Az első víz alatti betonzsilip

 

1715-ben merült fel először a Duna-Tisza-csatorna terve. Az 1792-ben szervezett hajózási társaság 1793 és 1802 között építette meg a Ferenc-csatornát, majd 1872-1879 között Türr István kezdeményezésére épül meg a Ferenc-csatorna vízellátását szolgáló Baja-Bezdáni tápcsatorna és a Ferenc József-csatorna.
Amint a Ferenc-csatorna egyike a legrégebbi csatornáknak (körülbelül egyidős az Erie csatornával az Egyesült Államokban), úgy büszkék lehetünk rá, hogy az első teljesen betonból kivitelezett hajózsilipet a Kárpát-medencében építették 1854-ben, a Ferenc-csatorna dunai torkolatánál Bezdánnál.

Ezt külföldön akkoriban rendkívül merész dolognak tekintették, és az építésnek a híre rövid idő alatt messze földön elterjedt. A hajózsilip, az úgynevezett Ferenc József-zsilip tökéletesen megfelelt az elvárt műszaki igényeknek.
Építője Mihálik János miniszteri építészeti felügyelő volt, egyike a legkitűnőbb és legleleményesebb magyar mérnököknek. Cementgyár akkor még nem volt, a cementet kamenicai márgából saját maga égette. A küszöbök a legkisebb vízszint alá 1,80 méterre
kerültek. A 2,50 m fenéklemez és a 11,0 m magas falak mintegy 7,0 m magasságig süllyesztő szekrények segítségével víz alatti betonozással készültek. A falak felső része szárazon tömörített betonból készült.


A betonozás éjjel-nappali munka mellett 90 napig tartott. A napi teljesítmény a víz alatt készített alapnál átlag 161 m3, az összes betonmunka tömege pedig mintegy 19.000 m3 volt.
A víz alatti betonozást összesen hat süllyesztő szekrénnyel végezték. Mihálik zseniális és nagyszabású építési módja és berendezése (még ha az akkori primitív hazai viszonyokból folyó nagy nehézségeket nem is tekintjük) méltó arra, hogy az utókor meghajtsa előtte az elismerés zászlaját.

forrás:

dr. Mihalik András
Az első magyar betonépítmény mint a világ első,
teljesen betonból épült hajózsilipje