HTML

Halas és halatlan történetek

Régi és friss halas-halatlan, hálás-hálátlan, igaz és 'becsszóra igaz', megtörtént és 'akár meg is történhetett volna'

Friss topikok

  • hzizi: Sajnos tényleg kevés időt tudok vízparton tölteni, de engedélyem van, sőt egyi... (2017.09.04. 11:17) Újra Tisza-tó
  • Novi1: szia zizi :) frissíteni kellene ezt a blogot ;) valahogy hiányzik az új törté... (2016.09.08. 11:41) Csíptetett ponty
  • Paduc: Örülök, hogy megindult a blogban az állóvíz. Nagyon profi a külmotoron láthat... (2015.01.01. 18:39) Karácsony előtti dunai peca
  • aamen: hejj arról milyen szép posztot írhatnál, hogy két nappal később visszamenve, u... (2014.12.16. 20:32) Tisza-tavi csukázás
  • Paduc: Welcome on board :) (2014.11.05. 20:40) A Tisza-tó téli vízszintje 2014.

Bejegyzések

A dobás öröme

2012.11.26. 15:00 hzizi

Borongós, ködös reggelek vannak mostanában, napközben is borult marad az ég, néha szitál az eső. Nyirkos, párás, komor, barátságtalan napok ezek, az emberek többsége ilyenkor legszívesebben ki sem szállna a pihe-puha ágyból, csak a takaró alól szemlélné a világot.

No, de a horgász! Az első gondolat ami elméjében megfogan midőn ilyen  szürke hajnalon, kevéssel öt után  kilép a sötét hideg ködös  szinte még éjszakába: gyönyörű napra ébredtünk! Aztán áhítattal csak ennyit rebeg: Istenem, de  gyönyörű csukázó idő van! 

A Tisza-tó nincs közel, ha az ember időben szeretne  leérni korán kell kelni. A kikötőben nagy forgalom volt a hétvégén, én nyolc előtt értem le, Lajos nevetve mutatott körbe a pakoló autókon:

-megtelt, elkéstél komám, már nincs hely a tavon!

Tényleg sok csónak volt a tározón, többségükben párosban pergettek a horgászok. Zoli kollégával félúton találkoztunk, és  álltunk meg egy kis eszmecserére  némi lélekmelegítő tesztelésével egybekötve. Már majd negyed órát dumáltunk, mondtam is, hogy lassan mennem kellene mert érzem jó halak várnak rám.

Útközben felszereltem a pergető pálcámat, így az első szimpatikus helyre érve már dobtam is. Alig húztam egy métert a csalit, megemeltem és már oda is vágott a hal. Küzdött, de nem volt óriás, Láttam, hogy jól akadt a horog, így nem is bíbelődtem a merítővel, tarkófogással vettem ki.

adsc9_1353936986.JPG_607x268

Első dobásra hármas süllő, ez igen! Büszke voltam magamra, mint az a bizonyos spanyol a viasz felfedezése közepette, merthogy én meg azt hittem  megtaláltam a Kánaánt!

Dokumentáltam, örömködtem, koccintottam magammal, majd gondoltam ideje, hogy megfogjam a következőt. A 'Kánaán' közepére dobtam, de nem volt érdeklődő. Aztán a szélére, a végére, elejére, szóval az egész Kánaánban nem volt több süllő.

Csalit cseréltem, de az sem hozott eredményt. Dél körül konzultáltunk Zolival, sajnos az ő környékén sem evett a hal. A csónakok jöttek-mentek, de senki sem dicsekedett halfogással, én is a szokásos 'gyenge ez a mai nap'-al válaszoltam.

Délután volt még egy csukagyanús koppintásom, de hal nem lett belőle. Ellenben gyönyörű csukázó idő volt egész nap, és ugye ott volt  még a dobás öröme...

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://halesmas.blog.hu/api/trackback/id/tr764926020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2012.12.01. 12:04:09

Ezért kár olyan messzire menni...
Battán is megvan a dobás öröme, aztán beülsz valamelyik csárdába és következik a(z afrikai) harcsapaprikás öröme. :)