HTML

Halas és halatlan történetek

Régi és friss halas-halatlan, hálás-hálátlan, igaz és 'becsszóra igaz', megtörtént és 'akár meg is történhetett volna'

Friss topikok

  • hzizi: Sajnos tényleg kevés időt tudok vízparton tölteni, de engedélyem van, sőt egyi... (2017.09.04. 11:17) Újra Tisza-tó
  • Novi1: szia zizi :) frissíteni kellene ezt a blogot ;) valahogy hiányzik az új törté... (2016.09.08. 11:41) Csíptetett ponty
  • Paduc: Örülök, hogy megindult a blogban az állóvíz. Nagyon profi a külmotoron láthat... (2015.01.01. 18:39) Karácsony előtti dunai peca
  • aamen: hejj arról milyen szép posztot írhatnál, hogy két nappal később visszamenve, u... (2014.12.16. 20:32) Tisza-tavi csukázás
  • Paduc: Welcome on board :) (2014.11.05. 20:40) A Tisza-tó téli vízszintje 2014.

Bejegyzések

Dunai süllő

2013.07.24. 09:44 hzizi

A Duna visszaállt medrébe, Budapestnél 200 körüli a vízmérce, gondoltam megnézem milyen az esti Duna-part. Szúnyog az van bőven,  de úgy néz ki a halaknak is kedvezett a magas vízállás: a part menti kövek között rengeteg ivadékhal  fickándozik.

Természetesen nem szúnyogszámlálási szándékkal mentem a partra, horgászfelszerelés és szúnyogriasztó is volt nálam. A víz csendes volt, csak pár sneci ugrándozott a kőlábnál. A nap már lebukott a fák mögött, de süllőhöz még túl világos volt, így először egy balinkedvenc csalit kötöttem fel. Volt is egy érdeklődő, de mellévágott a fahalnak, igazi akció nem lett a dologból. 

A szürkületből lassan koraeste lett, csalit váltottam, süllőset raktam fel. A kis fahal szépen veretett a húzós vízben, a snecik többször megriadtak a célterületen, de sem rablás sem semmilyen más jel nem utalt ragadozó jelenlétére.

A szúnyogok rendületlenül támadtak, már másodszor fújtam be magam riasztóval, igaz a beöltözésnek köszönhetően szakadt rólam a víz. Az egyik bevontatásnál a botot tartó kezemen talált magának vérszívásra alkalmas helyet az egyik kis szárnyas vámpír, picit megemeltem a botot míg másik kezemmel  a kis dögöt csaptam le, Ebben a pillanatban elnehezült a bot. Nem, nem akadt el - konstatáltam és beleemeltem. Egy rúgás volt a válasz, majd megelevenedett az elnehezült bot. A hal a folyásba úszott és csak tört lefelé. Húzott, befeküdt az áramlásba, de sikerült visszafordítani, és már jött is az ismerős fejrázás. Tartotta még magát  kicsit, próbált letörni, de keményen bántam vele, a kis pergetőbot szépen dolgozott. Pár méterre tőlem láttam meg a szép fehér testet, kicsit még fröcskölt, de ügyesen a kövek közé kormányoztam és a botot letéve két kézzel kaptam ki a vízből.

Megvan!!! Örömködtem egy sort, aztán dobtam még kettőt, már csak úgy illemből, és még tizenegy előtt hazaértem. 

aDSC03987.JPG

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://halesmas.blog.hu/api/trackback/id/tr845419749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Paduc 2013.08.05. 12:02:53

Gyönyörűen írtad le az akciót, nagyon tetszett.