A kerti tavamban koratavasszal szépen napoztak az aranyhalak, az etetésre is ügyesen feljöttek, öröm volt nézni őket. Aztán egyszer csak arra döbbentem rá, hogy nem látni egyetlen színes halat sem úszkálni. Gondoltam lejjebb húzódtak, mígnem egy hínárcsomóban észrevettem a kis csukát. És lőn világosság: az ősszel csalihalfogás közben merítettem két kis csukácskát, olyan 10-15 centisek lehettek, megszántam őket és hazavittem. A kerti tóban pici küszök és vörösszárnyúak is voltak szép számban, úgy gondoltam a kis csukák tavaszig megerősödnek, aztán majd visszatelepítem őket.

Megerősödtek. Rendesen. Csak azzal nem számoltam, hogy rákapnak a színes halakra.

A hínárcsomóban pihenő kiscsuka már szép termetes volt, minden bizonnyal számlájára írható a színes halak eltűnése.

Gyorsan fogtam a pergető pálcámat, előkét tettem és felkötöttem egy sárgás pirossas gumihalat. Lassan emelgettem a hínár mellett és rögtön oda is vágott az egyik bestia. Láttam ahogy elkapja a gumihalat, de sajnos a horog nem akadt, a csuka lefordult a csaliról.

Ezután minden nap felkínáltam a gumicsalit, de nem volt rá több érdeklődés. Csalit cseréltem, egy kisebb storm gumhalat tettem fel.

Alig húztam fél métert a vízben, elnehezdett a bot, és már föcsögött is a kis útonálló.       Cila rögtön a tetthelyen termett és próbált segédkezni.

Tarkón ragadta a halat és már szaladt is volna vele, de a csuka szerencséjére torokra nyelte a csalit, így ki tudtam menteni Cila karmai közül.

Dunai telepítésre került a ragadozó, remélhetőleg sokáig elkerüli a horgászok csaliját és kapitális példányként kerül majd ismét horogra.