköznapi tapasztalat filozófusa...'  és ahogy UP mondja ' meglehetős Youtube-szakirodalommal rendelkezik'.

Borkóstolóval fogadtak bennünket, közben Barnabás süllőt füstölt.

DSC03522.JPG

DSC03523.JPG

DSC03524.JPG

DSC03525.JPG

DSC03526.JPG

DSC03528.JPG

DSC03531.JPG

DSC03533.JPG

DSC03535.JPG

DSC03538.JPG

A süllő 13 perc alatt készült el a forró füstön, mondhatom igen finom lett.

Folyt köv.