Délelőtti peca

Vasárnap reggel nem keltem korán, a nap már nyári reggeleket idézően szikrázott, de a rigók  még ügyesen pásztázták a harmatos füvet későn fekvő after-partys harmatgiliszták reményében.

A gyúrói tó közel van, halat is szokott adni, oda igyekeztem.

Pickerrel, csontival készültem.

 

Az első potykát nem is szákoltam, még a vízben kivettem a szájából a horgot és útjára engedtem. Olyan ütött-kopottnak tűnt, meg korán is jött - menjen vissza.  A második potyka merítés előtt lépett meg, így hát reggeliztem. Közben beindultak a keszegek.

A következő ponty fárasztásánál a szomszéd horgász bácsi unokástul jött segíteni, nehezen tudtam lebeszélni a szákolásról, de szerencsére a horog kipattant a hal szájából.

Napsütés, gomolyfelhők, szemerkélő eső váltogatta egymást. Keszegek csipegettek, de a menetrend szerint érkező pontynak megint kijött a szájából a pici horog. Már a delet is elharangozták, de pontyom még nem volt. Aztán egy botvivős kapást állítottam meg, szép szűk hármas pontyot szákoltam. A horgot még ki sem vettem a szájából mikor a másik bot is begörbült. Az első potykát alig tudtam kitessékelni a merítőből, hogy a következőt is szákolhassam.

Nem is dobtam újat, összepakoltam a cuccom és eljöttem. Jókor, mert így még volt időm kipakolni is és egy hideg fröccsöt is lenyomni a F-1 rajtja előtt.