A ponty csoportosan ívó hal, az ívóhelyen néhány ikrásból és több tejesből álló csapat csoportosul.

 Akváriumi megfigyelések szerint a több órás ívási aktus úgy zajlik le, hogy a tejes (hím) először többször körülússza a nyugodtan úszó ikrást (nőstényt). Az ikrás a fenék felé úszik, és ott a tejeshez viszonyítva ferde pozícióba áll.

Amikor az ikrás a fenék felett majdnem vízszintesen helyezkedik el, a tejes vele párhuzamosan, közvetlenül mellette megáll. Mindkét hal teste kb. 1 másodpercig görcsösen megremeg, miközben egyszerre történik az ikra és a tej kibocsátása. Ez az aktus pár alkalommal megismétlődik.

Pihenés fázis következik:  a halak közvetlenül a víz felszíne alá úsznak, a tejes pár percig kering az ikrás körül (ezt látjuk kívülről, hogy 'locsog' a ponty)  majd a halak újból a fenék felé úsznak, ahol megismétlődik az előbbi művelet - vagyis  a  halsex (az ikra és a tej kibocsátása).

Az ikrás ponty testtömeg kilónként 150-200 ezer ikrát érlel, de a nagy, súlyos nőstények, akár több mint 1 millió ikrát képesek kibocsátani.

A szürkés színű ikraszemek először egy, másfél mm-esek majd megtermékenyítés után a duplájukra duzzadnak. Csak az az ikra marad életben amelyik valamilyen növényzethez (fűszál, hínárfélék, nádtorzsa, valamilyen gyökérzet) erősen meg tud tapadni. Kikelésükhöz három, négy nap szükséges.

A pici ponty-lárvák kibújva az ikraburokból, kb. öt milliméter hosszúak, a hasuk alatt világossárga szikzacskó található, mely biztosítja első nyolc napi élelmüket. A lárvák még úszni nem tudnak, fejjel előre lesüllyednek a fenékre, és ott ragasztómirigyükkel megtapadnak. Egy nap után úszni kezdenek, rögtön a vízfelszínre igyekeznek, hogy levegőt szippantva megtöltsék úszóhólyagjukat.

A pontyivadék az első időben apró állati és növényi szervezetekből él. Kerekesférget, vízibolhát, kandicsrákot, víziászkát, kérészeket, és mindenféle lárvát fogyaszt, különösen kedveli az iszapos részeken meghúzódó árvaszúnyoglárvát.

A ponty ívása néha már április végén elkezdõdik, ha a vízinövényzettel borított sekély szélvizek hõmérséklete eléri a 17-18 °C-ot. A fõ ívási idõszak május-júniusra esik, de elõfordul, hogy még július elején is ívik. 

Érdekesség, hogy hidegfront betörés hatására az ívási folyamat megszakad, az ikrásokban képződött ikra visszafejlődik, és a hal szervezetében komolyabb károsodás nélkül felszívódik.