HTML

Halas és halatlan történetek

Régi és friss halas-halatlan, hálás-hálátlan, igaz és 'becsszóra igaz', megtörtént és 'akár meg is történhetett volna'

Friss topikok

  • hzizi: Sajnos tényleg kevés időt tudok vízparton tölteni, de engedélyem van, sőt egyi... (2017.09.04. 11:17) Újra Tisza-tó
  • Novi1: szia zizi :) frissíteni kellene ezt a blogot ;) valahogy hiányzik az új törté... (2016.09.08. 11:41) Csíptetett ponty
  • Paduc: Örülök, hogy megindult a blogban az állóvíz. Nagyon profi a külmotoron láthat... (2015.01.01. 18:39) Karácsony előtti dunai peca
  • aamen: hejj arról milyen szép posztot írhatnál, hogy két nappal később visszamenve, u... (2014.12.16. 20:32) Tisza-tavi csukázás
  • Paduc: Welcome on board :) (2014.11.05. 20:40) A Tisza-tó téli vízszintje 2014.

Bejegyzések

Galambok

2010.05.12. 19:16 hzizi

A horgászat mellett apám másik nagy szenvedélye a galambászás. Mint minden kisgyerek én is imádtam az udvaron labdázva rohangászni, de nálunk ezt büntetlenül nem lehtett minden nap megtenni.

-Ma röptetek - szólt apám az ebédnél, és az álmoskönyvek szerint az nap jobb lett volna csendben a hűvös szobában maradni és 'ilyened-e-van-e'-t játszani. Veszettül konok kölyök voltam, megvártam míg elment hazulról és először óvatosan kimerészkedtem az udvarra. A galamfalka magasan szállt, természetesen a legjobb játék aznap 'a tetőre dobálom a kis piros labdámat' című lett.  

Este nyolckor már erősen szürkült mikor apám hazaért, csodálkozva kémlelte az eget, hogy a galambcsapata még mindig nem szállt le. Először nagyon büszke volt, hogy micsoda csapata van, aztán mikor kilenc körül csak a madársereg fele volt hajlandó haztérni... 

Pár galamb már másnap előkerült, egy csak két hét mulva, és volt amelyik sohasem. A piros labdámat már a hétvégén visszaszerezte az anyám, igaz csak a hátsó kertben játszhattam vele.

Valamiért az én érdeklődési körömből kimaradt a madarászkodás. Fater most is tart galambokat, én a padláson sem jártam már évtizedek óta. Azért én is szeretem a galambokat, főleg levesnek, grízgaluskával, vagy 'becsinált' módon.

Legutóbb apám felajánlott három darab kiöregedett postást. Még kopasztani is segítettem.

 

 

 

Mivel apám jelezte, hogy a madarak öregek kuktában kezdtem a főzést.

 

 

Kis lángon vagy két órát lubickoltak a forró vízben. 

 

 

Kiszedtem őket,  a levet leszűrtem, leveses fazékba tettem és bezöldségeztem mint egy rendes húslevest, és tulajdonképpen újra elindítottam a levesfőzést. Nagyon kis lángon főztem vagy másfél órát.

 A levest ízesítettem, majd tésztát főztem bele.  

  

 

 

Mikor kezdtek a húsok megfőni leválasztottam a galambok mellehúsát a csontokról. A húsokat fokhagymás olivaolajon picit megpirítottam, és csináltam mellé egy gyors fehérboros, szegfűgombás mártást. Fehérbort ittam hozzá. 

6 komment

Címkék: galamb

A bejegyzés trackback címe:

http://halesmas.blog.hu/api/trackback/id/tr731992634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Anyaszomorító Füles 2010.05.13. 09:39:03

De jó Neked, hogy megfőzheted a kedvenc gyerekkori játékodat. Én is meg akarom főzni a tesóimat!

AzHofi 2010.05.13. 13:09:32

Nekem húsvéti nyulam volt egyszer, tök jól érezte magát, csak aztán beköszöntött nála is a pubertás, és mindent meg akart barátkozni, ami mozgott. Csirkéket, kutyát, nagyobb cserebogárpajorokat. Ezzel semmi baj nem lett volna, ugató vagy tollas nyulat még úgysem láttam, de engem is meg akart, összeharapott, karmolt, cefetül elintézett. Na olyan vadast még sosem ettem, mint abból a nyúlból. Sima egyszerű vadas volt gombóccal, de olyan édes volt az elégtétel, látod, mégis én eszlek meg téged kisöreg :-)

barracud4 · http://halnap.blog.hu/ 2010.05.13. 15:56:14

@Anyaszomorító Füles: nem a piros gumilabdát főzte meg, hanem a postást! :D :D

aJeti 2010.05.14. 11:36:22

szegfűgomba, mmmmm anyám, de ennék olyat.