Nov. 17.
Csukaszezon van, az idő kellemes - horgászni kell. Nyolc körül értem a kikötőbe, meglepetten tapasztaltam, hogy a víz szintje emelkedett vagy 25-30 centit.
(A vízállásjelentés szerint Kisköre-felső napok óta változatlan 619 cm körüli.)
A tározó vízszintmagasságát pl. Poroszlónál külön nem szokták jelezni, Kisköre- felső vízmérő állomás adatait szoktuk nézni, normálisan abból lehet tudni az aktuális tározó szintet. Most azonban egy árhullám vonult le a Tiszán, és mivel a zsilipeket nyitva hagyták, így az azokon befolyó zavaros Tisza víz megemelte a tározó szintjét is.
A kikötős szerint a Kis-Tiszán sem fogják már a pontyot, a tározón szerintem sem érdemes ilyen vízben próbálkozni, így maradt az egyetlen értelmes választás: Óhalászi.
A Szilas fokot elhagyva tudatosult bennem: alig láttam horgászt a vízen.
Hála a magasabb vízszintnek a kis csatornán könnyű volt a bejutás Óhalászi vízére.
Meglepetésemre itt is csak egy horgászcsónakot láttam. Egy csendes, szélvédett részen kezdtem el a pergetést, a harmadik dobásra jött is az első jelentkező.
Aztán a többiek...
Kellemes horgászat volt.
A kanalakat cserélgettem, gumihallal is próbálkoztam, de a nyerő csali megint Kősüllő kedvence lett.
Összesen nyolc csukát fogtam, volt még pár koppintásom, és egy jobb hal lemaradt. Kapitális halat nem sikerült fognom - a legszebb csuka 70 centis volt - de nagyon jót horgásztam. A kikötőbe már sötétben értem, a Kis-Tiszán próbálkozóktól is csak egy-egy csukáról vagy pontyról hallottam.