A hírek szerint a hétvégén sokan horgásztak a Tisza-tavon, de a hal nem volt annyira étvágyánál. Vasárnap vaciláltam, hogy lemegyek, de  úgy döntöttem, hogy hétfő lesz a 'halas' nap. A meteorológusok ugyan szeles, esős időt jósoltak, de inkább horgászom rossz időben mint tömegben.

Útközben nem esett az eső, és a csónakom is végre már egyszer csontszárazon várt, nem kellett a napot a rituális vízmeréssel kezdeni.

A kikötőben is megerősítették, hogy a ragadozók még nincsenek étvágyuknál, ellenben a Kis-Tiszán szép pontyokat fognak.

Bár reggel az időjárás kimondottan pergetésre is alkalmasnak tűnt (gyenge szél, borús, de csapadékmentes idő) mégis maradtam az eredeti tervnél: pontyozás, esetleg süllőzés a Kis-Tiszán.

A vízleeresztés gyakorlatilag befejeződött (Kisköre-felső: 617 cm) bár Poroszlónál a vízszint még biztosan lejjebb fog menni pár centivel.

Az esőruhát optimistán nem vettem fel, így a csónakban kellett beöltöznöm, ugyanis a kikötőből kiérve eleredt az eső. Olyan közepesen.

Hétfő lévén nem volt sok csónak a vízen, azonban így sem volt kihalt a Kis-Tisza. A jobbnak vélt részeken egymás mellett álltak a csónakok, a parti helyek pedig  mind elkeltek.

Egy pickert szereltem pontyra - csemkukkal csalizva, egy úszós bottal pedig kijebb próbálkoztam csontival. Fél óra elmultával az úszós botnál beért az etetés, a tenyeres keszegek szépen beidultak.

Az eső rohamokban támadt, a pontyok ellenben nem jelentkeztek. Kezdtem únni a dolgot, az esőben ücsörgés nem a kedvenc elfoglaltságom, gondoltam megnézem mi a helyzet süllőfronton. 

Először az élőhalas tapogatást próbáltam, de többször beszakadtam, így átváltottam fonottra, és twisterre. Már vagy fél órája dobáltam a gumit amikor megjött a kapás. Egy ejtős mozdultaba nyúlt bele a süllő, és ült a bevágás. A hal nem könnyen adta meg magát, nehezen jött fel a felszínre. Szerencsére a pontyozáshoz kinyitott merítőt nem pakoltam el, így gond nélkül megmerítettem a kékfarkút.

Gyönyörű hal! Az eső újfent rákezdett, az időjárásról  a  'szomorkás a hangulatom máma...'  kezdetű nóta jutott az eszembe, de az én hangulatomat már semmi sem ronthatta el. Természetesen nem fejeztem be rögtön a pecát, a zuhogó eső ellenére még vagy egy órát dobáltam tovább.

A kikötőbe érve az eső elállt, de nem bántam, hogy nem maradtam estig.

Az otthoni mérlegelésnél 4,80 kg mutatott a digitális mérleg. Jó peca volt!