Csiholj tüzet!
Egyik nyári szombaton egész napos csónakázós, szalonnasütős bámészkodós napot terveztünk a Tisza-tavon. Poroszlói kikötőből indultunk, végig a Kis-tiszán majdnem Sarudig, ott kimentünk a tározóra és ott lavíroztunk. Kikötöttünk minden magaslesnél, Óhalásziba is bementünk, szép volt az idő, a szél is csendes maradt, no, jó volt.
Az egyik ilyen madármegfigyelő magaslesnél gondoltuk megsütni ebédünket. Kolbász, szalonna a nyársra, mellé vöröshagyma, paprika, paradicsom. Kipakoltunk, aztán ágakat, gallyakat szedtem a tűzhöz. A tűzgyújtás nemes pillanata következett volna, amikor kiderült, hogy gyufát - azt aztán nem hoztunk.
Az ilyen drámai pillanatokban először is kérdőre vonjuk a vétkest, ha az történetes én lennék akkor gyorsan megoldást keresünk. Ez volt a helyzet. Gyermek mondta: apa, csiholj tüzet! Ezt én valamiért hosszadalmasnak és bonyolultnak gondoltam, így csiholás, lencsével gyújtás elvetve. A csónakon benzines és elektomos motor is van, ezek segítségével talán sikerülhet. Ifjú motorozós korszakomban többször gyújtottunk tüzet a motorból kivett gyújtógyertyával, de ott a vízen, csónakban valahogy nem tetszett az ötlet. Féltem mire kiérek a csónakból a tűzzel elégetem a csónakot. Meg amúgy is: volt már tüzes esetem...
Azonban a megoldás kezdett körvonalazódni: benzinbe mártott papírzsebkendő, és csak egy szikra kell a lánghoz. Az elektromos motor akksija tud szikrát adni, csak valamilyen vezető kell a két pólus közé. A kolbász alufóliába volt csomagolva, az alu vezeti az áramot, és hopp már lobbant is a zsepi. A száraz gallyak tüzet fogtak, lobogott a tűz.
Megoldódott a világválság méretű, rettenetes probléma. Pár perc múlva már a parázs felett sült az ebéd. A hűtőtáskából hideg italok kerültek elő, én is megnyugodtam.
Ahogy azt mondani szokták: a természet megnyugtatja az embert!
És Te hogyan raknál tüzet gyufa nélkül?